ORBÁN ISTVÁN:
Mielőtt továbbadnám a szót, hadd emlékeztessek arra, hogy a munkaadóknak most már egy több oldalról megvilágított és körvona­lazott javaslata van. Ezt a javaslatot a munkaadók, a munkavállalók nem negli­gálták, nem ellenezték, hozzászólásaikban nem támadták. Úgyhogy most úgy vélem, úgy kéne továbbadni a szót, hogy erre a kerek kérdésfelvetésre kérünk választ a kormánytól.

NAGY SÁNDOR:
A mi javaslatunk, ahogy ez itt az írott papírokban is lát­ható, tökéletesen egybeesik a munkaadói javaslattal, tehát nehogy elbizonytala­nodás legyen e tekintetben, pontosan megfelelnek ezek a javaslatok egymásnak.

BOD PÉTER ÁKOS:
Elnök Úr! Rövid megjegyzéseket szeretnék tenni és konkrét javaslatot. Az első rövid megjegyzés: természetesen lehet a készleteket növelni külföldiek bevonásával, de nem 29 dolláros ár mellett, mert minden készletező felszámítja a készletezési költséget. Ez nem igazi megoldás. Másik rövid megjegyzésem: nyilvánvaló, hogy a 29 dollárra beállt magyar benzináron is jelentős adótartalom van, mint minden országban - ha látják ezt az ábrát -, jelentős az adótartalom, itt a mi országunk nem lóg ki ebből és a magyar adó­tartalom nem nagyobb, mint a legtöbb országban, és nem kell elmondanom, hogy ezek az országok lényegesen jobban állnak, akár ezt a szűkebben vett szektort tekintve, tehát csak azt szeretném leszögezni, hogy a magyar adótar­talom nemzetközileg nem kirívóan nagy. Ha 40 dollárra menne föl a beszerzési ár - mint ahogy megy föl - és ez á piaci ár érvényesül, akkor a magyar adótar­talom természetesen sokkal kisebb, mert annak megfelelően csökken az adó­bevétel. Egyébként a javaslat valóban az - ez nem a mostani helyzetre alakult ki, ez a kormányprogramnak a része - hogy liberalizáljuk és egészen más adó-struktúráról lesz szó.
Bár nekem az a gyanúm, hogy azok, akik méltatlankodtak, nem kizárólag az adó nagysága miatt, ami egyébként visszakerül a gazdaságba, hanem egyszerűen az árnövelés miatt teszik ezt. Ezért azt gondolom, hogy a liberalizálásra vonatkozó részletes elgondolásainkat ne most, a plenáris ülésnek ennek a szakaszában, hanem a szünet után lehet itt, ha a szakértői munkára al­kalmasnak ítélik ezt a kört, szünetben tudunk eszmét cserélni, talán el lehet mondani. Azonban egyet szeretnék elmondani. A mai helyzetben, és most az el­ső napirendi pont a mai helyzetnek a megoldása, holnap a gazdaság újra elindí­tása. Van megoldás. Nem megoldás a régi ár visszaállítása, ezt a kormány nem makacsságból jelenti ki, végiggondoltan, felelőssége tudatában. Az egyik meg­oldás a jegyrendszer, a másik megoldás egy olyan differenciált megoldás, amely annak, aki bírja a piaci árat, korlátlan mennyiségben, piaci ár mellett adja; de egy korlátozott körben - hiszen fogyasztáskorlátozás nélkül nem lehet vissza­menni az árból, korlátozott körben - lehetővé teszi, hogy olcsóbban jusson ben­zinhez. Ez azonban nem a kútár változtatását jelenti, mert teljesen világos, hogy az az érv, hogy a magyar lakosság egy jelentős része nem bírja elviselni a mai bérek mellett ezt a terhet, ez nem változtat azon a tényen, hogy mi a piaci ár.
Ezért a mi javaslatunk még egyszer a következő: mindenki, aki magyar állam­polgár, van kocsija, rendszámtáblája, az javaslatunk szerint egy bizonyos literre jogosult, hogy olcsóbban vegyen, más, megfordítva: kap egy kupont, vagy kap egy bizonyítványt, kap egy okmánybélyeget, amivel ki tudja fizetni a külön­bözetet és ehhez egy körülbelül, mi azt mondtuk, hogy 10-12 forintos csök­kenés elképzelhető. Akik ebből élnek, itt vannak magán-, kisiparosok és nyilván állami vállalkozások, ezeknek is van gépjárművük, ennél, nyilván a professzio­nális személyszállítókra és a tehergépkocsivezetőkre számolva sokkal nagyobb literszám kell egy hónapban, mint mondjuk ez a 30 liter, mert sokkal többet tankolnak, ez nyilván szakmai viták kérdése, mondjuk ötször annyira kap ku­pont. Ez nem a kútár csökkentését jelenti, tehát nem csökken a kútár a turis­táknak, és nem csökken annak, aki a magyar átlagnál lényegesen többet kíván utazni. Ezzel el lehet érni azt egyfelől, hogy mindig lesz benzin ezen a piaci áron, mert ezen az áron be lehet szerezni a világpiacról a benzint. Tehát nem me­rül fel az, hogy a készletek eltűnnek, valahol forgalmi akadály keletkezik és nem jut az országba, mert lesz elég benzin. Azt is el lehet érni, hogy a legjobban sújtott kisember egy szolid kereten belül az új piaci árnál olcsóbban jusson ben­zinhez, és azt is el lehet érni, hogy az a szakma, amely leginkább érintve van az árak által, ennél arányosan nagyobb kedvezményhez jusson.
Természetesen a versenysemlegesség értelmében akkor ezt ki kell terjeszteni, azt feltételezem -de ez már szakmai kérdés -, pl. mondjuk a TEFU-nak a gépkocsijaira, tehát, hogy azok is hozzájussanak ehhez. Ez a szakmai oldala. Hadd tegyek azonban egy nagyon fontos javaslatot, ami részben szakmai, részben politikai.
Most az ország gazdasága megbénult. Ez a megbénulás törvénytelen állapotnak a követ­kezménye. Az okokról majd nyilván az urak elmondják a véleményüket, és nem vagyok benne biztos, hogy egyfajta véleményen vagyunk. Azonban szeretném, ha az itt megjelent mukaadók és munkavállalók kimondanák azt, amit mi gondo­lunk, hogy azok, akik most elzárják az ország működőképességét, útjait, nem törvényes tettet valósítanak meg. Ezt lényeges volna kimondani, hiszen az, hogy blokád, az, hogy hídfőállás, nem része egy ország gazdasági egyeztetési mecha­nizmusának. Nagyon szomorú, hogy kialakult, nagyon nagy gazdasági ve­széllyel jár, nagyon nagy politikai veszéllyel jár, én ezt nem tudom engedetlen-ségnek hívni, és ha azt mondom, hogy a személyszállító kisiparos, majd hogyha nem fizet neki az utasa, megtagadja a fizetést, azt nem fogja olyan vidáman fel­fogni, ez a közmorálnak a rohamos szétesését jelentheti, de nem akarom a hely­zetet vázolni. Azt akarom csak kimondani, hogy nyilván Önök között vannak jogászok, a Ligának az embereit látom, képzett emberek, végig tudják gondolni, hogy hídelfoglalás, útlezárás, ez nem törvényes. Ennek megfelelően nagyon jót tenne mindenfajta parlamentáris tárgyalás ma is. Holnap országgyűlési nap lesz, ha Önök elfogadnák azt a helyzetértékelést - nem kötelesek természetesen az oda vezető útnak minden pontján megegyezni, hogy az ország működését veszé­lyezteti ez a mai állapot, és hogy ennek az állapotnak törvényellenes vonat­kozása van.

ORBÁN ISTVÁN:
Mielőtt továbbadnám a szót tisztelt Miniszter Úr, en­gedje meg, hogy arra kérjem, hogy miután benne vagyunk egy napirendi pont tárgyalásában, miután mi haladni akarunk, miután itt elhangzott egy konkrét javaslat, szíveskedjék erre vonatkozó választ adni, mi a véleménye a javaslatról, mert különben nem tudunk továbblépni, mert mi most lassan egy süketek párbe­szédébe fogunk jutni, hogy úgy mondjam. Tehát ha erről a javaslatról hallhat­nánk valami bírálatot, pro vagy kontra, elfogadást, kifogásolást, vagy kiegé­szítést, bármit.

BOD PÉTER ÁKOS:
Tisztelt Elnök Úr! Az előbb én is egy javaslatot tet­tem az asztalra, hiszen tárgyaló felek vannak, ez is egy javaslat. Én azt gondo­lom, hogy a javaslatokat kell egymás mellé tenni. Ez egy nagyon konkrét javas­lat, számokkal, ütemezéssel, technikával alátámasztva, amit a szakértők Önök elé tárhatnak, vagy mi elmondhatjuk. Tehát ez egy javaslat, a javaslat lényege az: a piaci ár változatlan, azonban hozzá lehet jutni ennél olcsóbban, ezzel természetesen a költségvetési bevételek csökkennek, lakossági kiadások mér­séklődnek és ez technikailag elképzelhető, ez a magyar polgárok széles körének könnyebbséget jelent.

SZABÓ TAMÁS:
Én nagyon határozottan le kívánom szögezni, hogy a megegyezés szándékával jöttünk, és azzal, hogy azonnal rend teremtődjön ebben az országban. Nem véletlenül van az, hogy zajlik szakértői, nem-szakértői tár­gyalássorozat, ami mutatja a kormány komoly tárgyalási és megegyezési készségét. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt egy jogszabály meg­változtatásáról van szó. Ebben az esetben az ÉT ügyrendje szerint akkor lehet megváltoztatni ezt a jogszabályt, ha konszenzus van. Nagyon kellemetlen lenne az a helyzet, hogyha nem tudnánk megtalálni bármilyen ok miatt a konszenzust, mert akkor nem lehet megváltoztatni a jogszabályt az ÉT ügyrendje szerint. Ép­pen ezért az a kérésem és az a javaslatom, hogy mindenki reálisan gondolja át, hogy itt milyen helyzet van. Kérem, a kormány arra vállal kötelezettséget, ... mivel tudja, hogy az országnak milyen a devizahelyzete és hogyan tud besze­rezni benzint. Tudja, hogy mennyi a devizatartaléka, hogy korlátozott mértékben lehetővé teszi az olcsóbb árú beszerzést. Erről van szó. A kormány fogyasztás­korlátozással a mostani benzinárak csökkenését elfogadja, fogyasztáskorláto­zással úgy, hogy ezen kívül a fogyasztáskorlátozáson kívül szabad lehetőség van benzin vásárlására, nem csökkentett áron. Én úgy gondolom, hogy ez olyan mély kompromisszum lehetősége, amit javaslok nagyon alaposan megfontolni. Megismétlem, a kormány lehetőséget lát árcsökkentésre fogyasztáskorlátozással. A fogyasztáskorlátozással együtt járó árcsökkentés nyilván valami technikát igényel, mértékeket igényel, ebben ma itt meg kell egyeznünk, mi az elején is ezért mondtuk, hogy kellene szakértői megegyezés. Szükségesnek látjuk ezt nyilvánvalóan folytatni, és úgy gondolom, hogy erről kellene a továbbiakban beszélni. Még annyit,ez - nyilván itt konkrét mértékekről van szó - azt jelenti, hogy az ország lakossága jelentős mértékben mentesül ezek alól a valóban nagy terhek alól. Azért, mert korlátozott mértékben ugyan, de olcsóbban tud a benzinhez jutni. Ezen kívül pedig mindazoknak lehetősége lesz a piaci áron beszerezni, akiknek többre van szüksége. Hangsúlyozom, ez egy rendkívül fontos megoldási lehetőség, ez szociális szempontokat is figyelembe vevő lehetőség, gazdasági szempontokat is figyelembe vevő lehetőség és egy olyan megoldás, ami tegnap a háttér-megbeszéléseken reális lehetőségként körv­onalazódott mára. Kétségtelenül tegnap ebben megegyezés nem születhetett, hiszen nem is születhetett megegyezés, mert a megegyezés az Érdekegyeztető Tanács feladata. Tegnap az körvonalazódott, hogy egy ilyen megegyezés elfogadható. Tegnap közzétettünk ez ügyben egy nyilatkozatot, vállaltuk a ben­zinár csökkentését, de reálisan tudva az ország helyzetét, reálisan átérezve azt a felelősséget, ami ebből a fogyasztásból, és ennek a korlátozásából szükség­szerűen következik a tartalékok miatt, ezt látjuk lehetőségként.

FORGÁCS PÁL:
Azt hiszem, ketyeg az óra, rendkívül szűkre szabott az idő, ami alatt megoldást kell találnunk és megegyezést. Konkrét számokkal, konkrét megoldásra kell törekedni. Messzemenően támogatjuk, és egyetlen el­lenérv sem hangzott el a kormány részéről Palotás úr okfejtésével kapcsolatban. Tehát a munkavállalói oldalról egyértelmű ennek a támogatása. Teljesen elfo­gadhatatlannak tűnik a kormánynak a nem egészen világos javaslata, ami lénye­gében egy jegyrendszer, kuponrendszer, utalványrendszer bevezetését szolgálná. Én több ilyet megértem, sajnos koromnál fogva pontosan tudom ennek az összes káros következményét, ellenőrizhetetlenné, feketepiaccá válik, a bürokráciának óriási apparátusát igényébe. Szerintem eleve minden olyan javaslat, ami kettős, hármas árrendszerre irányul, elfogadhatatlan. Ugyancsak hangsúlyoznunk kell azt, hogy miután itt nem esik a bérekről szó - nem esik, nagyon helyesen, mert azt külön kéne tárgyalni -, egyszerűen megindokolhatatlan, hogy csak a világ­piaci árról, csak piaci árakról beszéljünk, jogszabályokról, amit önkényesen hoz­tak. Semmilyen jogszabályt ide előzetesen az Érdekegyeztetési Tanácshoz nem hoztak, tehát amikor az hangzik el, hogy nincs módunk változtatni, azért nincs módunk, mert^nem is kérdeztek meg bennünket. Igenis van mód és van lehető­ség, mert az Érdekegyeztetési Tanács komptenciájába ez beletartozik.
Nem tu­dom elfogadni azt az állítást a kormány részéről, amely törvénytelennek minősíti ezt a társadalmi tiltakozó mozgalmat. Mindnyájan szemtanúi vagyunk annak, hogy azok, akik ebben a mozgalomban részt vesznek, hihetetlen fegyelemről tettek tanúbizonyságot, semmiféle kárt nem okoztak sem emberi életben, sem vagyonban, lehetővé tették az egészségügyi ellátást, lehetővé tették a közellátást, a közművek biztosítását, tehát teljesen visszautasítható az, hogy ez a mozgalom bármilyen szempontból törvénytelen lenne. Tehát mindenképpen, ha bármilyen megoldásra jutunk, alapvető kérdés, hogy azok, akik ezt kezdeményezték a társadalom önvédelméből, azokat semmilyen hátrányos megkülönböztetés ne érje. Ezt egyértelművé kell tenni, hogy ez egy jogos tiltakozó mozgalom. Akik ebben részt vettek, nemcsak saját érdekeikért, hanem a társadalom összes­ségének az érdekeiért küzdöttek és őket mindenképp mentesíteni kell minden­féle hátrányos megkülönböztetéstől.
Végül nagyon fontos, hogy hangsúlyozzuk azt, hogy térjünk a konkrét megállapodás lehetőségére, kerüljük el a fejtege­téseket, gazdasági és egyéb számításokat, ezek ma már ismertek, de ne felejt­sünk el egyvalamit, ennek a társadalomnak véges a tűrőképessége. Márpedig ez a javaslat a kormány részéről, ami bizonyos kompenzációt ígér, semmit nem old meg. Nem arról van szó, hogy a taxisok a saját érdekükben követelnek, nem arról van szó, hogy a lakosság egy része kapjon valami utalványt, hanem ennek a beláthatatlan következményeiről, a kihatásáról az összes árra, az inflációnak a rendkívül mértékű felgyorsulásáról. Tehát semmi olyan javaslat nem hangzott el a kormány részéről, ami a legkisebb mértékben is alkalmas lenne arra, hogy megnyugtatólag hasson azokra, akik ebben a tiltakozó mozgalomban részt vesznek, sem pedig a társadalom zömének a rendkívül feszült hangulatára. Tehát csak olyan megoldás képzelhető el, amely ma konkrétan, egyértelműen az árak jelentős leszállításával jár, olyan árak rögzítésével, amit itt Palotás úr és a munkáltatók kifejtettek, és amit mi a magunk részéről egyedül tartunk tárgyalási alapnak. Ehhez kérjük, hogy a kormány hozzászóljon.

NAGY SÁNDOR:
Fontosnak tartom, hogy néhány szó erejéig a tegnapi tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekről az itt jelenlévők számára elmondjam azt az információt, ami az alapján áll rendelkezésre, hogy a taxis kollégák, illetve munkavállalók, fuvarozók kérésére részt vehettem ezen az egyeztető megbe­szélésen. A helyzet a következő: tegnap megállapodásközeli helyzet alakult ki kétség kívül Rabár miniszter úr, Szabó Tamás államtitkár úr részvételével, de végül is - a megjelent kormányközlemény, az ott kialakulni látszó megállapo­dás, legalábbis ebben a körben, nyilván nem megelőzve az ÉT kompetenciáját, megfordítva az ott körvonalazódó logikákat, megállapodás logikáját, végül is -az érintettek részéről elfogadhatatlanná vált. És szeretném ezt azzal is vissza­igazolni, hogy emlékezetem szerint nem zárkózott el senki attól a józan gondo­lattól, hogy amennyiben egy alacsonyabb ár mellett a készletproblémák úgy indokolják, hogy egyszerűen arra kényszerül a kormány, hogy az érintettekkel és nyilván az érdekegyeztetés keretében egy esetleges fogyasztáskorlátozás mérté­kéről és technikájáról tárgyaljon, ezt szövegszerűen elvállalták az ott jelenlévők mint tárgyalási alapot és megegyezési alapot. És itt szeretnék visszatérni Palotás úr megjegyzésére, aki azt mondta - és én ezt teljességgel támogatni szeretném -, hogy nem lehet előre prognosztizálni a készletalakulást és ezáltal időpontban és a lépésben összekapcsolni az árban történő visszamenetelt egy azonnal beve­zetett mennyiségi korlátozással. Ha erről el tudunk mozdulni, hogy tudniillik ne történjen meg az azonnali és tulajdonképpen egy prekoncepcióra történő össze­kapcsolása az alacsonyabb árnak a mennyiségi korlátozással, akkor tulajdonkép­pen valóban megteremtődik az alapja annak, hogy itt ma minél hamarabb megál­lapodás születhessen. Ha azon az úton megyünk tovább, hogy előre meg­mondjuk már most, ebben a pillanatban, hogy hogyan fognak alakulni a készletek, és a készletek miatt milyen mennyiségi korlátozásra kerül sor, akkor látható, hogy az ügyben érintettek nem fogják tudni elfogadni ezt az álláspontot. Ezért nagyon szeretném határozottan kérni, hogy erre az egy kérdésre szorítkozva körvonalazódjanak az álláspontok és igyekezzünk megállapodni, mert az összes többi következménye az ügynek, ami már itt érintőlegesen fel­merült, a munkavállalókra háruló nagyobb teher kérdése, a szállítási vállalatok, a költségvetési szféra - nem akarok belemenni -, tehát hogy megteremtődjön a feltétele annak, hogy az egyébként és nyilvánvalóan növekvő és jelentősen nö­vekvő üzemanyagár kapcsán támadt helyzetben milyen egyéb megállapodásokra kell jutni az érdekegyeztetés keretében. Ennek az a nulladik feltétele szerintem ismerve, még egyszer mondom, minden érintett álláspontját -, hogy a kormány pozitív álláspontot alakítson ki és ne akarja most összekapcsolni a mennyiségi korlátozás ügyével, arra akkor térjen vissza - gondolom józan ember ezt nem zárja ki -, ha valóban olyan helyzet áll elő, hogy ezt a kérdést újra napirendre kell tűzni. Ha ez így szétválasztható időben, akkor nézetem szerint van esély megállapodásra. Ha nem választható szét, akkor tartok tőle, hogy nem tudunk megegyezni és a probléma tovább eszkalálódik. Nem akarok jósolni, jós lenni, ha ez az ügy úgy marad, ahogy most van, akkor annak beláthatatlan következ­ményei lesznek.

PALOTÁS JÁNOS:
Annak érdekében, hogy ne essen a munkáltatói oldal ugyanabba a hibába, mint a kormány, válaszolni szeretnék az általa tett javas­latra, ne mondja, hogy csak egyjavaslatos témáról tárgyalunk. Tudniillik a ja­vaslatának a szándéka ismert volt, ezért erre a munkáltatói oldal felkészült, és így egybehangzóan, külön szakértői háttér, tárgyalás nélkül tudok rá válaszolni.
Á javaslat három oldalról elfogadhatatlan és szakmailag nem kellően megala­pozott, a mi véleményünk szerint. Ha szeretnénk a piaci lépés irányában 1991-ben elmozdulni, akkor a hátralévő két hónapban ne tegyen a kormány még kompromisszumos javaslatként sem olyat, ami a piaci viszonyoktól idegen, a be­vezetése kb. ugyanazt az időt igényli, de egyébként sem tudom, hogy a költsége összhangban van-e azzal a bevételkieséssel vagy megtakarítással, ami ebből a célból eredményezhető. Tehát a technikai megoldást, a javaslatot piacidegennek tartom. A másik dolog, ami miatt elfogadhatatlan, a kormány javaslata csak abban az oldalban ad bármilyen javaslatot, tehát választ, mintha a felvetett prob­lémában kizárólag a lakossági fogyasztás mint közvetlen kereslet területén je­lentkezne feszültség amiatt, hogy nem megalapozott, nem teherviselő-képes­séghez igazított áremelésre került sor. A közvetlen lakossági fogyasztás, ami nem üzleti gazdasági célú, pár százaléka az összüzemanyag-felhasználásnak, te­hát nem ad semmilyen megoldást sem a mezőgazdaságnak, sem az iparnak, semmilyen háttérnek a hátralévő időszakban, ahol szintén az irreális és indo­kolatlan, valamint nem piaci árból következő kedvezőtlen hatások pár napon belül jelentkezhetnek, így az egész társadalomnak nem jelent kompenzációt, hi­szen ha a lakosság csak a közlekedéséhez kap támogatást, attól bizony erősödni fog az a folyamat, melyben már tiltakoznak a parasztok, hogy a pár forintért átvett búzából, hogy lesz 20 forint körüli kenyér. Ezt a búzát szállítani kell, és a belőle készülő termékeket is szállítani kell és ez jut el a közértbe, a fogyasz­tókhoz. Ezért számunkra a kormány ide vonatkozó javaslata nem elfogadható.
Szeretném megerősíteni, hogy szeretnénk a két oldal részéről közösen előter­jesztett javaslatra választ kapni. Megerősítve, hogy ez a javaslat összhangban van a tiltakozás résztvevőinek elvárásával. Tehát a társadalom számára szeret­nénk tudatosítani, hogy mi nem csak megoldási szándék deklarálásával jöttünk, hanem egy olyan köztes megállapodást, azaz kompromisszumos javaslatot tet­tünk az asztalra, amely megoldást kínál a holnapi nap reggelén és semmilyen technikai akadálya nincs a rendszer elfogadásának és a társadalom normál mű­ködése helyreállításának. Harmadik pontként szeretnék - egyetlen kritikai elem­ként - a rendszerrel összhangban lévő javaslatnak egy pontjára még egy szakmai választ is adni. Azt is szeretném azonban állítani, ha mégis bekövetkezne valamilyen szakmailag nem tapasztalt csoda folytán, hogy 30-40%-os árnövekedés után megugrik a kereslet az üzemanyagok iránt, akkor ez semmilyen veszélyt nem jelent a beszerzés területén megítélésünk szerint, a költségvetés számára. Tudniillik az általunk javasolt ár a termelői árat meghaladó adót tartalmaz. Ezért még a világpiaci árnak a mostani ár kétszeresére történő növekedése esetén is a többletkereslet fedezete maga a fogyasztás, csak nem jelent az a többlet - de a kormány szerint nem várt fogyasztás már számára adótartalmat.

NAGY SÁNDOR:
A szünet előtt kénytelen vagyok egy ügyrendi javas­latot tenni. Tegnap éjszaka egy órakor személyesen is tapasztaltam a Margit hídon egy jelentős tömeg körében, hogy elterjedt a hír, miszerint erőszak alkal­mazására készülnek. Tekintettel arra, hogy tudom, hogy tegnap a tárgyalásokon a kormány felelősen kijelentette, hogy két dologban van döntése, hogy tárgyalni akar és erőszakhoz nem folyamodik, nagyon jó lenne megerősíteni most a tár­gyalások közepén ezt a kijelentést, nehogy ez legyen az a motívum, ami miatt indokolatlanul további emóciók szabadulnak el. Én ezt szeretném tisztelettel kérni a szünet előtt.

SZABÓ TAMÁS :
Meg szeretném kérdezni, hogy ki készül erőszakra? És nem vagyunk-e mi magunk is erőszak alatt? Az ország gazdasága és a polgárok és mindenki erőszak alatt van ma. És mi végig egy reális, ésszerű kompro­misszum mellett voltunk és nem tudom, hogy ki készül erőszakra.

BOD PÉTER ÁKOS:
A kormány álláspontja világos, ezt deklarálta, és ezért voltam kénytelen hozzátenni, hogy jogellenes állapot közepén vagyunk, ennek ellenére tárgyalunk, habár mindenki tudja, hogy a tárgyalásokhoz nem a legjobb díszlet a barikád. Kinyilvánítottuk, hogy erőszakmentes megoldásnak híve a kormányzat, ezért Nagy úrnak ezt a felvetését nagyon röviden el tudjuk intézni, nagyon szeretnénk, ha az erőszakos helyzet - erőszakosságra lehetősé­get nyújtó sajátos helyzet megszűnne-, és úgy is állapodtunk meg a taxisokkal, vállalkozókkal - mert nem szeretik ezt a szót -, hogy ők mindent megtesznek azért, hogy a tárgyalás megkezdéséig az ország normális helyzete, gazdasági élete visszaálljon.

BAJTAY JÓZSEF:
Az előbb megemlítette a miniszter úr, hogy konszenzus nélkül nincs jogszabály-változtatási lehetőség. És ha erőszakról beszélünk, ak­kor az ilyen jogszabály-alkotás az erőszak maga. Szeretném felhívni most a tárgyaló partnerek - magunkat is beleértve - figyelmét, hogy mind a két oldal­nak a kormánnyal szemben a tarsolyában van egy második fordulat is. Termé­szetesen azzal a szándékkal jöttünk ide, hogy megszűnjenek a barikádok a mai nappal, ez az egyezmény alapja. Szeretném bejelenteni, legalábbis két szövetség nevében, a Munkástanácsok és a Munkásszövetség nevében, hogy a barikádok mindenféleképpen meg fognak ma szűnni. És ha nem születik megállapodás, akkor holnap reggeltől egy egészen más fordulat következik be. A barikádoknál súlyosabb. A tárgyalás előtt azt hiszem, ezen a fordulaton is gondolkozzunk el. Nem sok időnk van rá, azt hiszem két óra.

KIS PAPP LÁSZLÓ:
Az utca kíváncsi a megoldásra. Azokat az expozékat, amiket itt hallgattunk az ipari és kereskedelmi miniszter úrtól, mindenki ismeri, hiszen az elmúlt három napban már mindenhol szerepelt ez. Kérnénk, hogy a szünet után a kormány a két tárgyaló partner által, a munkaadók és munkavál­lalók által felvetett egységes javaslatról szíveskedjék a kormány a véleményét elmondani. (...)

Tovább >

Megjegyzés:
A dokumentumokat, Szakonyi Péter:
BLOKÁD Avagy kocsisor Kelettől Nyugatig c. könyvéből vettük.
Ezúton is köszönet neki, és munkatársainak a munkáért!

 Taxisblokád 1990. okt. 25-28

Fórum

Fotók