Aztat ne felejtsétek el, hogy tiknek, taxisoknak csak nyomkorászni kell a címekre, az igazán nehéz munkát a Cégvezetők végzik. Pl. felemelik a tagdíjat, számolják a pénzüket.

pfúj

Augusztus 12.-én éjjel 2 órára szeretnék rendelni egy diszkó taxit, ha nincs, jó lesz a szotyola taxi is. Discóba megyek 3 barátnőmel, fejenként 2500-ért coctailt iszunk majd, de igényt tartunk a 700-as taxira.

Ezért szeretem az Indexet, mert tök korrektek! Ez a cikk is nagyon jó. Látod, Turul, ez a linked most tetszett!

És akkor mi van, ha Bántelki Lajos írta azokat amit írt? Lehet több B.L. is a Földön, nem?

Jók az írásaid. 2006.április 30.-án találtam egy nagy szőrös bobtail-szerű kutyát, taxizás közben. A Műegyetemnél bóklászott. Megálltam és elhatároztam, nem hagyom ott. Kinyitottam a hátsó ajtót, de nem akart beszállni a kocsiba. Már jó negyedórája próbálkoztam, de nem sikerült behúznom. Megállt mellettem egy rendőrautó. A rendőrök nagyon jó fejek voltak, mondták, elmennek a közeli építkezéshez megkérdezni, onnan szökött-e el a kuty. Visszajöttek, de nem onnan. Így bezártam az ajtót, a nadrágszíjamat levettem, a kutya nyakára pórázként rákötöttem, majd átgyalogoltam a Szabadság-hídon. A Múzeum előtt felszálltam az éjszakai buszra és hazavittem. Volt vagy 50 kiló, mindenki minket nézett. Szőre szép volt, nem régen veszhetett el... Mikor hazaértünk, adtam neki vízet és ropit, mert csak az volt otthon. Aznap éjjel nálam aludt. Másnap, május 1.-én a káposztásmegyeri kutyamenhelyre vittem el, de nem volt szerencsém, az ünnep miatt zárva voltak. Tudtam, ekkora kutyát nem tarthatok meg, de adtam neki egy esélyt, döntse el ő, hogy velem akar-e maradni. Levettem róla a pórázt. Ő azonban úgy döntött, elfut. Mintha egy nyílból lőtték volna ki, úgy futott el az erdő felé. Utána kiabáltam, de nem jött soha többé vissza. Alig 3 évvel később a belvárosból az M3-as melletti lakótelepre vitt egy utasom. Miután kiszállt, pár méterrel később egy középtermetű fekete kutyát láttam meg az egyik toronyház előtt ülni. Megálltam, vártam az URH-n a címeket, de még fél óra múlva is a kutya mozdulatlanul ült. Kinyitottam az ajtót, és hozzászóltam. Boldogan odajött hozzám és két lábát a térdemre tette. Elhatároztam hozok neki valami kaját. Elmentem egy benzinkúthoz, vettem valamit, majd visszamentem. Kinyitottam a zacskót és azonnal ráugrott. Evett, evett, csak evett. Visszaszálltam a kocsiba, de ő elkezdett sírni... Megállt a csukott ajtó mellett és az ablakon keresztül nézett. Na mondom, hazaviszlek. Kinyitottam az ajtót, ő magától beugrott és végig az első ülés előtt ülve nyugodtan maradt. Pár perc múlva amikor már a lakásom előtti utcán haladtunk, lenéztem rá, és láttam, forognak a szemei. Nem volt hozzászokva az autózáshoz, elkezdett hányni. Megálltam, gyorsan kinyitottam az ajtót ő kiugrott és tovább hányt. Majd boldogan, farkát csóválva körbefutott, rám ugrott, nagyokat vakkantott. Beléptem a ház kapujában, de őt nem engedtem be. Megálltam a fal mellett, most mit fog tenni. Ő leült és elkezdett sírni. Elhatároztam, hogy ha 10 perc múlva is ott ül, befogadom. Ő azonban kb. 5 perc várakozás után elment. Nehéz döntés egy kutya befogadása. Bár már majdnem nevet is adtam neki (elhatároztam, Március lesz a neve -március 1.-ei a történt) de mivel a taxizás közben, mikor egészen máshol járt az agyam, találtam, ezért nem akartam elhamarkodott döntést hozni. Nem tudom, most mi lehet ezzel a két kutyával, remélem jól vannak...

Nem, ezek a hülye taxisok nem képesek harcolni a jogaikért, mint a BKV-sok. A taxisok megérdemlik sorsukat!