Taxis támadt B. Tóth Lászlóra


A sofőr egy szóváltást követően rángatta ki a taxiból a rádióst, pedig ő ment rossz címre.


Még egy év sem telt el azóta, hogy egy taxis megverte az omegás Benkő Lászlót és Debreceni Ferencet, egy újabb híresség került konfliktusba utazás közben. B. Tóth László évtizedek óta dolgozik az éjszakában, s nemegyszer hívott már kocsit ugyanettől a társaságtól, ám még soha nem volt gondja a sofőrrel.

"A lányomnál voltam látogatóban a Mese közben, a kocsi azonban a Mese utcába ment, tehát már a címfelvétellel is baj volt. Ezt a diszpécsertől tudtam meg, akit jó negyedórás várakozás után hívtam fel, pedig szerintem engem kellett volna keresniük már ennyi idő után. Akkor már mentem lefelé az utcán, amelynek a végén megláttam a taxit. Érdeklődésemre, hogy miért nem jött a címre, az úr nem túl udvariasan azt mondta: egyirányú utcába ő nem megy föl, emiatt nem tesz kerülőt. Ezt nem igazán értettem, ezek szerint rossz helyen lakik a lányom... (...) Szó szót követett, mire kiugrott a kocsiból, átjött az anyósülés oldalára, és kirángatott az autóból azzal, hogy ő engem nem visz sehová. Azt nem tudom, hogy tudta-e, ki vagyok, és nem is érdekel. A baj az, hogy szerintem ilyen bárkivel megtörténhet, és nem biztos, hogy mindenki tesz ilyesmiről bejelentést" - mondta a Blikknek B. Tóth, aki természetesen a taxitársaságnál is panaszt tett az incidens miatt.

A cég már le is folytatott egy belső vizsgálatot, ami szerint egy sajnálatos kommunikációs hiba folytán nézeteltérés alakult ki a megrendelés helyszínén B. Tóth László és a vállalat felségjelzése alatt szolgáltatást teljesítő taxi gépkocsivezetője között. Az ügyben a társaságnál szolgálatot teljesítő érintett személyek munkavégzését azonnal felfüggesztették.

Magyarországon természetes, hogy a hír megjelenése után senki, de tényleg senki nem kíváncsi arra, hogy hogyan látja a dogokat a "keményen dolgozó kisember", a taxis. És ez így is van rendben. Vonjuk le a jogos következtetéseket: a taxisok állatok és óriási kockázatot vállal az, aki beleül egy ilyen autóba. Valami szankciót be kellene vezetni, hogy ez ne fordulhasson újra elő. Például hermetikusan le kellene zárni valahogy a vezetőt, vagy a műszak kezdésekor kívülről rájuk kéne zárni az ajtót. No, szóval ezen még gondolkodni kell.

Gondolkodom... Most, hogy gondolkodom (persze ilyet csak nagyon ritkán szoktam csinálni, nincs is gyakorlatom benne), eszembe jut, hogy Manci néni Peresztegről talán kíváncsi arra, hogyan történtek ezek az események. Persze most viccelek, tudom, hogy őt sem érdekli, de azért leírom. Hátha, talán mégis van valaki, akit érdekel az, miért raktam ki B. Tóthot az autómból.

Tehát a részletek:

- A diszpécser többször bemondta a címet, de senki sem tudta, vagy nem akarta elvállalni. (Miért is?)

- Én elvállaltam a fuvart, de mivel tudtam, hogy a környéken dugó van a Szél Kálmán téren talált bomba miatt, szóltam a diszpécsernek, hogy jelezze az utas felé, hogy csak késve érkezem. (A diszpécser természetesen ezt nem tette meg.)

- Amikor megérkeztem a címként megadott közismert vendéglő elé, láttam, hogy nincs ott az utas.

- Jeleztem a diszpécsernek, hogy nincs meg az utas.

- Kis idő múlva közölte velem a diszpécser, hogy az utas nem ott van, hanem a Mese közben.

- Mondtam, hogy ez így nem lesz jó, mert én nem megyek be forgalommal szemben az egyirányú utcába, és ha körbe kell mennem, akkor az hosszabb idő.

- A diszpécser mondta, hogy rendben, megbeszéli az utassal.

- B. Tóthnak kb. negyven métert kellett az utcán lefelé sétálnia.

- B. Tóth, miután elbúcsúzott a kutyát sétáltató ismerősétől, beszállt a taximba, és magából kikelve ordibált velem, hogy miért nem a Mese közbe mentem.

- Mondtam neki, hogy engem a vendéglő elé küldtek, mutattam neki a címkiadásra szolgáló telefont.

- Ő egyáltalán nem figyelt arra, hogy mit mondok, tovább üvöltözött, le hülyézett.

- Ekkor felszólítottam arra, hogy szálljon ki.

- Mivel nem szállt ki, leállítottam a motort, kiszálltam, átsétáltam az autó másik oldalára, kinyitottam az ajtót és közöltem az utassal, hogy velem ő nem fog utazni, hívjon magának másik autót.

- B. Tóth kiszállt, tovább ordibált, fenyegetett, szidalmazott.

- Elmentem és ott hagytam őt.

Hangsúlyozom: egyetlen ujjal nem értem B. Tóthoz. Sajnos annál gyávább vagyok, hogy egy ilyen nagy embert megérinthessek, netán megüssek (Sajnos. Pedig az igény meglenne). Ha agresszió érte B. Tóthot, miért nem hívott rendőrt? Miért nem jelentett fel? Hol vannak a tanúk? Hol van a térfigyelő kamera felvétele? Hol van a látlelet? Tudja-e bármilyen módon bizonyítani állítását?

Ezek után kérdem: Miért rágalmaz engem? Azért, mert gonosz, mert úgy érzi sérelem érte. Befolyásával aljas módon visszaélve bosszút áll. Nem az igazságszolgáltatáshoz fordul, mert ott bizonyítékok is kellenének. Hanem a haverokhoz, a bulvárhoz, ott nem kell bizonyítani semmit.

Nekem jogomban áll megtagadni a fuvart ha az utas részeg, büdös, koszos, agresszív. B. Tóth agresszív volt. Nem lehet úgy biztonságosan vezetni, ha mellettem a fülembe ordibálnak.

A "keményen dolgozó kisemberek" (taxis kollégák) javasolták, hogy forduljak a bírósághoz, hiszen biztos, hogy megnyerném a pert. Szerintem csak az biztos, hogy a per legalább egy évig tartana. Biztos, hogy a bíró és az ügyvéd gazdagszik, biztos, hogy a tárgyalásról nem készülhet hangfelvétel, biztos, hogy nem készülhet szó szerinti jegyzőkönyv, biztos, hogy a bíró készíti az ítélethez a jegyzőkönyvet, és biztos, hogy az ítélet indoklása nélkülöz mindenféle logikát. De ha a sors különös, furcsa, szeszélyes játéka folytán mégis megnyerném a pert, az ítélet akkor is csak arról szólna, hogy B. Tóth kérjen elnézést a macskájától. Biztos, hogy nem törölnének a potenciálisan veszélyes, terrorista gyanús emberek listájáról. Biztos, hogy nem vennének vissza a munkahelyemre, és biztos hogy kétes hírnevem miatt továbbra sem vennének fel más taxis társasághoz. Ja, igen, persze, kirúgtak. Hát persze, hogy kirúgtak. A határozatuk titkos. Olyan titkos, hogy még velem sem íratták alá. Mindenesetre a biztonság kedvéért visszatartják az általam előre befizetett e havi 85 ezer Ft tagdíjat és a 150 ezer forintos kauciómat. Persze kiállhatna a taxis társaság mellettem is, de ők tudják, hogy az üzletet nem jó összekeverni a becsülettel.

Ismerjük el: B. Tóth győzött. Indulhat a tűzijáték, lehet bontani a pezsgőt. A B. Tóthok mindig győznek. A baj csak az, hogy az egy főre eső B. Tóthok aránya túl magas.

A számtalan taxis szakszervezetből a Blikk cikke után elsőként... nem keresett meg senki, azután másodikként sem. Ezek után én fordultam segítségért hozzájuk. Telefonban elmagyarázták, hogy én tulajdonképen nem vagyok ebben az esetben ügyfél, majd adtak egy másik telefonszámot, amit persze nem vett fel senki. Így személyesen meggyőződhettem arról, hogy a szakszervezet keményen és határozottan kiáll a szakszervezetek érdekeiért.

Akárki akármit mond, Lenin elvtárs maradandót alkotott, kialakult az ideális szocialista ember típus. Hiszen a rendszer kegyeltjének nem kell utasítást adnia senkinek, elég ha megbélyegez valakit és azonnal mindenki tudja azt, hogy egy ilyen esetben mi a dolga. Egy újságcikknek következményei vannak.

Én arra számítok, ellenőrzést fog tartani nálam a NAV, a BKK, a Nemzeti, a Fővárosi, az Alvárosi és a Falusi hatóság is. Az ellenőrzésbe bevonják az EU illetékes szerveit és az összes elérhető állami hivatalt is.

Kivizsgálnak mindent és amennyiben hibát találnak a tevékenységemben, akkor megbüntetnek. Valószínűleg megbüntetnek a mosatásért, a szárításért, a szennyvízért, valamint azért, mert mentem és azért, mert megálltam. Megbüntetnek azért, mert lejárt és azért, mert nem váltottam ki és nem fizettem be időben. Példát kell statuálni. Bevonják az adószámom, a TB-kártyám, és a villamosbérletem. De meg is érdemlem, és így jár minden "keményen dolgozó kisember," aki nem teljesíti a B. Tóthok igényeit.

Mivel a továbbiakban nem lesz módom arra, hogy taxizzak, ezért a gyűjtők figyelmébe ajánlom az autómat: 366 ezer km-t futott Opel Astra jutányos áron eladó-kiadó, a kárpit enyhén szennyezett, tisztításra szorul, további infó a neten.

De hát végül is nincs semmi probléma, hiszen közel hatvan évesen, érettségizett emberként, nyelvtudás nélkül, könnyen fogok másik munkát találni magamnak Budapesten, és persze az új munkámmal szerzett kimagasló jövedelmemből egyedül állóként bőven fizetni tudom majd az albérletemet és a rám háruló nevetségesen alacsony adókat, a lecsökkentet rezsit, sőt még a gyerektartást is.

Azt hiszem, el kellene mennem taxizni Grönlandra. Mivel nem beszélek grönlandiul, senkit sem zavarna az, hogy szidom a kormányt. Mindenki boldogan élne.

Hoisz László
(a kegyetlen taxis)

Ui.: Most jut eszembe, hogy én már többször is szállítottam a B. Tóth elvtárs urat. Akkor a kelet-európai civilizációhoz képest normálisan viselkedett. Hogy miről beszélgettünk, arra már nem emlékszem, de hát én is öregszem, és fontosabb dolgok sem jutnak az eszembe, mint például az, hogy hová a náthás p...ba tettem a pince kulcsot...