:D :D :D

Instállom Drága Vezérigazgató Úr! Értem én a reklám mindenek felettiségét (igyekszem is, ahogy tetszik látni), de érdeklődnék nagy tisztelettel : mennyibe kerülne nekem, hogy levedd a "hellotaxi" 140 forintos hirdetését? :-)

Ja, a kérdésre a válasz: hogy nincs. Legfeljebb, ha valaki megírná, akkor lenne aki elmondaná...illetve már az sincs.

Ha én azt a lapot megfordítanám, annak a hátoldalán nem lenne semmi.:-) De értem mire célzol.

Jó-jó, akkor pontosítok. Klassz dolog volt kihúzni a kártyapakliból azt a lapot, amire a fix tarifa volt írva. Csak közben nem játszhatnak a többi lappal. Majd véleményezhetik...elvárják tőlük, hogy elfogadják...és az fog a legjobban fájni nekünk.

Írhatsz akármit...írhatok akármit... A Zsoltról legalább elhiszem, hogy jóhiszemű, de nem látja, hogy megvezetik. A szakszervezetnek nem az a dolga, hogy asszisztáljon ehhez. A Tgfsz csak bokréta lesz a megegyezés "kalapján". "Odahagyták" a fix tarifa tervének kidolgozását, de szerintem azt is csak azért, hogy ürügyül szolgálhasson az egységes autópark kialakításához.

Köszönöm :-)

Kezdjük az elején. Létrehoztatok egy szakszervezetet, viszont ehhez tagság kell. "Szerencsés" a helyzet, mert egy olyan, gondokkal telített szakmában kell összefogást teremteni, ahol a kiszolgáltatottság többé-kevésbé mindenki testét-lelkét nyomorítja. Ez szolgálhat összetartó erőként. Azt írod: ígéretek kellenének, amit programnak hívunk. Szerintem nem. Se ígéretek, és ha nem félreérthető - program se. Célkitűzések kellenek. Konkrét célok, amit tűzön-vízen keresztül meg akarunk valósítani. ( Itt engedj meg egy személyes vonatkozást.Én alapvetően abban a szellemben neveltem a gyerekeimet, hogy ne álmaik legyenek, hanem céljaik. ) És itt elérkeztünk az első nagy kérdéshez. Egymás közt létrehoztátok a vezetőséget, de vajon mi motivál benneteket? Személyes ambíció? Szereplési vágy? Kitörési pont a szürke kis életből? Türelmetlen tenni akarás? Önfeláldozás? Politikai karrier? Legyünk jóhiszeműek és turmixoljunk egy csinos mondatot: Tele ambícióval, türelmetlenül várjátok, hogy szolgálhassátok a taxisok érdekeit, és ezért az áldozathozatalra is készek vagytok. Megszületett a szakszervezet. Mint olyan, egyetlen célt szolgálhat. A munkavállalói érdekeket. Munkahelyhez, munkához, munkáltatóhoz viszonyítva is csak a dolgozói érdeket. Minden más, jóindulattal is csak legfeljebb érdekvédelmi szervezet. Tehát tetszik vagy sem, de a mi esetünkben, és a mi szemszögünkből nézve az összes fuvarozói szervezet csak pszeudo szakszervezet. Fogalmazhatok úgy is : álszakszervezet. Akik ezt átlátták, vagy a zsigereikben érezték a különbséget, esetleg csak reménykedtek, azok beléptek az elején. Itt feltétlenül meg kell köszönni a Tamásnak és a társainak a "Hallotaxit", mert az internetes felület nagy segítség volt. Tehát szerintem Nektek eleve ezzel az indíttatással kellett volna asztalhoz ülni. A MIT KÉREK fogalmával, a MIT KAPHATOK helyett. És bármennyire is nehéz, de nem társként tekinteni a fuvarközvetítő cégek képviselőire, hanem - legfeljebb - tárgyalópartnerként. Az ő érdekeik soha nem fognak egybeesni a mieinkkel. Az a tárgyalóasztal ahol ültök, nem kétpólusú, hanem három. Jelentéktelen, és apró sikerekért kár odadobni a szakszervezet karakterét. És talán ez a kiállás, illetve ennek a publicitása hozhatná meg az általatok nagyon óhajtott létszámnövekedést. Most, amikor a készülő Munkatörvénykönyv oly módon nyesegeti a munkavállalói jogokat, hogy akár "zsákba kötve leguríthatnak a Gellérthegyről" minden csúnyán néző dolgozót, óriási a felelősségetek, mert ha kudarcba fullad ez a kezdeményezés, már nem lesz másik. Akkor vegyük sorra, ahogy Te kezdted. Tarifa: Én a fix tarifát tartanám helyesnek, mert meggyőződésem, hogy az utasok szemében semmi nem ébreszthet nagyobb bizalmat a taxizgatás iránt, mint a kiszámíthatóság. A sávos rendszer ellen sincs kifogásom, ha nem soklépcsős, és nem mozog nagy szélsőségek között. Sajnos a jelenlegi viszonyok közt nem válogathatunk. De: a taxizás munka és munkahely egyben. És mint ilyennek, igenis értékteremtőnek kell lenni. Mert, ha nem így lesz, előbb vagy utóbb bekövetkezik a humán katasztrófa. Ennek a jelei nagyon pontosan kirajzolódnak már most is. Ez nem lehet az állam érdeke sem. Ezzel talán még egy politikus is meggyőzhető. Ezért a díjszabás kialakításánál igazodási pontként az üzemanyag valamiféle átlagárát venném. Nyilván praktikusan együtt kéne járni a tarifaemelésnek egy szisztematikus létszámcsökkenéssel is, így a drágulás miatt kalkulálható keresletcsökkenés nem okozna akkora traumát a piacon maradóknak. " Igazi taxiengedély " legyen, ami hús-vér taxisé. Függetlenül attól, hogy vállalkozó, vagy alkalmazott. Limitált, nehezen megszerezhető az utánunk jövőknek. Ettől talán még értéke -értékesíthető - is lenne azok számára, akik hosszú évek óta végzik ezt a munkát. Innentől az ellenőrzés és a szankcionálás se lenne akkor hókusz-pókusz, mert a legelvetemültebb is felmérné, hogy mit kockáztat. Viszont aki megbukik, azzal én kíméletlen lennék. Örökre elvenném az engedélyét. A drosztokkal nem tudok mit kezdeni.Szerintem az egész impotensül van kezelve, és a rendszer kialakítását semmi más nem motiválta, mint az érte beszedhető pénz. A főváros alakítson ki forgalmas helyeken taxiállomásokat, az oda jogosulatlanul beállókat büntesse meg az erre felkent hatóság, mi pedig az iparűzési adó befizetésével tudjuk le ezt a kötelességünket. A drosztkezelő meg essen a munkaerőpiac racionálásának az áldozatául. ( nekem könnyen jár a szám, mert én így is fizetek) Cégek? Nyugodtan felróhatja nekik a szakszervezet, hogy a méltánytalan tarifák igenis nekik köszönhetőek. Sőt mi több: pusztán alantas eszköz volt a kezükben ahhoz, hogy náluk szóljon legtöbbet a rádió, aztán ennek a segítségével lehalászott taxisok dagasztották azt takarékbetétet amire az volt írva : TAGDÍJ Ezért én a szakszervezet helyében - amiről mint tudjuk, dolgozói érdekeket képvisel - azt is preferálnám, hogy minden fuvarközvetítő valamiféle havi kiközvetített fuvar átlagszámot figyelembe véve bővíthesse csak a létszámát. A már szerződött "megbízottak" (ha-ha) érdekében. A újjászülető Munkatörvénykönyv tartalmaz egy olyan elképzelést, hogy minden munkavállaló fizessen munkavállalói biztosítékot a munkáltatója felé. Ez megegyezne az egyhavi minimálbér összegével. Ezen "felbuzdulva" javaslom, hogy a mi cégeink pedig fizessék vissza nekünk az általunk befizetett összeg és a javasolt közti különbséget. Egyébként pedig, szintén csak a fránya dolgozói érdek miatt: kilépés-cégváltás esetén a törvényben meghatározott 30 nap felmondási idő helyett pusztán méltányosságból vállalják magukra nézve kötelező elemként, hogy 5 munkanapon belül biztosítják a gördülékeny cégelhagyást úgy, hogy egyetlen fillért sem tartanak vissza. Se a le nem dolgozott napokra, se a kaucióból.Természetesen az esetleges peres ügyek képezhetnek kivételt. És, ha már a cégeknél tartunk: a tagdíj, illetve fuvarszervezési díj. Én azt támogatnám, hogy a mindenkori megállapított összeg legfeljebb felét fizessük kötelezettségként ( csak, hogy a cégnek legyen kalkulálható bevétele ), és a többit a felvett fuvarok arányában. De alternatívaként tetszene egy másik megoldás. Mivel a mi esetünkben nincs értelme munkanapról, illetve munkaszüneti napról beszélni, csak munkával és munka nélkül töltöttekről, hogy egy 0-tól 24-ig tartó időszakhoz kötnénk a napra lebontott fuvarszervezési díjat.Aki vesz fel címet, az fizet. Aki nem, az nem. Ennek az egy napra eső átlagára akár lehet valamelyest magasabb is, mint a másik esetben, cserébe, ha taxista elmegy 10 napra pihenni, nem azzal kezdi, hogy mínusz huszonezer, mert nem dolgozom... Hát úgy röviden ennyi. De látom, sokban nem tér el az elképzelésünk. Viszont Te verheted az asztalt, mert helyzetben vagy. Én -és a kivárók- pedig szeretnénk hallani.

Szia Zsolt! Igyekszem nem túl barátságtalan lenni, de nem ígérek teljes sikert. Egyszerűen azért, mert nehezen viselem - sőt sehogy - ha fölényeskednek velem. Nem tehetek arról, ha nem értesz, de ez nem baj. Harcolj meg az igazadért, én is azt teszem, és aki győz az legalább megtanulja megbecsülni azt. Nem vártam Tőled semmilyen telegépelt oldalakat. Tájékozódtam ott, és annyit, amennyire lehetőségem volt. Erről általában véleményem is volt, tehát nem vagyok közömbösnek nevezhető. A "mi" cégünknél is előfordul tájékoztató, viszont az nem az én bűnöm, hogy ezek döntő többsége - különösen az első időszakban - kimerült abban, hogy az éppen megszólaló, önmaga piedesztálra emelésén túl sosem jutott. Ez körülbelül kimerült abban, hogy " mi mindent megteszünk a ti érdeketekben, pénzt, időt nem kímélve. Tehát gyertek támogassatok a belépéssel. És ami különösen csípi a szemem : Én soha, érted soha nem vártam, hogy három hónap alatt forgassátok fel a világot. De azt elvárhattam volna, hogy legalább próbáljátok meg. Ezt annak idején a "TGFSZ"-es oldalon le is írtam. Nagyjából akkor, és úgy, amikor arról elmélkedtem, hogy világos, egyszerű, és taxisok számára is jól emészthető mondatokban fogalmazzátok meg a célokat. És tartsatok ki mellettük! Akkor majd lesz 500 gondolkodó után még néhányszor 500 lelkes hívetek is. Nem tudtam elfogadni az állandó fanyalgást amiatt, hogy "csak ötszázan vagyunk". Miért mihez kell több ember? Be kéne tolni a Városházát a Dunába? És nem azért tartotok "itt", mert sokan kivárnak, hanem mert képtelenek vagytok a kivárókat megszólítani. Az hozzászólásodon átsüt a szemrehányás, ez még rendben is lenne. De az legkevésbé sincs rendben, hogy mindezt annak az ismeretében teszed, hogy benne vagy abban kb. 5 emberben aki tudja, hogy másfajta csatornákon is segítem a magam módján a megegyezést. És ezt megteszem függetlenül attól, hogy éppen hezitálok a tagságom felett. Mert számomra a TGFSZ-hez tartozás nem pótcselekvés, hanem kiállás amellett, amivel azonosulni tudok. Ha tudok...

És aki segítene...annak néhány perce marad arra, amire néhány nap kellett volna...