Hol vannak, a rendszerváltáskor hazánk által kapott márka és dollár milliárdok ?? Márka és dollár milliárdokkal dobálóztunk ?? https://sites.google.com/site/tempoparttempo/tempo/hirek/holvannak-a-rendszervaltaskor-kapott-marka-dollar-milliardok

Így is mondhatjuk. :)))

Az ilyesmire születni kell. Akinek a vérében van, annak nincs szüksége tankönyvre. Akinek nincs, az meg a könyv árával megint csak azt támogatja, akinek a csalás, lopás a vérében van. ;) Olyan „bölcsességekkel” tömi az olvasó fejét, amit az maga is tudhat, csak talán még nem fogalmazta meg, vagy nem olyan frappánsan, mint Adoranti, aki rafkós gondolkodású jogász. Az olvasottak nyomán, a jámbor lélek, a fejéhez kap: Ezek a dolgok, tényleg így mennek, milyen igaza van az írónak! Ki van ez találva, kérem szeretettel. Nem a színek a lényegesek, hanem az író származása, hovatartozása…

Nagyon kell vigyázni az ilyen könyvekkel. :D Ezután már a kóser árut is ferdeszemmel nézi az ember. :D

Semmiféle csapatmozgást nem írtam le. Nem titok, hogy fogytán van a magyarok híres, nagy türelme. Még van ideje elmenekülni annak, akinek oka van rá. ;) Ami az összetartozást illeti, valóban jó dolog, de a magyarság nem valami szekta. Nem tilos idegenekkel barátkozni. Lásd: milyen jól elvannak közöttünk az idegenszívűek. Élnek, mint hal a vízben, a kutya sem bántja őket. Magam is könnyen ismerkedek jártamban-keltemben, szívesen szóba elegyedek másokkal. Benetton reklám…hm.. A polgárpukkasztás az egyik olyan dolog, ami azonnal kiveri nálam a biztosítékot. Nem találom sem aranyosnak, sem viccesnek. Igazad van abban, hogy nem véletlenül születtünk éppen oda, ahová. Tedd csak a dolgod Te is, én is teszem a magamét. :)

Isten tudja…lehet, hogy Neked is igazad van, a magad szempontja szerint. Lehet, hogy nem ismerem az ismerőseidet, akik közt körülnézhetsz. Az én életem nem verejtékszagú, keserves küzdés. Én és az ismerőseim, (ha úgy tetszik magyar véreim) most apró jeleket küldünk egymás felé. Olyan ez, mint amikor az oroszlánok egymáshoz dörgölőznek, megerősítik az összetartozás érzését. Minden fórumon üzenünk egymásnak. Hazahívjuk a határon túli testvéreinket, összezárjuk a sorainkat.

1919. november 16. Az ólmos eső fátyolködén keresztül homályosan pislogtak az utcák gázlámpái, azután világosodni kezdett. A sok ezer fejű tömeg rendületlenül állt és várt arra a gyönyörű percre, amikor feltűnik a fővezér fehér lovon ülő magas alakja. Ezalatt Horthy Miklós fővezér lelkes éljenzések közben a zászlódíszbe öltözött Gellért Szálló elé érkezett. Fehér virágeső fogadta a fővezért, és a mámoros éljenzés percekig zúgott feléje, amikor táncoló paripáján az emelvény elé lovagolt és megállt. Díszmagyaros urak csoportjából az emelvényre lépett Bódy polgármester és a székesfőváros nevében szép beszéddel üdvözölte Horthy Miklós fővezért, aki így válaszolt: „– Polgármester úr! Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelki állapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom – gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezer éves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönbe vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait, és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek egy nemzeti erényekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.” Kemény beszéd volt. Beszédét meghatottan hallgatta mindenki, amelynek végeztével szűnni nem akaró éljenzés köszöntötte a fővezért, és felzengett nemzeti imádságunk, a Himnusz, amelyet sok ezer ember énekelt a szakadó esőben.

Aki meg sertéskarajt ránt ebédre, az a disznók által vész…? :D

„Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.” Bertolt Brecht Nem a harc nehéz. Sokkal nehezebb tétlenül elviselni, amit mások akarata ránk mér.