Ebben a kötetben a szerző - aki gyakorló taxisofőr - érdekes történeteket és élményeket gyűjtött egybe és többek között napi bontásban találhatók meg archív fuvarjai, érdekes adatokkal, táblázatban, bőrkötésben. Szeretnék belőle idézni, kedvcsinálónak:

„Egész különleges időszak volt ez a 70-es, 80-as évek. Mint mondtam, 80-ban kezdtem taxizni, de a 70-es évek végén voltak a legjobb fuvarjaim.
Tóth Robi 362-es kollégával sokat söröztem a Tünci presszóban, a Kálvin téren. Mostani kollégák, fiatalok már el sem tudják képzelni, milyen időszak volt ez. Naponta 200-300 Ft-ot
kerestem, ebből 7 Ft-ért teletankoltam, 3.30-ért vettem egy kiló kenyeret (ne felejtsük el 1979-et írunk), 24 Ft-ért minden nap 3 hétig a Balatonnál nyaraltunk és utána még Icussal, feleségemmel, aki mindig biztatott, lelkesített még volt időnk elmenni moziba is. Nem jelentett gondot levegőt venni, sétálni, csókolózni.
Fiatalok voltunk, tele lelkesedéssel, úgyhogy este megint elmentem a Tünci presszóba Tóth Robi 362-es kollégával sörözni, utána meg hazatérve Icust, a feleségemet jól megvertem, mert nem volt otthon sör.
A Tünci presszó volt a törzshelyem. Itt futottam mindig össze a Főtaxis Józsival, mindenki így hívta, és itt fogant meg először elménkben - mikor nem volt sör - hogy tenni kéne valamit a rendszerváltás érdekében.
674-es Béla ötlete volt, hogy szereljünk fel kocsink tetejére SZABAD feliratú búrát, amit 861-es Géza egy zsinórral az akkumulátorhoz kötött. Így képzeljétek el, nem fogjátok elhinni fénybe borult az. Hatalmas éljenzés tört ki a Tünci presszóban, még az elhárítás is megjelent és a kultúrált szórakozásra hívták fel a figyelmünket. De minket a dorgálás nem érdekelt, tudtuk, megtaláltuk a megoldást, hogyan tehetünk keresztbe az akkori hatalomnak. Az idő is sürgetett, mert már csak húsz évünk maradt a NATO-csatlakozásig, és addig még az orosz csapatokat is ki kell küldenünk, és a Varsói Szerződésből is ki kell lépnünk. Sok még a feladat, ezért bevágtunk egy felest 362-es Tóth Robival, a Főtaxis Józsival, 674-es Bélával, aztán a többiekkel: 245-ös Pistivel, 985-ös Alfonzzal, 24-es Ödönnel, 65-ös Donaetellácskával, 200-as Kunpetivel, 01-es Kázmérral, majd gyorsan hazafutva jól megvertem a feleségemet, majd gyorsan visszafutva a Kálvin téri Tünci Presszóba, már mindenki lelkesen, az izgalomtól vérbe borult szemekkel engem várva, ölelve, bíztatva, lelkesen várt. Jaj de szép volt….
Elindultunk, fénylő szabadjelzőkkel a Lenin körúton, az út mellett piros, sárga, zöld nemzetiszínű lámpák bízattak, az út mellett mindenki minket nézett. Olyannyira lelkes voltam, hogy 68-ban már a November 7. térnél is megállva bomlasztottam a diktatúrát, egészen 89-ig amikor is az addigi aknamunkáimnak köszönhetően végérvényesen megadta magát a rendszer.
És még egy szobrot sem érdemelek???”

• Több humor
• Csogu és tomajer harca
• Alacsony tarifáját mutogatta Angyalföldön (BRFK)
• Kiálltvány a pékekhez
• Gyámügy
• Legújabb ügynöklista
• Körözés
• Fizetési felszólítás!!!
• Mondatok, amiket nem szeretnél hallani egy tetováló műhelyben: