A rutinos "patkányok" inkább igyekeznek elkerülni az ilyen helyzeteket. Surda például így mesél el egy friss történetet.
„Régen hízelgett nekem, amikor a hármas break mellé hozzáfűzték, hogy Surda, te gyere, mert túl nagydarab az ellenfél. Ma már hidegen hagy a dolog. A múltkor beszól a kolléga, bemondja a hármas breaket: „Gyerekek, haladok a Nyugati felé. Százötven pénz van az órában, nem akarják kifizetni."
Érted!? Százötven forintért bemondja a hármas breaket! Ez életveszély?! No, mindegy - gondoltam -, odamegyek, megnézem, mit lehet tenni. Mire odaértem, már gyülekeztek a vérszomjas kollégák. A sok ötvendekás ember. Mind-mind ecseteli, hogy mit fog majd csinálni, ha megérkezik a "gyilkos". Egy horrorfilm rémképei nem lehetnek különbek. "Széttépem." "Belakkozom spray-jel". "Nuncsakuval hátbavágom." Csak hallgattam az "erőseket". Beültem a kocsimba, beszóltam a gyereknek rádión, hogy oda ne jöjjön. Kanyarodjon a Nyugati parkolójába, és pontosan megmondtam, hol álljon meg. Már messziről láttam, hogy közeledik. Két utasa volt. Leállt, én meg dirr-durr, sitty-sutty... Volt ott mindjárt lóvé. Hajaj! Igaz, csak az egyik nem akart fizetni, de a másik is kapott a pofájára, ugyanis szolidaritást vállalt abban, hogy nem fizet. Akkor vigyék a balhét is közösen. Ez Murphy, meg Surda közös törvénye... Mire a sok vérszomjas vitéz megtudta, mi történt, mi már túl voltunk árkon-bokron. Állítom, megmentettem néhány kollégát a börtöntől.
A hármas breakről Dezső bácsi is hajlandó volt nyilatkozni:
„Szép lassan elveszti a dolog a jelentőségét. Valaha, ha meghallottuk a kétségbeesett hármas breaket, azonnal száguldottunk. Annyi taxi gyűlt össze egy pillanat alatt az adott címen, hogy szinte lezártuk a környéket. Ma nem az odarohanás, a kolléga megvédése a legfontosabb, hanem, hogy mi is történt. Előbb mindenki elkezd kérdezősködni.
És ennek oka van. A sok dilettáns, megrémült, pehelysúlyú taxis, ha véletlenül azt mondják nekik, hogy baszd meg az anyád, máris rémülten segítséget kér. Volt már hármasbreak azért, mert húsz forinttal adós maradt az utas. Állítom, hogy közben vagy hatvan forintot maga a pilóta pakolt az órába, erre odahív harminc taxist és megvereti az utast, aki persze mindig szemét. Ezek a kontárok képtelenek mérlegelni. Olyan embert is megpróbálnak beültetni a hintába, akit nem lenne szabad. De ha már a fizetésnél kiderül, hogy rosszul gondolta, a delikvens nem pali, akkor legalább húzná be fülét-farkát, kérne elnézést és somfordálna el a fű alatt. Tudni kell veszíteni. De nem. Húsz forintért képesek agyonveretni embereket.
De azért sok esetben helyénvaló a segélykérés. Sok olyan utas létezik, aki este megeszik három borízű almát és azt hiszi, hogy ő a világ legerősebb embere. Az ilyenek szinte keresik a balhét, és a taxis mindig kéznél van.
Elmesélek egy történetet. Vezér utca, Patak vendéglő, ezerkilencszáznyojcvánhét késő ősze. Éjjel tizenkét óra. Bezár a cég, indulnak haza a vendégek. Kanyarodnak arra a taxik, meglátják a füstösképű arabokat, gyorsan lekapcsolják a szabadjelzőt, nem veszik fel őket, továbbmennek. Szép sorjában mindenki ezt teszi. Az egyik arab egyre idegesebb lesz. Egyszercsak felkap egy féltéglát és bevágja a következő kolléga kocsijába, az ablakon keresztül. Ha a pilóta megáll, az arabok biztosan hülyére verik. Mit tehet mást, bemondja a hármas breaket...
Rohanunk a helyszínre, sorban csikorognak a fékek. Mindenki tépi ki magát a kocsijából, az egyik kézben gázspray, a másikban gumibot, esetleg szerelővas. Két arab elmenekül, az egyiket megcsípik. Közben folyamatosan érkeznek a pilóták. Minden új patkány odalép a már földön fekvő áldozathoz, néhányat belerúg, jól lefújja a gázzal.
Ráadásul mindez olyan éjszaka történt, amikor nem ment jól a bolt, úgyhogy messzebbről is elindultak a fiúk. Vagyis az arabus egy kicsit túl nagy ruhát kapott, több liter gázspray volt a pofájában, nem hiszem, hogy maradt egy ép csontja. Mikor a mentők kijöttek, isten bizony túlóráztak rajta. Aztán érkezett egy rendőrségi autó is. Megállt, megkérdezte a biztos úr, hogy mi a történet, mondta: jó, majd később visszajönnek, addig a taxisok próbálják meg a két másik manust is előkeríteni. Hát ez már nem sikerült, de az az egy szerencsétlen a társai helyett is alaposan meglakolt. Visszatértek a rendőrök és jegyzőkönyvbe vették, hogy kiesett a villamosból és nagyon megütötte magát... Bár a rendőrök manapság már másképpen állnak a dologhoz.
Ennek is oka van. A taxisok között ugyanis elharapódzott az ok nélküli, szadista hajlamok kiélése. Mert, ugye, az a tizedikként megérkező taxis nem is tudja, mi történt, csak üt. Gyakran vétlen embereket vernek hülyére. Ennél már sokkal izgalmasabbak az üldözések. Hiszen minden éjjel rábukkanunk egy-egy lopott autóra, felfedezünk egy rablást, markecolást vagy nyaklánckitépést. Valami balhé mindig van, és a taxis valahogy részese. Valaki felfedezi, bemondja a hármas breaket, megkezdődik az üldözés, ami, ha sikerrel jár, a tettes mindig megkapja a maga maszek kis büntetését, még mielőtt a rendőrség megérkezne.
Sokszor sikerült már rendőrségi körözés alapján a taxisok segítségével elkapni bűnözőt. Egy ilyen esetben a rendőrségi felhívás, amely természetesen a CB-rádión érkezett, beszámolt arról, hogy az egyik rab, akit nagyon komoly vádak alapján tartottak börtönben , ha jól emlékszem, erőszakos nemi közösülés és gyilkossági kísérlet volt a rovásán, megszökött. A börtönből kórházba kellett vinni és onnan lógott meg. Már az egész BRFK őt kereste. Az egyik kolléga, valahol a kilencedik kerületben észrevette. Részben a személyleírás alapján, részben pedig azért, mert a kabátja alól kilógott a pizsamája.
A pilóta azonnal beszólt CB-n, és mindenki igyekezett a körzetbe. Magam úgy nyolc-tíz kilométerre lehettem a megjelölt helyszíntől. Gyorsan odaértem, mert előttem egy rendőrségi autó is arra tartott, bekapcsolt szirénával. Nyomtuk a padlógázt. Mire megérkeztünk, a fiatal bűnöző agyát, már szétfújták gázspray-jel. Temérdek sebből vérzett. A rendőrségnek már csak a bilincselés és az autóba pakolás maradt. Ott állt vagy harminc taxis, gumibottal, feszítővassal, spray-jel. Még könnygáz is lehetett, mert a környéken alig lehetett megmaradni, a rendőrök is állandóan legyezgették magukat.
Nagy ováció, a rendőrség mindenkinek mindent megköszönt, ígéretet tett a további együttműködésre, hogy háromszor ingyen mehetünk át a piroson, s kétszer a záróvonalon..,

Fischer Jánossal véletlenül kerültem kapcsolatba. Újpestre kellett rohannom és leintettem. Abban az időben a könyv jóvoltából mániákusán kérdezgettem a pilótákat. Fischer úr negyven körüli, nappalos. A „gyári munkás" kategóriába tartozik. De tizenkét éve taxizik, volt már mezítlábas és „patkány" is, jelenleg az egyik cég vezetőségi tagja. Nem volt idő arra, hogy kifejtse véleményét a hármas breakről, de megbeszéltük, hogy értem jön és visszafelé megállunk egy kicsit dumálni:
„Már rég elvesztette varázsát a hármas. Lejáratták... Már messze képtelen teljesíteni eredeti funkcióját. Más volt ez akkor, amikor beindult a CB-taxi, Nyolc-tíz forintra mondanak hármas breaket. Azt mondják, a taxis már elveszítette egykori sármját. Persze, erről mi magunk is tehetünk. Azért egy határig úrnak kellene lennünk. Ha fillérekről van szó és nem boldogulunk egyedül, mondjuk azt, hogy oké, a vendégem volt, el van boronálva az ügy. Hiszen egy kis csibészséggel úgyis már a következő fuvarnál behozzuk a lemaradást. Aki gyáva, aki képtelen arra, hogy részt vegyen a pesti éjszakában, hogy annak teljes jogú állampolgára legyen, az ne csinálja, mert nem alkalmas rá. Ez égy elméletbeli pályaalkalmassági kritérium.
Ezek a pilóták csak hordozgassák békésen nappal a vállalati ebédet és éljenek gondtalanul, ne vitézkedjenek a saját és főleg mások testi épségét kockáztatva. Megnéznek három Bruce Lee filmet, beszállnak a kocsiba, hogy most majd minden utast agyonvernek, aztán öt perc múlva kétségbeesve mondják be a hármas breaket... Odaszáguldanak a pilóták, kiverik a seggét a szerencsétlen delikvensnek, mert ugye, ha már odamentek, akkor csináljanak is valamit. Aztán a végén esetleg kiderül, hogy a taxis volt a  hunyó.
Most is benn csücsül négy kolléga a börtönben, mert az egyik barom linkre mondott egy hármast valahol Óbudán, holott urasan ki volt fizetve a számla, csak éppen valahogy véletlenül elszakadt a pilóta nyaklánca. Erre odamentek a palik, belakkozták szerencsétlen utast, aki addigra már nem is ült a kocsiban. Egy telefonfülkéből szedték ki, azt se tudta szegény, mit akarnak tőle. Nyelte az ötezres sprayt meghajlították a hátán a gumibotot, persze, hogy a börtön lett a vége.
Én azóta nem megyek a hármas breakre. Ha ott vágják el a taxis torkát, az se érdekel. Védje meg magát mindenki. Legyen annyira okos, annyira vagány, vegye fel a ritmust. Igenis mindenkivel szót lehet érteni. Aki erre nem képes, adja le az ipart.
Egyszer - soha nem felejtem el - még Volán-taxis voltam, vittem három ijesztő külsejű és rém büdös, ragyás alakot. Még ma is kiráz tőlük a hideg. Jó nagydarab állatok voltak. Egyszercsak elkezdtek verekedni a kocsimban. Olyan ütések csattantak, hogy ha azok közül akár csak egy eltalál, örökre ráborulok a kormányra és nekimegyünk az első fának. Beszóltam nekik nagy hangon: „Gyerekek, vegyetek vissza magatokból, mit képzeltek, hol vagytok, a szorítóban? Ha akarjátok, megállók, kiszálltok, elintézitek egymást, a hullát félrehúzzátok és utazhatunk tovább."
Még azt is hozzátettem, hogy ha nem tetszik valami, akkor azt megbeszélhetjük. Meg a fenét... Be voltam szarva rendesen. Erre a következő duma hangzott el hátulról: „Oké, oké. Te egy kemény gyerek vagy." Még a vállamat is megveregette egyikük. Mentünk tovább Dunakeszire. Urasán kifizettek. Minden gondom megszűnt. Ha itt bemondom a hármast, mire odaérnek a srácok, már kapok a pofámra, utána pedig folyik a vér. Minek...?"

• FÓRUM - Mikor ébren vannak a patkányok

• Mesél a pesti taxi
• Régiségek
• Misi bácsi meséi