Kommunikáció

2006.07.22.

- Jó napot kívánok!
- Üdvözlöm. Miben segíthetek?
- Angolul szeretnék tanulni.
- Parancsoljon. Tanult már valaha valamilyen nyelvet?
- Csak az iskolában, oroszt.

- Értem. Tehát teljesen kezdő?

- Teljesen.

- Mennyi idős?

- Ötvenhárom múltam novemberben.

- Hm.

- Probléma?

- Dehogy. Iskolánkban a legfiatalabbtól a legidősebbig, ahogy mondani szoktuk, 5 és 105 között mindenki megtalálja a neki megfelelőt.

- Akkor pont középen vagyok.

- Ahogy mondja. Megkérdezhetem mégis, hogy miért akar angolul tanulni?

- Tudja, taxisofőr vagyok...

- És meg akarja értetni magát az utasokkal?

- Pontosan.

- De hát ehhez nem kell iskolába járnia. Elég, ha megtanul néhány kifejezést. A taxi például angolul is taxi. Vagyis cab. Nemzetközi dolog, megértik úgyis, hogy taxi.

- És hogy mondják a nyugtát?

- Receipt.

- Mint a recept?

- Körülbelül. A köszönömöt biztosan tudja.

- Tudom. Az összeget meg kiírja a taxióra. Borravaló?

- Tip.

- Ha van valami kívánsága az utasnak, hogy merre menjünk, akkor mit mondjak neki?

- Mondja csak így, egyszerűen: which way.

- Which way. Menni fog. Úgyis utcaneveket válaszolnak majd, azt megértem. Nagyon vicces, amikor beülnek a turisták, és azt mondják, Keleti pu, meg Déli pu. Azt hiszik, azt úgy kell mondani.

- Lényeg, hogy megértik egymást.

- Persze.

- Akkor ennyi?

- Azt hiszem. Köszönöm.

- Nincs mit.

- Ja, még valami. Majdnem elfelejtettem. Azt hogy mondják, hogy: a rohadt anyádat, ne türelmetlenkedj, nem látod, hogy dugó van mindenfelé?

- Fuck your mother, be patient, there is a traffic jam everywhere.

- Hosszú.

- Fölírom.

- Nagyon köszönöm.

- Igazán nincs mit.

Népszabadság • Fáy Miklós • 2005. december 31.