Egy párizsi posztókereskedő legkisebb, ötödik gyermeke volt.
Technikai érdeklődése korán kitűnt, így szülei külön műhelyt rendeztek be neki vidéki birtokukon. Az iskolában ugyan nem remekelt, az egyetemen alig tudott végigbukdácsolni, de volt két tulajdonsága, amellyel társainál többre vitte: a gyakorlatiasság és a találékonyság.
Húszéves korában megtakarított pénzéből vett egy triciklit, amelyet szétszerelt, majd négykerekű kisautóként rakott újra össze.
A "Voiturette" döntő újdonsága a közvetlen sebességfokozat, a mechanikus vezérlésű három sebesség és a hátramenet váltó volt.
Renault látványosan bizonyította be autója erejét: a jármű 1898. december 24-én felkapaszkodott a Montmartre-on, a Rue Lepic 13 százalékos lejtőjén. A 21 éves feltaláló azonnal szabadalmaztatta találmányát, amely szinte napok alatt kiszorította az addigi lánc, illetve szíjmeghajtást. Renault 12 megrendeléssel zsebében, 1899-ben társult be a testvérei által alapított Renault Freres vállalkozásba.
Érdekesség, hogy a tulajdonosok közé két testvére nem vette be - neki a szabadalom maradt, no meg tisztes fizetés, amennyiben a "melléküzemágnak" tekintett autógyártás jövedelmező lesz.
A Renault nevet a motorsportok iránt feltámadt érdeklődés tette ismertté: Louis és bátyja, Marcel sorra nyerték a versenyeket saját készítésű járműveikkel, Marcel a Párizs-Berlin és a Párizs-Bécs versenyen is diadalmaskodott. Ennél jobb reklám nem kellett, autóikat annak ellenére kapkodták, hogy áruk az akkori tízéves átlagfizetésnek felelt meg. A hőskor végét 1903 jelentette, amikor Marcel a Párizs-Madrid viadalon életét vesztette. Louis ekkor úgy
döntött, hogy visszavonul a versenyzéstől és a munkának szenteli magát, a Renault márka hírnevének öregbítését pedig hivatásos vezetőkre bízza.
A gyár rohamosan nőtt: 1900-ban még csak 110 alkalmazottat foglalkoztattak, 1902-re az üzem területe már 7500, 1913-ra 136 ezer négyzetmétert tett ki. A század első éveiben már saját tervezésű (előbb két-, majd négyütemű) motorral kínálták a különböző
modelleket, s a cég hamarosan megnyitotta külföldi képviseleteit is.
1905-ben 250 taxira kaptak megrendelést, ennek érdekében átszervezték a gyárat: megkezdődött a tömegtermelés, bevezették a munkamegosztást és a futószalag-rendszert. A Renault hamarosan az első számú francia autógyártó lett, de beszállt hajó- és repülőgépmotorok építésébe is. 1909-ben meghalt másik bátyja is, s Louis-nak kellett átvennie a cég irányítását. A Renault taxik 1914-ben vonultak be a történelembe, amikor velük szállították a francia hadsereg katonáit a fővárostól a marne-i csatába. Az első világháború idején a gyár átállt a haditermelésre, teherautókat, mentőkocsikat, töltényhüvelyt, sőt Louis Renault tervei alapján harckocsikat is gyártottak. Renault megkapta a Becsületrendet, s 1918-ra Franciaország első számú iparosának számított.Renault sorra állt elő találmányaival, tervei alapján készült az L-kiképzésű hengerfej, a mágneses gyújtás, a termoszifonos hűtés és a motor mögé helyezett hűtő, a lökhárító, a bal oldali kormánymű, a
szervofék. Autói szinte minden versenyen nagy fölénnyel végeztek az élen, s a gyár évente rukkolt ki új modellel. A Renault tevékenységi köre szinte minden átfogott, amibe motor kellett, a traktortól a buszig, gyártott dízelmotort és ipari gépeket egyaránt. A cégnek volt öntödéje, bányája, erdeje, famalma, így mindent elő tudott állítani, amire szüksége volt, beszállítóktól csak akkor vásárolt, ha azok a saját gyártásúnál olcsóbb vagy jobb terméket tudtak kínálni.
Renault-nak élete alkonyán végig kellett néznie, amint a bevonuló németek 1940-ben lefoglalták gyárát, majd azt is, amint 1942-1943-ban a létesítmények nagy részét lebombázták. Még megérte a szövetségesek bevonulását, amely számára nem felszabadulás volt: mivel az üzem a német megszállás alatt is termelt, kollaboránsként bebörtönözték.
A perre várva, rabságban halt meg 1944. október 24-én, üzemét államosították.

(MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
(Kép az MTI Fotóbank Panoráma mappájában)