Most erősítették meg az infot, valóban kirúgták a Barnát. 10 év után, úgy, hogy sosem volt vele etikai probléma. A HŰSÉG, A CÉGHŰSÉG JUTALMA...szép volt.

Na, kezdődik? Most hallottam, hogy az 553-as Barnát kirúgták a Rádió Taxitól:-( Az ok (állítólag), hogy felvett egy MTV-s megrendelőt és nem volt hajlandó Pomázra kettes tarifával menni!!! Kért egy másik autót, ami pillanatok alatt meg is érkezett, de őt berendelték hétfőre és ki is rúgták. Amennyiben ez így igaz, lenne egy kérdésem: - Miért kötelező veszteségesen szolgáltatni? Vidékre a kettes tarifával való szállítás veszteséges fuvar. Ott a tarifatáblázat, ott az áll, vidéki tarifa 4-es 300 Ft/Km. Mi az indoklás, ami miért kirúgták? Címvisszaadásért is kirúgás jár már? A tendert is vidékre 153 Ft/Km-el+Áfa adtátok be, vagyis ne jöjjön senki azzal, hogy ez az MTV kérése volt. Miért a taxisnak kell megfizetni a cégek közötti versengést, ami az érdekképviseletünk tehetetlenségének a következménye? Persze lehet most majd hallgatni, de egy korrekt válasz többet segítene. Az 553-as Barna nem mai Rádiós...volt... Mondom mindezt, ha a hír igaz, ha nem, akkor kérdésem tárgytalan.

Ha levesszük a 6. pontot, akkor ki lehet következtetni a reális véleményt 3 pont, néha ilyen, néha olyan, ami szerintem fedi is a valóságot.

Nyugi, én is Coldrexet iszom:-)))

[b]Pár sorban visszaemlékeznék Keselyű úr eddigi életére, ilyen nekrológ jelleggel:-) [/b] Keselyű úr 1980-ban látta meg a napvilágot egy vidéki kórház szülészeti osztályán. Édesanyja örömmel szorította magához újszülött gyermekét és csak miután csókot lehelt rá, akkor szóltak neki, hogy ne a placentát ölelgesse. A kezdeti sokk után mégiscsak sikerült gyermekeként nevelnie Keselyű urat, akit ekkor még Szabikának hívtak. Szabika szépen fejlődött és miután az inkubátorból kivették, családja nagy örömmel vitte haza. Az csak rosszindulatú pletyka, hogy szándékosan felejtették a buszon!!! Miután a kalauz visszajutatta őt a családi fészekbe, megkezdte boldog gyermekéveit. Jelenlegi állapotát annak is köszönheti, hogy sokáig kedvenc táplálékai közé tartozott az anyatej, bár 20 évesen ebből sok problémája volt a felettük lakó kismamával. Már bölcsiben felfigyeltek a dadusok kiemelkedő művészi tehetségére, és amikor egyszerre 4 kislánynak igazította meg a haját, elkülönítették. Hiába na, ekkor még nem volt ismert Hajas úr egyedi stílusa, ami mára már oly népszerű, a tépett frizura. Oviban ő is megvívta külön kis csatáit, ami főleg ebédkor a repetánál éleződött ki. Ezekben az években, egész pontosan középsőcsoportban volt az első nyilvános fellépése, és hosszú ideig egyben az utolsó is. Egy szép verset szavalt el, olyan beleéléssel, hogy több nagymama infarktus gyanúval került kórházba. Iskolai tanulmányait nagy reményekkel kezdte meg, de hamar ráébredt arra, hogy ez a racionalista világ nem nagyon érti meg őt. Olvasni, írni, számolni elég korán megtanult saját bevallása szerint, de a 7.-es osztályfőnöknője még mindig sírógörcsöt kap, ha meghallja Szabika nevét. A gyengébbik nemhez való kötődése, mint férfi-nő kapcsolat, már a napköziben kiéleződött. Sokszor adott tanácsot nála magasabb osztályba járó lányoknak, hogy miként vegyék le iskolatáskájukat az öltözőszekrény tetejéről, ami valamilyen rejtélyes okból oda felkerült. Ezt egész addig folytatta, amíg egyszer a tornatanár fel nem borította a létrával együtt, amin épp ő egyensúlyozott, táskával a kezében. Pályaválasztása nagy dilemmát okozott az egész családjának, végülis elküldték egy pályaválasztási tanácsadóba, de itt is mindenki teljesen tanácstalan volt. Kémia tanárja hozta a megoldást, akit Szabika egyszer felrobbantott, így lépett be a hadsereg kötelékébe Szabika, akinek itt lett a fedőneve SZaSZa. SZaSZa deszantos kiképzése mély nyomokat hagyott kiképző őrmesterében, de köszöni, már csak néha rándul görcsbe az arca, ha visszaemlékszik katonájára. Büszkeségünk leszereltetése egy sajnálatos eseménynek köszönhető. Szép nyári nap volt, kint csicseregtek a madarak, a fák ontották fotoszintézisük eredményét, minden nyugodt és boldog volt. A laktanya parancsnok is épp egy mélyet szippantott a friss levegőből és közben arra gondolt, hogy milyen jó érzés, hogy epéje már 2 hete nem rendetlenkedik. Ekkor csendült fel egy dallam az egyik épület ablakából. Valaki énekelt. Egész pontosan, Verdki VII. szimfóniájából, a Szenvedés percei című áriát. Szenvedni igazából Derkovics őrmester szenvedett, mert ekkor mozdult meg először az epeköve. Különös vándorútjára az epekő akkor indult, amikor háborúban edződött őrmesterünk benyitott SZaSZa deszantos hálószobájába. Nem igazán Szabika kabala plüss macijai okoztak meglepetést számára, hanem az öltözet, amiben Szabinkat meglátta. A tóga nem hivatalos öltözet a Magyar Honvédség kötelékében, ezt Szabi is meg tudta Derkovicstól, miután az 10 perces küzdelem után levegőt tudott a tüdejébe juttatni. SZaSZa deszantos még tett egy kísérletet arra nézve, hogy mentse a helyzetet és hosszan dicsérte őrmesterének tüdőkapacitását, miután az 5 perces folyamatos üvöltés után, amiben válogatott sértegetések is szerepeltek Szabira nézve, elhallgatott. Talán mondanom sem kell, ez sem jött be. Így került tógában az utcára pillanatokon belül. Remélem olvassa ezt a nekrológot Kerecsen Tibor családja, akik aggódva hallgatták este a családfő beszámolóját, ami arról szólt, hogy mit látott az út szélén stoppolni a Petőfi laktanyával szemben, így nyerve felmentést Tibor, az elmebaj gyanúja alól. Egy taxi vette fel a mi Szabinkat és itt kezdődött el szakmánk újabb hanyatlása, mert Keselyű úrban ekkor fogant meg a gondolat, hogy Ő márpedig taxis lesz. Az lett.

Van egy jó mikrofonom..eladó:-)

Gyorshír Keselyű úr megmérte a lázát és az eredmény aggodalomra ad okot. 37.5!!! Lehet megmarad?

Én, mint reggel már írtam, tegnap voltam kint késő este a reptéren. Nézegettem a Zónásokat. Ami feltűnt, hogy nyugodtak, nem volt érezhető az a felszültség, mint ami érezhető...szinte tapintható... a céges taxisok drosztjain. De lehet csak a reptér hangulata miatt tűnt ez így nekem.

Rászokottak és leszokottak itthon Bár a magyar lakosság világviszonylatban nagyon jól informált a dohányzás káros hatásairól, sokkal elnézőbbek vagyunk mind a dohányzással, mind a dohányzókkal szemben, mint a hasonló tudással rendelkező fejlett országok lakói. Összességében nemigen akar csökkenni a dohányzók száma Magyarországon. Legalábbis a Magyar Gallup Intézet 2000-ben közzétett felmérése szerint 1995 és 2000 között nem volt változás, csak az arányok változtak. Eltűnt a korábban jellemző nemek közötti különbség, és több a fiatalon rászokó dohányos. Ráadásul ők sokkal korábban szoknak rá, mint a mostani középkorú vagy idős korosztály, akik fiatal felnőttkorban, 18-22 évesen kezdtek füstölni. Ma nem ritka, hogy serdülő-, sőt gyerekkorban kezdenek el dohányozni. A felnőtt lakosságnak egyharmada füstöl, a 30 évnél fiatalabbaknak viszont a 41 százaléka dohányzik - derül ki a statisztikából. "Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az amerikai Centres for Disease Control and Prevention (CDC) által nemzetközileg koordinált világméretű dohányzásfelmérés (Global Youth Tobacco Survey) legfrissebb reprezentatív magyarországi adatai szerint (Németh, 2003) a 13-16 éves fiataloknak 70.7%-a már próbálkozott dohányzással, és több mint egyharmaduk (33.5%) legalább havi rendszerességgel jelenleg is dohányzik." - írja Somogyi Mónika az óvodai dohányzásmegelőző programról szóló munkájában.

Rég nem frissült Keselyű úr topikja, amit nem olyan rég a szememre is vetett telefon beszélgetésünk alkalmával. Ennek igazából kegyeleti okai vannak!!! Haldoklóról jót vagy semmit, így inkább a semminél maradtam. Fájdalommal kell tudatnom minden Keselyű úr fannal, hogy Keselyű úr a végét járja. 1 hónapja kezdődött nála gyenge köhögéssel, ekkor egy ellenségétől kapott egy sálat, hogy majd ez meggyógyítja, de csak arra volt jó, hogy a fél várost halálra rémissze és a külföldi utasai otthon, mikor magyarországi élményekről meséltek szeretteiknek, akkor egy misztikus hatalommal rendelkező döglött színes kígyóként emlegessék, mármint a sálat. A köhögés nem múlt el, sőt, fokozódott, majd szövődményként terjed el a testében. A végére már odáig fajult a dolog, hogy már visszaadni is rosszul adott utasainak, mindig a pontos összeget adva át nekik. Képtelen volt összetéveszteni az 1000 forintos az 1000 Lírással. Sajnos mára már teljesen munkaképtelen és telefonban sem tud már igazán kommunikálni, mivel köhögő rohamai ebben nagyon akadályozzák. Otthon fekszik egyedül, elhagyatva, mint annyi híres ember, akit a hálátlan társadalom tündöklésük után elfelejtett. Pedig ő mennyi, de mennyi utast vitt fontos dolgukra, mennyi kisgyereket vigasztalt meg, miután a sáljától megijedtek és hány idős nénit kísért át az úttest másik oldalára, és az sem zavarta őt, hogy azok ellenkeztek. Most viszont ő szorul segítségre, támogatásra, mint amikor öleléssel kellett biztosítanunk szeretetünkről. Itt kell megjegyeznem, hogy abban sem szerepeltünk mi taxisok valami fényesen és ha én nem jelzem a problémát az egyik Belgrád rakparton található szórakozóhelység törzsközönsége felé (e-mailben), akkor Keselyű úr ölelés nélkül maradt volna. Pedig nincs is jobb érzés, mint egy meleg baráti ölelés – mondta ő, miután vágya teljesült. Most is kéréssel fordulnék hozzátok. Amennyiben valaki tudná értesíteni Linda kisasszonyt az Andrássy úton található Lufiland üzletében, az kérem tegye meg, és szóljon neki, hogy kedvenc Kesilye (mert ő már csak így szólítja) beteg és ápolásra szorul! Bízom bennetek és előre is köszönöm fáradozásaitokat! Addig is míg Lindácska odaér, addig is hívjátok fel Keselyű urat és tartsátok benne a lelket!