[b][i]A lényeg az, hogy amióta az „új” rendszer működik bizony a címleadásnál is, ki kell várni egy picit, mert az eleje könnyen lemarad. Az egy másodperc kevesebb időveszteség, mintha elmegyünk 5-10-15 percig esetleg idő ajánlatig, de a leadón kívül senki nem tudja, hogy hova is kell menni. Azután meg ha kiderül a pontos cím, akkor meg szűkítünk visszafelé akár egy perc egy nyomásig is.[/i][/b] Elméletben biztos igazad van, de nem is tudom...szóval elég stresszelő lehet, amikor már 2-3 oldal tele van és csak jönnek és jönnek a címek, erre az egyik taxis visszakérdez, megakasztja a fuvarbeolvasót, zavarás van stb...stb...és erre csak gyűlnek és gyűlnek a címek....kérdeznek tőled a bentiek, keresnek valakit, hogy mennyi idő még (ismét) stb...stb... Szóval bennem is tuti felszaladna az adrenalin, és elkezdenék hadarni...na meg persze hibát-hibára halmozni. Mondom még egyszer, nem állítom, hogy nincs igazad, de gyakorlatban ez tuti nem annyira nyugis dolog, mint itt elképzelve. Nem?

Mondjuk a kicsit lazább hangulat. Tudom, ha egy picit engedünk a gyeplőn, akkor vannak, akikkel elszalad a „lóerő” és mindent megengednek maguknak. Nahhh, pont jókor írod ezt:-) Ma pont így jártam… Nem tudom mi volt az oka, de kifejezetten jókedvem volt, amit a Csicsa baromkodása, amit északon előadott, még fokozott is. Nem szoktam én szerepelni urh-n, nem az én világom. De ma vhogy ez nem így volt. Gabi barátommal meg a Karcsival elkezdtünk diskurálni, és magam sem tudom hogy, de politikára terelődött a szó. Akkor kapcsoltam, hogy hol is vagyunk, meg miről is folyik a téma, amikor a Lajos berobbant a csőre, és igaz, udvariasan, de rendreutasított minket. Mondom, ehhez hozzátartozik az, hogy sikerült ma éjszakára pár embernek feledtetni, hogy taxis vagyok 2007-ben, mert olyan bulis volt a hangulat, mind északon, mind a drosztokon, hogy kilehetett kapcsolni azokat a beidegződött fékeket, amik az évek alatt kialakultak az emberben.

[b][i]Most is arról van szó, hogy semmi baj a kezelőkkel. Jól csinálják, amit csinálnak. De ahogy minden munkán lehet javítani, és kicsit jobban csinálni, ezért címleadásnál is vannak ilyen lehetőségek. [/i][/b] Én is pont ugyanezt írtam:-)

Drága „csogu”! Most is arról van szó, hogy semmi baj a kezelőkkel. Jól csinálják, amit csinálnak. De ahogy minden munkán lehet javítani, és kicsit jobban csinálni, ezért címleadásnál is vannak ilyen lehetőségek. A nem bevált dolgokon változtatni KELL, és nem körömszakadtáig ragaszkodni hozzá. A címek úgynevezett „ömlésénél” soha nem értem, hogy minek kell két csatornára szétválni, amikor szinte az összes cím csak egy csatornára „tartozik”. A másik csatornán teljes az URH csend. Ilyenkor ez mit old meg? A taxizás közben a taxis füle átalakul az idők folyamán. Olyan dolgokat is „odahall” a címhez, amit valójában nem is hallott. A cím elejének lemaradásánál olykor jó, de nem minden esetben. Ilyenkor aprólék lesz belőle a levesben. Tudom, annak idején mikor először mondtam el a teljes címet (kerület-utca-házszám), akkor óriási felháborodás volt a „barikád” mindkét oldaláról. De lassan beletörődtek, hogy attól sokkal jobb, mint azt mondani, hogy kérek x utca hatvanas számai, arról már nem is beszélek, amikor százas számai hangzott el. Igaz poénnak sokszor mondták, hogy „— Nagy Bimbóm van”, vagy „— Fehérvárin nagy szám van”. Ilyenkor volt általában valaki, aki vissza is szólt, hogy „—Tudjuk!”. De azért a címre is nyomtak. Persze ez egészen más idő volt. Nem is ezt sírom vissza. Bár voltak olyan dolgok, amik most sem lennének rosszak. Mondjuk a kicsit lazább hangulat. Tudom, ha egy picit engedünk a gyeplőn, akkor vannak, akikkel elszalad a „lóerő” és mindent megengednek maguknak. A lényeg az, hogy amióta az „új” rendszer működik bizony a címleadásnál is, ki kell várni egy picit, mert az eleje könnyen lemarad. Az egy másodperc kevesebb időveszteség, mintha elmegyünk 5-10-15 percig esetleg idő ajánlatig, de a leadón kívül senki nem tudja, hogy hova is kell menni. Azután meg ha kiderül a pontos cím, akkor meg szűkítünk visszafelé akár egy perc egy nyomásig is. A zűrös napokban valóban nem tiltottak olyan esetben, amikor a cím megközelítési lehetősége percről percre változott. De nem ez a normális dolog? Tudod az, aki emberségesebben bánik a taxissal, annak a hibáit is könnyebben nézik el a kollégák. Nem is veszik zokon, hiszen mindenki hibázhat. De az olyan kezelővel szemben, aki a legkisebb lehetőséget is kihasználva regulázni akarja a gépkocsivezetőt, arra kicsit „jobban” odafigyelnek, és az első adandó alkalommal vércseként csapnak le a hibájára. Már csak azért is, hogy bebizonyítsák neki, hogy ő sem teljesen tökéletes. Ilyenkor azután, lehet, hogy nagy sértődés van belőle. No meg az alkalmak lesése a továbbiakban mindkét oldalról. Erről tudnék mesélni, mert voltam én is úgynevezett „radírba” téve régebben. Bár a régi rendszerben könnyebb volt ezt előadni. De itt volna az egymás munkájának a megismerése is. Bizony sok kolléga azt sem tudja, hogy mi van a központban egy „zűrös” napon. A diliház ilyenkor egy 5 csillagos szanatórium. De ilyenkor általában a kocsiban, a forgalomban sem jobb a helyzet. Bizony nem ártana oda-vissza megismerni egymás munkáját. Amolyan régi „gyárlátogatás” módjára. Tudom a központba sem tud sok ember bemenni egyszerre. De ez még megoldható lenne. Az már sokkal nehezebb, hogy a kezelők is megtapasztalják, hogy a forgalomban hogyan lehet címet felvenni. Hiszen nem biztos, hogy van taxis vizsgájuk, de a kérdés megoldása nem lehetetlen. Én vállalnám (talán más is), hogy időnként beül mellém, vagy mellé egy kezelő, és a bemondott címekre csak ő kezeli a „májkot”. Ha sikerül felvennie a címet, akkor természetesen egy másik kocsi is megy a címre, hogy az utasnak ne okozzunk nagy meglepetést. Bár ha 1-2 utas jön, akkor még a kocsiban is elfér könnyen. Gondolom így egy kis tapasztalatot lehetne szerezni, hogy mennyi címet tudna felvenni, és hogy milyen hamar „pontozná” ki magát a „játékosok” közül, vagy bocsi nem jó „hárommal” kapna „jutalmat”. Kísérletnek talán nem volna rossz. Hogy mindig a kritikai irányba mozdulunk? Az talán azért van, mert a jó dolgot szeretnénk természetesnek vélni. Az se jut senkinek az eszébe, hogy milyen jó levegőt venni, mert természetesnek tartjuk. De furcsa módon, ha lenyomnak a víz alá, akkor még egy perc se kell hozzá, hogy nagyon szükségét érezzük a levegőnek. Na most már nem írok többet (hál isten, mondja „tomla”), mert talán megyek bejáratni a pacimat, és hazahozom „törpillámat”, mert most ő dolgozik.

Lényegében mindenben igazatok van, nem is vitatom. DE!!! Akkor azért álljon már itt másik vélemény is. Reméltem, hogy nem már megint nekem kell dicsérnem a lányokat, hanem végre más is megteszi ezt, amikor pozitívum van. Ami ráadásul emberségen alapuló, de úgy látom, hogy vagy nem dolgozott ekkor a tisztelt banda, vagy elsiklottak felette:-))) Október 22.-e és 23.-a!!! Velünk volt a központ!!! Értem ezalatt azt, hogy bentről vigyáztak ránk. Folyamatosan informálódtak, olyan helyre, ahol tudták épp probléma van, nem is küldtek autót. Az utasokat előre tájékoztatták, hogy bizony-bizony, a taxisok kint most elég rossz körülmények között dolgoznak stb…stb…Néha amikor megérkeztem a címre, a felkészített utas szinte hősként ünnepelt. 2x is vissza kellett adnom címet, mert a kialakult helyzetben nem tudtam megközelíteni a címet (és az egyik ilyen az csekkes fuvar volt) és egy rossz szó, annyit sem kaptam, hanem még meg is köszönték, hogy egyáltalán megpróbáltam. Nem mondanék neveket (1, mert ezzel mindig hadilábon vagyok:2, mert szerintem mindenki így tett ezeken az estéken) Szóval én speciel köszönöm az akkori szolgálatnak a munkáját, nagyon rendes volt tőlük, és jó volt érezni, hogy mellettünk vannak. Urak, nincs semmi baj a kritikával,a negatív kritikával, főleg, ha az ilyen normális hangnemben zajlik, ha azért korrektek maradunk és ha van rá alkalmunk, akkor a plusz, pozitív dolgokat is van bátorságunk jelezni. Hiszen a negatív kritika nem mindig rosszindulatból fakad, hanem építőjelleggel, hogy ők is tisztában legyenek azzal, hogy nekünk mi a nyűgünk itt kint. Viszont nem lehet, és nem is szabad állandóan csak ebbe az irányba mozdulni, mert akkor az idővel visszaüt-het.

További szép napot. Rendbe teszem a lovam, aztán irány a pálya:-))

Én is dolgoztam a központban, akár "cbtaxi". SZERENCSÉTEKRE NEM SOKAT. De azt nagyon lehetett tapasztalni, hogy kit szerettek a "csövön", és kit nem. A legjobb mérce az volt, ha úgynevezett "szívesség" fuvart kértek a csövön. Volt akinél ilyenkor is torna volt, és volt akinél néma csend volt. Ez talán mond valamit.

És ez csak a szakmai része. Az emberibe most ne is menjünk bele. Meg vannak győződve róla/ tisztelet a kivételnek/ hogy ők valamiféle "übermensch" minősítést kaptak, mikor bekerültek a központba. A kritikát gyilkos támadásnak, a segítő szándékot pimasz megjegyzésnek könyvelik el. Nehéz így együtt dolgozni, pedig a cél az lenne!

Ja még a metódusról. A címek leadására nincs szabály? Vagy sikerül, ahogy sikerül. (.-)))

Ez igaz! "Nincs két ember közöttük aki egyformán csinálná!" Talán, akkor csinálnák egyformán, ha az "újakat" olyan tanítaná be aki tudja mit kell, és hogyan "csinálni". Igy csak egy kis idő kérdése, és mindenki egyformán jól fogja "csinálni". Attól meg kimondottan a falnak megyek, amikor a tanulónak súgnak a háttérből. Nem attól, amikor mondják neki az időt, hogy mennyivel, meg mire szűkítsen. Hanem attól, amikor az utca nevét is sugják! Jó megértem, hogy van egy "mikrofonos lámpaláza", de olvasni azért tudni kell nem?

Miről beszélsz Lacika? Arra nem lehet rászorítani őket, hogy egyfajta metodus szerint adják le a címeket! Extrák-kerület-utca-házszám....és itt lehet nyomni a címre. Nincs két ember közöttük aki egyformán csinálná!

Ebben neked igazad vagyon! Miért kell mindet háromszor elmondani? Ráadásul hadarva, és gyorsan? Egyszer gyorsan elmondják, mikor feldobják. Azután elhadarják kétszer, mikor valóban leadják. Azután elhadarják kétszer, mikor valóban leadják. Sokkal jobb lenne, ha először érthetően feldobják. Azután érthetően elmondják egyszer. A kolléga úgyis visszaigazol, ha értette. Ha nem, akkor biztos vissza fogja kérdezni. De talán nem olyan sűrűn, mint most.

Azért azt remélem,hogy világosan kítünt,nem "cikizés" a szándékom. A másodperc töredéke alatt kell soxor döntenünk egy-egy címfeldobásnál. De ha azt kell előtte bogarásznunk,hogy "mit mondot,hova kért?"az nagyban csökkenti a hatékonyságot. Mielőtt bárki megjegyezné,hogy fogalmam sincs,milyen őrület van néha címömlésnél,csináljam jobban ha tudom.... Dolgoztam a központban elég sokáig.Ismerem tehát mind a két oldalt. És természetesen ez nem az egész központ kritikája. 1-2 kezelő az,aki "túlpörög" ha rászakad 15-20 cím!De több odafigyeléssel,korrigálható ez a hiba.

Más se lehetett hallani,mint:stelső!,tielső,tromelső. Dehogynem! Zberényi 82, (Jászberényi), Ettér első, (Reptér? Ligettér?) További "kedvenceim": Vixinház, pillllllanat. És a befejző dialógus? Nem vagyok érthető? Kérek egy etikást.

Majd most!! Kimentem, de 16 km-t 1 óra 47 perc alatt tettem meg. Úgy döntöttem, hogy majd reggel tovább kint maradok:-) Anyuékat vittem egy ilyen nyugdíjas banzájra....közben bekapcsoltam az URH-t, hogy picit ráhangolódjak a melóra. Ha jól tudom (ha nem, akkor bocsi), a Zsuzsi volt most a csövön 16.15 és 17 óra között. Utazunk szépen, én a gondolataimba merülök...mire egyszer csak megszólal apu: - Eszméletlen, hogy ez a hölgy milyen sebességgel mondja a címeket... Csak jelzem, ez nála a dicséret kategória. Majd elkezdtünk beszélgetni, és sehogy sem érti, hogy a diszpécserek (ő nem tudja, hogy azok a fuvarbeolvasók:-D) miként képesek ilyen gyorsan beszélni, de azt sem érti, hogy a taxisok ennyi idő alatt hogy tudják eldönteni, hogy 1, Hol a cím? 2, Mennyi idő alatt érnek oda? 3, Akarnak-e menni? Mondtam neki, hogy na látod, egy zseni a fiad... Amit erre válaszolt, az kicsit fájt...de elnézem neki:-)))

Amikor egy kicsit jobban ment, volt bolyan címbeolvasó akinél kikapcsoltam a rádiót, mert nem tudtam hallgatni sem a bénázását, hogy nem artikulál és vihog a saját alkalmatlanságán. Ma már ezt nem tehetem meg.Sajnos!

nem is aludtál! HÉÉ!!!

Persze, nem állítom ennek az ellenkezőjét. Na léptem meló, hello!

Csak hogy ez a "zavaró" nagyon is zsebre megy!

Nem mondom, hogy ez a jelenség nem létezik, csak lehet, hogy nekem nem zavaró...ettől még másnak ez lehet az, sőt...!!!