Az én megitélésem szerint a cégeknek kéne kártéritést fizetnie a megéget taxisnak. Jogviszonyban mi a céggel vagyunk, nem a meg hiusult fuvarért fizetjük a fuvarszervezési dijat.

A KIRÁLY ÉS A HÓHÉR Űl a király nagy kevélyen A fényes királyi széken, Magas urak (aljas szolgák!) Körülveszik, kezét nyalják. De a trónus inogni kezd... Földindulás okozza ezt? Földindulás: néplázadás! Gyarapodik szemlátomást. Mint a folyóvíz a gátot, Eltépte a nép a láncot, S békójának töredéke Fegyver mostan a kezébe'! Ing a trónus egyre jobban, Sompolyognak alattomban, Sompolyognak el az urak. A királynál csak egy marad. Tudjátok-e, ki ez az egy, Aki maradt, aki nem megy? Orcája hó, ruhája vér, Keze halál, neve hóhér. Szól a király: "Mind elhagyott! Csak másodmagammal vagyok. Te vagy tehát, te vagy nekem Egyetlenegy hű emberem!" "Azért, hogy én itt maradok, Híved, király, én sem vagyok," Szólt a hóhér előlépve, "Királyoknak nincsen híve. Kik a trónus körül járnak, Nem egyebek ők, mint árnyak, Tart az árnyék, míg süt a nap, Ha ez elmegy, vége annak. Itt maradtam én teveled, Mert nekem te adsz kenyeret, Együtt lenni kell minekünk, Egymás nélkül nem élhetünk."

Petőfi Sándor elhalgatott verse. MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET... Mit nem beszél az a német, Az istennyila ütné meg! Azt követeli a svábság: Fizessük az adósságát. Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha meggebedsz is beléje, Ebugatta himpellére!... Ha pediglen nem fizetünk, Aszondja, hogy jaj minekünk, Háborút küld a magyarra, Országunkat elfoglalja. Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Hadat nekünk ők izennek, Kik egy nyúlra heten mennek. Lassan, német, húzd meg magad, Könnyen emberedre akadsz; Ha el nem férsz a bőrödbe', Majd kihúzunk mi belőle! Itt voltatok csókolózni, Mostan jöttök hadakozni? Jól van hát, jól van, jőjetek, Majd elválik, ki bánja meg. Azt a jó tanácsot adom, Jőjetek nagy falábakon, Hogy hosszúkat léphessetek, Mert megkergetünk bennetek. Fegyverre nem is méltatunk, Mint a kutyát, kibotozunk, Úgy kiverünk, jobban se' kell, Még a pipánk sem alszik el! Pest, 1848. május

Ezt érdemes elolvasni, ha nem vagy közgazdász akkor is érhető. http://rrr100.wikispaces.com/

Mottó: Grün megérkezik Amerikába, sétálgat Man-hattanben, és egyszer csak meglátja régi jó komáját, Kohnt, aki főtt kukoricát árul a Chase Manhattan Bank előtt. Odamegy hozzá, és üdvözli… – Szervusz, Kohn, de jó, hogy látlak, látom, neked beütött az üzlet. Én most érkeztem Amerikába, és mi tagadás, nincs egy vasam se. Nem tudnál kisegíteni tíz dollárral? – Grün, én nagyon szívesen segítenék, de sajnos nem lehet, ugyanis szerződést kötöttem a Chase Manhattan Bankkal… – Te?! Miféle szerződést? – Hát megállapodtunk, hogy ők nem árulnak kukoricát, én pedig cserébe nem adok kölcsön… Hát így. Aztán némiképp módosult a helyzet. Az amerikai bankok elkezdtek kukoricát árulni, Kohn meg kölcsönadni. Az eredmény itt van a szemünk előtt, méghozzá totális pénzügyi válság formájában. S most Amerikában erősödik az antiszemitizmus, olvasható a hírekben. Csúnyákat írogatnak a népek különféle internetes fórumokon a zsidókról, sőt már antiszemita tüntetés is volt New Yorkban, bár azt idehaza elhallgatták. Azért olyan nagyon, ugye, nem csodálkozik ezen senki sem, legfeljebb, ha szemforgató és farizeus. Mert aki tudni akarta és akarja, milyen az igazi antiszemitizmus, jól teszi, ha ellátogat Amerikába. S olvasgatja kicsit a bronxi falfirkákat a fekete negyed házfalain vagy késő este, néhány sör felszabadító hatása után, elbeszélget kicsit néhány wasppel (white, anglo-saxon, protestant). S ha ez nem elég, érdemes figyelmesen végighallgatni, hogy a közép-nyugati redneckek miképpen nyilatkoznak a zsidókról. Mindjárt ki fog derülni, hogy az igazi, mély, tőrőlmetszett antiszemitizmust mi idehaza még csak meg sem közelítjük… S most bizony durvul a helyzet. Mert a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelőtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét. Mire jön az amerikai kormány, az állam, és hétszázmilliárd dollárt töm bele a rendszerbe, hogy megmentse a bankokat. Hétszázmilliárd dollár. Ez öt esztendő teljes magyar nemzeti összterméke. S ezt most az amerikaiak zsebéből húzták ki. Úgy nagyjából minden amerikai fizet most négyezer dollárt, hogy ne legyen újra gazdasági világválság. A népek meg csúnyákat írogatnak a zsidókról az internetes fórumokon – nahát! Amúgy pedig ismerjük a régi tételt, miszerint ha egy lepke meglebbenti a szárnyát Japánban, abból földrengés lehet Amerikában – nos, az amerikai pénzügyi válság természetesen végigsöpör a világon. Nyugat-Európa bankjai sorra jelentenek csődöt vagy csődközeli helyzetet, s az államok mindenütt kénytelenek beavatkozni. Belgiumban államosítják (mondom: államosítják!) az egyik legnagyobb kereskedelmi bankot. A britek külön testületet hoztak létre, amely a válságot próbálja kezelni, a német Hypo Real Estate hét végi meglepetésként jelentett csődöt, szóval nyakunkon az egész. Mindeközben nézem vasárnap a tévét, Baló György kérdezgeti Fekete Jánost és Bajnai Gordont, hogy akkor most mi lesz. Fekete János elmondja, hogy bizony baj lesz, mert például a devizapiaci folyamatok kiszámíthatatlanok, s ha a forint–euró-árfolyam másképpen alakul, magyarán, mondjuk, hirtelen háromszáz forint lesz egy euró, vagy még drágább, ak kor mindazok, akik devizaalapú hitelben adósodtak el, nagy bajban lesznek. Ez a "nagy baj" azt jelenti magyarul, hogy egy csomó honfitársunk nem fogja tudni fizetni a havi törlesztőrészleteket a lakására vagy házára. S akkor a bank majd viszi a lakást vagy a házat. Bajnai Gordon pedig belemondta a vasárnap estébe a következő mondatot: "Válság van, divatba jön az erős állam." Nahát! De hiszen mi azt hallgatjuk hosszú, sivár, meddő és elviselhetetlen MSZP–SZDSZ-évek óta, hogy az államot le kell építeni, államra nincs szükség, az állam rossz gazda, s majd a piac mindent rendbe tesz. "Privatizáció, liberalizáció, dereguláció" – ez a törvény, ez az új istenség. Aki ezt tagadta, vagy akár kétségeit merészelte hangoztatni, megnézhette magát. S most, hogy a szent piac s annak baromi hozzáértő irányítói csődöt mondtak, most persze jöjjön az állam, és tegyen rendet. S miközben az amerikai állam hétszázmilliárdot pumpál a pénzügyi rendszerbe az adófizetők pénzéből, hogy rendbe tegye valahogy, amit a brooklyniak meg a Wall Street-iek elszúrtak, miközben egész Nyugat-Európa ugyanerre készül, s miközben várhatóan nálunk is ez lesz a helyzet, eközben Kornai professzor azt mondja, hogy nem helyes, ha az állam kisegíti a kórházakat, mert ezzel elősegíti a kórházak felelőtlen gazdálkodását. Ugye, drága barátaim, elég nehéz higgadtnak maradni? Ugye, érthető, ha Bronxtól a Deák térig mindenkinek ökölbe szorul a keze. Még az ántivilágban, Kádár idején járta egy vicc. Természetesen suttogva terjedő vicc volt, s leginkább az MSZMP KB tagjai meg a megyei párttitkárok mesélgették egymás között, amikor jól berúgtak valamelyik hétvégi összetartáson. A vicc így szólt: mi a különbség a kommunizmus és a kapitalizmus között? Lényegében semmi. Mindkettőt a zsidók találták ki, csak az egyiket nekünk, a másikat meg önmaguknak… No, most már legalább elmondhatjuk, hogy belekóstoltunk mindkettőbe. S úgy tűnik, egyik sem az igazi. Itt az ideje kitalálni valami harmadikat. Közösen és mindannyiunknak – amíg nem késő. Bayer Zsolt, főmunkatárs

Hétfőn este tíz óra tájban, még mindig remegő kézzel, egy linket kezdtem körbeküldözgetni az olyan barátaimnak, akikről feltételeztem, hogy nem lógtak egész nap az Indexen meg a tévéhíradókon. "Ülj le, csavard fel a géped hangerejét, ha iszol fogj meg egy poharat, kapaszkodj meg a karfába, aztán nyomás!" - szólt az utasítás, hogy az ugróhivatkozásra kattintva [1] elinduljon az a videó, ami a XXI. század magyar történelmének Lamperth Mónika miniszteri beiktatásánál is megdöbbentőbb mementója. Azoknak, akik még nem látták, és a túlterhelés miatt esetleg akadozna a lejátszás: Gyurcsány miniszterelnök kijön a parlamenti dolgozószobájából, hogy bejelentse, a hétfői vonatkatasztrófa miatt - aminek nagyjából annyi áldozata és súlyos sérültje van, mint egy átlagos hétvégi diszkóbalesetnek - lemondott Szabó szakminiszter és Kamarás MÁV-elnök. Ferenc, a progresszív politika Növényi Norbertje már megszólalni is alig bír, elfúló tőmondatokban beszél, aztán egyre jobban fojtogatja a sírás, a mondatok közt hosszabb szüneteket tart, mint Schmuck Andor sziklamászás közben, hogy a végére levegőért kapkodva szepegjen, a hangja magasabbra csússzon Dessewffy kormányszociológus harci szenvedélyénél is, majd egy ötpercesnek ható hatásszünet után tántorogva elkotródjon a színfalak mögé. Aki végignézte, azonnal bekapcsolódott az össznépi találgatósdiba, hogy mit is jelentsen ez az egész. Két vélemény csapott össsze: az egyik szerint ez volt a XX.-XXI. század legszörnyűbb politikai ripacsteljestménye, a másik szerint ez a szegény nyomorult már olyan állapotban van, hogy valakinek szép csendben meg kéne fogni a könyökét és kivezetni abból a nagy, nyomasztóan túldíszített házból. Egy szónoki kérdést pedig mindkét tábor hívei feltettek: te úrjézus, mi lenne, ha itt történne valami tényleg durva? Mondjuk megtámadná valaki Magyarországot vagy kitörne a gazdasági világválság? Mit művelne ez a szegény hüppögő roncs: bebújna Gréczy "Kommunikációs Csodafegyver" Zsolt Bródy Jánosról szóló könyvének halmai alá, és ott nyivákolna, míg el nem készül az új kötet Koncz Zsuzsáról? (Félreértés ne essék: minden emberélet pótolhatatlan kincs és a tragédiát nem lehet kilóra mérni, de a naiv ember azt feltételezné, hogy egy miniszterelnöknek nyilvános zokogás és összeomlás nélkül ki kell bírnia 4 ember halálát egy országban, ahol 2007-ben 1232-en haltak meg közúti balesetben.) A megmagyarázhatatlan jelenetsornak néhány óra alatt több magyarázata született, mint annak a rövid amatőr felvételnek, ami szerint Kolláth György is részt vett a roswelli ufóboncoláson. Íme a legvalószínűbb forgatókönyvek: - Klára asszony lapáton, a Feri a Szabó Paliba szerelmes. - Klára asszony lapáton, a Feri a Kamarás Mikibe szerelmes, mert bukik az ilyen mokány típusokra. - Az úgynevezett Winkler-sejtés, miszerint "Valószínuleg sietett aradi vértanúkat koszorúzni, és nem gondolta át a szituációt. Összekeveredett a fejében Batthyány, meg az aradiak, meg a vonat". - A gyulista elmélet, ami szerint az ütemet tévesztett kormányfő két hét helyett két évvel a választások előtt akarta eljátszani a választók szánalmára építő, úgynevezett Horn Gyula-trükköt, csak az irodában felejtette a fejgépet, mert ráült a kis Gál, és nem találta. - Környezete tanácsára Ferenc most váltott a Kenetteljes Pap figurájáról a Megerőszakolt Ministránsfiúra, de annyira beleélte magát, hogy Erdő Péter püspöknek később úgy kellett lefeszegetnie magáról. - Ferenc tényleg ennyire meghatódott. Ez utóbbi talán a legijesztőbb lehetőség, de szerencsére látványosan ellentmond neki, hogy két éve, amikor káderjeinek balfácánsága miatt öt ember meghalt és majd 300 megsebesült a tűzijáték alatt, közel sem könnyezett-fuldoklott ennyit. Na de akkor mi a megoldás? Miközben ezen, illetve azon gondolkodtam, hogy mit jelenthet az "általános emberi felelősség kifejezéseként" fordulat, amivel a Progresszív Pityogó a lemondások elfogadását indokolta, a kezembe akadt egy kísértetiesen témába vágó írás. Ezzel a hosszabb idézettel búcsúzom, az isten irgalmazzon addig is mindannyiunknak: Sorra beléptek, elfogódottan, tisztelettel, mintha templomajtón mentek volna be. Szekeres Imre, Gréczy Zsolt, Elbert és a kis Gál. Már künn, a küszöb előtt levették a kalapjukat. És mikor a legutolsó után csöndesen becsukódott az ajtó, már mind a szobaajtó küszöbén állottak, némán, tisztességtudóan, nagyra nyílt szemmel. A szabót nézték, meg az ágyat nézték. A szabó még erre sem emelte föl a fejét, a karjára hajtotta és hallgatott. Nem sírt. Csak már nagyon fáradt volt. Az ágyban pedig nyitott szemmel feküdt a miniszterelnök, nehezen, mélyen lélegzett, vékony szélű kis szája nyitva volt. De nem ismert meg senkit. Ő most már talán olyan dolgokat látott, amiket földi szemmel nem is lehet látni. Az asszony tolta előre a fiúkat. - Menjetek oda hozzá. Lassan meg is indultak az ágy felé. De nehezen mentek. Egyik bátorította a másikat: - Eredj te. - Te menj előre. Szekeres szólt: - Te vagy a küldöttségi elnök. És Gréczy erre szépen lassan az ágyhoz ment. A többiek is odasomfordáltak mögéje. A kisfiú rájuk se nézett. - Beszélj - súgta Szekeres. És Gréczy remegő hangon kezdte: - Te... Gyurcsány... De nem hallotta Gyurcsány. Lihegett, és merően nézett a fal felé. - Gyurcsány! - ismételte Gréczy, és már a torkán volt a sírás. Szekeres a fülébe súgott: - Ne bőgj! - Nem bőgök - felelt Gréczy, és örült, hogy ennyit is mondhatott sírás nélkül. Aztán összeszedte magát. - Mélyen tisztelt miniszterelnök úr! - kezdte a beszédet, és egy írást húzott elő a zsebéből. - Midőn itt megjelentünk... és én mint elnök... ezennel az egylet nevében... mert mi tévedtünk... és mi mind tetőled most bocsánatot kérünk... és ebben a díszokiratban... itt le van írva az egész... Hátrafordult. Már két könnycsepp ragyogott a szemében. De a hivatalos hangot, az ő legnagyobb örömüket, nem hagyta volna el a világ minden kincséért sem. - Jegyző úr - súgta hátra -, adja ide az egyleti könyvet. Hiller Pista szolgálatkészen adta oda. Gréczy félénken tette le az ágy szélére, és fellapozta benne azt az oldalt, ahol a "Bejegyzés" volt. - Ide nézz - mondta a betegnek -, ez az. A beteg szeme azonban lassan becsukódott. Vártak. Aztán Gréczy megint szólt: - Nézd meg. Nem felelt. Most mind közelebb mentek az ágyhoz. Az asszony reszketve tört magának utat a fiúk közt. Ráhajolt a gyerekére. - Te - mondta valami idegen, csodálkozó, reszkető hangon a férjének -, ez nem lélegzik... A mellére hajtotta a fejét. - Te! - kiáltott most hangosan, nem törődve semmivel. - Nem lélegzik! A fiúk hátrahúzódtak. A kis szoba egyik sarkába állottak, szorosan egymás mellé. Az egyleti könyv leesett az ágyról, nyitva, úgy, ahogy Gréczy fellapozta. Az asszony most már sivított: - Te! Hideg a keze! És a nagy, fojtott csöndben, mely ezeket a szavakat követte, hallani lehetett, amint a szabó, aki eddig némán, mozdulatlanul ült a zsámolyon, fejét a karjára hajtva, egyszerre zokogni kezdett. Csöndesen, alig hallhatóan, ahogy komoly, felnőtt emberek szoktak. És a válla rángatódzott a sírástól. És még most is vigyázott szegény a Csetneky úr szép barna kabátjára, mert lecsúsztatta a térdéről, hogy a könnyei rá ne folyjanak. Az asszony pedig ölelte, csókolta a kis halott miniszterelnököt, aztán letérdelt az ágya elé, a kispárnába temette az arcát, és ő is zokogni kezdett. Gyurcsány Ferenc gittegyleti titkár, a Pál utcai grund kapitánya pedig örök csöndességben, falfehéren, lehunyt szemmel feküdt hanyatt az ágyban, s most már bizonyos volt róla, hogy semmit nem lát, és semmit nem hall, ami körülötte történik, mert Gyurcsány miniszterelnök látásáért és hallásáért eljöttek az angyalok, és elvitték oda, ahol csak az olyanok hallanak édes muzsikát, és látnak fényes tündöklést, mint amilyen Gyurcsány miniszterelnök volt. Brühühühühűűűű.

Légyszi töröld, nem sikerült az előző.

[url] Ágybavizelő Ferenc miniszterelnök lett a nemzet új színésze[/url]

Sokat sejtető barátkozás.

Ez meg tömeges baleset.