Az isten kétféle bort teremtett: a szürkebarátot és a leánykát. A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort úgy, hogy a szürkebarát beteszi dugóját a leánykába. Ha a dugó pont jó, akkor ezerjó. Ha a dugó puha, akkor a leányka elkezd szomorodni. Ha a dugó el van szorítva, akkor kéknyelű. Ha a dugót felaprítva teszik a leánykába, akkor szemelt rizling. Ha a dugó nehezen megy be, akkor visontai. Ha a dugó sehogyan sem megy be, akkor pusztamérgesi. Ha a leányka nem kap dugót, akkor csongrádi vörös. Ha a dugót egy másik szürkebarátba teszik, akkor homoki. Ha a leányka nem akarja a dugót, akkor kövidinka. Ha a dugó csavaros, akkor furmint... Ha a dugót rossz helyre teszik, akkor malaga. Ha a szürkebarát 25 éves, akkor bikavér. Ha a szürkebarát 75 éves, akkor aszu. Ha a szürkebarát költői hajlamú, akkor siller. Ha a leányka néger, akkor pinot noir. Ha a leanykán erényöv van, akkor vaskúti.

Az élet kemény harcos... A legmocsokabb dolog az életben a vége. Vagyis, kemény egy dolog. Elveszi egy csomó idődet és mit kapsz a végén ? Belehalsz. Ez lenne a jutalom ? A halál a bónusz, vagy mi ? Azt hiszem, hogy pont fordítva működik ez az egész.. Meghalni kéne először - letudni rögtön. Aztán jönne az öregek otthona. Ha már eleget fiatalodtál, akkor onnan kirúgnak. Kapsz egy aranyórát. Dolgozni mész. Ledolgozol negyven évet, amíg végre elég fiatal vagy ahhoz, hogy visszavonulhass és élvezd az életet. Bulizol, piálsz, kipróbálod a kábítószert. Közben felkészülsz az iskolákra - egyetem, középiskola, majd az általános. Utána kiskölyök leszel és annyit játszol, amennyi csak belédfér. Nincsen felelősség egyáltalán a válladon. Aztán bebújsz egy kellemes, meleg helyre, ahol lebegve töltöd az utolsó kilenc hónapodat és alaposan kipihened magad. Végül pedig egy hatalmas, eksztatikus orgazmusban kimúlsz a világból...

"Tisztelt Uram, A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi -- remélem kielégítő -- leírást áll módomban közölni. Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában az epület oldalára szerelt (teherszállításra szolgaló) csigával eresztem le. A csiga kötelet a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél végén levő ládát oldalra húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan le- eresszem a 110 kg-nyi téglát. A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 84 kg. Meglepetésemben -- amelyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földről -- elveszitettem lélekjelenlétemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az epület oldala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zuzódásoknak és a törött kulccsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amig jobbkezem ujjai két izület melységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelelétemet, és a belémhasító fájdalmak ellenére erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egyidőben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott és az utődés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott.. Hagy emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az epület fala mentén. Korülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim és altestem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze három gerinccsigolyám roppant össze. Azonban ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem és láttam a felettem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan íteloképességemet és elengedtem a kötelet. Azok a falécek és szálkák tehát, melyeket utólag a tüdombol és a gyomromból operáltak ki, tulajdonkeppen a rám zuhanó láda maradványai voltak. Tisztelettel: Malter Elemér, kőműves

Sokkal jobban tetszik ez az írásod mint az előző! Van kérdésed és van véleményed is.Ha így folytatjuk, a végén még igazi szakmai topik lesz. - Nos én úgy gondolom, hogy Szolgáltatunk! amihez megfelelő ruházat is tartozik. ; - Bocsánatod kérem, de póloban nem lehet normálisabban kinézni mint ingben. Az ápoltság az már más kérdés. De én még nem találkoztam ápolatlan KA-s taxissal. A-shoz már volt szerencsém. ; -Igazad van, hogy nem a nyakkendőn múlik, De ezért vannak(?) az etikásaink és a vezetőség, hogy megoldják. Mivel a "karhatalom" is olvassa ezeket az írásokat, bízzunk benne , hogy a zörgö-csörgö szekerekre is lesz megoldásuk. Bár ennek már vannak jelei. pl. a taxi korhatára. szia, jó munkát!

Ne haraguggyá' má'! De az utas vezeti a taxijját és ezért elvetemült a taxis? Bocs' a stilusért, de amilyen az adjon isten...

Természetesen ehhez az is kell, hogy Pali elfogadja a negatív kritikát is. Még csak abból lehet igazán tanulni. viszont a f.sz szopozást én is figyelmen kívűl hagynám.

Szia, kisember! Az mellett, hogy egy kis igazság van abban amit írsz, enged meg, hogy kiegészítsem: mivel az "A"-s kocsiknak nem kötelező a nyakkendő (és sokan még inget sem akarnak viselni) képzeld el pl. a Gundel 2 kocsit rendel: megy 1 kiemelt A-as, majd mivel 10 percen belül nincs még egy ezért kéri az A-t és történetesen polóban van... Majd ha mindenki vállalja az A-s öltözetet...

Szia, Sziszka! örülök, hogy te is így gondolod. Le kellene már szoknunk a névtelen sárdobálózásról és ideje lenne az építő jellegű gondolatoknak! Szerintem itt egy nagyon jó csapat van, aki szeret és tud is dolgozni. Kell a kritika, de az legyen értelmes! Mindenkinek úgy kellene belefogni, hogy először gondolja végig, ha ő lenne a tulaj, akkor mit, miért és hogyan csinálna! Majd ez után kritizáljon vagy adjon megvalósítható ötletet! Üdv, Urh 128

Az elöbbihez kiegészítésként: Ma valóban nem tudott fizetni a pénztár. Ezek szerint nekem csak szerencsém volt. Holnap megyek tagdíjat fizetni, remélem nem sírás lesz a vége. Én is úgy gondolom, hogy legalább tagdíjkor legyen annyi pénz a kasszába, mint amennyi csekket beviszünk.

Április 25-e óta két kiló fölött váltottam be csekket 4 részletben és soha sem volt olyan,hogy ne tudott volna fizetni a pénztár.