Szonett a "karthágó" emlékkönyvéből Szél Kél, Port Hord. Mord Fél Bort Kér. Por, Bor Jó, Mór Jól Ró. Megfejtés: Szomjas betyár bemegy a csárdába, Bort iszik ott Móricnál rovásra. Zemplényi Árpád

Petőfi Sándor: A téli esték "Áldja istenét, kit istene megáldott, Adván néki meleg hajlékot s családot. Milyen boldogság most a jó meleg szoba, S meleg szobában a barátságos család! Most minden kis kunyhó egy tündérpalota, Ha van honnan rakni a kandallóra fát, S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe Röpûl tán, most beszáll a szív közepébe." Boldog Karácsonyt Nektek!

SZÉP!!! Kösz!

A kisfenyő legendája Közeledik a szép szent karácsony ünnepe, Sok ember van a fényes utcákon este. Fenyőt néznek, válogatnak, vásárolnak; Kicsik, nagyok mindig vannak. Áll a sok fenyő eladásra várva, Csak egy kis fenyőt hagytak a raktárba. Könnyei hullanak, szomorú a kisfenyő, Szeretik majd? Hova kerül ő? Talán csillagokban fog pompázni, És az emberek majd őt fogják csodálni? És ekkor egy szempillantásra, hirtelen, Szertefoszlott az álom, köddé vált minden. Egy eladó gyorsan a raktárba lépve, Kapta fel a kis fenyőt és vitte. Sír a kisfenyő, könnyezik az ága, Nagyon fél, hogy elég a kandalló lángjába. Megérkeznek a sok takaros, nagy fenyők közé, Felcsillan a kis fa szeme, mégis van remény. Egy idős házaspár lépett oda hozzá, - Te leszel a mi kis karácsonyfánk! - Boldog a kis fenyő, árad a szeretet, Elképzeli rögtön milyen szép ruhája lehet. Féltve óvatosan hazaviszik a kis fenyőt, - Jó helyed lesz nálunk! - Éjfélkor feldíszítik őt. Áll a kis fenyő a szoba közepén; Csillog, villog, nagyon boldog szíve mélyén. Karácsony éjjelén a sok angyalsereg, Meggyújtja a karácsonyi fényeket. Nézi a kis fenyő a szép kis ruháját, Most látunk először ilyen karácsonyfát. Ez a karácsony meghitt pillanata, A szeretetbe, fényekbe öltöző karácsonyfa. Táncol a kisfenyő, izeg-mozog, Boldogan mutatja, milyen ruhát kapott. Kitárja két kezét, gyertek közelebb! Csodálják a házaspár vendégei: - te vagy a legszebb! - Megszólal a harangszó, összeérnek álmaink, Csillognak és büszkék a karácsonyfa ágai. A világon a szerencsés fenyők pompáznak, Szívük meleg szeretetével Boldog Karácsonyt kívánnak!

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje. Wass Albert

Dies diem docet.

"A szerelem olyan, mint a Hold: ha nem nő, akkor fogy." (Latin vér)

Usus est optimus magister.Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus. ;)

Mens sana in corpore sano.

"Ha egy nőnek beszélni kezdesz a szexről, rögtön lenéz, és méregetni kezdi, hogy igazat mondasz-e." (Latin vér)

“Amikor a változás szelei fújnak, a kételkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig vitorlákat.”

http://img3.indafoto.hu/6/5/17755_d09260384253eef3eb4e94f9beb869b4/887373_0b26ae2d2e83972496a3e23cb4ab9040_m.jpg

"Nagyon fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni – mind a külsőt, mind a belsőt. De mind a külső, mind a belső, a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot." dr Csernus Imre :))

Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé. Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá. Minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát. Lappangó, mások számára nem látható jó tulajdonságokat vetít rá a szeretett lényre. Lehet, hogy egyáltalán nincsenek is meg benne. Csak ő látja. A szívünk mindig az "égi" felé néz. Amíg szeretek valakit, fölfelé nézek rá. Belenézek a szemébe, s nagyon magasra látok bennük. Még akkor is, ha ez nehéz, de ha szeretem, megtalálom a másikban azokat a tulajdonságokat, amiért fölnézhetek rá. Ha csúnya, akkor nagyon kedves, ha durva, akkor erős, ha gyáva, akkor gyengéd, ha buta, akkor nagyon jó ember. De még ez sem egészen így van. Egy csúnya embert kifejezetten szépnek láthatok, "nekem szépnek". Másképp látom, mint ahogy kinéz. Megszépül a szememben." Tudom, mire gondolsz. Hogy ilyenkor áltatjuk magunkat. "Idealizáljuk" a valóságot. Rávetítjük valakire az eszményünket, ami valójában nincs is benne. De én azt kérdezem tőled: honnan tudod, hogy valójában mi van benne? Azt mondod: valójában sokkal szürkébb, sivárabb, jelentéktelenebb. Valójában sokkal több rossz tulajdonság van benne. Hitványabb. Erre én azt kérdem tőled: biztos vagy benne?! Biztos vagy benne, hogy olyanok vagyunk, ahogy szívtelenül látjuk egymást? Nem tapasztaltál még olyat, hogy egy nő, akit nagyon szeretnek, kifejezetten megszépül? Nem láttad néha az arcán, a bőrén, hogy megszépül? Megnemesedik. Ragyogóbb lesz. Nem tapasztaltad még, hogy egy arcon látni lehet, ha valaki szereti? És persze azt is, ha ő szeret. És egy férfi, aki gyenge volt, erősebbé válik, pusztán attól, hogy valaki a szív szemével nézi őt? Én például gyáva kisgyerek voltam, de mivel anyám és minden nő, aki szeretett, nem annak látott, sokkal bátrabb lettem! Nem mondom, hogy oroszlán, de bátrabb, mint ahogy az életben valamikor elindultam. Megerősödtem, mert elhittem nekik, hogy jobban ismernek, mint én magamat. "Müller Péter

"A félelem okozza azt, Sancho - mondta Don Quijote -, hogy se nem látsz, se nem hallasz világosan, mert a félelemnek egyik gyakori hatása, hogy megzavarja az érzékeket, s a dolgok egészen másoknak látszanak, mint amik valóban" "szakácskönyv" :-)))

"Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi." Paulo Coelho