1986-ban hagyta el az M GmbH udvarát az első M3-as BMW, a versenytechnika felhasználásával készült sportkupé, ami azonnal hatalmas siker lett. Az E30-as M3-ast követte az E36-os majd az E46-os M3-as, az új E90-es M-változata pedig hamarosan érkezik. Míg az ős M3-as orrában négyhengeres motor dohogott, a második illetve a harmadik generációsban hathengeres, immár 343 lóerős erőforrás tombol. A negyedik generációs M3-as pedig minden bizonnyal nyolchengeres motort kap majd, hiszen teljesítménye 400 lóerő körül lesz.

Eberhard von Kuenheim, a BMW AG hajdani elnökének szájából elhangzott mondat Paul Rosche-t ösztönözte, aki a 80-as években az M GmbH műszaki igazgatójaként a Nelson Piquet Brabham BMW-jét hajtó turbós erőforrás "apja" is volt - Piquet-t ez is hozzásegítette az 1983-as Forma 1 világbajnokság megnyeréséhez. Rosche fejében ezek után csak egy gondolat keringett: egy sportautónak egyetlen célja lehet, a győzelem. Így született meg az M3-as BMW.

A mérnökök szerencsére nem üres kézzel fogtak bele a munkába, az alapok már megvoltak. A kétliteres, négyhengeres blokkot vették le a polcról, amely korábban a Forma 1-es motor alapját is képezte. Bár addigra a BMW bemutatta soros hathengeres motorját, Rosche könnyebb súlya és más előnyös tulajdonsága miatt a négyhengeres hajtóművet választotta az új sportmotor alapjául. Hiába volt a soros hathengeres motor simább járású és erősebb, versenycélokra a négyhengeres jobban megfelelt: magas fordulatszámokon ugyanis a hosszabb főtengely sokkal hamarabb keltett vibrációt, mint a rövidebb. A négyhengeres főtengelyét amennyire lehetett, megerősítették, így a motor akár a 10 000-es fordulatszámot is elviselte. Ehhez képest a mérnökök a maximális fordulatszámot 6750-re lőtték be, további "játékteret" engedve maguknak.




Turbófeltöltő vagy kompresszor alkalmazását kezdettől fogva kizárták, már csak homologizációs okokból is. Egy év alatt minimum 5000 darabot kellett építeni az M3-asból, s ez azt is jelentette, hogy mindennap használatos autóként is be kellett válnia. A kétliteres, 16 szelepes blokkot ezért 2,3 literesre fúrták fel. Az első sportmotor rekordidő alatt, mindössze két hét alatt készült el, s a BMW főnöke egy tesztvezetést követően azonnal zöld utat adott neki. Az M GmbH motorépítő mérnökeinek hozzáértését dicséri, hogy a csökkentett kompresszió (akkoriban országonként eltérő volt az ólmozatlan benzin minősége) és egy katalizátor beépítése után is mindössze 5 lóerővel csökkent a motor eredeti, 200 lóerős teljesítménye (nyomaték 240 Nm 4750/percnél). De megbízható is volt: a BMW Motorsport GmbH pilótái az olaszországi Nardo versenypályán 50 ezer kilométert tettek meg az autóval, padlógázzal.

A cikk folytatódik