Khmmm...khmmm:-))

Red Bull és külsö-belső lesz:-)

Kemény az élet, kemény:-)))

:-DDDDDDD

Nem is olyan nagy baj az:-))) Jó reggelt urak:-)

Urak, egy gondolat vigasztaljon minket!! Őt is unja már valaki:-)))

Nem engem kérdeztél, de válaszolok. Szerintem nagyon kevesen vannak azok, akik annyi verést kaptak az miatt, hogy éjszaka, miközben koptatták a macskakövet, hangjukat kiersztve üvőltötték, hogy : Azok a boldog szép napok égveled Te nem tudod milyen jó nélküled :-))) Volt akinek nem tetszett a "hangunk":-))

Ehhez egy rövid sztorit hagy meséljek el:-)) Én 10 éves koromig külkerületben nőttem fel (XVII). Így igazán nem féltem a kutyáktól, ami mára azért már változott. 10 éves voltam, amikor beköltöztünk Angyalföldre. Itt folytattam kötelező tanulmányaimat, ami sok tanár leszázalékolásához vezetett. Mivel ez már rendesen kiesik a zöldövezetből, így a tantestület előszeretettel szervezett kirándulást, ami a Hűvösvölgyből állt általában. Na az első ilyen alkalomkor osztályunk mellé csapódott egy kóbor kutyus. A sok betongyerek ijedtében elkezdett előle futkározni meg visítgatni, aminek az lett az eredménye, hogy csóró kutyu az egyiket megkapta. Ha láttál már 30 gyereket és 2 tanárt 164 felé futni, akkor azt megnézhetted volna:-) Én igazából nem értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás, így nem mozdultam. A kutyus odajött hozzám, majd jóízűen elkezdtük enni a nálam lévő ropit és vártam vissza az osztályom az erdőből. Úgy 10 perc elteltével el is kezdtek visszaszivárogni. Amikor az osztályfőnök csajszi látta, hogy én nem parázok és a kutya követ arra, amerre megyek, rámszólt, hogy csaljam el a kutyát jó messze az osztálytól. Nagyon egy tekintélyt parancsoló tanerő volt, és engem, mint újoncot, nem ismert még. Ha ismert volna, akkor tudhatta volna, hogy a jó messze nálam nem 20 métert jelent. Nem kellett 2x mondani, főleg mert láttam a lányok szemében, hogy nagyon imponál nekik a bátorságom. Ricsi megszelídítette a fenevadat, hallottam a gyerekek felől. Na, én, a hős, meg a fenevad, elindultunk, hogy teljesítve legyen a mi felügyeletünkkel megbízott tanerő utasítása. Már jó mélyen bent járhattunk az erdőben, amikor is elfogyott a ropim (volt nálam mindig ilyen kiránduláson 4-5 csomag), így a kutya szemében egy arra haladó szuka nagyobb reményekkel szolgált arra, hogy továbbra is kellemesen fog zajlani a napja, így engem szépen magamra hagyott. Akkor ezzel is megvagyok - konstatáltam magamban. Már csak vissza kellene találnom az osztályomhoz és bezsebelni a dicséretet, mind a oszifőtől, mind a gyerekektől. Miközben bandukoltam, elképzeltem, hogy mekkora lesz az ováció, ha meglátnak, hogy épségben visszatértem. Főleg abban bíztam, hogy a kedvenc osztálytársnőm, egy bizonyos Andi fog nagyon büszkén nézni rám. Közel 3 órás csatangolás után rádöbbentem, hogy bizony fogalmam sincs arról, hogy hol vagyok én, és hol az osztályom. Mivel elfáradtam és meg is éheztem, így úgy döntöttem, hogy na akkor én hazamegyek. Sikerült a villamosig eltalálnom, több felnőtt útbaigazítása alapján, és bátyámmal töltött sok átcsavargott óráknak köszönhetően a Moszkva térről hazajutnom. Szépen lefürödve, megkajcsizva játszottam otthon, amikor is felvisított a bejárati csengő. Fater ment ajtót nyitni. Ott volt az egész tantestület. Igazgató, igazgatóhelyettes, de még az énektanár, aki mint kiderült tanult elsősegélyt és jött, ha elájulnak a szüleim a hír hallatán, akkor majd ő lép színre. Közölték is a drámai hírt faterral, aki elég megrökönyödve értesült a történtekről, és főleg arról, hogy jelen pillanatban engem, aki a szobámban emésztem a vacsim, több tucat rendőr keres, és Laci bácsi a tornatanár, aki még a vizsláját is vitte a tornaszekrényemből kivett ruhámmal, hogy majd az Ő okos kutyája megtalál. Ekkor bukkantam fel én az ajtóban nagy csodálkozó szemekkel, de hamar megértettem miért is vannak itt ennyien. Jöttek hálálkodni, amiért megmentettem az osztályt. Egy hős teljes méltóságával léptem tanáraim elé, akik közül az énektanár majd elájult meglepetésében. Megmondom őszintén, nekem egész más elképzeléseim voltak a háláról, mint amit ott tapasztaltam. A sztori csattanója, hogy én kaptam igazgatói rovót, amiért engedély nélkül hazamentem egy osztálykirándulásról. Megmondom őszintén, ekkor csalódtam faterban, mert én a mai eszemmel, de már az akkorival is, tuti ott egységesen, mindenkit egyenlő arányban részesítve pofoztam volna fel, ha az én gyerekemmel ez történik és még őt akarják kihozni hibásnak. Vagyis coffos, én hazatalálok, de hogy hol, merre, és mikor voltam és jártam, ott mit láttam, azt ne kérdezd tőlem:-DDDD

Ok! Ott a pont! Mindig elfelejtem a korkülönbséget köztünk:-))

:-))) Minek az embernek ellenség, ha vannak rokonai...igaz Ákos?:-))