Na most, olvasatomban, ha a taxisok ebbe beszállnának, akkor jelentősen meg fog nőni a km.-ek száma, és a 100,55ft km-díj le fog csökkenni 50ft alá.-:)))

és a másik. Emberi időpontban tedd fel a kérdéseidet. Pl: 22-06 óráig! csogu, már akkor alszik.-:))

Te Taxi! Ez nagyon nem tetszik nekem! Itt már, másról van szó, és még pontozunk is? Hasonlít az 1 szóból 10-re. Térj vissza az eredeti szellemes rejtvényeidre. Logika, számtan....stb. Bocs:- de, ha már itt csogufélék vezethetnek...-:))) Akkó', ez milyen játék.-:)))

Öcsi, ne lázongj! Tudod Te, mennyi ma, egy Taxis nyugdíj? Kb. 30 rugó. Ennyit adnék neked,…. megélnél? Gondolkozzál! A melegvízre se elég. Ne az államnak fizessél járulékot, hanem az Én számlámra utaljátok át! Ígérem nem fogok többet Taxizni.-:))

Ahogy megígéretem: Karsai Fruzsina: Egy igaz történet Bár elég régen történt Talán emlékszem rá még: Csöpp gyermekként vártam A Jézuskát a szobában December 24.-én a meghitt napon: szentestén. A fa a sarokban állt Csakis reám várt, Feltettem a díszt, a legelsőt Én dekoráltam a kisfenyőt. Egyszer csak a csengő Megszakítja a zengő Karácsonyi éneket Kérdeztem „ez ki lehet?” Anyu nyitott ajtót, s én A háta mögé settenkedvén Kíváncsian nézném, lesném Ki lehet az, ezen az estén. Egy koldus állt ott velem szemben Reszketett a jéghidegben Egy kis ételt kérve Csengetett be, jót remélve. Majd halottam egy hangot: Tünés innen! Takarodj! Apu volt az, s rácsapta Az ajtót a koldusra. És mérgesen zsörtölődött: Unom a sok kéregetőt! Már szenteste se hagynak élni, Idejönnek a véremet szívni. Majd amikor felpillantottam El se hittem, amit láttam Apu szeme könnybe lábadt Elöntötte lelkét a bánat. Én még akkor mit sem értve Kérdezem naivan tőle: „Miért sírsz, mi a baj Miért vagy ilyen boldogtalan?” Anyu szeme is könnyben úszott És a két szülőm majdnem zokogott. És én meg mit sem sejtve Néztem riadtan rájuk nézve. Hirtelen felpattantak Olyan gyorsan még nem kapkodtak. Keresték a kenyeret És a maradék ételeket. Elrohantak a sokmindennel, Én ezt végignéztem az öcsémmel. De még mindig, nem értettem Ebből az égvilágon semmit sem. Majd üres kézzel visszatértek Nekem mindent elmeséltek S azt kérdeztem halkan, félve: „Utolértétek őt, ugye?” Ők nem tudtak megszólalni Csak egyhangúan bólogatni, A könny nem hagyta őket beszélni, De nekem bőven elég volt ennyi. S most, hogy felidézem emlékeim, Látom milyen szenzációsak a szüleim. Budapest 2001. december 21. A dátumot nézve, ekkor volt a lányom 16. életévében. Az alap történet igaz, de hát van költői szabadság is.-:))

Azt az időajánlatos címeket, azért megvétóznám.-:)))

Na ide figyelj „Barátom”! Nekem 15-17 éve szájsebészeti problémáim vannak. Magyarul: - krónikus fogínysorvadás. - Ezt, mind a munkám miatt kaptam / húzat /. Tudod, ami az ablakon jön be, menetközben. Na most, ahhoz, hogy valahogy megjelenjek nekem 200e. ft-ot kell költenem. Ennek az anyagárnak / protézis /, 20e ft az elkészítési ára. Kérdésem: - Miért akar a fogorvos 10X-es hasznot levenni rólam???? Ha Ő úgy, akkor Én így! Nagyokos!!! Megint megjelentél a hűlyeségeddel!!! Azt hittem, már elfelejthettelek, de nem, mert Te visszajössz, mint tehénből a megevett fűszál. Mikor, melyik kollégám akarna Téged 10x-es áron szállítani? Azt hiszem, hogy Te belerokkannál! Úgyhogy dugulj el egy életre!!!

Mindezt, az Én tudtom nélkül???-:))) Hmmm, Hmmm

A szívem telecsordul, ezektől a társadalom /Kormány/ által kiszolgáltatott emberektől! Mindenkinek adnék, de mennyit? Ha egynek adok, a többinek is kell. Naponta hol, s kinek, Több százan – ezren vannak! Nem tudok megállni egy lámpánál, hogy ott valaki ne kéregetne. Egyszerűen, nem tudnék annyit keresni, hogy mindegyiküknek adjak, és még haza is vigyek. Ha csak 1 százast adnék mindegyiknek, akkor is földönfutó lennék, és csak a számukat gyarapítanám. Ha 1ft-ot adnék mindegyiknek, az naponta kb. 1000 ft lenne, ha 2-t, akkor 2000…., és így tovább. Mivel neki is van önérzete, szerintetek, mennyivel nem sérteném meg a lelkivilágát? Nehogy már a 2 ruppomat utánam dobja az ablakon. Mindennap 2 ft, 1000 emberre leosztva, az havi 60.000 ft. És még Én leszek lesajnálva. Nem élcből, nem nemtörődésből írom, ezeket a sorokat, csak segítsetek eldönteni, hogy kinek higgyek, miből is ítéljem meg, hogy ennek, tényleg kell kajára kell, és nem piára költi? Kérdem: - Melykötők adott már pénzt, egy hajléktalannak? Velem megtörtént: Szenteste jövök be a családdal a lépcsőházba, majd, belebotlottam egy keresztbe fekvő hajléktalanba. Első reakcióm: - Mit keresel Te itt? Tűnjél el a lépcsőházból, de azonnal! Felmentünk, Én neki láttam a halászlevet főzni. Közben járt az agyam veszettül. Undorító ocsmány féregnek éreztem magam, gondolkodtam, és valami ötlettől vezérelve, amikor a halászlé elkészült, szóltam a lányomnak, hogy menjen le a f sz.-re, és nézze meg, hogy ott van – e még a hajléktalan, és ha igen, akkor hozza fel. Ott volt. Mikor feljöttek, a feleségemmel, kiszedettem egy adag halászlét dobozban, kenyeret, diós – mákos beiglit, és egy üveg sört. Egy szatyorban odaadtuk neki, és Békés Boldog Karácsonyt kívántunk neki. És a lányom, akkor látott először sírni. Rég volt, de a lányomat 12- 13 éves lehetett, annyira megihlette az eset, hogy nagyobb fejjel, kb. 16 – 17 évesen versbe foglalta! Ha valahol megtalálom, felteszem. Írtam mindezt azért, mert potenciális sorstársuk lehetünk.

Lehet, hogy Én vk hüle, de ez humoroldal! Én ezen, nem tk nevetni, ez nem ide való! Sic a politikába.-:)))