"Vicces módon ez az egyetlen "család" ahol semmilyen "izzadságszagot" nem érzek, ha érted, mire gondolok. „ Igen, értem, mire gondolsz. Valóban, ahol a szülők boldogok, és kiegyensúlyozottak, ott a gyerekek is azok. De én manapság olyan sok idegbajos, depressziós, neveletlen gyereket látok. Lehet, hogy rossz környéken élek? Vagy rosszul látom a dolgokat? Az én gyerekeim, erős, magabiztos felnőttek lettek. Meg tudják állni a helyüket, nehezebb helyzetekben is. Büszke vagyok rájuk. Az én lelkemben béke van, de ez a béke nem elég ahhoz, hogy világbéke generálódjék belőle. Nem csak a béke, hanem sokkal inkább a rend az, ami hiányzik a társadalmunkból. Szerintem ha rend lesz, béke is lesz.

Azt nem állítom, hogy a családon kívül, másokkal nem érintkezhet a gyerek. Én nem jártam oviba, és a szomszéd gyerekek sem. Homokozó ugyan nem volt, de voltak gyerekek a környéken, volt kivel verekedni, nem fanyalodtunk a szomszéd Marika nénire. :-))) Az én gyerekeim viszont jártak oviba, és mindig sajnáltam őket, amikor reggelente trappolni kellett. Volt, hogy buszocskázni is. Mi gyerekkorunkban még nem néztünk TV-t, de rengeteg érdekes történetet hallgattunk a felnőttektől. Néha nem is nekünk szóltak ezek a történetek, de én imádtam hallgatni, amikor barátokkal, szomszédokkal beszélgettek.

:DDD Elképzeltem... :D

pont egy homokozóban vert tanyát, tudod, a kismamacsapat... :D Most képzeld el azt, amikor apukák jönnek ott össze:-))

Osztom a véleményed. Miután oviba se jártam, még a gimiben is én voltam az, aki az első "csapatépítő" osztálykiránduláson egyedül ült a buszon, mert páratlan volt az osztálylétszám. :( Érdekes módon, miután megszültem a kölyköt egycsapásra megváltozott minden: bármilyen közösségbe aránylag zökkenőmentesen be tudtam illeszkedni! :) Mondjuk az első ilyen közösség pont egy homokozóban vert tanyát, tudod, a kismamacsapat... :D

Én meg azt hiszem, hogy ott (is :D) eléggé nemkívánatos személy vagyok, úgyhogy jobb ez így. :)))

Bevallom neked, én már tényleg nem tudom, mit gondoljak... Anyám pl. háztartásbeli volt, szinte nagykorúságomig. Ettől mondjuk nem volt boldogabb a mintacsalád, csak agyon voltunk szabályozva (két tesóm van), rutinosan, mosolytalanul. Jellemző módon egyikünknek se lett szép, nagy családja. Én mondjuk irtó hamar nekiálltam a projektnek és szültem egy gyermeket csak úgy magamnak, de aztán ott el is akadtam, lehet, nem azzal kellett volna kezdeni, de én így is nagyon boldog vagyok! :D A hugik óvatosabbak, ők még apát keresnek, de persze úgy se könnyebb a helyzet. :) Ismerek viszont egy párt, akik megrögzött liberálisok, multiknál melóznak, az esküvőt kihagyták, két gyerekük van, a nagyobbik 20 hónaposan húzott a bölcsibe, miután egy évig az anyja, utána pedig az apja volt vele otthon, a kisebbikhez már keresik a bébiszittert, mert egyéves korában le lesz passzolva, míg 20 hónaposan majd őt is várja a bölcsi,de én még életemben nem láttam olyan kedves, mosolygós nyugalmat, ami náluk van. Az összes szabadidejüket együtt töltik négyesben, ordít róluk, hogy szeretik és megbecsülik egymást, egy álom az egész! :))) Vicces módon ez az egyetlen "család" ahol semmilyen "izzadságszagot" nem érzek, ha érted, mire gondolok. Vagyis: nagyon sokfélék vagyunk, túlságosan is! Mit tudunk tenni? Megpróbálni helytállni és először is a magunk körül békét teremteni. Ha vizuális típus vagy, könnyen el tudod képzelni, hogy ha a sok-sok kis "magunk körül" mind egy békés sziget lenne, akkor nyugodtan lehetne átjárás és kitörne a világbéke! Vagy télleg nagyonhülye vagyok??? :DDD

Családon belül sosem tanulja meg a gyerek azt a beilleszkedési szokást, amit a saját korosztályán belül el kell sajátítania. Szomszéd Marika nénitől ritkábban kap az ember egy nyakast, ha lenyúlja a kis lapátot a homokvárépítése közben:-)))

Azt hiszem, ennek a politikában van a helye....

Érdekes film, eddig nem láttam. Hát igen…. Azt gondolom, hogy a család, mindenek előtt való. Nem volna szabad, politikai nézetkülönbségek miatt családoknak szétesni. Talán ott kezdődtek a bajok, amikor az asszonyokat munkahelyekre száműzték a család mellől. Amikor kicsi gyerekeket bölcsibe, oviba integráltak, mondván, hogy meg kell tanulniuk közösségben élni. Otthon is megtanultak volna, hiszen voltak körülöttük rokonok, szomszédok, stb. Otthon, megtanultak családban élni is, mert azt is tanulni kell (kellene). Meg kell szokni, „elszenvedni” egymást. Tudták az idegenszívűek, hogy mit, miért csináltak. Ki volt ez módolva, aljasul.

upsz! http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=97782

Szóval, együtt tudok érezni ezzel a kiscsajjal, aki ebben a filmben szerepel! :D [url]http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=97782[/]

Na, akkor nem hiába volt némiképp gyanús nekem ez a pasi! :) Amolyan angyalbőrbe bújt ördög érzésem volt vele kapcsolatban. „Jó, amit eddig állítottunk, a füllentés volt, de most igazat szólunk”. :D Ez olyan ismerős valahonnan! :DDD Nem élnek már, egyik sem. :( De amíg éltek sem beszélgettem velük túl sokat ilyesmiről. Csak az egyik nagymamám mesélt, de ő meg folyton a bombázásokról, valszeg azt nem tudta feldolgozni soha, nekem meg halálfélelmem volt ezektől a remek esti meséktől! :( Anyám lobogtatott egy időben előttem valami állítólagos ősi családi címerünket, iszonyúan fontosnak érezte bebizonyítani, hogy valami (osztrák-szerű?) kék vér csak szorult belénk, egyébként meg szdsz szavazó volt. Apám az ellenkezője: erdélyi származású, egyszerű ember kisgazda-miépes-jobbikos és ÁLLANDÓAN ordítva zsidózik meg komcsizik. Én mindkettőtől megőrülök, úgyhogy évek óta nem találkoztunk. Képzelheted mekkora káosz van bennem! :D

Molnár V. József, egy magyarkodó, önjelölt próféta. Sok ilyennel találkozunk manapság. Meglovagolják a magyarság, saját gyökereit, kutató törekvéseit. Nem kellene kutatni a gyökereinket, ha az idegenszívűek nem hamisították volna meg, a történelmünket. Most újra azon vannak, hogy: „Jó, amit eddig állítottunk, a füllentés volt, de most igazat szólunk”. Majd ő elmagyarázza a frankót. A régi, magyar családokban, a szülők, nagyszülők, szerencsés esetben a dédszülők mesélik el az általuk megélt, saját őseiktől hallott, valódi történelmet. Élnek-e még a nagyszüleid? Szoktál-e velük a múltról beszélgetni?

Itt van ez a pasi. Eszméletlen mennyiségű új információval szolgált nekem! Miért van az, hogy amikor a tudását adja át, akkor olyan szelíden beszél, amikor meg azokat emlegeti, akik minderre fittyet hánynak, és ördögi módon "hátracsapott bézbólsapival a fejükön majmok módjára soppingolnak vasárnaponként a plázában", akkor ordítósba meg fröcsögősbe megy át és gyehennázik? Nekem ez még ijesztőbb, mint akikről beszél. Miért van az, hogy akinek ekkora hite van a maga igazában, így ki tud kelni magából? Mondhatta volna azt is, szépen, nyugodtan, hogy itt vannak ezek a szegény majmok, Isten bocsásson meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek. Magyarul :) : sértegetni meg gúnyolódni ő is kiválóan tud, sajnos. (milyen érdekes, hogy mikor szavazunk, akkor is ilyet rajzolunk, nem? - vagyis csak kiegészítjük az ábrát! :) ) http://video.google.com/videoplay?docid=6613616385057779225

Schaffer Erzsébet (Nők Lapja) Csernus Imre Müller Péter Tanító Feldmár András Szalay-Berzeviczy Attila (Budapesti Tőzsde) Magyar guruk. Tanítók. Spirituális mesterek. De vajon van egy köztük, aki gurubb a guruknál? A leggurubb? Most eldől! Kérdezzünk tőlük, csodáljuk őket! Zene nélkül mit érek én? – kérdezi Máté Péter Csernus Imre: Miért, és zenével? Müller Péter Tanító: Az igazi zene a szívdobbanás. Enélkül nincs élet, nincs szeretet. Feldmár András: Nem szeretem én a zenét. Ahol zene van, ott nincs Csend. Márpedig a Csend kell ahhoz, hogy meghalljuk a Lényeget. Schaffer Erzsébet: Ismertem egy lányt, csodálatosan zongorázott. Aztán egy forgácsgép levágta mind a tíz ujját. Azóta szélhárfázik, és milyen gyönyörűen... Szalay-Berzeviczy Attila: 7,3 százalékpontot, csütörtökig. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom? – kérdezi egy szélfútta ember Müller Péter Tanító: Te engemet, ő tégedet. Schaffer Erzsébet: Egy nőnek nem kell feltétlenül választani. A szingliség is jobb, mint egy rossz kapcsolat. Feldmár András: Nem szeretem a döntési helyzeteket. Ahol eldől valami, ott véget is ér. Szalay-Berzeviczy Attila: Jelenleg jent, dollárt és MOL részvényeket. Hová tűnt szőkesége? – kérdezi Juhász Gyula Csernus Imre: Nem ez a kérdés, hanem, hogy a párkapcsolati és önértékelési problémáját miért vetíti ki társa hajszínére? Úgy tűnik, maga, a szőke kissé, Gyula, hmmm, ha érti, mire gondolok. Müller Péter Tanító: Ezt az új könyvemben, a Kegyelmi állapotban, (Szeretetlánc Kiadó, 3450 Ft) részletesen kifejtem. Aki akarja, ott elolvashatja. Schaffer Erzsébet: Derűvel viselni a hajderesedést – ez a Nő fiatalságának a titka. Mit érdemel az a bűnös, akinek záloga a kezemben van? -kérdezi egy óvónéni. Csernus Imre: Egy kurva nagy pofont. Persze csak lelki értelemben. Feldmár András: Nem szeretem ezt a szót: érdem. Van benne valami dölyf, nagyképűség, valami avítt lenézés. Müller Péter Tanító: Szeretetet és megbocsájtást. Szeretnél napi egy-két órai munkával akár havi félmilliót keresni? – kérdezi egy MLM-es ismerős. Csernus Imre: Hogy a picsába ne. Szalay-Berzeviczy Attila: Hogy őszinte legyek, nem. Ennyi pénzért hosszú órákat dolgozni lúzerség. Feldmár András: Nem szeretem azt a szót, hogy munka. Van benne, valami izzadtságszagú, valami kényszeres. Scháffer Erzsébet: Ismertem egyszer egy fiatal marketinges nőt, aki félmilliót keresett. Mégsem volt boldog. Miért? Mert nem vehette meg belőle az otthoni mákos pite illatát, az alvó csecsemő száján csorgó anyatejet, a karácsonyi énekek szemérmes zümmögését.

Hát a tetején nem sok látszana belőle. :D Én már egy Viton is alig vettem észre a múltkor! Mondtam is magamban: "Itt áll ez a nagy batár a kapuban és nem látom tőle a taximat!" :DDD

Igen, 38+2 személyes, és sárga rendszámos már. Csak nem tudom hova tenni a szabadjelzőt.

Igen, jól emlékszel,:)

Váááóóó! Gigataxi :)