RX8, X3, XK8, S500, A4, SC430, F490: egy "nem-autóbuzi" embernek ezek a betű-szám kombinációk semmit nem jelentenek, a sort olvasva nekünk viszont egymás után pörögnek a Mazdák, BMW-k, Jaguarok, és többi márka. Sok esetben azonban nekünk is inkább csak halovány elképzelésünk van arról, hogy például miért hívják pont A-osztálynak a Mercedes legkisebb modelljét - jó, ez azért nagyjából logikus -, így utánanéztünk, hogyan is zajlik a modellek elnevezése néhány márkánál.
Van néhány alapszabály, amit senki nem szeghet meg, ha mégis, akkor pedig rosszul jár. Ilyenek például, hogy a név könnyen kiejthető legyen, ne okozzon nehézséget megjegyezni és ne legyen pejoratív jelentése. Az első és az utolsó azonban egyáltalán nem olyan egyszerű kritérium, mint amilyennek elsőre látszik, hiszen itt nem egy konkrét nyelvet kell figyelembe venni, hanem az összes olyan országét, ahol az autót forgalmazni kívánják. Sok esetben ez az oka annak, amiért más néven hívják ugyanazokat a modelleket különböző országokban. Itt van például a Nissan Almera Tino, melynek neve ugye magyarul nem túl szerencsés jelentést hordoz, a vonatkozó városi legenda szerint az akkori Nissan importőr be is adott egy kérelmet, hogy hazánkban másképpen hívhassák az autót, ezt azonban a japánok végül elutasították. Az Almera Tino nem is lett túl sikeres, bár azt nem tudjuk, hogy a hazai kudarcban végül mekkora szerepet játszott a név. Hasonló figyelmetlenségekből persze szép számmal akadtak bukták: a General Motors reklámszakemberei például La Crosse nevű modelljük bevezetésekor megfeledkeztek arról, hogy a típusjelzés a francia nyelvterületeken, például a kanadai piacon, nem mindenkinek tetszik majd, hiszen szlengben az önkielégítés egyik formáját jelöli, ezért gyorsan leszedték a plakátokat. A világszerte Getzként forgalmazott Hyundai kisautót viszont itthon sikerült átkeresztelni Get névre.

További alapszabály, hogy ha egy név egy fiaskó kapcsán csúfosan leég, akkor azt jó darabig - ha nem örökre - kivonják a forgalomból. A Fordnak például így tűnt el az Edsel név a palettájáról, az 1960-as években ugyanis az egyik modellfrissítésnél az elkalandozó tervező egy, a női nemi szervre feltűnően emlékeztető hűtőmaszkot rajzolt az autónak, amely többheti programot biztosított sok száz felháborodott tüntetőnek. Szintén kihalt a General Motors, illetve azon belül a Chevrolet palettájáról a Corvair típus, ami számtalan botrány, pert és kártérítési sorozatok után 1969-ben tűnt el végleg. Voltak azonban már komoly visszatérések is, legutóbb például a Mercedes által feltámasztott Maybach, ami azért kényszerült bő fél évszázados pihenőre, mert Hitler kedvenc márkájával valahogy kevés tehetős ember akart azonosulni.

A német gyártókra általánosságban az jellemző, hogy minél nagyobb a szám, annál nagyobb, illetve drágább az autó. A BMW-nél például egy autók tekintetében abszolút analfabéta ember is könnyen kitalálja, hogy az 530i nagyobb, mint a 120i. A bajorok egyébként a páratlan számokat (1, 3, 5, 7) tartják fent a limuzinoknak, a párosokat pedig a kupéknak, az L betű minden esetben a nyújtott tengelytávú változatot jelenti (ez voltaképpen egyetemleges), az X az összkerekeseket, a Z és az M pedig a sportmodelleket jelöli. A Mercedesnél is hasonló logika alapján nevezik el a modelleket, csak ott ugyebár egy névvel jelölik a karosszéria-típust. A képlet azonban itt is egyszerű: minél előrébb haladunk az ABC-ben, annál drágábbak az autók. Általánosságban elmondható, hogy a német márkák névadás tekintetében sokkal következetesebbek, mint a többi gyártó. Az Audi metódusa pofonegyszerű, az Opel minden modellje - a Speedstert leszámítva - A-betűre végződik, a Volkswagen pedig előszeretettel nevezi el különböző természeti jelenségekről típusait.

A franciáknál és az olaszoknál általában elég kaotikusak az állapotok, igaz a Peugeot-nál és az Alfánál egész szép rend van, az utóbbi időben pedig a Citroennél is. Azt hihetnénk, hogy a presztízsgyártóknál a könnyen érthető elnevezés alapkövetelmény, a Cadillac azonban alaposan rácáfol erre a hipotézisre: az SRX, STS, vagy a CTS-V között ugyanis név alapján senki nem tud erősorrendet állítani, de még azt sem tudja megmondani, hogy itt most sportautókról, luxuslimuzinokról, vagy SUV-okról van-e szó. Az Eldorado, vagy a Deville egykor sokkal beszédesebb nevek voltak.

És a japánok? Náluk ritka a különleges névadás, a legjobb viszont egyértelműen a Toyota, ahol első körben számítógéppel generálnak rengeteg potenciális típusnevet, majd kontrollcsoporttal és mérnökökkel abszolút tudományos alapon kiválasztanak egyet. Hát így is lehet...