Bombára várva – hogy ússza meg a terrort egy átlag európai?

2015. november 18., szerda, 17:48 Utolsó frissítés: 1 órája

Szerző: hvg.hu

Pénteken Párizs, kedden Hannover, szerdán Saint-Denis: úgy fest, Európának hozzá kell szoknia a terrorfenyegetettséghez. Amerika az iskolai és az utcai erőszak, Izrael a zsidó-palesztin konfliktus miatt szerzett jártasságot ezen a területen: a botcsinálta biztonsági elemzők népe lett, aki megnézi, hol vásárol és hol ne szálljon fel a buszra. A lakosság tisztában van vele, hogy bármi megtörténhet: akár a visszatámadás is szóba jöhet.

Izrael a sokat látott ország nyugalmával nézi, ahogy Európát megdermeszti a terror, a szakértők is láthatóan meg vannak rémülve. Ha november 13-a Franciaország 9/11-e volt, Izrael évek óta többször megéli a maga 9/11-ét. "Amikor öngyilkos merénylők és fegyveresek támadtak rá a buszainkra, bevásárlóközpontjainkra, hoteleinkre, iskoláinkra és éttermeinkre, azt tettük, amit Franciaországnak, Amerikának és a szabad világ többi tagjának is tennie kell, ha le akarják győzni a visszatérő iszlamista terrort: megtanultuk, hogy csökkentsük le a sebezhetőségünket, és a gyilkosokat a saját bázisukon, központjaikban győztük le" – írja a Times of Israel cikke.

Izrael - sokat látott ország

Fotó: AFP / Thomas Coex

Azt tették, amit a CNN-nek nyilatkozó szakértők lehetetlennek tartanak: megvédték szó szerint az összes kávéházat, bevásárlóközpontot, hotelbejáratot és bármilyen más, nagyobb tömeg képződésére alkalmas helyet kerítésekkel, fémdetektorokkal. "Az öngyilkos merénylők így évekkel később sem tudnak bemasírozni a koncerttermeinkbe vagy a színházainkba." Az izraeli hírszerzést nem kell különösebben bemutatni (a hadi gazdaság a világ egyik legprogresszívebb startup ökoszisztémáját hozta létre), a Nyugat által olyan sokat kritizált falépítés pedig Európában épp a menekültellenes kerítésépítésben köszön vissza.

"A botcsinálta biztonsági elemzők népe lettünk, akik megnézik, hol vásároljanak, és hol ne szálljanak fel a buszra."

Emellett megindultak a Nyugat által kritizált izraeli hadműveletek, hogy elvágják a bombakészítők utánpótlásvonalait. A végkicsengés: nincsen abszolút védelem, csak hatékony stratégia a terrorizmus ellen. "Enélkül Izrael nem élte volna túl."

Nem elég beülni a sarokba

Európa is Izraellé változik tehát, ahol minden egyes nap terrorfenyegetettséggel telik, és ahol az óvatosság a napi rutin szerves része? Hozzá kell szokni, hogy időnként homokszem kerül a gépezetbe, és a merényletek sikerülnek? A terror elítélői, a sokkolt francia nemzet és európai barátai lépten-nyomon jelentik ki, hogy ha a félelem nyer, akkor a terror elérte a célját. Ugyanakkor őrültségnek tűnik nem megfontolni pár biztonsági tanácsot, vagy tudatosan elutasítani az adott esetben a túlélést jelentő tudást.

Hardy Mihály, a Budapest Airport szóvivője nem beszélhetett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren szigorított biztonsági intézkedések egy részéről, amelyeket az utasok nem is észlelnek. Amit viszont mindenki lát, az a gépfegyveres, golyóálló mellényt viselő katonák folyamatos jelenléte. Amúgy a reptéren eddig is szigorú elírások voltak érvényben, most pedig itt is az egész országra kiterjedő B-fokozatú terrorfenyegetettségi készültség érvényes, azaz a rendőrség megerősíti jelenlétét a forgalmas csomópontokon, pályaudvarokon, aluljárókban, és egyes kulcsfontosságú objektumokat is visszatérően ellenőrznek.

Terrorkészültség a világban (Kattintson rá az országokra, hogy lássa a készültség szintjét!)

Az Egyesült Államokban rendszeresen előforduló iskolai lövöldözések és más támadások miatt ott már létezik – kötelező jelleggel iskolákban is – olyan képzés, amely kifejezetten az ilyen helyzetekre próbál felkészíteni.

Az ellentámadás is szóba jöhet?

Ezek közül – saját állításuk szerint – a vezető védelmi módszer az ALICE nevű program. Ezt egy Greg Crane nevű rendőr dolgozta ki társával, méghozzá a máig egyik leghírhedtebb iskolai mészárlás, a columbine-i középiskolai lövöldözés után. 1999-ben az intézmény két tizenéves diákja 13 embert megölt, sokakat megsebesített, mielőtt végzett magával.

Columbine 1999.

Fotó: AFP / Mark Leffingwell

A rendőr felesége is egy iskolában dolgozott, sokat beszélgettek az esetről, így döbbent rá Crane, mennyire könnyű célpontot jelentenek például a diákok. Az amerikai iskolákban ugyanis addig is volt protokoll arra nézve, mi a teendő ilyen támadás esetén, amíg a rendőrség oda nem ér. A "Vörös Kód" esetén a tanároknak be kellett terelni a diákokat a termekbe, bezárni az ajtót, lekapcsolni a villanyt és a sarokba ülve várni, hogy megérkezzen a segítség. A rendőr szerint ez egyáltalán nem elég, így kezdte kidolgozni módszerét, amit ma már sok iskolában kötelezően oktatnak. A célja az volt, hogy minél nagyobb eséllyel tudja valaki menteni saját életét úgy, hogy közben mások biztonságáért is tesz.

Az ALICE név valójában egy betűszó, azokból a szavakból épül fel, ahogy reagálni kell. Az ALICE öt lépése: riasztás/figyelmeztetés, lezárás, tájékoztatás, ellentámadás, evakuálás. Az első lépés a riasztás, vagyis minél több potenciálisan veszélyben lévő embert figyelmeztetni kell a támadásra. Az egyik iskolai oktatóvideón ez úgy néz ki, hogy a lövöldöző elől menekülő ember futtában mindenkinek azt kiabálja, hogy "fegyvere van, fegyvere van". A lezárás azt jelenti, hogy meg kell próbálni például egy osztályteremben elbarikádozni magukat, nemcsak zárni a bejáratot, de eltorlaszolni bútorokkal. Közben már meg kell próbálni felkészülni a lehetséges ellentámadásra is, illetve folyatni kell a tájékoztatást/kommunikációt. A videón az elbarikádozott részből hívnak segítséget mobilon, pontosan lokalizálva, hol is vannak.

Az ellentámadás elve miatt érte a legtöbb kritika az ALICE-t – és az ehhez hasonló többi módszert is –, ugyanis arra oktat, hogy a lövöldözőt meg kell próbálni megállítani, hogy ne tudjon tovább lőni. Mint írják, ilyen helyzetekben ez lehet az utolsó lehetőség, de ellenzői szerint akkor is veszélyes arra ösztönözni diákokat, hogy próbálják meg maguk lerohanni a támadót. Az egyik videón ez úgy valósul meg, hogy tizenévesek egy csoportja egyszerre ráront a fegyveresre, kibillentve és ledöntve a lábáról. És végül jön az evakuálás, vagyis amint lehetséges, ki kell jutni a helyszínről.

Bitos úgy van.Te tudod.

Mielőtt halomra gyilkoljátok egymást...

Határ közelben lakom Németországban,és semmit sem érezni a menekültek miatt. 

Merkel tudja,hogy mit csinál,de nem árulom el a poént.

Csak a hozzászólásokat kell elolvasgatni:

A Pike levél...


A „PIKE-LEVÉL” LIX. évfolyam, 4. szám, 2015. január 23.
Betűméret növelése Betűméret csökkentése nyomtatható verzió hír küldése
Bookmark and Share


Hát végre feltűnt nálunk is (többéves felróható késéssel) a hírhedt Pike-levél, amely netán „leváltja” a már csak kevesekre ható „Cion bölcseit”. S hol máshol bukkant volna fel, legalábbis a nagy nyilvánosság előtt, mint a jobboldali tévé összeesküvések népszerűsítésében utolérhetetlen műsorában. Melynek majdnem díjas vezetője előbb előadta a tőle várt módon, kik is (no, kik?) állnak a párizsi terrorista merénylet mögött, majd felmutatta Albert Pike amerikai polgárháborús tábornok képét, aki fő szabadkőművesként 1871-ben a hasonszőrű itáliai Mazzinihez írott levelében megjósolt három világháborút, persze a gonosz háttérhatalom mindenkit – elébb a nemzetállamokat, majd a másodikban a fasisztákat és a kommunistákat, végül a cionizmust az iszlámmal – szembefordító ördögi terve szerint. E levelet a British Museum őrzi, hitelesítette rajongóinak a műsorvezető.
Ellentétben a cári Ohrana által készített „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” tákolmánnyal, az interneten pár éve terjedő Pike-levél hamisítvány voltát hamarabb kimutatták. Kezdve a brit múzeummal, amely tudatta, hogy nincs és soha nem is volt ilyen „dokumentuma”. De hogyan is lehetett volna, amikor a XIX. századi „szerző” szavait valójában egy brit tengerésztisztből lett összeesküvés-teoretikus, az 1959-ben meghalt William Guy Carr „tolmácsolta”, aki egy huszadik században élő chilei érsek, Rodriguez könyvére támaszkodott. E frissebb szerzőség rögvest meg is magyarázza az 1871-es fantasztikus előrelátást: ugyan honnan vette Pike, hogy Oroszországban jut hatalomra a kommunizmus (leginkább Marx ágált volna ez ellen), hiszen csak a század végén bontakozott ki az ottani munkásmozgalom. S hát micsoda megsejtés félszázaddal Mussolini előtt fasizmust emlegetni, de az 1890-ben kreált cionizmus szó említése sem kutya. S ez még semmi: Rodriguez attól a Leo Taxil írói néven mind a katolikus egyházat, mind a szabadkőműveseket kigúnyoló francia szerzőtől tudott a Pike-levélről, aki azt kitalálta és egy – szintén általa kreált – kiugrott szabadkőműves nőtől „tudta meg”. S a hölgy elővezetésére sürgetett Taxil az 1890-es években egy párizsi közönség előtt bevallotta, hogy nagy csalás volt az egész, mert jól keresett a korban kapós szabadkőműves-sztorikkal, amelyeket mind vadabbra írt, s mulatott a hiszékenyeken.


Az ostobaság korlátlan az emlegetett Cion Bölcsei ha már itt tartunk még mindig, melyet a cári titkosrendőrség az Ochrana megrendelésére készült, de a szerző lusta volt és számított az olvasói műveletlenségére _ jól számított_ hogy nem fognak rájönni honnan koppintotta..?

A szöveg mintájaként egy pamflet szolgált Dialogue aux enfers entre Machiavel et Montesquieu (Alvilági párbeszédek Machiavelli és Montesquieu között), mely a francia Maurice Joly írása, (1864-ban név nélkül jelent meg Genfben).[10] Ebben a fiktív párbeszédben Machiavelli és Montesquieu nem juttat a zsidóknak semmilyen szerepet, hanem sokkal inkább III. Napóleon francia császárt támadja Machiavelli alakján keresztül. Joly forrásaként e párbeszédek megírásához Eugène Sue, francia szerző Les Mystères du Peuple (1856) című munkája szolgált - mint azt Umberto Eco a Jegyzőkönyvek vizsgálatával kimutatta.
A Jegyzőkönyvek megformálásában szerepet játszott Hermann Goedsche német postahivatalnok és író szenzációt keltő regénye a Biarritz (1868) is. A regény beszámol egy a prágai temetőben tartott gyűlésről, ahol a világ meghódításának terve fejlődését beszélik meg Izrael 12 törzsének képviselői.
Ez a jelenet később, 1876-ban úra megjelenik egy orosz irományban, amely a Goedsche által leírt fiktív történetet most már valóságosként állítja be. Egy évvel még később ezek a beszédek felbukkantak Németországban, Franciaországban és Ausztriában. Egyes esetekben a beszédeket egyetlen személyhez rendelték hozzá és „A rabbi beszédei“ címmel adták ki.
1881-ben a Le Contemporain jobboldali katolikus újság Franciaországban leközölte a történetet valamelyest megváltoztatott formában, a 12 beszédet egyetlen egésszé átszerkesztve. A Le Contemporain közölte még, a híradás "Sir John Readcliff" angol diplomata hamarosan megjelenő könyvéből való; ez a név azonban Goedsche írói álneve volt.

A Jegyzőkönyvek szerzője és hamisítója pontosan máig sem ismert. Több szakértő gyanítja, hogy ő az Ohrana , a cári titkosrendőrség köreiben keresendő. Pjotr Ivanovics Racskovszkij (1853-1910), a a külföldi kérdésekkel foglalkozó párizsi részleg vezetője és asszisztense Matvej Golovinszki (1865-1920) állnak különös gyanú alatt, mint a Jegyzőkönyvek megírói, akik ezzel kívánták II. Miklós orosz cárt meggyőzni a liberalizmus káros voltáról.
A kutatások mindenesetre inkább több szerzőt valószínűsítenek. Cesare G. De Michelis olasz irodalomtudós rekonstruálta a különféle orosz változatok alapján az eredeti szöveget. Ebből kitűnik, hogy több szerző munkája a "Jegyzőkönyvek".


Aki nem hiszi olvassa el párhuzamosan a jegyzőkönyvvel a Machiavel et Montesquieu (Alvilági párbeszédek Machiavelli és Montesquieu között-et ) A megyei könyvtárakban általában megtalálható.. Utána lehet róla vitatkozni. A Luzsénszky Alfonz ( Rohlingtól lenyúlt) Talmud
hamisítvány sem került még ide a tiszaeszlári rémmeséről sem esett szó...

http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2012/07/albert-pike-harom-vilaghaboruja-1871.html

Lehet, hogy ön is az Iszlám Államot támogatja és nem is tud róla

2015. november 17., kedd, 13:05 Utolsó frissítés: 1 órája

Egy ausztrál muszlim tévés egy műsorban kiszólt a nézőknek és elmagyarázta, hogy miért támogatja az Iszlám Állam terrorszervezetet mindenki, aki a muszlimok ellen kelt gyűlöletet. Egy ausztrál tévés műsorvezető, Waleed Aly a Muslim TV műsorában kimerítően elmagyarázta a nézőinek, hogy miben is áll a mindenki által rettegett Iszlám Állam terrorszervezet taktikája. "Az Iszlám Állam gyenge. Tudom, hogy elsőre nem így néz ki a dolog, de ez az igazság. És ők nem akarják, hogy ezt ön tudja róluk, éppen ezért kell erről beszélnünk" – kezdte Aly, hozzátéve: az ISIS nem akarja, hogy megtudjuk, hogy azonnal összeomlanának, ha egy rendes hadsereggel találkoznának egy valós csatamezőn. "Azt akarják, hogy ön féljen tőlük. Azt akarják, hogy mérges legyen rájuk, azt akarják, hogy mindannyian ellenségessé váljunk, megmondom, miért: az Iszlám Állam stratégiája az, hogy két táborra ossza a világot: feketére és fehérre (hívőre és hitetlenre)". "Azt akarják, hogy az olyan országok, mint a mienk, elutasítsák és becsméreljék saját muszlimjaikat. Az ISIS vezetői eksztázisba esnének, ha tudnák, hogy a párizsi támadások óta több muszlimot is megfenyegettek Angliában, Amerikában és Ausztráliában" – folytatta a tévés. "Ez az gonosz szervezet azt vette a fejébe, hogy ha a muszlimokat képesek a Nyugat ellenségévé tenni, akkor az angliai, francia, amerikai és ausztráliai muszlimoknak majd nem lesz más választásuk, mint hozzájuk fordulni. Éppen ez volt a stratégiájuk Irakban is. És most ezt akarják elterjeszteni az egész világban" – fejtette ki Aly. "Engem nem lehet manipulálni, mindannyiunknak össze kell fognia, mert éppen ez az, amit az ISIS nem akar. Tehát: ha ön parlamenti képviselő, vagy volt képviselő, aki gyűlöletet szít azokban az időkben, amikor még több szeretetre lenne szükségünk, akkor ön az Iszlám Államot segíti" – szólt ki a nézőknek. "Ha ön egy muszlim vezető, aki a közösségének arról beszél, hogy nincs helyük itt (Ausztráliában – a szerk.), vagy egy nem muszlim, aki ugyanezt mondja, akkor ön az Iszlám Államot segíti" – jelentette ki. "Ha ön csupán egy Facebook- vagy Twitter-oldallal rendelkező valaki, aki gyűlöletet szít a közösségi oldalakon, akkor ön az ISIS-t segíti" – tette hozzá a műsorvezető. "Biztos vagyok benne, hogy jelenleg egyikünk sem szeretne segíteni ezeknek a gazembereknek" – fejezte be spontán beszédét az ausztrál tévés.

Én csak olvaslak és szeretném érteni amiket leírsz.  Ez nekem itt feladatom vagy mi?!? :-)

A ballib hazugság olyan szintjét érted el, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy már a taxi utáni munkán gondolkozol, mondjuk a klubrádiónál...

Tehátszerinted, szegény szerencsétlen arabok, csak áldozatok. 
Értve! 
Próbállak követni :-)

Nálam pártsemlegesebbnek lenni nehéz.  Ma egyetlen párt sincs a magyar palettán, akivel akárcsak szimpatizálnék is.

Olyan van akit nagyon nem kedvelek (több is) ...  hogy finoman fogalmazzak:-)

ui:  Fletó nem lemondott.  Lemondatták.  És jól tették.   Ilyen a demokrácia.

Újra felhívnám a figyelmed:  Itt arabot még csak te, és néhány hasonszőrű imádott!

Lásd pár hozzászólással lejjebb! :-)

A ballibek (tomajer, szálka, iron és a többiek) bűne iszonyatos... Türelmes ragadozóként várakoznak Európában imádottaik...

"Kinevelődött egy fiatal, liberális "értelmiségi" réteg, aki békés jólétbe született, és a humanizmus jegyében most ráereszt Európára több millió olyan embert, akinek a brutalitás, erőszak és vérontás nem Hollywood-ot jelenti, hanem közvetlen megtapasztalást, személyes tragédiát, ami ma is része lehet a hétköznapoknak."

Az elmebeteg szemkilövető véletlenül nem úgy távozott, hogy államcsőd szélére kormányozta az országot és lemondott?      Te és a pártsemlegesség....  hahaha

Ez a filipov azzal vádol, amit önmaga tesz.

Ezek tendenciák komám!
Az idő .... mint olyan pártsemleges.

"Míg a 2006-os adatok alapján még „csak” a háztartások fele nem tudott megküzdeni a váratlan kiadásokkal, addig 2014-ben már 76% volt az arány."

Naná,hogy gyurcsányt akarjuk!!! Az volt csak a kánaán!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tökutolsó lett Magyarország – Mindenki kezdjen el spórolni!

2015.11.16.

A magyar háztartások 76%-a nem tudna megbirkózni egy váratlan kiadással. Ez döbbenetesen rossz szám, a legrosszabb az egész Európai Unióban. Az a tapasztalatunk, hogy nagyon sokan egyszerűen nem keresnek eleget ahhoz, hogy megtakaríthassanak, de rengetegen vannak azok is, akik bár lehetőségük lenne, nem hajlandóak félretenni. Ez utóbbi óriási hiba, mutatjuk, hogy miért és hogyan kell kilépni belőle.

Megjelent egy friss adatsor az Európai Unió statisztikai hivatalától, az Eurostat-tól. Azt mérték fel, hogy mennyi olyan háztartás van a tagországokban (valamint néhány környező, nem EU országban), amely nem tudna megküzdeni egy váratlan kiadással, azaz nincs annyi megtakarítása, amitől biztonságban tudhatná magát.

Az adatok egészen megdöbbentő képet festenek, hazánk ugyanis az utolsó az egész EU-ban. Itthon a háztartások 76%-a van ilyen kiszolgáltatott helyzetben. A részletes adatokat 2014-re és 2013-ra az alábbi grafikon mutatja be.

Nem csak az a probléma, hogy Magyarországon rengetegen vannak, akiknek nincs megtakarítása és hogy utolsók vagyunk az EU-ban. Az is legalább ilyen rossz hír, hogy a tendencia az elmúlt 10 évben szinte folyamatosan romlást mutatott. Míg a 2006-os adatok alapján még „csak” a háztartások fele nem tudott megküzdeni a váratlan kiadásokkal, addig 2014-ben már 76% volt az arány.

A fordító előszava: 

Tisztában vagyok vele, hogy ha a lenti szövegben a „palesztin” szót behelyettesítenénk cigányra vagy zsidóra, az nagyban kiverné a biztosítékot. Hiszen Magyarországon is vannak hangok, akik különböző bűncselekménynél szeretik kiemelni az elkövető származását, a szociális indítékú bűncselekményeket etnikai diskurzusba helyezni, azt sugallva, hogy itt valamiféle faji háború folyik, amiben a fehér fajt támadták meg.

Csupán annyi a különbség, hogy az izraeli-palesztin konfliktusnak valóban van egy etnikai-politikai vetülete (igazából csak az van), így az ahhoz köthető bűncselekményeknél valóban releváns az elkövetők és az áldozatok hovatartozása – anélkül persze, hogy általánosítanánk a létező palesztinok részére vagy egészére. Ám ne felejtsük el: a mai értelemben vett palesztin identitás eleve csak a huszadik század terméke, és éppen a zsidók/Izrael elleni harc céljából alkották meg. Így tehát a „palesztin nép” sokkal inkább politikai közösség, mint nemzeti-etnikai. (Saját cikkeimben ezért is szeretem jobban a „palesztin(ai) arab” kifejezést használni, de fordításokban természetesen tartom magam az eredeti szöveghez, mint már korábban is.)

 

Miért a palesztinok az áldozatok és miért az izraeliek a bűnösök?

Warum sind Palästinenser Opfer und Israelis Täter?
Filipp Piatov
Die Welt Online, 21.10.2015

 

Amikor izraeliek elleni erőszakról van szó, a német média rendszeresen kiforgatja az igazságot. Mindig a palesztinok az áldozatok, a kétállamos megoldás pedig az egyetlen alternatíva. Ezzel aztán csak tovább tüzeli a zsidók elleni erőszakot.

Nem szívesen vagyok tehetetlen. Hozzászoktam, hogy az engem érintő kérdésekbe beleszólhatok és befolyásolhatom őket. De amikor a közel-keleti konfliktustról van szó, akkor mindez lehetetlen. Ha palesztin merénylők izraeli zsidókat ölnek, azt a legtöbb online médium tabuként kezeli. Nem világos, mi áll az ilyenféle hírgyártás mögött, de a hatásai mindenképpen károsak.

A legújabb izraeli terrorhullám Németországban sem maradt figyelem nélkül. Naponta jön hír támadásokról, amiket palesztinok követnek el zsidó szomszédaik ellen. Olykor kést használnak, máskor autóval hajtanak emberek közé. Csak az izraeli biztonsági erők és a gyorsan reagáló polgároknak köszönhető, hogy a halottak száma még nem szökött az egekbe.

Címek kontra igazság

Filipp Piatov szentpétervári orosz-zsidó bevándorlók gyermeke, 1992-ben jött Németországba. Közgazdászként diplomázott a frankfurti egyetemen, ma pedig egy berlini cégnél dolgozik. Hamarosan megjelenik első könyve „Oroszország mesügéje” címmel.

„Palesztin halálos áldozatok az izraeliek elleni támadásban” – írja a Spiegel Online. „Izrael megtorlással fenyegeti a palesztinokat” – mondta be a Deutsche Welle. Mindez borzasztó viccesen hangozna, ha nem gondolnák ilyen szégyenletesen komolyan. Ezek a címek kiválóan ferdítik el az igazságot, anélkül, hogy hazudnának. Ezek az ideológiai cikkírás gyöngyszemei, amik a szerkesztőségben sem szúrnak szemet senkinek

A közösségi oldalakon előfordulnak felháborodott és megdöbbent hangok, de a média Izrael-ellenes irányultságán nem tudnak változtatni. A legrosszabb mégsem az Izrael-ellenesség – mindenkinek jogában áll Izraelt bármilyen okból bírálni. A legelborzasztóbb, ami minden reményemet elveszi: ugyanezek a médiumok fejtegetik, hogy a zsidók vajon miért is nem érzik jól magukat Németországban?

Izrael és a zsidók két különböző dolog – érvelnek sokan, hogy elválasszák az Izrael-kritikát az antiszemitizmustól. De vajon ugyanígy gondolják a nemrég alapított, berlini zsidó futballklub, a TuS Makkabi játékosai is, miután az „I Love Palestine” feliratú pólót viselő ellenfeleik nem sokkal a meccs vége előtt fenyegetőzni kezdtek? „Leszúrlak!” – kiabálták az 1. FC Neukölln játékosai, nyilván ramallahi és kelet-jeruzsálemi példaképeik nyomán.

Hogy mindez nem Ciszjordániában történt, hanem Németországban, azon nem kell csodálkozni. Hiszen ha az ember elzárkózik a palesztin propaganda befolyásától, akkor a német médiában hall meggyilkolt palesztinokról – a tény, hogy ezeket a palesztinokat éppen egy általuk elkövetett terrortámadás közben ölték meg, már mellékesnek tűnik.  Némely újságírónak mindig csak a palesztin az örök áldozat. A palesztin soha nem öl. A palesztint csak ölik.

Ugyanis bizonyos dogmák megkérdőjelezhetetlenek az önjelölt közelkelet-szakértőknek: a terrortámadásokért az izraeli telepespolitika a felelős, és csakis egy kétállamos megoldás hozhatja el a békét. Hogy maguk a terroristák vallásos-nacionalista okból követik el tetteiket, és hogy ők akarják a Templom-hegyet „megtisztítani” a „zsidó betolakodóktól” , úgy tűnik, nem megy át mindenkinek.

„Hogyan küzdhetnénk az antiszemita tendenciák ellen, ha a palesztin propaganda-csatornákból naponta áradó antiszemitizmust sem vesszük észre?”

A leendő palesztin állam melletti elköteleződést is enyhén szólva megdöbbentőnek találom. Hogy miért éppen a saját történelmével tisztában lévő Németország áll ki egy olyan képződmény mellett, ami mindenekelőtt etnikailag tiszta szeretne maradni, nem okozhatna nagyobb csalódást. Politikai tabu lett a kétállamos megoldás ellenzése. Pedig mi sem lenne egyszerűbb: természetesen minden olyan államot ellenzek, ami az etnikai tisztaságot alapkövetelményül tűzi ki. Ilyen egyszerű.

Németország zsidó közössége rendszeresen elképed, ahogy az iszlamista és baloldali antiszemitizmust idehaza kezelni szokás: sehogy.  Akkor tehát hogyan küzdhetnénk a saját hazánkban tapasztalható az antiszemita tendenciák ellen, ha a palesztin propaganda-csatornákból naponta áradó és erőszakra buzdító antiszemitizmust sem vesszük észre?

Ugyanis semmi más nem tapasztalható a palesztin társadalomban: az alig nagykorú öngyilkos merénylők és zsidó életeket kioltó küldetésük beteges ünneplése. Már egy olyan társadalom is gyanús lenne, ami mindezt csendben tűri. De a ma létező Palesztina egyszerűen rémisztő. És ezt a nagyszerű társadalmi fejlődést már a németek is feltétlenül egy állammal akarják jutalmazni.

Két fegyveres palesztin hatolt egy iskolabuszba és megsebesítettek egy zsidó utast.
A rendőrség az egyik merénylőt lelőtte, a másikat súlyosan megsebesítette.

Természetesen nem a frusztráció és a reménytelenség az, ami az emberből vérszomjas szörnyeteget csinál – mint amivel a legújabb terrorhullámot magyarázzák sokan. Ez alapján egy németországi menekült-intifáda is bármikor kitörhetne. De valahogy csak palesztinoknak adatik meg a jog, hogy a feszültséget késeléssel vezessék le. Míg az itthoni menekült-szállók elleni támadásokon felháborodunk, addig a palesztinok esetében hozzá vagyunk szokva, hogy tőlük nem is lehet mást elvárni.

De egyáltalán hogy jutottunk ilyen szalagcímekig? Miért éppen profi újságírók ferdítik el – finoman szólva – a tényeket, mikor azok világosak? Miért helyezik a palesztinokat automatikusan áldozati szerepbe, miközben az izraeliek magától értetődően csak a tettesek lehetnek? Miért ráncolják a homlokukat Netanjahura, miközben Abbasz uszító szövegeit még csak le sem fordítják? Igazából tökmindegy.

Németország tovább töpreng

Nem Izraelt kéne másképp kezelni, hanem újságot kéne másképp írni. Amíg a tudósítások mindig csak az első izraeli lövéssel kezdődnek, addig ennek még a közelében sem vagyunk. Csak sorra születnek a kabaréba illő szalagcímek.

Mindeközben olyan muszlim szólamok is megjelennek, amik Németországban buzdítanak a zsidó betolakodók elleni védekezésre – hiszen az itteni média  szerint ez teljesen rendben van. A gonosz cionistákat természetesen a szemközti focicsapat zsidói között találják meg. Az egyetlen olyan csoportot támadják, ami az ő áldozati szerepükről másképp vélekedik. Miközben Németország tovább töpreng: vajon mi is állhat az oly gyakran emlegetett zsidó reneszánsz útjában?

Fordította: Tucker Dávid

 

Te meg palesztint ...  és akkot kvittek vagytok.

????