Tudod, hogy megy ez... Belövöd a célt, megtervezed az utat, aztán ha elvéted, megszólal egy hang: "ÚJRATERVEZÉS" :DDD Aztán így tovább. A lényeg, hogy ne veszítsd szem elől a célt. :)))

Inkább így :)))

Hát asszem én jobban kedvelem a kicsi de színes agyakat, mint a szép nagy egyszínűeket. :)))

Hát én inkább fordítva, asziszem. Kiskoromban egyfolytában azt reméltem, hogy szabad vidám felnőtt lehetek majd. Aránylag az is lettem. Csak nagyon kell vigyáznom, hogy semmit se vegyek komolyan, mert abba belebetegszem. :)

Én szeretnék. Hátha fel tudnám egy kicsit vidítani a hülyeségeimmel. :)))

Hápersze! :) Csak vigyázzunk, nehogy így járjunk: Kosztolányi Dezső Ha játszanak a gyermekek... Ha játszanak a gyermekek, órákig készülődnek, rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenül végeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe, csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e éppen az ember élete is, mely elkezdődik, aztán gyorsan befejeződik? S a közepe, mint a semmi. :)))

Hogy nem szabad vastag könyveket kapni az utolsó két mondatért! :DDD

Végre megtaláltam az első piramis szót a 325. oldalon. Sajnos ezt a könyvet is hátulról kezdtem el olvasni, az utolsó két mondat pedig ez: "Nyissuk meg szívünket félelem nélkül az ismeretlennek és nézzünk egy gyermek ártatlanságával Isten szemébe minden emberben, akivel találkozunk. Mindez oly egyszerű" Azért vagyunk ebben a "fényvilágban", hogy "játsszunk benne és szeressük egymást". Hát ez se túl bonyolult. Én is pont ezt találtam ki magamnak kiskoromban és azóta egyfolytában csak játszótársakat keresek! :D Kíváncsi vagyok, mit kell ezelőtt 500 oldalon át kavarni. :D