Ha jól emlékszem a New York - New York című slágert adta elő, nem?:-)

Annyiban volt friss élmény – lehet rosszul fejeztem ki magam -, hogy még sosem tudtam négyszemközt elbeszélgetni egy ilyen emberrel. Nem az volt újdonság, hogy mi is van kint. Azzal természetesen tisztában voltam.

A napszemüvegnek nagyon hosszú és mélyérzelmekkel vegyített története van. Leírnám, de Csabi kérte, hogy ezt hagy tegye meg Ő. Én persze ebbe beleegyeztem, hiszen ebben ő is érintett…na de bővebben majd ő elmeséli:-)

A bajai hip-hop néven világsikert aratott videót százezrek töltötték le az internetről, még a CNN hírtelevízióban is bemutatták, sőt, a hét videójának választották. Hamar kiderült, hogy a táncoslábú zsaruk fővárosi rendőrök. Itt megnézheted Az erről készült cikk itt olvasható:-))

Ismét kegyes volt hozzám a teremtő és keselyű úrral vacsorázhattam a Nusinak átkeresztel ételbárban. Velünk tartott Csaba haverunk is. Azzal nem fárasztanék senkit sem, hogy mit is ettünk, de éhesek nem maradtunk az biztos. Keselyű úr főleg nem, mert desszertnek egy olyan adag mákosgubát nyomott be, hogy az egy kisebb iskolás csoportnak a becsületére vált volna. Ami viszont a lényeg, és ez miatt is írok: Keselyű úr tanúbizonyságot tett arra nézve, hogy egy művelt emberrel van dolgunk. Logikai képessége magasan felül múlja az átlagot. Csabi meg is jegyezte, hogy ezzel az ésszel akár etikás is lehetne. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezt nem cinikusan értette, hanem tényleg őszintén így gondolta. Megjegyzem én is. Próbára is tettük és pár kérdést intéztünk hozzá. Mindre hibátlanul reagált. Csabával meg is beszéltük, hogy még az a szerencse, hogy a cégénél nem tudják, hogy milyen zseni van a soraikban, mert félő lenne, hogy ha ez kiderülne, akkor megpróbálnák onnan eltávolítani az ellenlábasai. Épp ezért megfogadtuk Csabival, hogy ezt titokban is tartjuk. Viszont elámultunk azon, hogy Keselyű úr még csak nem is időmérő. Ezt ő is sajnálja, mert régi titkos vágya egy szép nagy stopper, de megkért minket, hogy ezt is tartsuk titokban. Csabival azonnal megfogadtuk, hogy mi ezt senkinek sem fogjuk elmondani.

Sajna nem tudom...pont amikor odaértem akkor szedte le az egyik kollégád a mágnesmatricát amin a kódja volt.

Szia! Köszönöm az elismerő szavakat, de engedd meg, hogy védelmembe vegyem egy kicsit a Tamást…bár tudom, nem érdemli meg:-))) A mi viszonyunk ilyen a Tamással és ez nekünk jó. Nagyon ritkán kapunk már össze komolyan és inkább élvezzük az egymással történő csatározást. Ez az igazság. Ha sokáig nincs erre lehetőségünk, akkor már szinte hiányzik:-) A másik része az írásodnak. Igen, sajnos nem teljes a történet. Sok dolog elhangzott még, de ki akartam magamból írni, mert feszített belülről. Akartam hogy olvassátok és sajnos írni még mindig lassabban tudok, mint beszélni. Próbálom átadni az érzelmeket, bár ehhez ebben az írásban nagyon sok időre lett volna szükség. Akkor lett volna igazán jó, ha ez mint riport zajlik le és bele tudtam volna vegyíteni azt, hogy közben mi járt az én fejemben. Viszont azt se feledd, hogy nekem mindezt úgy kell tennem, hogy egy pillanatig sem feledkezhetem meg arról, hogy én épp taxis vagyok és szolgáltatok, hiszen jelenleg ebből tartom el a családom és nem az írásból. Sőt, az írásból sosem fogom. Hogy miért nem? 1, Mert tisztában vagyok a korlátaimmal. 2, Sosem adnám fel pénzért azt a szabadságot, amit az írás jelent nekem. Amit meg muszályból, kenyérkeresetből kell végezni, az meg már kényszer. Igaz?:-))

Mint ember a lehető leghumánusabban jártál el. Mint taxis… A taxi fuvar akkor kezdődik, amikor az órát elindítod. Na most itt lehetne ennek a feltételeit sorolni, ezzel nem fárasztalak. Ha jön egy ilyen bepakolgatós, esetleg tolókocsis utas, én akkor indítom az órát, amikor kiszállok pakolászgatni. Mondjuk Tesco, 2 kocsi tele árúval az elszegényedett lakosságnak. Kiszállok és nyomom az órát. Megérkezünk és mielőtt kapcsolna az ügyfél én már hátul pakolok. Nekem ne akkor fizessen, amikor még tart a fuvar, hiszen tart, mert nem szabad az autó, majd akkor fizessen, amikor lecsuktam az üres csomagtartót. Most ez olyan bunkósnak tűnik, de oka van ennek is. Az okot nem nevezik másnak, mint tapasztalat. Hányszor, de hányszor ettem már meg azt, hogy megérkezem, utas bőröndhegyekkel, kiszállok és nem indítottam az órát. Bepakolunk, még eszébe jut valami, megnézi bezárt-e mindent és ezt mind olyan szépen ráérősen. Hova rohanna? Nem kési le a repülőt, vonatot…ráér. Vagy 8-10 perc elteltével indulunk el. Az kérem a taxisnak mínusz 400-500 forint. Megérkezünk, kifizet. Elmegy kocsiért amire majd pakolni fog. Én ott állok, mint egy birka és várom. Megérkezik, megnézi megvan-e a pénztárcája, majd szépen kipakolok neki. Újabb 8-10 perc. Azaz 1 fuvar alatt 1 ezres mínusz. Persze ez egy szélsőséges eset, de ha csak a felét nézzük, akkor is sok. Na és nekem nehogy megemlítse valaki, hogy de azt jattba odaadja, mert csúnyát fogok mondani:-)))) Hogy a te esetedben mi lett volna, ha megemlíted? Ismét a tapasztalat beszél belőlem. Én két utastól „félek”, de azoktól rendesen. A jóságos kinézetű nagymama típusú, nagyon kedves, nagyon aranyos idős nénikéktől és a mozgássérültektől. Velük mindig kifejezetten udvarias és előzékeny vagyok, de az agyamba vésem a címet és 100%, hogy mi többet nem utazunk együtt. Miért? Mert pillanatok alatt elintézik a sorsodat. Elmesélek egy példát, bár nem fogok vele osztatlan sikert aratni. Volt egy kollégánk, mi csak szipogós Józsinak hívtuk, mert állandóan szipogott. Előzmény: Kombis voltam egy Opel Astra 1.7 D-el nyomtam az ipart. Sosem volt semmi bajom a kombis fuvarokkal, mert ketyegett rendesen az óra a ki és bepakolásnál, plusz tudok én szolgáltatni, ha akarok, így a jatt sem volt rossz. Felvettem egy Váci úti Obit. Odaérek és látom, hogy egy félelmetes utas áll vagy 20 csomag valami mellett. Kiszálltam, órát az utas miatt nem kapcsoltam, az ilyenekkel jobb vigyázni. A jóságos nagymama már osztotta is az utasításokat, hogy miként is képzeli a szállítást. Hozott egy csupa retek pokrócot, hogy azzal majd letakarja a csomagtartóm, így az árú nem koszolja be a kocsim. Igaza volt, mert a pokróc után erre esélye sem maradt. Én nem szóltam egy szót sem, csak mosolyogtam, mint a birsalma (hogy ez a szólás honnan van, nem tudom, mert az életben nem láttam még birsalmát mosolyogni…na mind1) és bólogattam rendesen. Mikor derekasan összekoszolta az egész csomagtartóm a plédjével akkor nekiálltam a bepakolásnak. Fogalmam sincs milyen építőanyag volt azokban a kis csomagokban, de 6x3 és 1x2 sorban voltak. Én alányúltam az első hármas pakknak, de megmozdítani sem tudtam. Mondom ezt meg mi lelte. Akkor látom, hogy darabja 20 kg. Mosolyogtam a nénikére egy nagyot, majd egyesével bepakoltam. Igen, jól gondoljátok, még onnan is szakadt rólam a víz mire végeztem. Elindultunk Óbudára, nem messze a Flórián tértől. Alig indultunk el és már nekiállt keseregni, hogy Jajjj hogy fog ez a pár csomag felkerülnie a lakásába. Ha nem vagyok tapasztalt, akkor erre nem reagáltam volna, de éreztem én hogy mit szeretne a mámi és ha ezek valamit a fejükbe vesznek, akkor elég nehéz erről őket lebeszélni. - Lift van ?– kérdeztem bevezetésül. - Sajnos nincs. - Akkor nem lesz könnyű. Hányadik emelet? - Harmadik, de nem magas emeletek. Nem hát, kifejezetten pihentetőek, főleg 20 csomag 20 kg-os cuccal. - Nincs segítség? - Sajnos nincs. Egyedül vagyok és egy picit kiszerettem volna csinosítgatni a konyhám. Picit? Ennyi építőanyagból garázst szoktak építeni. - Megpróbálhatok segíteni, de ha összeesek, akkor ezen a készüléken tessék majd segítséget hívni, mert 1 hónapja műtötték a gerincemet és már most fáj és szédülök a bepakolástól, csak nem akartam eddig panaszkodni – mondtam mindezt olyan szánalmas hangsúlyban, hogy csoda hogy nem könnyeztem be közben:-) A hatás leírhatatlan volt:-) Még kipakolni sem engedett. Úgy hordta be a kapualjba a csomagokat, olyan serényen, hogy nehogy ott legyen nekem valami bajom és ő kapjon érte, hogy mire körbenéztem már üres is volt a csomagtartóm. Szépen megkaptam a pénzem, mind a 30 forint jattal (gondolom ez a bepakolás miatt járt) és már el is búcsúztunk. Én haza lefürödni, mert még mindig szakadt rólam a víz (nyár volt), majd kitakarítani az autót 400 forintért. Megérte. Na nem telt el 2 nap és állunk a szipogós Józsival a Volgán. Dobják az Obit kombival. Én azonnal ráültem a kezemre, nehogy nyomjak véletlenül. Józsi 10 perccel belenyúlt és már robogott is. Mondják a nevet és nekem nagyon ismerősnek tűnt. Hívom a Józsit és mondom neki, hogy ha egy időshölgy egy pokróccal, akkor vigyázzon, mert majd be akarja malmozni, hogy ő vigye fel a motyót a harmadikra. De csak ügyesen szabadkozzon, nehogy gondja legyen. Eltelt vagy 50 perc mire visszaért a Józsi. Kicsit ideges volt a legnagyobb örömömre, mert ilyenkor mindig sokat beszél és elég szórakoztatóan. Persze hogy a néni volt. Úgy látszik a fél tonna építőanyag, amit én vittem, nem volt elég a pici csinosításhoz, így most vitte a következő adagot:-) Mikor Józsinkat felkérte, hogy sétáljon már fel a harmadikra a csomagocskákkal, akkor a Józsi hibázott. Őszinte volt. Megmondta, hogy ez neki nem éri meg és neki a kötelessége annyi, hogy a kapualjba kirakodja a cuccot és ámen. Ezt szépen meg is tette. A néni - Józsi elmondása szerint – nem szólt semmit, csak nézte amíg a taxis pakol, majd pokrócostul eltűnt a házban. Józsi szépen összepakolt és eljött onnan. Még igazán ki sem tudta magát dühöngeni nekem, amikor már keresték is a csövön. Csütörtök 16 óra etika. Józsit ki is rúgták, mivel a jóságos nénike zokogva telefonált be, hogy vele még ilyen hangnemben nem beszéltek, őt még így nem bántotta meg senki. Olyan szinten sírt, hogy a telefonosnak állítólag komoly igyekezetébe telt mire megnyugtatta, nehogy még rosszul legyen. Ismerem a Józsit, és ő is engem. Nekem elmondta volna őszintén, ha elküldte volna a nénit melegebb éghajlatra, de nem tette (amit így utólag már nagyon bánt:-DDD). Szóval Kámbi, hogy mi a helyes viselkedés ilyenkor? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie…

Azért én azt ajánlom, hogy a teljes pénzt vidd, hogy ne érhessen meglepetés:-)) De jogos a kérdés...illetve a feltételezés. Nem csodálnám ha tomajer már telefonálna is megkérdezni ezt:-))

Nem is kell ezt tovább feszegetni, az egész egy ilyen cikkel lezárható: Öt új államtitkár - havi félmilliós fizetéssel