Ezt én értem, de Te meg azt értsd meg, hogy egy bizonyos ponton túl már egymást szopattátok ki, amihez egyetlen drosztfoglaló sem kellett. És ez megy a mai napig: egymást tartjátok béklyóban. Mindennek ára van. A függetlenség ára, hogy időnként harcolni kell, időnként szembe kell nézni a társadalom megvetésével, órákig kell seggelned egy utasért, és van, hogy napokig nem csinálsz semmit. Ezt ti nem voltatok hajlandóak megfizetni; rendben van. Ti a kényelmet választottátok, a társadalmi megbecsülést, a folyamatos munkát. Mondjuk kurvára nem jött be egyik se, de legalább sokba került. Hogy aztán mindezek árát miért voltatok…, miért vagytok hajlandóak még mindig megfizetni, azt nem tudom. Vagy igen, de legalább is tudni vélem. Viszont az nem az én saram. Azt a balhét, hogy képtelenek vagytok a sarkatokra állni és összefogva közölni az uraitokkal, hogy holnaptól nem vagytok hajlandóak ingyen kiállni, ingyen várakozni, kedvezményesen kártyákat húzogatni, további emberekkel a piacon osztozkodni, stb, soha nem fogjátok tudni rám verni. Nekem mindehhez semmi közöm. Ez nem a drosztfoglalók bűne. Ez a ti remegésetek, gyerekek! De mitől fostok? Egy tucat ember uralkodik ötezer fölött és tesz velük, amit csak akar. Ez szerinted normális? Ez szerinted azért van, mert nem állhattok meg a Keletiben? Nem! Ez azért van, mert remegtek. Bármikor összerugdostok egy hatvan kilós részeget tizenhatan, mert nem fizet ki 800 forintot. Nade odaállni egy cégtulaj elé hatszázan, hogy „figyelj köcsög, kilépünk mind, ha nem lesz ez, az, amaz, és nem úgy lesz, hogy…”, hát, azt már nem, hogy is gondolom! És ez azért van, mert nem állhattok meg a Keletiben? A faszt! Ez azért van, amit az elején leírtam. Egymást szopatjátok, gyerekek! Mi lett volna, ha? Ennek semmi értelme, de azért játszadozzunk el a gondolattal! Mi lett volna, ha senki nem hajlandó ingyen kiállni? Mi lett volna, ha senki nem hajlandó ingyen várakozni? Mi lett volna, ha senki nem hajlandó autót cserélni parancsszóra? Mi lett volna, ha … ideképzelhetsz bármit. Csakhogy mindig mindenre akadtak valakik, mert úgy gondolták, hogy majd milyen jó lesz: ők pörögni fognak, a több meg majd nézi. És ezért az illúzióért, hogy „majd mi pörgünk”, semmilyen ár nem volt sok. Minden áldozatot vállaltak. Mindig volt, aki boldogan szopatta a többit, meg saját magát is. És lassan eljutunk a megfejtéshez, bár Strikt inkább pucsítana, és nem érti, miért matatunk a múlt szemetében. A legkönnyebben meghozható áldozat mindig a másik taxis volt. Elveszíteni a kollégát, nem is tűnt áldozatnak; az sokkal inkább volt maga az áhított megoldás, és mint ilyen, megvalósítandó cél is egyben. Így lett taxis taxisnak ellensége igazán. Így tűnt el a bizalom végképp. Ez volt az illúzió igazi ára, csak nem vettétek észre. Mert mindennek ára van. Ti nem a cégtulajoktól fostok, hanem egymástól. Annyiszor támadtátok már hátba egymást, annyiszor árultátok már el egymást, hogy senki nem bízik senkiben. Nincs az az ember, aki el merne kezdeni bármit, és nincs az az ember, akiben a többi megbízna. Miért vigye bárki a bőrét a vásárra, ha nem lehet biztos a többiben? Miért álljon be valaki a másik mögé/mellé, ha nem lehet biztos benne? Miért bízzon meg egyik taxis a másikban, mikor évtizedek óta tudható, hogy a taxis az az állat, aki inkább maga is szopik, csakhogy a másikat kiszopassa? Ugyan! És olyan messze járunk már a drosztfoglalástól, hogy csak emlékeztetőnek írom le: a beszélgetés abból kerekedett, hogy Inzert szerint a sok hatos (többek közt) miattam kényszerül szarér’-hugyér’ fuvarozni a hitelkártyás megrendelőt. Hát, nem. Ő szereti a kényelmet. Kényelmesebb fizetni, mint konfrontálódni. Kényelmesebb kiszopatni a másik taxist, mint összefogni vele. Kényelmesebb a Hallón anonim hisztizni, mint az utcán arccal szervezkedni. Mint mondtam, mindennek ára van. A kényelemnek is. Fizessetek! Csak ne engem okoljatok a saját kényelmeskedésetek miatt! Esetleg egy kis lázadás tagdíjkor? (Strikt nem jön, inkább melegpornó-oldalakat nézeget.) Valaki más esetleg vállal némi kényelmetlenséget?

Telitalálat??? És ki ő ?

Mindannyian keményen tehetünk arról,hogy itt tartunk.A kutyának igaza van abban,hogy megdugnánk anyánkat is 2 forintért. Addig addig mentünk egymás alá még nem eljutottunk idáig.Sajnos ez az első magántaxi megjelenésénél kezdődőt. Azt hiszem ezzel nem mondtam ujjat.Bár sokan azt mondják,hogy ők csak az árral úsztak. Hát kifogásnak nem rossz csak szart sem ér vele.

Az egy másik website http://www.vital.hu/szexologus32 Olvasgasd, mi meg el vitázgatunk itt "parttalanul", mert ez a fórum meg erről szól.

Klasszak ezek a parttalan viták. Ki mit hol rontott el a szakmába. De a legkínosabb az, hogy mindenki a másikra mutogat. Legyünk őszinték: minden szentnek maga felé hajlik a praclija. Szerintem kompromittáljátok farba egymást. nem buzik lesztek, hanem kvittek.

Biztos Te sem ma kezdtél taxizni, és emlékszel a baseball ütős balhékra, a gumi szurkálásokra, a csiki-csukira. Akkor úgy tűnt hogy az a megoldás, ha nem megyünk le arra a szintre, és valamilyen szervezett formában függetlenedünk ezektől a "kollégáktól". -Sajnos mára ez lett belőle.:((

Akár még az is lehet, hogy igaza van. :-)

Átmegyek a Kelósba, mert már a plüssös is a kutyáról fog szólni. :-D

Mert, az nem áll meg? Nem, a szart nem! Legfeljebb minél korszerűbb, annál több benne a hibalehetőség. Én egyébként nagyon boldog leszek, ha majd megtehetem, hogy ebből a kínai szarból vehessek egy 3-4 évest. :-)

Látod, majd ha 3-4 éves autód lesz, akkor nem lesznek ilyen gondjaid...és fogadni mernék rá, hogy nem leszel hálás érte:-))

Nem jellemző, hogy az 1-es pontot alkalmaznád. :-D

Kínai autóm van, nem túl alacsony futásteljesítménnyel. Néha megáll és nem megy tovább.

Milyen idegállapotban? Ez az a szabadság, ami miatt utólag nem furdal a lelkiismeret, hiszen kényszer szülte. Potyaszabi, ajándék! Bazzeg a kötelet a vontatáshoz kértem, nem pedig azért, hogy föllógassam magam! :-)

De amúgy igaza van, nemde? :)

Ehh, még mindig valahol a hó fogságában van, hazafelé a svájci sítúrából? :( :)

Ismerem ezt az érzést, velem is elő szokott fordulni. Hát nézd, én a következő megoldások közül szoktam választani: 1. Fölteszem a kérdést. Ez a legcélravezetőbb megoldás; 2. Megvárom, míg idővel választ kapok rá, anélkül, hogy föltenném. Biztos veled is előfordult már hogy élt benned egy kérdés, de nem volt kitől megkérdezned, vagy volt, de nem kaptál rá választ. Aztán hogy-hogy nem, valamilyen esemény, történés mégis csak felelettel szolgált; 3. Megpróbálom magam megválaszolni magamnak. Némi logikával sok kérdést megválaszolhatunk magunknak, bár ez a módszer magában hordozza annak kockázatát, hogy mások cselekedeteit, viselkedését a saját logikánk alapján magyarázzuk, viszont ők lehet, hogy teljesen más logika mentén működnek. A módszer olykor összeesküvés-elméletet is szülhet; 4. Rákeresek a Google-n.

Persze én nem kérdeznék semmit, mert ebben az idegállapotban csak zsigerből kapni választ. :-)

Lesz ideje válaszolni, mert ma sem tud dolgozni. :-(

Akkor miért nem teszed fel neki? :-D

Köszi nem kell, hogy odaengedj.