Néhány hete érkeztem haza Olaszországból. Vonattal utaztam Firenzébe, és amikor a tizennégy órás (átszállásokkal együtt) utazás után leszálltam a Keletinél, a taxidrosztnál búcsúzni kezdtem frissen szerzett ismerőseimtől. Csakhogy míg én a jól ismert taxitársaságot hívtam telefonon, rájuk azonnal lecsaptak az ott várakozó hiénák. Mert ne legyenek illúzióink, hitelesítés ide vagy oda, még mindig vannak olyan fuvarozók, akik maximum akkor nyúlnak a taxióra bekapcsológombjához, ha kiszúrják a melegben izzadó, öltönyös, fővárosi ellenőrt.

Egy olasz házaspár például a Keletiből akart eljutni a Vígszínházhoz, az egyik sofőr pedig a fogpiszkálót kiköpve írta pofátlanul a papírra nekik, hogy 5000 forint a fuvar, ha kérik. Tanácstalanul csóválta a fejét az ötvenes házaspár, majd a segítségemet kérték. Mondtam, hogy ez az ár korántsem korrekt, maximum a 2500 forint lehet az út, de akkor már sokat mondtam. (Később otthon három társaság oldalán is megnéztem, a menetdíj-kalkulátorral. Ez a fuvar rendes tarifával nem több, mint 1600 forint!) A hiéna persze ölni tudott volna a tekintetével.

Útban hazafelé aztán elmeséltem az „én sofőrömnek” az esetet, aki rám nézett és ezt mondta: „Hölgyem, ezek tízezer forint alatt ki sem szállnak a kocsiból.”

Ha Ferihegyen sikerült, akkor a pályaudvarokon miért nem?

Nem mondom, hogy minden taxis átvágja a külföldieket, nem mondhatom, mert többségükben tisztességes taxisokat ismerek. De mégis mit várunk, milyen benyomása legyen a külföldinek Budapestről, ha a legelső dolog, amivel találkozik, az, hogy egy négyperces fuvarért máris öt-tízezer forintot perkál? Egységes tarifa, sárga autók, klíma, zavartalan utazás, és minősített autók, tagdíj a vállaltoknál dolgozóknak… Mindezek ellenére sem sikerült a nagy fővárosi pályaudvaron rendet tenni. Pedig a Ferihegyről a városba tartóknak már nem kell félniük a tripla fuvardíjtól. Vajon a pályaudvaroknál mennyire lenne nehéz felszámolni ugyanezt...?

Török Réka, a Hír24 híradósa a napokban forgatott a témában riportot. Nézzétek meg!