Látom, csellel dolgozol. :-D

;-)

"Vicces módon ez az egyetlen "család" ahol semmilyen "izzadságszagot" nem érzek, ha érted, mire gondolok. „ Igen, értem, mire gondolsz. Valóban, ahol a szülők boldogok, és kiegyensúlyozottak, ott a gyerekek is azok. De én manapság olyan sok idegbajos, depressziós, neveletlen gyereket látok. Lehet, hogy rossz környéken élek? Vagy rosszul látom a dolgokat? Az én gyerekeim, erős, magabiztos felnőttek lettek. Meg tudják állni a helyüket, nehezebb helyzetekben is. Büszke vagyok rájuk. Az én lelkemben béke van, de ez a béke nem elég ahhoz, hogy világbéke generálódjék belőle. Nem csak a béke, hanem sokkal inkább a rend az, ami hiányzik a társadalmunkból. Szerintem ha rend lesz, béke is lesz.

Azt nem állítom, hogy a családon kívül, másokkal nem érintkezhet a gyerek. Én nem jártam oviba, és a szomszéd gyerekek sem. Homokozó ugyan nem volt, de voltak gyerekek a környéken, volt kivel verekedni, nem fanyalodtunk a szomszéd Marika nénire. :-))) Az én gyerekeim viszont jártak oviba, és mindig sajnáltam őket, amikor reggelente trappolni kellett. Volt, hogy buszocskázni is. Mi gyerekkorunkban még nem néztünk TV-t, de rengeteg érdekes történetet hallgattunk a felnőttektől. Néha nem is nekünk szóltak ezek a történetek, de én imádtam hallgatni, amikor barátokkal, szomszédokkal beszélgettek.

Érdekes film, eddig nem láttam. Hát igen…. Azt gondolom, hogy a család, mindenek előtt való. Nem volna szabad, politikai nézetkülönbségek miatt családoknak szétesni. Talán ott kezdődtek a bajok, amikor az asszonyokat munkahelyekre száműzték a család mellől. Amikor kicsi gyerekeket bölcsibe, oviba integráltak, mondván, hogy meg kell tanulniuk közösségben élni. Otthon is megtanultak volna, hiszen voltak körülöttük rokonok, szomszédok, stb. Otthon, megtanultak családban élni is, mert azt is tanulni kell (kellene). Meg kell szokni, „elszenvedni” egymást. Tudták az idegenszívűek, hogy mit, miért csináltak. Ki volt ez módolva, aljasul.

Molnár V. József, egy magyarkodó, önjelölt próféta. Sok ilyennel találkozunk manapság. Meglovagolják a magyarság, saját gyökereit, kutató törekvéseit. Nem kellene kutatni a gyökereinket, ha az idegenszívűek nem hamisították volna meg, a történelmünket. Most újra azon vannak, hogy: „Jó, amit eddig állítottunk, a füllentés volt, de most igazat szólunk”. Majd ő elmagyarázza a frankót. A régi, magyar családokban, a szülők, nagyszülők, szerencsés esetben a dédszülők mesélik el az általuk megélt, saját őseiktől hallott, valódi történelmet. Élnek-e még a nagyszüleid? Szoktál-e velük a múltról beszélgetni?

Hm.. Erről írtam. Ilyenkor jön a vicceskedés, a másik szavainak kiforgatása, a viccnek álcázott gúnyolódás. Ez jellemez benneteket.

Akár szlovák tejet is vehetnék, tiszta lelkiismerettel, de nem ezt írtam. Azt írtam, hogy „ ha ismerem a gazdát, akinek a tehenétől származik, és tudom róla, hogy rendes magyar ember.” Egyébiránt nem attól magyar valaki, hogy magyar árut vásárol. A magyar embert, a szíve, a lelke, a gondolkodása, a kinézete, az egész lénye teszi. Ezeket nem lehet meghamisítani, megvásárolni, elorozni. Gúnyolódni, élcelődni persze lehet rajta, de az meg már olyan izzadtságszagú. Azért értem én a viccet, és értékelem is, ha jó. :-))))

TMRSZ: Közérdek honatyáink állampolgársága Szakszervezetünk 2011. május 19-én a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 20.§ (1) bekezdés alapján megkereséssel fordult Dr. Kövér László a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Elnöke felé. Kértük az Elnök Urat, hogy tájékoztatni szíveskedjen bennünket arról, hogy az egyes parlamenti képviselők a mandátumuk betöltéséhez szükséges magyar állampolgárságon kívül bármely más állampolgársággal rendelkeznek-e, amennyiben igen, úgy tájékoztatást kértünk arról is, hogy képviselőink melyik más ország állampolgárai. http://jovonk.info/2011/07/05/tmrsz-kozerdek-honatyaink-allampolgarsaga

Én meg akkor hiszem el a tejről, hogy magyar, ha ismerem a gazdát, akinek a tehenétől származik, és tudom róla, hogy rendes magyar ember. Mert ami a kereskedők kezein átmegy, már akármi is lehet. Szekfü Gyula szerint a magyarság lealacsonyitónak tartotta a kereskedést, és így átengedte e területet az idegeneknek: zsidóknak, macedónoknak, görögöknek, örményeknek és szerbeknek. 1720 körül Magyarország és Erdély lakossága 4 millió körül volt. A bécsi kincstár annak érdekében, hogy telepeseket vonzzon a birodalom elnéptelenedett részeibe, adó és vámkedvezményeket nyujtott többek között az örményeknek, zsidóknak és görögül beszélö más balkáni kereskedö néprétegeknek. Trócsányi Zsolt szerint Erdély álmos városait a XVIII. század hajnalán idegen kereskedök hada ébresztette fel.