Több program is szórakoztatta a nagyérdeműt. Köztük csinos táncos lányok is. Mi férfiak közömbösen szemléltük az eseményt, és a beígért bűvészt vártuk (aki sajnos nem jött). Persze azért a szám végén illendőségből tapsoltunk, fütyültünk és biztatóan mosolyogtunk a lányoknak, nehogy azt higgyék, nem tetszett az előadásuk…

A fiatalokat valahogy nem fogta meg a pörkölt lehetősége, de a büfé választékának köszönhetően ők sem maradtak csemege nélkül.

Én igazán nem értem, hogy min volt min röhögni egyeseknek, hogy saját tálkámmal céloztam meg a kondért…ez kérem tapasztalatokon alapuló elővigyázatosság. Mivel a horgászversenyen lapostányérban kaptam a pörköltet, aminek igen véges volt a befogadó kapacitása, így úgy döntöttem, velem többet nem tolnak ki:-)

Trubaduron az éhség jeleit vettem észre, így lassan megérlődött bennem a gondolat, hogy ideje az ebédre sort kerítenem:-)

Egy amatőr próbálta őt befogni, de esélye sem volt. 2 kört kapott Pistitől!!

A szemembe nézett és ezt mondta: Ezt fényképezd le öcsééém!

Pistánkat elcsaltam qvadozni. Kérdeztem tőle, hogy ült-e már ilyen gépezeten. Ő nem válaszolt, csak sejtelmesen mosolygott. Én ezt igazán nem értettem, de amikor a qvad tulajdonos meglátta és sztárként köszöntötte, sőt, autógrammot kért tőle, nagyon meglepődtem. Pistám természetesen szívesen adott autógrammot rajongóinak, majd felpattant az egyik qvadra és a tömeg folyamatos tapsolása mellett bemutatót tartott.

Közben Lajosunk fakadt dalra és boldogan mosolygott a kamerámba:-)))

Én azért ami biztos az biztos, gyorsan barátságot kötöttem a szakáccsal!!!...és jeleztem neki, hogy én majd a saját tálkámban fogyasztanám el szerény ebédem.

Már majdnem elkészült az ebéd, amikor is ismerős arcokat véltem felfedezni az érkezők között. Persze, lehetne azt mondani, hogy az ebéd illatára futott be Pistám, de ez hazugság lenne!!!

Persze meleg ide, meleg oda, volt, akit elkényeztetett a „sors”:-))))

A rutinosabb focisták már az elején, a selejtezőben kikaptak, és végre azzal foglalkozhattak, amivel szívük szerint már az elején kezdtek volna a melegre való tekintettel:-))

Eleinte kicsit lemaradtam, de ez csak azért lehetett, mert még nem ebédeltem előtte és teljesen össze voltam zuhanva. Végén természetesen elsőként értem a célba, és ha valaki az ellenkezőjét állítja, akkor kérlek annak ne adjatok a szavára:-)))

…na persze csak akkor, amikor mi hagytuk őket szórakozni. Itt egy félelmetes trió látható a képen. Balról-jobbra. Betyár, Csogu ( a száguldó fenevad) és végül, de nem utolsósorban a Főtaxi 928-as versenyzője.

Közben sorban érkeztek ki a kollégák, nem otthon felejtve családjukat. Komolyan érdemes volt kihozni a lurkókat, mert a programok nagy része róluk szólt.

Persze ilyen körmérkőzések voltak. Kisebb-nagyobb szünetekkel a meccsek között. Mint megtudtam, ilyenkor sem szabad leheveredni a fűben, mert elgémberednek a végtagok. Folyamatosan gimnasztikázni kell. Valamiért úgy érzem, ez nem lesz az én sportom…:-)

Egész véletlenül, mi?-:)))

Miután megcsodáltam Gyurink táncát, visszasiettem focistáinkhoz. Figyelmem erősen lekötötte a pályán történtek. Néztem amint a fiúk a meleg idő ellenére kergették a labdát, egyik irányból, a másikba.

Közben a színpadon megkezdődtek a műsorok. Gyuri, a mi Gyurink, a legnagyobb meglepetésünkre egy tánccal nyitotta meg a programsorozatot. Ez egy igazi klasszikus-modern balett átdolgozás volt. A képen pont a nyitányt látjátok. Az arc eltakarása nem mást fejez ki, mint az ismeretlenségből való felbukkanás meglepetésszerű hatását. Bátor elgondolás volt, de bejött. Óriási tapssal jutalmazta a közönség a bátor szárnypróbálgatást. A háttérben a zenekart látjátok, akik a zenei aláfestésről gondoskodtak. Köszönjük nekik is!!!

Hoppácska, elnézést, mellékattintottam, ez természetesen nem a 135-ös Csabi, hanem Alfréd a teve, aki szerintem csak szeretne tudni annyit inni, mint a mi zsenink:-) Na, de most jöjjön a valódi sztár, a cselezés bajnoka: CSABIIIIIIIII!!!