Nem csak Barcelonában, hanem Bukarestben is sárga-fekete a taxi. (Bár lehet, hogy utóbbiban csak egy társaságnál) Ez van, fel kell nőnünk Bukaresthez.

Csogunak, mert ő várja a történeteket. :-) November 30-a volt, vasárnap és 1980. Akkor még hajtós napok voltak a vasárnap délutánok. Családlátogatásba menő és onnan jövő nagyszülők, vagy őket látogató gyerekeik, unokáik bőven adtak munkát. Aznap meg „leszakadt az ég”, korán jött a tél és szakadt a hó. Pár fuvar után a Keleti közelében végeztem, és megcéloztam az érkezési oldal taxiállomását. Ma már hihetetlennek tűnik, sokan talán nem is hallottak róla, a taxiállomás előtt valahány méterrel TILOS volt utast felvenni, nehogy az ügyeskedők megelőzhesség a taxiállomáson várakozó UTAS-okat. A pályaudvar érkezési oldalán sosem látott embertömeg várta a taxikat. Esély se volt rá, hogy eljussak az elsőhöz, mert tizen ugrottak elém. -Vállal vidéki fuvart? – kérdezte a legrámenősebb. -Persze – válaszoltam, hová lesz a fuvar? - Kesznyétenre. Mennyiért visz el? Miután megmondta, hogy egyáltalán hol is van (Miskolc környékén), mondtam, hogy kb. 3000-3500 között. - Adok 5000-t, csak vigyen el. Tudni kell, hogy akkoriban is szerették taxisok a vidéket, viszont mint később kiderült, aznap a havazás miatt addig senki se vállalta. Jó nagy társasággal volt jövendő utasom, ezért is sikerült nekik taxit fogni, mert mindegyikük segített neki. Mint kiderült, hivatalosan Münchenben, a BMW-gyárban dolgozó munkások voltak, akik hazajöttek karácsonyi szünetre. Pestig együtt utaztak, de itt szétszéledtek az ország minden tája felé, és az utasom már egyedül utazott haza. Telepakoltuk a kocsit. Ezt úgy kell elképzelni, hogy csomagtartó tele, hátsó ülések a mennyezetig rakva mindeféle Hitachi, Akai, Sony, stb. dobozokkal, még az utas lábához is jutott egy méretes utazótáska. M3 autópálya fővárosi szakasza akkor még nem volt kész, Szentmihályi (akkor asszem Felszabadulás) úttól indult, és valahol Gödöllő táján már vége is volt. Elindultunk a szakadó hóesésben. Az odaúton túl sok érdekes dolog nem történt, valahol Mezőkövesd környékén láttunk egy első kerekeivel az árokban, az útra merőlegesen álló kocsit, de végülis éjjel 11 körül megérkeztünk Kesznyétenre. Valamikor 7 óra tájban indultunk, négy óra alatt sikerült megtenni 200 km-t. Volt nagy öröm a családban, megkaptam az 5000 forintot, marasztaltak, hogy aludjak ott, de nem fogadtam el, ugyanis a váltómnak reggelre vissza kellett hozni a kocsit. Csomagoltak disznótorost, pálinkát az útra, aztán elindultam vissza. Már az elején majdnem baj történt, kevéssel kerültem el a szakadó hóesésben a sötétből elém szaladó kutyát. Éjfél körül értem Miskolcra. A pályaudvarnál leintettek! Egy nő volt egy 10 év körüli kislánnyal. Mint kiderült, akkor érkeztek Budapestről vonattal. A vonat is késett vagy 5 órát az időjárás miatt. Egy lakótelepre vittem haza őket, amely úgyis útba esett hazafelé, aztán folyttam a hazautat. Emőd és Vatta között elakadtam a hóban, amely elérte a motorháztető magasságát. Szerencsém volt, nem túl sok idő múlva jött egy hókotró szemből, és kiszabadított. Leengedte elém a lapátját, és hátrafelé elhúzta a maradékot, és szabaddá tette az utat. Mezőkövesdnél ismét láttam az árokban lévő kocsit, immár hátsó kerekei nélkül. Különösebb gond nélkül eljutottam Gödöllőig. A szél símára borotválta a havat, csak egy terelősziget táblája állt ki a hóból, mutatva, hogy merre kell kerülni. Túl közel mentem hozzá, és az első kerékkel beugrottam a gödörbe, amely a terelőoszlop körül volt. Még félkész állapotban, szegél y és tábla volt, körülötte meg még nem épült meg a terelősziget. Ott is álldogáltam egy ideig, mert nem tudtam hátramenetben kijönni. Egyszercsak jött egy kocsi. Semmit se kellett mondanom, ketten kipattantak belőle, és a segítségükkel sikerült visszatolatni az útra. Ekkor már erősen hajnalodott, és még mindig nem mehettem haza, ugyanis MINDEN NAP el kellett számolni a bevétellel, tehát a LÓ garázs felé vettem az irányt. Elszámolás után végre a váltóm felé vehettem az irányt, aki a Vígszínház környékén lakott. Mester utca felől mentem a kőrúton, amikor elértem az Üllőihez, a jobbra kanyarodó lámpa zöldre váltott. Olyan fáradt voltam, hogy átmentem a kereszteződésen. Éppen elsuhantam egy jobbról érkező Skoda 120 előtt. Első reakcióm az volt, hogy mit keres itt ez a hülye, de mire a Corvin mozihoz értem, már leesett, hogy nem a skodás volt hülye. Szerencsém volt, hazaértem. Kerestem az addigi fuvarokkal együtt „jattban” több, mint 2000 forintot, ez jó félhavi fizetés volt akkoriban.

Gányország legjövedelmezőbb biznisze a bírságipar. Hányásország.

Még egy érdekesség, hogy mik vannak a világban...! http://www.steuer-schutzbrief.de/steuertipp-rubriken/steuer-tipps/artikel/taxifahrten-bfh-klaert-umsatzsteuer.html A taxi általános forgalmi adója 7 azaz hét százalék! Nem 27. (Városon belüli, illetve azon kívül 50 km-es körzetben, azon kívül 19%)

A tarifák fölött Taxitarif der Landeshauptstadt München szerintem arra utal, hogy ez hivatalosan megállapított fixtarifa München városában.

Itt egy müncheni. Alapdíj: 3,30€ Km-díj: 1,70€ (5 km-ig) 1,50€ (5-10 km között) 1,40€ (10 km felett) Várakozás: 24€/óra Csomagonként 0,60€ felár. Élő-állat szintén. Rendelésre 1,20€ felár. 5 utas részére 5€ felár. Reptér-új vásárváros közötti transzfer: 56€

Nem, ezt nekem köszönhetitek. Tegnap egy tarlós-vudubabának kiszúrtam az összes szemét (a szemétnek) és rontást hoztam rája. :-)

Békési József Sándor (Joe) karikatúrája

Talán a te kocsid is maradhatna, ha szereltetnél egy gyerekkormányt az ülésed háttámlájára.