2006.11.22.
KURÍR - rendkívüli kiadás:
1990. október 28., vasárnap
- Az országban láncreakcióként elterjedt tiltakozási hullám, ha csak órákra is, de gazdasági, politikai krízishelyzetet teremtett.
Hogy kit ért ez váratlanul és kit nem, arról megoszlanak a vélemények, de az biztos, hogy Bihari Mihály politológus nem lepődött meg:
- A feszültség növekedése már két-három hónappal korábban előre látható volt. Politológusok, szociológusok, politikusok ezt jelezték is.
- Miből lehetett erre következtetni?
- A kormány nem mindig megfontolt, átgondolt intézkedéseiből, az olykor kapkodásszerű döntéseiből és az emberek válaszreakcióiból. Gondolok itt a vállalati tanácsok és az igazgatók újraválasztásának sikertelenségére, a spontánul induló sztrájkokra és az ötven-hetven százalékos távolmaradásra a választásokon. Emellett érzékelni lehetett, hogy a társadalom egzisztenciális tűrőképessége az addigi áremelések következtében az ősz elejére eljutott a végső határig. Több jel mutatott arra, hogy az emberek több áldozatot már nem tudnak, illetve nem hajlandók vállalni. Nem látva az áldozatok értelmét, többször is kifejezésre juttatták tömeges méretű kritikájukat a kormány intézkedéseivel szemben. Az elégedetlenség még nem szervezett, de tömegakarattá vált, ám úgy tűnik, hogy most már spontánul induló, de szervezett formában jelenik meg. S egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a szabadon választott Parlament által megbízott kormány politikailag ugyan legitim, de szakmai hozzáértése és társadalmi érzékenysége gyengébb, mint az előző kormányé volt. A baj az, hogy ez a demokratikus eljárás keretében megbízott kormány nem érzékeli igazán jól a társadalmi folyamatokat és a közvélemény állapotát. Ez több mint hiba, mert a gondok most már országos méretű és nehezen kezelhető" problémákhoz vezethetnek. Úgy látszik, a kormány változatlanul nem képes tanulni ellenfelei, kritikus támogatói és a közvélemény jelzéseiből.
- Milyen politikai következményei lehetnek ennek a sokatmondó napnak?
- A kormány még stabilizálhatja magát, ha lesz politikai bátorsága arra, hogy rossz döntéseit visszavonja, illetve korrigálja. Beleértve ebbe a kormányzat személyi állományának minőségi javítását is.
- Magyarán: személycserékre céloz?
- Igen, mert az új és jobb politikához felkészültebb és jobb politikusokra is szükség van.
- Mi történik, ha a népharag anarchiába torkollik?
- Erre nem számítok, de az megtörténhet, hogy a kormány egyre nehezebb helyzetbe hozza magát. A mozgástere szűkülhet, ha az emberek a ma még elfogadható döntéseket holnap már nem tartják kielégítőnek. Az eseményeket politikai erődemonstrációnak tartom, amit a kétségbeesés szült, de bízom abban, hogy a demokráciához méltó megoldással, azaz sikeres tárgyalással fejeződnek be. S ezalatt nem a kormány bukását értem, hanem a józan ész diadalát a politikában.
L.Á.