A teremgarázst betegesen. Akárhányszor megérzem arra gondolok, hogy bárcsak lenne ilyen illatosító. :) Azt a kátrányszagot nem ismerem. Miskolci pályaudvar? :)))

Ne aggódj, majd kialakul. Addig is wanderer segít majd nekünk. :) Tudod, kívülről nézve mindig minden jobban látszik. :D

Neked is lefordítom: Arra értettem az offot, hogy egy szép, romantikus dal nem illik ebbe a klubba. :) Habár... :D Na, a chemtrail-t meg biztos tudni akarod? Idenézz! http://www.eva777.com/vilagvege-magazin/index.php?option=com_k2&view=item&id=16:chemtrail&Itemid=16

Lefordítom akkor magyarra: Wanderer rád szólt, hogy romantikusabban kéne. Erre én elmagyaráztam neki, hogy mi ketten - Te meg én - csak nem offolhatjuk a topikot ilyesmivel. :) Majd egyszer elmesélem, ha lesz rá alkalom, hogy mit kaptam Tőle. :)

Azért ne felejtsd el, hogy arra közben vigyázunk kell, hogy nagyon ne offoljuk a topikot. :DDD

Jaj, a repülőket nagyon nem szeretem. Butaságok. Az autókat még úgy-ahogy elviselem, mert tőlük van a teremgarázs-szag, amit viszont imádok. :)))

Fogalmazásgátlót szedek! ;) Na,úgyis ezt akartam Neked a zenebutikba... :)))

Esti mese :) Tücsköm, bogaram A kis Jankó nyaranta nálunk töltötte vakációja nagy részét. Ez a nyár sem volt másként. Falun, máshogy mennek a dolgok, mint a nagyvárosban. Jankónk ezekben a "másságokban" szeretett a legjobban segédkezni. Korán kelt, ahogy itt szokás. Rendre elláttuk az állatokat, két kis markával szórta a kukoricát, búzát a csibéknek, tyúkocskáknak. Összeszedte a tojást, ha kellett. A ház végében, a veteményesben gyomlálta a gazt velem, s öröme tellett abban, hogy a tövéről leszakított paradicsomot, almaként ette. Vagy, csak egyszerűen letelepedett a fűbe, s nézte, ahogy a kis pillangók vidáman kergetőznek egymással. Sokszor annyira belefeledkezett, hogy elaludt, és a fűszálak selymes ölelésükkel óvták álmát. Persze, a sülő kalács illatára felébredt, rohant be és két kézzel kapkodva utána, mohón falni kezdte. Egyik délután a dinnyeföldről sok-sok dinnye érkezett. Egyik-másik nagyobbnak tűnt Jankónál is. Kicsi talicskájába tette őket és serényen tolta a hűs pince felé. Akár csak a nagyok… Hamar beesteledett. Mikor már a takaró puha simogatását éreztük magunkon, egyszer csak tücsökciripelésre lettünk figyelmesek. Egyre hangosabban muzsikáltak. Biztosan beszökhettek a külső folyosóra. Mégis úgy tűnt, mintha közvetlenül a fülünkbe hegedülnének. A kicsi egy darabig hallgatta, majd megszólalt: - Olyan, mintha kint aludnék a mezőn a csillagos ég alatt. Nagyon szép! Épp indultam volna, hogy megkeressem a betolakodókat, mikor Jankó megfogta a kezemet. - Hadd, maradjanak, itt bent, hallgatni szeretném! Így is lett. A tücskök maradtak, s mi minden este a ő zenéjükre aludtunk el... Napról-napra hangosabban, élesebben ciripeltek… Mikor lejárt a vakáció továbbra is hagytam őket, aztán ahogy leszállt az alkony, megkezdték a koncertet. Már én is vártam. S, Jankó is mindig velem volt gondolatban… Így múlt el ez a nyár, szorgos munkával, vidámsággal, kacagással és andalító tücsök muzsikával…

Tudom. És türelmes, meg van humorérzéke és szép lelkivilága is. :))) Én meg egy sündisznó vagyok. :(

Jesszus! Szegény tücsök meg jól kikapott kétszer 15 percért :D Néha olyan igazságtalan tudok lenni... :(((