Kedves dodonna! Most valóban nagyon rövid leszek (legalábbis igyekszem az lenni), mert a végén piszkos fred még „elmegy”. Szóval, egy kicsit mosolygok, vagy bocsáss meg, de kacagok oly annyira. Hogy miért? Többek között ezért: „[i] Nos ez a POS terminátoros dolgon így néz ki; --Kérek VI. Lenin körút 65 --Prüty --Negyven-tizenhárom. --Prüty. És ennyi. Minden más információt szépen a tetris jellegű monitorkádra fogsz megkapni, hogy csekkes, hova megy stb stb. Erre mondtam azt, ha te ebből tudni fogod (lásd a Csaba utcai példád) hogy ez az a kedves akivel neked harcsabajuszakasztásod volt, vagy netán csak a Marx térig megy el, akkor elismerésem. Mellesleg a virtuális konszin szépen ott lesz ráírva - amit a diszpi is lát - hogy a 1392, ne menjen, mert nincsenek jóban, tehát oda sem küld a diszpi,ha mégis rányomnál. [/i]” Én bizony abból fogom tudni, hogy ez az, az utas akivel bajom volt, mert bár az idézetből nem derül ki, de valószínűleg a kedves neve is szerepelni fog a „kiküldött” adatok között. És ha úgy hívják, hogy Hlusztvisnyák Gothard, akkor bizony már adom is vissza. A másik, ami miatt elcsúszott a fogaim elöl a bőrredőny azok ezek: „A telefonos azt látja, hogy mennyi cím van a diszpi előtt, hogy hány perce van előtte mióta felvette a telefonos, azt viszont valóban hiányossága a rendszernek, hogy azt nem, ha már elvitték a címet, azt mennyivel. Erre mondtam azt, ha a telefonos begubózik és "nem él együtt" a központtal, ígérhet több időt az aktuális forgalmi viszonyok ellenére. ” Szóval, a rendszernek, van hiányossága? De az emberke, aki a programot írta, vagy nagyon „ügyes” üzletember, vagy nagyon jó kapcsolatai vannak, hogy több társaságnak is el tudta adni a „kicsit” hibás programot. „ Ez a program jelenleg minimum 3 cégnél fut, beleértve a főtaxit is, amit említesz, hogy "beragadt címre" küldik a kollegát, azért joggal és okkal lehet a programozó fejét dorgálni, nem tett meg mindent annak érdekében hogy az induláskor felkészült legyen, hisz pontosan tudta, hogy ezek a jelenségek léteznek, mégsem küszöbölte ki.” Ehhez meg, tényleg nincs mit hozzáfűzni. Üdvözlettel MCCCXCII

Kedves dodonna! Most, hogy így egymásra találtunk ebben a forgalmazási témában, s a beírásomra is kaptam választ, és ez azt bizonyítja, hogy végig olvasta valaki. Legalábbis egy olvasóm biztosan volt. Kaptam választ, s ez ismételt beírásra serkentette klaviatúrát kopogtató ujjacskáimat. Lehet hogy kicsit hosszú leszek, s talán unalmas is, de bízzunk benne, hogy még valaki végig fogja olvasni. Először csak elöljáróban annyit szeretnék leszögezni, hogy sem az utcán és sem a központban nem mindenhatók dolgoznak, hanem emberek. Emberek, akik a sors szeszélye miatt munkájuk folytán egymásra vannak utalva. De mivel emberek, ezért megvan az a gyarló tulajdonságuk, hogy nem minden esetben tévedhetetlenek, olykor hibáznak, vagy tévednek. Bár egyesek azt gondolják magukról, hogy Istenné lettek, mert kaptak valami icipici hatalmat a többiek felett, már tisztelet a kivételnek. Itt most meg kell említenem egy pszichológiai kísérletet, melyet önkéntes jelentkezőkkel hajtottak végre teljesen normális embereken. A kísérlet lényege az volt, hogy két részre osztották a csoportot. Az egyik társaságnak szabad volt mindent csinálnia, mert ők voltak a „kiválasztottak”, vagy nevezzük őket az „uralkodó” osztálynak. A társaság másik felének az volt a feladata, hogy hajtsa végre azokat az utasításokat, amiket az első csoportba tartozók a számukra meghatároztak. Ez utóbbi csoportot nevezzük most „egyszerű” embereknek, vagy „rabszolgáknak”, akiknek viszont semmi joguk nem volt. Nem húzom tovább az időt, de a kísérletet a kitűzött idő előtt le kellett állítani, mert az „uralkodó” osztályba tartozók már attól sem riadtak vissza, hogy fizikailag is bántalmazzák a „rabszolgáknak” választott csoport tagjait. Mert már azzal nem elégedtek meg, hogy emberi mivoltukban megalázzák a „rabszolga” csoport tagjait. Ezt a kis kitérőt csak azért tettem, hogy a későbbiekben kicsit érthetőbb legyen amit leírok. Szóval amikor az jön le a csatornán, hogy kioktatást kap a kolléga, pedig csak egy kérdést szeretett volna feltenni, a kapott címmel kapcsolatban, vagy netalántán valamilyen csoda folytán egy éppen arra kóborló utasnak szeretett volna rendelni egy másik autót, stb., akkor ne csodálkozzunk azon, hogy olyan beszólások lesznek a csövön, mint kb. egy hete. Tudom a „főnökség” is olvassa, és most időpontot kérne, hogy mikor volt az eset. Direkt nem mondok időpontot az illető remélem magára ismer. Én nem akarok neki rosszat, talán tanult az esetből. Tehát, még mielőtt megint félreértés lesz a dologból, én nem azt mondom, hogy mindent meg kell engedni a kollégáknak, hanem csupán azt szeretném elvárni, s talán nem csak én, hogy egy picit más hangnemben kezeljék a kollégákat. Ez igazán nem kerül sokba, és a hangulat is jobb lesz. A fenti példára hivatkozva, név nélkül, mind a két esetre van „benti” példa. Bizony van olyan címleadó, akit már alaposan megfertőzött a „H” vírus, és valami felsőbbrendűnek érzi magát, mert majdhogynem személyes sértésnek veszi, ha a kollégának valami problémája adódik, s annak elintézéséhez kér segítséget. Szerencsére van olyan címkiadó is, aki valóban segít a kollégáknak. Azt már mondanom sem kell, hogy míg az előző leadóval nem szívesen dolgoznak a kollégák, addig a másikkal szinte felüdülés számba megy a munka. De most nem is erről akarok írni, hanem a választ fogom egy picikét boncolgatni. Már bocsánatot kérek, de nem jól tetszett értelmezni a beírásom a címdarálással kapcsolatban. Mert mit írtam? „ 1. Egy címet soha nem kellett 5x-6x elismételni, mert a „forgalmazási rend” az volt, hogy feldobásnál egyszer elmondták a címet (kerület, utca, de házszám és név nélkül), majd a kolléga jelentkezése után még kétszer eldarálták (kerület, utca, házszám, név). Már akkor többször mondtam, hogy nem 3x kell „eldarálni” a címet, hanem egyszer érthetően elmondani. … ” Talán a beírást kiváltó levélből ide kellett volna tenni egy idézetet, akkor talán érthetőbb lett volna. „Szóval azért van szükség eme programra, mert a POS terminátorodra megkapod a címet, nem kell elismételnem, 5x-6x, ami időt vesz el, amennyiben módosulás lép fel, vagy lemondanak, amikor a kezelő, eme módosítást begépeli, és átküldi elém, meg sem kell nyikkanom, Te már tudni fogod. Eme fordulattal gyorsabban lehet forgalmazni, ill. te gyorsabban juthatsz címhez, az utas meg autóhoz. ” Mert mi volt írva: „nem kell elismételnem, 5x-6x, ami időt vesz el”, én erre írtam, hogy soha nem kellett 5x-6x elmondani a címet, hanem a jó Főtaxis hagyományoknak megfelelően beolvasták a címet (25-30 éve így volt, s mivel ez „hagyomány”, ezért nagyon ragaszkodtunk hozzá), példa: — Kérek VI. Lenin körút 60-as számok. — Prüty. — Negyven-tizenhárom. — Prüty. — VI. Lenin körút 63 Szabó, VI. Lenin körút 63 Szabó. — Prüty, elvtársi, vagy úri? (Mert ez ritka név hála a jó Istennek.) — Tessék ügyeskedni. Na, most a fiatalabb kollégáknak említem, akkor nyoma sem volt a számítógépnek. A központban papírra írták (úgynevezett konszira) a címeket, amit a telefonon felvettek. A leadónak ki kellett hámoznia a kézírásokból a címet, majd a leadás után még rá kellett írnia, a kódját, hogy ő adta le, az URH kódját, annak aki felvette, valamint az időpontot, hogy mikor adta le a kollégának. Ja, és még annyit, hogy akkor három csatornán ment a forgalmazás, és csúcsidőben nem volt ritka a 400 darab feletti címleadás. Könnyű kiszámolni, hogy egy cím leadására csupán 9, azaz kilenc másodperc jutott. De valójában még ennyi sem, mert a reklamációt, és a kocsi rendeléseket is el kellett intézni közben. Ezért minden tiszteletem az akkor dolgozóknak. Ezt azért írtam le, mert még utalni fogok reá. Szóval a címleadás hagyományaira a következő választ kaptam: „[i]Egy címet soha nem azért darálnak egy társaságnál sem többször is, mert nem hangzott el érthetően, hanem mert pld; Diszp: Kőbánya Fehér út a metró öt,tíz negyed...idővel...Fehér a metró idővel....valaki...más cím, majd újra...Fehér út a metró idővel...prütty...mennyi idő lesz "kód"....3 perc csak most ültem vissza.... [/i]” Én azt hiszem, már bocsánat, de nem egy és ugyanazon dologról beszélünk. Egészen más az, amikor valamilyen címet nem visznek, és azért kell „feldobni” többször, akár 5x-6x, mert vagy nem volt szabad kocsi a közelben, vagy nem nyomnak reá a környéken dolgozó „tutisták”, mert várják a „mentesítő fél hatos zsír fuvart”, vagy netán bocsánat, de nem volt a kolléga a kocsiban. Remélem nem lesz kötelező az oldalamra szereltetni az URH készüléket, valamint egy svájci sapkában lennem a nap 24 órájában, mert annak a sapkának gyárilag van antennája. Persze az antennavezetéket kizárólag a ruházaton kívül lehet a sapkához vezetni, hogy látható legyen a szűzies vezeték, melyet nem gyaláztak meg mindenféle jogtalan előnyökhöz juttató szerkezettel. Ebből az egészből az következik szerintem, hogy a kolléga bizony kocsin kívül volt, és nem hallotta a cím első beolvasását. Vagy, és tételezzük fel a legrosszabbat, hogy nincs helyismerete a kollégának, és mostanra tudta bepötyögni a „villanytérképébe” a hallott címet. Az pedig kiadta neki, hogy alig 2 percre van a címtől. Mert sajnos van ilyen is. De visszatérve a válaszra. Ha esetleg megfogadnának részemről egy icike-picike tanácsot, (Nem bántásból mondom .), akkor talán jobban lehetne forgalmazni, és talán hamarabb volna a címre jelentkező. A következő volt eddig a forgalmazás, és vegyük a legbrutálisabb módot: — Kérek „A” kategóriás nemdohányzó légkondis autót 23. Kerekegyszatymaz utca 50, öttel, tízzel, (ezekből az időkből csak a tel, zel jön ki), „B” hárommal, öttel, tízzel, „C” hárommal, öttel tízzel, „A” negyedóra, „B” negyedóra, „C” negyedóra, „A” időajánlattal, „B” időajánlattal, „C” időajánlattal. Mikor végre valaki megkérdezi, hogy: — Hova tetszik kérni? Akkor szerintem nem ez a helyes válasz, hogy: — Mégis, mit teszik hallgatni? Na, ilyenkor szakad a cérna, és történik olyan kódnélküli beszólás, mint a múlt héten volt. De szerencsére már változott a helyzet, mióta „megnyertük” a repteret. Azóta a forgalmazás így zajlik: — Kérek „A” kategóriás nemdohányzó légkondis autót 23. Kerekegyszatymaz utca 50, öttel, tízzel, negyedóra, húsz perc, időajánlattal. Látható, hogy rögtön sokkal „gyorsabb” lett a forgalmazás, mert leírva is óriási a különbség van a két címfeldobás között. Most egy kis megjegyzés, vagy kérdés, ami inkább a „főnökség” felé szól. A nem „A” kategóriás kollégáknak már csak az a szerep jut, hogy teljes összegű tagdíjat fizessenek, de a címekhez semmi közük? Erről már személyesen is beszélgettünk, és akkor is megkérdeztem, de a válasz az volt, hogy cseréljünk autót! De bocsánatot kérek, ahhoz bizonyos feltételeket biztosítani kell, ahogy Apuka topictárs említette a „(30338) Apuka (2011.09.19. 13:07:38)” beírásában. Ez csak egy kis kitérő volt, bár ez a téma is megérne egy külön „misét”. Visszatérve az eredeti kérdéshez. Szóval az egyik szerény tanácsom, ha egy cím valamiért nem „megy”, akkor nem csak az időket kell a végtelenségig felsorolni a szabályzat szerint, hanem esetleg nem árt elmondani a címet másodszor, hátha valaki nem hallotta. Ennek ezer oka lehet, most nem sorolom fel. De ide tartozik az is, hogy alapból az első feldobás általában 3 perc. Azután, ha összetorlódik 6-8 cím egy-két perc alatt, hol vagyunk már az óránkénti 400 címtől, akkor hirtelen 10 percre módosul az első dobás. Egyszer bemondják a módosított időt, az igaz. De nem biztos, hogy mindenki hallotta. Ilyenkor az van, hogy az ember figyel, hallja a címet, de nem nyom, mert 3 perccel nem jó. Csak azt érzékeli, hogy mindent visznek „hárommal”. Azután végre van egy cím, amit elsőre nem visznek, de döbbenten hallja, hogy a második „dobás” már 15 perccel van. Tehát egy jó néhány címre nyomhatott volna, de mivel információhiányos állapotban volt, ezért kimaradt a címekből. Ezért nem árt néha a címet, néha az idődobást elismételni. De van itt még egy másik gond is ilyen esetekben. A kolléga a téves információja miatt igaz 15 perccel vette a címet, de valóságban 5 percen belül van, tehát hamar odaér a kapott címre. De valamilyen kis „gonosz kobold” lehet a központban, mert gyorsan visszahívja az utast, és közli vele a „jó” hírt, hogy 15-20 percen belül lesz autója. Természetesen az utas ekkor már nem tart igényt a szolgáltatásra. Így a kolléga bár már a címen áll, vagy éppen érkezik, de közlik vele, hogy lemondták, haladjon tovább. Biztosan másokkal is előfordult ilyesmi, mert velem elég sűrűn előfordult már. Na, ilyenkor megmondom őszintén, addig nem nagyon nyúlok az URH híváskezdeményező gombjához, amíg ezek a tízperces feldobások mennek. Bár szükségem van a bevételre, de kevesebb a veszteségem, ha egy helyben ücsörgök és vakaródzom, mintha rohangálok a sorban lemondott címekre. Ez miért bánt? Azért mert, ha normális esetben felvettem egy címet, és a helyszínen nem lehet várakozni, ki sem tudok szállni, hogy jelezzem az utasnak az érkezésem. Kérésemre, hogy küldjék le a kedves utast, akkor az a válasz, hogy még nem telt el a tíz perc, addig nincs jogom reklamálni. Ha, pedig nem tudok megállni, akkor a jön a jó tanács, tessék addig körözni. Megmondom én nagyon szívesen elkörözgetek, ha kell egész nap, de legalább egyszer havonta a körözgetést támogatná valaki egy tankolás erejéig. Szóval e sok kitérő után én pontosan azt mondtam, hogy a címet nem „eldarálni”, „elhadarni” kell, hanem érthetően elmondani, és azt elég egyszer. Ha a kolléga értette a címet, úgyis visszajelez, hogy „vette”, ha nem, akkor vissza fog kérdezni, még akkor is ha kétszer, háromszor elhadarják neki a címet. Azután a POS „terminátor”, (ez az elnevezés tetszik), nem fog semmit megoldani. Hiszen a címet ugyan úgy el kell előtte mondani 5x-6x, ha nem jelentkezik rá egyetlen kolléga sem. Amit meg lehet „spórolni” az az, hogy a felvétel után nem kell kétszer elmondani a címet, mert kiküldik a kolléga POS terminátorjára. Csak itt van egy kis bökkenő. Nekem URH szempontból kell beállni a „fényes” helyre, de az nem biztos, hogy a terminátor szempontból ugyan azon helyet jelenti. Tapasztalataim alapján a város több pontján vannak terminátor árnyékos helyek, nem sok, de van, ahol nincs kapcsolat. Van ahol ez kis terület, de van ahol nagyobb. Tudom most jön a megjegyzés, hogy először hallottam a címet, akkor mire nyomtam. Ilyenkor hogy tudom meg a pontos címet? De van itt egy másik probléma. Mivel a központ továbbra sem tudja, hogy a kocsi hol van, és honnan jelentkezett a kolléga a címre, ezért úgymond az időzónás feldobások szinte értelmüket vesztik. Az utasoknak átlag tíz percet ígérnek, függetlenül attól, hogy mekkora idővel van jelentkező a címre. Most ezzel kapcsolatban szinte hallom a szöveget, hogy tíz percen belül ígérjük a kocsit. De könyörgöm, az utas a tíz percet fogja megjegyezni, és azt már fel se fogja, hogy a fél perc az is tíz percen belül van. Tehát szépen kényelmesen lejön úgy tíz-tizenöt perc között, mert nehogy már ő várjon a kocsira szemléletből kiindulva. Na, Apuka javaslata ezen a szemléleti módon pillanatokon belül változtatna. Én tovább mennék e téren, de állandóan lehurrognak. Tehát, ha jó a cím, azaz „zsír” fuvar, akkor nyomok rá, mert ez kell nekem. Azután van cirka tíz percem, hogy odaérjek a címre. Tehát, ki fogja ezt ellenőrizni? Vagy más is hallja, hogy én kaptam meg a címet? De van még egy probléma, mivel a kollégák többsége úgynevezett „kályhás” taxis, tehát kívülről tudja, hogy a territóriumában mikor melyik címre érdemes jelentkezni. Tehát az egész címleadásban semmi változás nem történt. Vagyis történt, „beszállt” az üzletbe egy másik „fuvarszervező”, akinek szintén fizetnünk kell. Többet nem kapunk csak a csomagolás lett más, „korszerűbb”, ezért azután többet lehet érte kérni. Pontosabban, POS terminátor ide, vagy oda, ha „zsír” a fuvar akkor torna lesz reá, ha amolyan „nem szeretem” fuvar, vagy nevezzük „csak ide megyek, aranyoskám” fuvarnak, akkor nem lesz reá jelentkező, hiszen a kollégát a tutiban nem lehet kötelezni arra, hogy ha közel van a címhez, akkor azt el is vigye. Saját példám: Állok az Ostrom drosztom, amely egyben „tuti” hely is. Dobják a Csaba utca 5-t. „Szerencsére” ez nem drosztos cím. Nem fogok reá jelentkezni még időajánlattal sem, bár 3-4 percre vagyok a címtől, mert egy XY nevű utassal gondom volt 920 forintot nem fizetett ki. Valami oknál fogva megsértődött reám. Tehát igen nagy az esély, hogy ismételten találkozni fogunk. Én meg inkább éhen halok, de akkor se fogom elvinni. Apropó, most nem szeretném, ha ezek után a Csaba utca bekerülne a drosztos címek közé, már csak azért sem, mert van az utcában egy nagyon jó fuvar, amit az elveinkhez ragaszkodva nem kell a sült galambot váró kollégák szájába adni. Ezzel csak azt akarom finoman körül írni, hogy nem kell semmi mást tenni, mint egy kis ideig figyelni a címekre, esetleg egy táblázatot készíteni, azután kigyűjteni az állandó fuvarokat, azokra nyomni, ekkor megtudom, hogy „zsír”, vagy nem „zsír”. Majd ha végeztem a felméréssel, akkor már csak a „zsír” fuvarokra fogok nyomkodni, mert azokra úgymond „ráhelyezkedem”. Bent, a központban, meg lehet szenvedni ilyenkor az időszűkítésekkel, az egy perc egy nyomásokkal, meg a „szóródjunk szét” ajánlatokkal. A nem „zsír” fuvarokkal szintén tovább lehet szenvedni, mert a kutya se fogja elvinni. Szóval, mi fog megoldódni a POS terminátorral? A címet pedig, ha nem az amire „hegyeztem” magam, akkor vissza adom. Ennyi. Azután itt van ez a másik kérdés: „Ami a mikor fogsz gyorsabban utast kapni kérdést illeti, az a válaszom, majd ha taxitársaságok végre nem azért küzdenek, hogy minél több utasuk legyen, hanem lesz MERSZük adott esetben kiállni a taxisok, és a központban dolgozókért, hisz hiába ígér a telefonos 2-3 percet egy Margit körút kapás utca sarokra, ha kedves megrendelő; ” Most valamit nagyon nem értek. Ez pedig az, hogy ez úgy hangzik, mintha az utasoknak 2-3 percet ígérnének. Viszont amikor végre előkerül a kedves, akkor a kérdésemre, hogy miért tetszett ilyen sokáig várni, akkor azt mondja, hogy neki 10-15 percet ígértek. Most ki állítja az igazat? Abban viszont nagyon egyet értek, hogy taxi társaságoknak már régen fel kellene nőniük ahhoz a feladathoz, hogy valóban szervezzék azokat a fuvarokat, és ne minden áron a fuvar darabszám legyen az elsődleges szempont. Itt megint el kell mondanom egy példát a jobb érthetőség kedvéért, bár a beírásom így egyre terjengősebb lesz. Röviden: Rendelés, felveszem, érkezem a címre 2 perccel, hely nincs, tolnak tovább, szólok, hogy mennem kell egy kört. Érkezem újra a címre, utas sehol, hely továbbra sincs, újabb kör. Kérek segítséget, válasz még nem telt el a 10 perc. Valahol megállok, de nem a címen. Órát nézem, már 12 perces a cím. Újra a címre megyek, utas sehol. Most végre telefonálnak. Jön a jó hír, utas végre jön. Óra indul. Utas mégsem jön. Megint körözés, mert eltolnak. Még két kör, de már órával. 18 percben újra segítség kérés. Válasz: utas állítja, hogy lent van. A kapott címen egy árva lélek sincs, viszont négy házzal arrébb valaki álldogál az utcán. Kiderül, hogy Ő a kedves. Végre megvan. Bőrönd csomagtartóba, utas közli reptér, és transzfert kér. Mondom semmi gond az órában lévő összegre (1010,-Ft) rájön a transzfer. Utas ezt nem fogadja el. Bőrönd a csomagtartóból ki. Központtal közlöm, hogy meghiúsult a fuvar, az okot is közlöm. Központ azonnal küld másik autót a kedvesnek, természetesen üres órával. Na, erre szokták mondani, hogy: — Erre tessék gombot varrni. Kérdésem: Ennek a kedves utasnak miért küldünk másik autót? Ja, nehogy elveszítsük. Pedig nagyon el kellene veszíteni. És még valami e témával kapcsolatban. Én, ha megrendelek egy taxit, akkor általában azért teszem, mert utazni akarok, és nem azért rendelek, mert volt egy kis időm, és éppen ezt találtam ki szórakozásnak. Tudom, hogy borzasztó nehéz azt elérni, hogy minden társaságnál „egységesen” kezeljék a kedveseket. Ezt főleg a problémás utasokra értem, akik nem jönnek le, olykor nem fizetnek, stb. Azt is tudom, hogy a kedves kegyeiért mindent meg kell tenni, de azt azért ne minden áron tegyük. Az pedig, hogy az utas valóban igyekezzen a rendelt kocsit igénybe venni, azzal kapcsolatban megint eljutunk Apuka topictárs javaslatához. Végezetül az utolsó rész: „A telefonos nem látja a gépen, hogy egy adott körzetet mennyi idővel visznek, a technika fejlődésének "köszönhetően", a forgalmazás egy …”, és a „Más. A kollégák infói (hajszín, szemszín stb), lehet a statisztika része is fontos, de elsősorban azért kell, mert a telefonkezelő azonnal látja a kolléga adatait, ha megrendelő visszakérdez …, ha úgy sem lesz kint a sarkon csak tízperc múlva. ” Ha jól olvasom, és értem, akkor a telefonos kezelő nem látja a saját monitorán azt, hogy az általa felvett címet már valaki elvitte, vagy nem. Ha elvitte, akkor nem látja, hogy mennyivel? Ha ez így van, akkor csak gratulálni tudok a számítás technikai zseninek. Remélem a számlát azért jól töltötte ki, és elég magas összeget írt rá. A statisztikai adatokkal kapcsolatban, most mosolygok egy kicsit. Tapasztalatom alapján az utast a legkevésbé érdekli az, hogy milyen a gépkocsivezető haja színe, kocsi típusa, URH hívószáma, stb. Lehet, hogy megkérdezi, mert nincs akivel beszéljen magányos óráiban. De tapasztalataim alapján a kedves az első látóterébe kerülő taxiba be akar ülni, még akkor is ha a hátsó ülésen ül egy másik utas. A legtöbbjének még arról sincs fogalma, hogy melyik társaságnál rendelte a taxit, pedig alig 10-15 perce történt, hogy rendelt. Persze nem csodálom, hogy semmire nem emlékszik, hiszen 10-15 perc alatt nagyon sok fontosabb dolog történhetett az életében, s az már csak huszadrangú dolog, hogy közben rendelt egy taxit is. De erre a problémára Apuka által felvetett javaslat gyógyító erejű lenne. És végül, de most már tényleg: „[i]„ (ki volt tízzel? Válasz, kód semmi.. Pedig én látom ám, csak nem találunk bele... ) ”, mert a kolléga rájött, hogy ez nem jó fuvar, és mások is rájöttek." Ez nagyon jól hangzik, csak az utast konkrétan nem érdekli, ha olvasta is volna netán valamelyik, még jól a központ fejére is olvassa majd (volt rá példa), mellesleg a taxi egy olyan szakma mint a szerencsejáték mindennap, nem lehet mindig a kihúzni a 21-et, el kell vinni a "kevésbé zsír" fuvart is, mert sajnos azokból van a több. Halkan megjegyzem a félcsendes címkiadásnál szépen elfog ez tűnni, csak a rutinos kollegák fogják tudni ki is az a megrendelő aki csak két utcát megy, mert a név nem fog elhangozni, és ha mondjuk a Moszkva tér 5-ből a Nemdebárból Mr Kovács csak a Retek utcáig megy (eddig elhangzott a név), most csak annyi lesz hogy Moszkva tér 5...és lehet rákosborzasztóra megy, mert nem a Kovács...persze ez majd csak akkor derül ki, mikor a POS terminálod pittyeg... [/i]” Ezzel kapcsolatban, már feljebb kifejtettem a véleményemet, és csak ismételni tudnám magam. Tehát addig, amíg a kocsiban én döntöm el, hogy mire, és milyen címre fogok nyomni, addig mindig lesz olyan, hogy egyes címet „nagyon” visznek, de más címet meg nem visznek. Most, ha erre azt mondom, hogy a mára kialakult taxi forgalmazásra, hogy a rendelt kocsi olcsóbb, mint a leintéses, arra csak az a megoldás, hogy a drosztos rendszert kellene tökéletesíteni. Tudom, hogy van jó pár kolléga, aki most a melegebb éghajlatra kíván. Sőt a központban is vannak, akik nagyon droszt ellenesek, és közösen azt bizonygatják, hogy a droszt visszafogja a forgalmazás „lendületességét”. De én már tapasztaltam olyat, hogy egy nagyon kelendő címre többen összenyomtak hárommal, majd eggyel. Azután egy nyomás eggyel, de többszöri nekifutásra sem jött az értelmezhető kód. Majd leadnak egy két címet, és visszatérünk a le nem adott címre, de továbbra sincs értelmezhető kód. Ekkor jön a „szóródjunk szét” kérés, de a cím még nincs leadva, bár már öt perce kezdődtek a próbálkozások. Végre olyan 8-10 perc környékén sikerül valakinek kiadni. Azt már csak mellékesen kérdezem, hogy ilyenkor mennyit ígértünk az utasnak? „ Úgy hogy lehet ezzel kapcsolatban furkászni a központ dolgozóit, meg a programot ,de az utasok mentalitása miatt ajánlom inkább feljebb probálkozz, és mutass kicsivel több tiszteletet a bent dolgozók felé, akik legalább annyira leizzadnak (most főleg, amikor éveken keresztül egy megszokott program volt, és most hirtelen egy teljesen más alapokon, elveken működő programot látnak) ” No, itt álljunk meg egy szóra. „… mutass kicsivel több tiszteletet a bent dolgozók felé, …” Meg kell kérdezzem, hogy miben nem adtam tiszteletet? Az pedig, hogy az új program nem éppen a legtökéletesebben működik, arról sem mi az utcán, sem pedig a központban dolgozók nem tehetnek. Valaki megrendelte utasításra, vagy saját magától, mert bizonyítani akarja, hogy érdemben letett valami újat az asztalra. A hibásan működő program miatt mindenki „szív”. Az utcán a taxis, mert a „beragadt” címre küldik, ahol már régen nincs utas. A központos, mert a kolléga jogosan háborog. Ettől a központos még idegesebb lesz, és azután mindkét fél kikéri magának, s elkezdenek egymásra ellenségként tekinteni. Itt jön képbe a korábban említett „H” vírus. Csak úgy zárójelben kérdezném meg, hogy ezt a programot előtte letesztelte valaki? Vagy rögtön élesben kezdték kipróbálni, mert a kedves programozó rögtön átlátva a taxizással kapcsolatos gondokat, és csípőből megírta programot. (Most ezt nem a központosoktól kérdezem, hanem a „feljebb”-től. Mert biztosan olvassa.) Szóval legvégül. Vannak gondok, mert miért ne lennének. De a gondokkal kapcsolatos kritikákat, javaslatokat, vagy nevezzem aminek akarom, nem kell ellenséges megnyilvánulásnak tekinteni. Legfőképpen nem kell a kollégákat kioktatni a program hibája miatt, mert annak soha nem lesz jó vége. Lásd, a huszadikán történteket a forgalmazó csatornán. Továbbra is maradok tisztelettel MCCCXCII Bodnár László URH 1392

Kedves kitsike! Olvastam eme beírást, de engedtessék meg nekem, hogy pár észrevételt tegyek. Ha, nem engedtetik meg, akkor is teszek. Legfeljebb nem olvassák végig. :)) De tudom, hogy a főnökség is bele-bele olvas, és talán némely ötletet, ha nem is teljesen, de részben megvalósít. :-(( Azt nem mondom, hogy tévedhetetlen vagyok, sőt olykor volt egy két ötletem, amely az idők múlásával korszerűtlen lett, de vannak, amiket részben még csak most kezdenek bevezetni. De, fő a gyorsaság, mert alig 20 évvel ezelőtt javasoltam több dolgot. Szóval kezdem az elején: 1. Egy címet soha nem kellett 5x-6x elismételni, mert a „forgalmazási rend” az volt, hogy feldobásnál egyszer elmondták a címet (kerület, utca, de házszám és név nélkül), majd a kolléga jelentkezése után még kétszer eldarálták (kerület, utca, házszám, név). Már akkor többször mondtam, hogy nem 3x kell „eldarálni” a címet, hanem egyszer érthetően elmondani. Volt aki elkezdte így a forgalmazást, de megdorgálták érte, mert a „FŐTAXIS hagyományokon” nem lehet változtatni. Hozzáteszem, hogy amikor az illető ült a csatornán, akkor nekem továbbra is egyszer mondta el a teljes címet, mégis megértettem. Persze voltak URH szempontjából nagy néha külső zavaró jelek (bőgő motoros, csattogó villamos, stb.), amikor kértem a cím megismétlését, de ez elég ritkán volt. 2. A POS terminálomra fogom kapni a címet. Ez jó, mert ami a felvételnél beírásra került, akkor azt pontosan megkapom. Az esetleges módosítást, és lemondást szintén a POS terminálra kapom, ez jó dolog. Bízzunk benne, hogy az utas gyorsabban kap autót. De, és most jön a gondom, vagy inkább kérdésem: — Én, mikor fogok gyorsabban utast kapni? Miért kérdezem? Azért, mert az utasoknak továbbra is 10-15 percen belül ígérik az autót. Ebből mi következik? Az, hogy a „kedves” utas 10 vagy 15 perc után méltóztatik lefáradni az utcára. A taxis, aki a címre 2-3-4-5 perccel jelentkezik, az próbáljon megállni és várakozni 5-8-10-13 percet a tilosban, és még szerencséje van ha nem készül róla felvétel 30 ezerért. Vagy körözgessen akár egy gólya a posványos tó felett, a mai üzemanyag árak mellett. Természetesen az utas úgyis akkor jön ki a kapun, amikor a kolléga éppen a következő körben van valahol. Miért nem lehet a kedves utasnak azt mondani, hogy a kocsi 2-5, vagy 4-7, esetleg 8-11 perc között érkezik, vagy ha nagyon 2/a kerület, vagy Rákos-mákos legutolsó utcája, akkor lehet mondani 15-20 perc között. Hiszen, ha jól tudom, akkor a címfelvevő előtt szintén ott van a képernyőn, hogy melyik kerületben milyen idővel viszik a címeket. Csak rá kell nézni arra a szerencsétlen monitorra, és már nem kell inkorrekt időket mondani az utasoknak. Nem fogja elhinni, de ettől az apróságtól sokkal pörgőbb lesz a címkiadás. A kolléga nem fog reklamálni, mert az utas időben megjelenik a kapuban. A kolléga nem fog reklamálni, mert van utasa. Továbbá 10-15 perccel hamarabb végez a fuvarral, és mivel szabad, akkor újra fog jelentkezni címért. Tehát nem lesz olyan sok visszautasított cím. Hogy ez túl bonyolult? Elmondva az, de a gyakorlatban nagyon egyszerű. A javaslat meg nem új keletű, mármint, hogy a kollégák betekinthessenek a forgalmazásba. Nem akarok dicsekedni, de ezt is én találtam ki, csak én még azzal is megtoldottam, hogy olykor egy két alkalommal beülhetne mellém, vagy más kolléga mellé, aki vállalja, egy központban dolgozó, akinek nem lenne más dolga, mint a címekre nyomni. Én vezetek, beállok a tutiba, vagy a drosztra, sőt elindulunk a címre, már ha sikerül felvenni. Természetesen az utas kap egy igazi autót, ami majd el is szállítja. Az én kódom csak arra kell, hogy tisztában legyen bent mindenki azzal, hogy mire kell kint az utcán figyelni, és mennyi idő áll arra hogy eldöntsem, hogy jelentkezem-e a címre, és ráadásul időkapun belül. Ezt a javaslatomat korábban már megtettem, tehát nem új keletű. 3. „Azért csinálják 3-an a Gyuri munkáját, mert az új programhoz fel kell tölteni a rendszert, névvel, gk tipus, szín, (hajad színe , ha még lesz:)))) , szemed színe, telo szám... ) a gépek automatikusan fogják tudni, mennyi címet vételeztél, mennyi címre nem jutottál el, mennyit mondtak le, és mennyi volt ebből központ fizetős, átutalásos, vagy kinek hogyan tetszik igazolós. ” Ezek az adatok, ahogy nézem a különböző statisztikákhoz kellenek. Sok mindent ki lehet vele mutatni. Még egy és ugyanazon adatokból, a különböző súlyozások révén lehet jót, és rosszat is kimutatni. Végül is ez a statisztika „szépsége”. De nekem valahogy az a sanda gyanúm, hogy a fuvarszervezés megint csak a háttérbe van szorítva. Igaz, lassan már azt is ki fogjuk tudni mutatni az adatokból, hogy a megrendelésre induló gépkocsinak hány %-ban volt tele a tankja, vagy hogy a kerekekben mekkora volt a légnyomás, és hogy a címre érkezésig hányszor kellett sebességet váltani, stb., stb. De, még mindig nem fogjuk tudni pontosan megmondani az utasnak, hogy mikor érkezik az autó. Ehhez egészen más irányba kellene elmozdulni. Azért van ez: „ (ki volt tízzel? Válasz, kód semmi.. Pedig én látom ám, csak nem találunk bele... ) ”, mert a kolléga rájött, hogy ez nem jó fuvar, és mások is rájöttek. Az esetleges kérdésekre én is szívesen válaszolok.

No, no. A cég „esze” egyedül én vagyok, és még nem oszlok, egyben vagyok és mozgok. :))

Egészen jól megírtad a lényeget.

Az enyém, amin dolgozgatom az csak olyan játékos tesztelős. Nem a teljes valóságot adja vissza, csak nagy vonalakban rámutat a „gazdaságosságra”. Nem is kell csak egy, vagy két adatot beírni, a többire meg x-elni. Bár mondta valaki, hogy ne okosítsak ki túlságosan sok embert, mert akkor azok fogják „megásni a síromat”. :)))

Akkor hogy egészen pontosak legyünk. Mivel a „képen” nem jól látszik a fejléc szövege, ezért íme: „Taxi gépkocsivezetők teljesítmény szorzókulcs táblázata. Érvényes: 1981.X.1-től Prémium kifizetése a fekete mezőben lévő számok alapján történik. A táblázat adatai - helyszűke miatt - tizedes értékűek, kifizetéshez a számítógép pontosított értékeit használjuk. Prémium = szorzószám x üzemóra” Tehát, ez azt jelentette, hogy a hivatalos 8x22=176 órát osztották ki prémiumként. Vagyis, egy 1,6-os guruló esetén 1,6x176=281,6 Ft volt a prémium. Ez nem tűnik soknak, persze akkor 1 kg kenyér 3 forint 60 fillérbe került, ha jól emlékszem. A fizetés sem volt sok 1000 és 2000 forint között volt az átlag. Jó volt akinek több is volt, de én, mint kezdő gkvezető, 1100 forintot kaptam egy hónapra. Ezért inkább a „borravalóból” kellett megélni. A prémiumot meg különféle ügyeskedéssel lehetett feltornázni. Egyik dolog az volt, hogy az ember dolgozott a szabadnapján, csak azt nem számolta el a havi óráknál. A bevétel persze növelte a gurulót. A másik, hogy mindenféle leigazolható társadalmi és egyéb mozgalomban vett részt az ember, mint például a munkásőrség, vagy a KISZ agitprop teendőit látta el lázas buzgalommal, stb. Egy volt a lényeg, hogy valamiért időt igazoljanak. Így az óraszámot is lehetett növelni, és ha jó volt a guruló magasabb prémiumot kapott az ember. Voltak, akik olyan tökélyre fejlesztették e tevékenységüket, hogy nem is nagyon taxiztak, csak a másodosuk termelte nekik a bevételt, és mégis jól kerestek. Most nem irigykedem, mert a spanommal (Nagy Jampi, ha valaki még ismeri), mi is csináltuk a kis trükkjeinket, csak mi nem buktunk le. :))

Majd felteszem „Excel”-ben, és még számolni is fog. :)

Hogy micsoda? A fiatalabbak kedvéért kicsit részletesebben elmondom. Ez bizony, egy anno „szorzótáblának” nevezett csoda, 1981. október 1.-től. No, nem a számokat (7x8) lehetett rajta kiszámolni, hanem azt, hogy mennyire vagy úgymond „gazdaságos”. Ha, a bevétel/üzemóra és a bevétel/összeskilométer a fekete mezőbe esett, akkor „jól” dolgoztál, tehát volt bevételed, de nem neked, hanem a cégnek, amiből némi prémiummal jutalmaztak. Ha a bevétel/üzemóra és a bevétel/összeskilométer a kék mezőbe esett, akkor épen a „határon” voltál a gazdaságosság és a veszteségesség terén. Ekkor ha plusz volt a szorzó, akkor pár fillért kaptál prémiumnak, ha mínusz, akkor „szóltak” hogy figyelj oda a „gurulódra”. Ha a bevétel/üzemóra és a bevétel/összeskilométer a piros mezőbe esett, akkor berendeltek egy „fejmosásra”, hogy tessék „jobban” hatékonyabban dolgozni. Pedig akkor minden fánál és bokornál utasok integettek a szabadjelzős taxiknak. Ha, ennek ellenére sem sikerült a „kék”, vagy a „fekete” mezőbe kerülni, akkor levettek a kocsiról, mert „nem tudtál taxizni”. Ez a rész ma is így van, igaz más számokkal, mert a kilométerdíj akkor 6,20-Ft, azaz hat forint húsz fillér körül volt. Egyedül ez az adat változott „cégenként” „beülős” utcai, telefonos, szerződéses, törzsutas, aranykártyás, stb. per kilométerdíjra. Ami kilóg a sorból az a közkedvelt transzfer ár, amely „változó” kilométerdíjat jelent, mert a megtett kilométer nagyságával ellentétesen egyre kevesebb a kilométerdíj. Az üzemóra és a megtett összes kilométer az azóta sem változott. Vagyis változott az üzemóra, mert naponta nem 8 órát dolgozol, hanem 10-12 órát esetleg 14-16 órát vagy többet. Kíváncsi vagyok, hogy mikor vezetik majd be a „transzfer” üzemórát, amikor kint üldögélsz a kocsiban 24 órát és csak 10 órának számolhatod el. Most húzzál bőrt a fogaidra (szóval ne „röhögj”), mert ez talán nem is olyan messzi jövő. Már korábban volt szó a tahográfról, de nem akarok tippeket adni, mert még valaki bevezetteti, azután ez is nekünk lesz költség. Továbbá, ha megnézem az összes kilométert, amit naponta megteszel, az is változott. Sokkal „több” lett mint anno. De, nem azért, mert oly annyira megy a „bolt”. Hanem azért mert átálltunk a „kályházós” taxizásra. Ezáltal sokkal több kilométert megyünk, csak sokkal kevesebb benne az utassal megtett kilométer, amiből leginkább a bevétel származik. Ez a transzfer áras fuvarozás ebben a kategóriában egy tudathasadásos állapotnak felel meg, mert a megtett kilométerem ugyan növekszik, sőt a ledolgozott óraszámot is növeli, de a bevételemet viszont csökkenti. Itt, azt hiszem be is fejezem, és bocs, hogy megint hosszúra sikerültem. :)))

Ez az első oldal.