A szomorú magyar valóság: "..Nincs munkaviszonyom, nem vagyok dicsak és nem hordok 120 grammnál könnyebb aranyláncot. A világ egyik legegyszerűbb és legprimitívebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül csak a megyénkben félmillióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: "kandesz rakló". Magyarnak hisznek, ha külföldre megyek és nagyon örülök, hogy a magyar politika összekeveri az igazságszolgáltatást a rasszizmussal. Büszkén gondolok anyámra, mindkét apámra és a tizennégy különböző vezetéknevű féltestvéremre. Nem szeretem a Magyar Gárdát, a rosszul helyszínelő rendőröket és az olaszliszkai sofőröket. Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, nem vagyok idevaló. Enyingen mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak Európa legterrorizálhatóbb magyarjai... Magyarország, én benépesítelek!..."

Hi! Nem is tudom, de azt hiszem téged nem kell támadni, bántani megteszed ezt saját magad. Ahogy olvastam ezt a pár sorod, lelki szemeimmel láttam Lőrincze Lajost, ahogy forog a sírjában mint ventilátor.