hallotaxi.hu: - A Fórumban lezajlott vita miatt megkerestük Havas Henriket.
Miután könyvet ír a taxisokról, nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogyan képzeli el, milyen rálátása van már ez idáig a szakmára, egyáltalán, milyen könyvet készül írni.

Havas Henrik: - Kezdjük talán azzal, hogy nem saját ötlet volt. Amikor a börtönök világáról írtam, a pszichiátriáról, a prostituáltakról, a pornóról, azok általában saját ötletek voltak, egyik adta a másikat.
A taxiról nem nagyon akartam igazán írni, mert huszonéves koromban éjszakánként magam is maszek-taxiztam, és úgy gondoltam, hogy nekem ez nem túl kényelmes, mert anélkül, hogy a saját élményeimről ne írnék, nem volna teljesen jó, másrészt pedig elég sokat írtak, írnak a taxiról.
Az emberekben kialakult egyfajta kép a taxis világról és vagy azért nem érdekli esetleg őket a könyv, mert … „Nekem ne írja meg a Havas, hogy milyen a taxis, ültem én már eleget taxiban, hogy tudjam, hogy milyenek ezek! …”
A másik része a dolognak, hogy a taxisok elég furcsa emberek és már eleve tudom, hogy elutasítják, hogy … „Mit akar..? Ugyan már! Mit ért ő hozzá? Honnan tudja, hogy mi milyenek vagyunk? Úgyse azt írja! Plusz megrendelésre írja, stb. …”
Ezzel pedig úgy voltam, hogy engem ezek nem nagyon érdekelnek, mert ha valaki ismer, az pontosan tudja, hogy sok mindent lehet rám mondani, de hogy nagyon tartanék attól, hogy valaki engem befolyásol, az eléggé valószínűtlen. Én azt írom meg amit látok. Soha még olyan kritika nem jelent meg, hogy ne az igazat írtam volna, vagy elfogult lettem volna.
Na most, hogy mit akarok ezzel a könyvvel?
Két dolgot. Az egyik szórakoztatni. A taxis olyan, mint a fodrász, rengeteget beszélget, minden lát, ezért aztán sokat tud a világról.
A másik része a dolognak, hogy megint csak egy kicsit olyan a taxis, mint a fodrász, egy kicsit exhibicionista, tehát sokat gondol magáról …
Én vagyok – mondja a női fodrász, Szécsi Pál dalában – a MESTER, minden taxisban egy kicsit úgy érzem, hogy van egy ilyen tartás, hogy: Én vagyok a MESTER, hogy én aztán a világ császára vagyok és nem tudom még mi. Azt gondolom, hogy ilyen felülről nézik a világot a taxisok, vagy legalább is mostanáig én így éreztem.
A harmadik, hogy biztos, hogy ennek a szakmának is van rengeteg problémája, amiről mi utasok nem tudunk.
Hogy mik ezek a problémák? Én nem szeretek taxizni. - Most nyilván megkérdezi, hogy … Miért nem? - Ritkán, de azért beülök taxiba, és azért rólam sokan tudják, hogy én nem jogi diplomával, meg Táncsics Mihály Díjjal a zsebemben születtem, hanem melós gyerek voltam, autóvillamossági műszerész, a Volánnál dolgoztam. Ezt már rólam általában tudják.
Azt vettem észre, hogy a taxisok őszintén beszélgetnek velem a problémáikról és volt néhány olyan eset, ami nagyon megmaradt a fejemben, érdekes sztorik.
Ezért is érdekel, hogy alakult az elmúlt évtizedekben a taxisok helyzete, milyenek az életviszonyaik. Elég sok panaszt hallottam.

hallotaxi.hu: - Végeredményben, amit elmondott a taxisokról, hogy mi lesz a vélemény, hogy …mit akar a Havas? …úgysem azt fogja írni, ami nekünk fontos! …sztori-könyv lesz. stb. abban teljesen igaza van.
Ezért vagyok most itt.
Tehát a kérdés az volt, hogy sztori-könyv lesz-e?
Ön elmondta, hogy érdeklik a taxisok problémái is.
Rengeteg problémánk van. A jéghegy csúcsát, talán már látja.
Belekerülnek ezek a könyvbe?

Havas Henrik: - Had mondjam el sztorikon keresztül, hogy mire gondolok. Jó?
Például: Nem most történt, tizenvalahány évvel ezelőtt, kora hajnalban mentem ki taxival Békásmegyerről – akkor még ott laktam, most már a Szabadsághegyen. Ez úgy a kilencvenes évek elején volt. Tehát, taxival mentem ki hajnalban Ferihegyre.
A Szentendrei úti felüljárón, ahogy fölkanyarodik az Árpád-hídra, azt vettem észre, hogy leesik a sofőr feje és megy a taxi hatvannal-hetvennel kifelé a Dunának. Mivel gépkocsi oktató is voltam, nekem nem okozott olyan nagyon nagy problémát balkézzel elkapni a kormányt és visszakormányoztam az autót, közben a jobb kezemmel lökdöstem a taxist, hogy ébredjen már fel. Akkor fölkapta a fejét.
De mondom, isten az atyám, hogy a kanyarban aludt el.
Azt mondja, …
-Jaj, ne haragudjon!
-Mondom, mi van magával, rosszul lett? ...
-Azt mondja, … Nem. Tizenhat órája dolgozom.
-Mondom, te jószagú atyaúristen!
Magához tért egy kicsit és akkor elmesélte kifelé menet, hogy neki tizenhat órát kell dolgoznia, hogy meg tudjon élni, mert elvált, ottmaradt minden a feleségnek, gyerektartás kell fizetni, stb.
Mostanában is azt veszem észre, hogy elég gyakran találkozom fáradt emberekkel, tehát fáradt taxisokkal, akik sokat dolgoznak.
Annak idején, jól emlékszem, úgy 1974-75 körül volt az az időszak, (kb. két év) amikor este tízkor végeztem a Volánnál, Zuglóban a Mogyoródi úton, és elmentem eleinte a bogárhátú Volkswagennel, később a Zsigulival egy kicsit taxizni. Olyan nem volt, hogy ne tudtam volna felvenni valakit már a Hungárián, vagy a Thököly úton. De gyakran, simán mehettem a Vígszínház drosztjára, ahol mindig jöttek a színházból kicsit illuminált művészek az előadás után.
Akkor nekem elég volt éjfélig dolgozni és nagyon jól megkerestem a második havi fizetésemet ezzel, hogy egy héten két-három éjszaka dolgoztam, csak tíztől éjfélig, de az pont elég volt, hogy jól keressek. Ennek már lassan harminc éve.
Abban az időben emlékszem, 1970-es évek vége … (na ez a második, ami megint csak szakmai probléma)
Előadást kellett volna tartanom, mert a Rádiónál dolgoztam 1979-80 környékén. A Moszkva téren álltam és negyven percig nem tudtam egy taxit fogni. Én majdnem sírtam. Azt hittem, hogy öngyilkos leszek. Tudtam, hogy vár ötven ember valahol, és negyven percig nem kaptam taxit. Azt hittem, hogy megőrülök.
Most meg azt látom, hogy a drosztokon egymás mögött állnak az autók, és mindenki újságot olvas, könyvet olvas, és nem mozdul. Van, hogy elmegyek, mert dolgom van, visszajövök és még mindig ugyanaz a taxis áll elől.
Annak idején - ez a következő sztori - nem volt telefon. Nem volt telefon, tíz évig kellett rá várni. Akkor ugye az volt, hogy az ember lement és talán talált egy taxit magának – most a jó Kádár rendszerről beszélek -. Ma már a hétéves unokámnak is van rádiótelefonja, és nyilván nem fog az utcán kóborolni se egy gyerek, se egy felnőtt, beüti a mobilt, már a nevet se kell mondani, mert a számítógép jelzi, hogy ki hív, mondani, hogy ide-oda és három-négy perc múlva ott van a taxi.
Csak így ránézésre, elsőre, ami úgy eszembe jut, hogy ezek mind problémák. Hogy sokan vannak, hogy fáradtak, többet dolgoznak. Nagyot változott a világ. De mondom ennek a belső részét egyébként nem tudom, csak ezek vannak a fejemben.

hallotaxi.hu: - Igen, problémánk van bőven. Az volt a kérdés, hogy most utána jár-e ezeknek és ezek a mi általunk elmondott problémák bele is fognak-e ebbe a könyvbe kerülni?
Milyen nagyságrendje lesz ennek a könyvnek, tehát milyen terjedelmű könyvet képzeljünk el? Lesz benne tíz-húsz sztori, meg egy tízoldalas levezetés, vagy …

Havas Henrik: - Ezt még nem tudom. Azon gondolkodom, hogy mindenképpen sztorizósnak kell lennie, tehát nem egy szakkönyvet akarok én írni, isten ments.
De! Most megint mondok egy példát. A múltkor a Mammutban fenn, egy szépségverseny zsűri elnöke voltam. A Mammut II-ben. Ennek is utána akarok különben nézni…
Este féltizenkettő vagy már éjfél környékén lejöttem, tök normális módon odamentem az első taxihoz a kijáratnál és beültem.
-Mondom … Jó estét! .. Rám néz a taxis, azt mondja … -Jó estét Havas úr! Olyan könnyedén mondtam neki, hogy nem megyünk messzire, csak ide a Szabadsághegyre. Erre azt mondja, hogy sajnos ez foglalt. Mondtam, nem látszik, ég a szabadjelző. De hát, ezt megrendelték. Hát, ilyent még nem is éltem. Megyek a másodikhoz, ruganyosan beültem, mondom … Jó estét! … Jó estét Tanár úr! … Mondom neki, nem megyünk messzire, csak ide a Szabadsághegyre! Rám néz, … Hát! Ö-ö-ö-ö-ö-ö. Mondom, nincs messze tudom, de hát nincsenek sokan, négyen állnak itt, ez nem akkora probléma, én is taxiztam, mire visszajön addigra nem kell sokat várnia. Hát-hát-hát. Akkor maga sem akar elvinni? Mert a kolléga sem. Hát Tanár úr, ezt most hagyjuk, de nem. Ha el tetszik menni száz métert balra előre, ott vannak mezítlábasok. Mondom, maga is az, mert látom nincs semmi cégjelzés. Hát, azt mondja, mi nem olyan mezítlábasok vagyunk.
Nem próbálkoztam tovább, elbattyogtam a Moszkva tér irányába a Mammuttól és ott tényleg álltak mezítlábasok, hát nem mondom, hogy Passatok vagy Mercedesek, már ilyen újabbak, hanem ilyen kicsit rongyosabb darabok. Beültem egy ilyen ötvenes pasas mellé és mondom neki, hogy Szabadsághegy. Jó. Elindulunk. Mondom neki … Figyeljen már ide! Maga hogy-hogy elvisz engem? …
Azt mondja, … hát ezért vagyok. …
De azok ott nem vittek el!
Azt mondja … Persze hogy nem vitték el. Miért csodálkozik ezen? …
Azért csodálkozom, mert gondoltam azért van ott, hogy én beüljek. …
Azt mondja, …Marhára nem.
Azt sem értem mondom, hogy nagyon kedvesen, udvariasan, de előreküldtek, hogy majd maguk elvisznek.
Azt mondja … persze, hogy elvisszük, de ő nem kifejezetten a Tanár úrra várt, aki majd ad 4-500 forint borravalót és felmegyünk az Istenhegyin, aztán megérkeztünk. …
Nyilván ez is olyan sztori, ami benne él az ember fejében. Nem? Ez most történt velem, úgy novemberben, vagy decemberben. Abszolút egyértelmű, hogy benne van a fejemben.
De mondok egy másik történetet, az is érdekes. Mondja egy kollégám, hogy képzeljem el, hogy telefonált a felesége … nem tudom melyik az az út, amelyik a Farkasréti temető mellett megy, úgy a főbejárattól kanyarodik a … A dolog lényege az, hogy valahol ott a Farkasréti temető előtt, a Németvölgyi út lehet az. Képzeljem el, hogy a felesége, már nem emlékszem pontosan, hogy hogy történt, de nem akarok hülyeséget mondani … a dolog lényege az volt, hogy kikanyarodott az útra, nem neki volt elsőbbsége, jött egy taxi és a taxis villogott, hogy menjen. Elékanyarodott és a taxis direkt belement.
Mondja a srác, hogy a felesége könnyezve hívta fel, hogy megkérdezte a taxist, hogy miért ment bele. Az azt mondta, hogy azért, mert szét van rohadva a kocsim eleje, és ki kell javítani.

hallotaxi.hu: - Ezt nehezen tudom elképzelni, de ettől még…lehet.

Havas Henrik: - … és utána odahívta egy másik taxis kollégáját, hogy ketten erőszakkal írassák alá vele, hogy ő a felelős. Ő meg odahívta a férjét, addigra már négy taxis volt ott. Valamilyen Opel autó lehetett, vagy nem is tudom, de nagyon ütött-kopott volt. Akkor végül erőszakkal csak aláíratták, hogy elvállalja a felelősséget, ráadásul neki volt cascója is.
Nem tudom, hogy vannak ezek a biztosítási dolgok, meg hogy vesznek fel az autókat, meg hogy nem vesznek fel az autókat, de például már hívott egy biztosító szakembere, hogy nagyon szívesen elmesélné, hogy a taxisoknak milyen biztosítási trükkjei vannak.
Ez is érdekel.

hallotaxi.hu: - Erre mi is kíváncsiak leszünk. Határozottan.
Olvastuk, hogy meg fog próbálni újra taxizni. Parókába fog beülni az autóba és álruhában …

Havas Henrik: - Nemcsak úgy, úgy is mint Havas Henrik, és úgy is, hogy ne ismerjenek fel.

hallotaxi.hu: - Eltudja képzelni, azt, hogy ne ismerjék fel?

Havas Henrik: - Hát….!
El, mert a színházainkban vannak nagyon ügyes sminkesek, akik eszméletlen jól dolgoznak. Nem úgy mint a Blikkben volt, az hülyéskedés volt. A Blikk hozta azt az elmebeteg parókát, de ezt meg lehet oldani. A hangomat, azt inkább felismerik.
Ennek meg az az oka, hogy ha Havas Henrikhez ülnek be az utasok, akkor el tudok velük beszélgetni.
Na nem úgy, hogy most meséljen a taxiról! Hanem egyszerűen megmutatom, hogy itt van a mikrofon fönn és akkor beszélgetünk, hogy ők, az utasok mit mondanak Havas Henriknek a taxisokról.
A másik pedig az, hogy ha én állok oda mondjuk a Nyugatihoz, úgy, hogy nem Havas Henrikként állok a taximmal oda, hanem egy taxisként, vagy mondjuk a Mammuthoz, vagy mondjuk a Westendhez. Na, akkor mi történik?

hallotaxi.hu: - Azért legyen néhány biztonsági ember a közelben.

Havas Henrik: - Arról már gondoskodtam, az már megoldott. Ezzel nekem nincs problémám. A harmadik ok, hogy miért érdemes ezzel próbálkozni az az, hogy becsületszavamra volt olyan, hogy beültem egy taxiba, egy-két évvel ezelőtt, és ha hiszi, ha nem, de nem szoktam tanácsot adni a taxisoknak.
Ugye ötvenhét éves vagyok, harminckilenc éve szereztem jogosítványt. Tizennyolc évesen az MHSZ-nél, hivatásos jogosítványt.
Képzelje el, hogy én, aki soha nem szoktam tanácsot adni egy taxisnak, hogy merre menjen, nem pofázok bele, hogy most egyszerűbb lett volna erre-arra, egyszerűen ülök, aztán elvagyok.
De képzelje el, hogy megkérdeztem egy taxistól, amikor a Szabadsághegyen beültem, hogy melyik hídon menjünk át, szerinte.
Képzelje, nem tudta a hidak nevét!

hallotaxi.hu: - Erről beszéltem.

Havas Henrik: - Hát ilyen a világon nincs! Azt hittem, hogy viccel. Mondom neki, hogy figyeljen, szerintem ilyenkor az Erzsébet-híd nagyon zsúfolt – már nem emlékszem milyen időszakban ültem a taxiba – mondtam szerintem jobb volna a Petőfi-hídon menni, le a rakpartra és úgy menni a Lipótvárosba, mint most megpróbálkozni a Lánchíddal vagy az Erzsébet-híddal. Mondom kerülő, de hát gyorsabb.
Azt mondja, már ne haragudjon, hogy megkérdezem, de melyik az a Petőfi-híd.
Kérdeztem, hogy honnan jött, vagy kicsoda maga? Akkor valamit dünnyögött, hogy … nem tudom. Magyar volt egyébként … de egyszerűen nem hittem el!

hallotaxi.hu: - Sajnos van ilyen.

Havas Henrik: - Arról azért beszélnék még, hogy az se semmi egyébként, amikor társasutazásra viszik az embert. Vagy ilyen városnéző körútra.

hallotaxi.hu: - Az két különböző dolog.

Havas Henrik: - Tudom. Ültem én már úgy taxiba külföldön, hogy na most vigyen körbe a városban, de van amikor olyan eszméletlen útvonalakat választanak, hogy tényleg oda jutunk el, de háromszor hosszabb idő alatt, ami egyszerűen fölháborító.
Egyébként pedig ami még igazán érdekelne az az, hogy néhány, tehát nem a taxisok, néhány taxis pofátlansága meddig terjed?
Volt olyan, ez is két-három évvel ezelőtt történt, hogy beültem a Deák téren a Le Meridian Szállónál a taxiba és azt mondtam, hogy vigyen valamerre, a Petőfi-híd irányába. Legnagyobb meglepetésemre a taxis nem ment ki a kiskörútra jobbra, hanem megkerültük az Erzsébet teret. Valami nagyon új és nagyon drága kocsi volt, hogy milyen típus már nem emlékszem, mert úgy felidegesítettem magam.
De várjon, nincs vége!
Azt képzelje el, hogy kerüljük az Erzsébet teret, mondom ne haragudjon, maga hova a bánatba megy. Azt hittem, hogy rosszul értett valamit és kimegy a Nyugati felé a Bajcsyra. Azt mondta, nem! Ő jobbra akart kanyarodni. Megkerültük a teret. De nem egyirányú az az utca, ott lehet jobbra menni. Nézem az órát.
A másik, hogy nem szeretem az órát nézni! Azért nem nézek az órára, mert amikor én taxiztam, nekem ugyan sosem volt taxiórám, de láttam, hogy a kilométerórát nézegetik, hogy mennyit mentünk már, ha nem alkudták ki előre, hogy mennyiért viszem el őket. Szóval én nem szeretem a taxiórát nézni, mert szerintem idegesíti a taxist, hogy bizalmatlan vagyok iránta, nem, nem.
De akkor ránéztem, és úgy ment, mint a rakéta!
Most annak idején a Volánnál, autóvillamossági műszerész voltam, ha elmondanám, hogy én a ZIL-ekbe hány ablaktörlő motort szereltem be… akkor azért elég jól kerestem én annak idején.
De itt, mint a rakéta! Hát én így még órát nem láttam.
Mondom a krapeknak, álljon már meg itt! Megállt. Mondom neki, most nem Havas Henrikről van szó, hanem figyeljen. Én annak idején buzeráltam egy pár kilométerórát, szereltem már be egy-két szerkezetet, de a maga óráját szerintem szabadalmaztatni kellene.
Erre ott röhögött, meg minden, de mondtam … Figyeljen, én most kiszállok! Jó? Búcsúzzunk el.
Volt olyan, hogy lementem a hegyről a Vígszínházhoz 1700 forintért, forgalomban, mert ugye hétre kell odaérni. Álltunk is egy csomót ugye, mert van forgalom. Este tízkor, feleakkora forgalomnál háromezer valahány száz forintot mutatott az óra. Mondom a srácnak, hogy oké, lefelé 1700 volt, arra adtam 2200-at, most viszont csak 1700-at adok, az a nagy-büdös helyzet, 3400 helyett. Azt mondja, … Hogy-hogy? … mondom úgy, ahogy mondom. Azt mondja … Azért, mert maga a Havas Henrik! … Nem bassza meg, nem azért! Hanem azért, mert én is csináltam ezt a melót és a pofátlanságnak van teteje. Ez pofátlanság! Azt mondja … Na és, majd akkor én megjegyzem magát! …
Mondom … Tudja mit? Én jegyzem meg először most a maga rendszámát és ha sokat dumál, akkor felveszem a mobilomat és akkor kurvára nem fognak örülni magának. Taxitársasághoz tartozott.
Na, most nem akarom baszogatni a taxisokat orrba-szájba, nem erről szól a történet.

hallotaxi.hu: - Ez lenne a következő kérdésem, hogy azért lesz valami szimpatikus történet is ebben a könyvben, vagy készüljünk föl arra, hogy kész, vége, elástuk magunkat egy életre?

Havas Henrik: - A taxisokat általában senki nem szereti, szerintem azért, mert az embereknek az a hír, ami rossz. Itt volt legutóbb az a kromofágos történet. Kiderült, hogy nem is volt kromofág. Ezt megírják. Azt, hogy mondjuk egy taxis, akit megkérdezek vidéken, hogy hol van a művelődési ház, ahol nekem fel kell lépni. És akkor nem elkezdi mondani, hogy menjen jobbra-balra, előre-hátra, hanem azt mondja, jöjjön elvezetem, és odavezet.
Vagy… Defektet kapok a Szentendrei úton, de úgy, hogy január van és jönnek a teherautók és verik a havat. Akkor megáll egy taxis és azt mondja, hogy … Segíthetek? … Mert látja, hogy ott egyedül balfaszkodok. Akkor kiszáll és segít.
Vontattak már engem be úgy, hogy elfogyott a benzinem.
Erről viszont eszembe jutott, hogy egyszer tőlem kértek – a rohad életbe – kölcsön benzint, megmondtam a címemet azóta se hozza az a rohadék vissza a benzinemet. Csak úgy eszembe jutott.

hallotaxi.hu: - Taxis volt?

Havas Henrik: - Taxis, a franc egye meg.
Szóval! Nincsenek általában taxisok, vannak ilyen taxisok meg olyan taxisok. Biztos vagyok benne, hogy a nagy többség becsületes, kedves, segítőkész, szolgálatkész, stb. és van olyan, amikor beülök az unokámmal meg a feleségemmel és anélkül, hogy engedélyt kérne – de miért is kéne engedélyt kérni, mikor egy kétéves kislány ül ott – simán rágyújt és dohányzik. Van néha, amikor egyszerűen az embernek az esze megáll!

hallotaxi.hu: - Szó volt arról, hogy a könyv megrendelésre íródik. Nyilvános, hogy ki a megrendelő? Bennünket nagyon izgat, hogy melyik taxis cég az, amelyik ebben részt vesz, ilyesmire van pénze.

Havas Henrik: - Egyenlőre azt hiszem, hogy inkább nem mondanám meg. Mielőtt megjelenik, ki fog derülni, két okból. Az egyik, hogy általában, ha az ember könyvet ír, akkor az van, hogy a kiadó ad egy bizonyos összeget a kézirat leadásakor és utána a példányszám alapján, havonta vagy háromhavonta, attól függően, hogy hogy egyeznek meg, kap egy bizonyos összeget. Mivel engem egy kiadó keresett meg, de úgy, hogy megmondta, hogy ő is rendelésre dolgozik, tehát őt megkereste egy taxitársaság, hogy készüljön egy ilyen taxis könyv és hogy én legyek a szerző. Mivel ők nem értenek a könyvkiadáshoz, rábízta a kiadóra. A kiadó megkeresett engem és én mondtam, amit már önnek is említettem, hogy engem ez a téma különösebben nem érdekel, blablabla. Akkor ő mondott egy összeget. Akkor én mondtam, hogy ennyiért nem. Akkor azt mondta, hogy többre nincs felhatalmazása. Mondom figyeljen, ne játszunk bújócskát, hozzon össze azzal az emberrel, aki a taxitársaság tulajdonos, képviselője és akkor egyezzünk meg.
Találkoztam ezzel az úrral és mondtam neki, hogy óriási tévedésben van, az én könyveim nem egy-kétezer példányban jelennek meg, hanem több tízezres példányban mentek el eddig és ez az összeg egyáltalán nem felel meg, azonkívül meg most írok más könyvet, nem érek rá.
Akkor azt mondta, hogy ő ragaszkodik ahhoz, hogy én írjam meg.
Mondtam… jó, ez nagyon megtisztelő, de ennyiért nem. Nem nagyon tudtunk az összegben megállapodni és akkor volt egy közbenső megoldás. Miután több autót rendeltek egy cégtől, ezért abban maradtunk, hogy ő bizonyos kedvezményeket tudna elérni egy luxusautónál. Világos ugye? Tehát olcsóbban kapná meg, mint én egyébként és ez az ár már közelített ahhoz, így levonva a luxuskocsi árából azt a kedvezményt, ami a többtucat autó vásárlása estén felmerült, amit ő ajánlott. Így neki már megérte, hogy nem készpénzben kell fizetni, hanem kedvezménnyel juttat hozzá egy autóhoz.
Mivel most én Volvo S80-assal járok, mert a Mercedesemet ellopták, … de ez taxis körökben elég ismert történet, hogy lopták el a kocsimat. Mivel a Volvómban most van 150 ezer kilométer, kicsit időszerű lecserélni és én úgy voltam ezzel, hogy ez egy barter üzlet. Ő is jól jár, mert le tud alkudni az árból is, én is jól járok, mert kapok egy új autót. Tehát így jött létre az üzlet.
A másik, hogy előre megmondtam, nyilvánvalóvá tettem: Nincs belepofázás abba, hogy mi van a könyvben. Én azt mondtam, hogy a tőlem elvárható minőségben és terjedelemben fogom megírni ezt a könyvet.
Ez becsületbeli kérdés is. Mert ugye eddig még minden könyvem, nem azért ment el, - talán az első – mert Havas Henrik, de már a negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik könyvemet nem azért vették meg negyven-ötvenezren, mert a Havas Henrik újabb könyvét a polcra akarom tenni, hanem mert érdekli őket.
Ez nálam becsületbeli kérdés, hogy ez egy normális, tisztességes és érdekes könyv legyen. Annyit ígértem cserébe ezért, hogy elmondhatja ő is a véleményét. Elolvashatja és utána elmondhatja azt, ami mondjuk rá tartozik. Nyilván akármennyire nem mondom meg most a cég nevét és ennek az embernek a kilétét se fedem fel, de előbb-utóbb úgyis rá fognak jönni, hogy itt miről van szól.
Ő vállalta, hogy akármi rosszat mondanak róla benne lehet, egy kitétellel – de én ezt föl is ajánlottam neki – hogy ő reagálhat rá. Tehát ha azt mondják, hogy ez fekete, ő mondhassa azt, hogy nem kérem szépen ez ezért, meg ezért, meg ezért fehér. Ez szerintem korrekt. Nem?

hallotaxi.hu: - Ez teljesen korrekt, ezzel minden rendben van. És számomra az is nyilvánvaló ezek után, hogy mely cégről van szó.
Lényeg az, hogy nem húzhat ki belőle semmit, amit Havas úr úgy gondol, hogy beletartozik ebbe a könyvbe?

Havas Henrik: - Nem. Neki egy esélye van, hogy odaadja az autót és nem jelenik meg a könyv.

hallotaxi.hu: - Nem így ismerjük.

Havas Henrik: - Mondok magának valamit. Van egy másik művelt ember, akit ugyancsak nem így ismernek és ez az úriember a Duna-gate ügyről íratott velem könyvet.
A Duna-gate ügyről. Világos?
Akkor én megírtam mindent, amit ki tudtam bogozni. Emlékszik, amikor a Végvári őrnagy lement a Pesti Feketedoboz munkatársával, a 3/3-as ügyiratok bezúzását lefilmezni.
Akkor is az volt, hogy fizetett nekem, akkor, 1990-ben egymillió forintot és nem adta ki a könyvet.
Valakinek megért egymillió forintot, hogy ne adjam ki a könyvet.
A mulatságos az volt, hogy ennek ellenére én egy másik kiadónál kiadtam. Tehát itt most előre mondom, hogy az is benne van a pakliban, hogy ő nem akarja kiadni a könyvet, de én akkor is kiadom. Ez a könyv, ez meg fog jelenni!

hallotaxi.hu: - Tehát elindult a folyamat, haladunk, haladunk.
Mennyi idő van ennek a könyvnek a megírására?

Havas Henrik: - Ez rajtam múlik. Szerintem június végéig biztos, hogy meg fog jelenni. Nagy munka egyébként, de már eddig több száz oldalt leírt a titkárnőm.
Egyébként azt szeretném még kérni, hogy legyen a segítségemre annyiban, hogy ha valakit sikerült meggyőzni arról, hogy érdemes ehhez a könyvhöz segítséget nyújtani, az jelentkezzen Önnél. Nyilván ez történhet úgy, hogy névvel, dönthet úgy, hogy név nélkül.
Én már írtam a prostitúcióról – mint meséltem – a pornóiparról, bármiről, még soha semmi probléma abból nem volt, hogy én valakit lelepleztem volna, kiadtam volna. Ilyen nincs.
Még azt is hozzá kell tennem, hogy olyan nagyon félnivalóm sincs, mert amikor a Hungaroringen a kurvákról írtam, ott is megkért egy-két kigyúrt kopasz fiú, hogy talán nem kellene itt sertepertélnem, elég volt egy telefon és akkor azt mondták, hogy … Ó, bocsánat! Azért én is tudok egy-két telefonszámot, mielőbb még úgy gondolná valaki, hogy meg lehet engem ijeszteni.

hallotaxi.hu: - Ha még jelentkeznek olyanok, szeretnének segíteni, milyen jellegű kolléga legyen. Gondolom ki van találva, hogy kell pár diszpécser, kell pár lány, kell pár gyilkosság, stb.

Havas Henrik: - Minden érdekel. Minden érdekel! El kell mondanom, hogy életem első rádióriportját 1979-ben egy taxissal csináltam. Becsületszavamra!
Az volt, hogy az Ifjúsági Rádióhoz először tettem be a lábamat, Rékai Gábor akkor rovatvezető volt és aznap olvasta az újságban, hogy nők is vezethetnek buszt. Akkor azt mondta, hogy … Figyelj, Haver! Az Ötödik Sebesség című ifjúsági műsorba csinálj egy riportot arról, hogy nők is vezethetnek buszt. … Először kimentem a Bródy Sándor utcából a vállamon egy rohadt nagy magnóval, és mondtam … Atyaúristen! Hogy kezdjek én most ahhoz, hogy nők is vezethetnek buszt! … Képzelje el, elmentem az Oktogonra, sétáltam és törtem az agyam, hogy mi a nyavalyát csináljak … Nők vezethetnek buszt! …
Odamentem az Oktogonhoz, ott álltak taxik, akkor még Pobeda volt, ha jól emlékszem, valami ilyesmi és az utolsó taxiban egy hölgy ült. Lehetett olyan ötvenvalahány éves. Bekopogtam, lehúzta az ablakot, mondom, … Én rádióriporter vagyok! … akkor mondtam életemben először, … Arról szeretnék Önnel beszélgetni, hogy mit szól ahhoz, hogy nők is vezethetnek buszt. …
Akkor kiderült, hogy ez a hölgy, az ötvenes évek elején egy vidéki termelőszövetkezetben dolgozott és képzelje el, hogy körmös traktorra ráültették ezt a fiatal lányt. Rákosi ráültette. A híradóban láttam ilyet, hogy lányok babos kendőben körmös traktort vezetnek. Képzelje el, hogy majdnem együtt sírtunk, a nő elsírta magát, mert mesélte, hogy a traktor szétrázta a méhét és soha nem lehetett gyereke.
Ez olyan megrendítő volt, hogy kétszer ismételték meg ezt a riportot. Hihetetlenül megrendítő volt, ahogy elmondta. Aztán hozzátette, hogy ő most nem arról beszél, hogy az ő életét tönkretette a Rákosi, meg a körmös traktor, amivel őszi szántás, stb., mert 1979-ben már szervókormány volt az Ikarusokban, meg már fűtés is volt. De érti? Ez olyan megrázó volt, könnyezett, zokogott a nő, én is majdnem elsírtam magam.
Ültünk a taxiba és elmondta, hogy az életét hogy tették tönkre azzal a traktorral. Nagyon helyes volt ez a taxis hölgy.
Tehát, mindenki érdekel, aki úgy érzi van mondanivalója. Soha nem lehet tudni, kiben milyen történetek laknak.

hallotaxi.hu: - Köszönöm hogy időt szakított ránk, és remélem, tudunk segíteni.

Havas Henrik: - Én köszönöm a lehetőséget.

Aki úgy érzi, hogy van mondanivalója, és szívesen szerepelne egy olyan könyvben ami remélhetőleg a szakmán kívül rengeteg ember kezén megfordul, kérem jelentkezzen a: tomajer@hallotaxi.hu email címen.

• Havas Henrik, a hallotaxi.hu olvasóinak segítségét kéri
   

• Havas Henrik taxisként dolgozott, hogy eltartsa családját
• Havas Henrik, a hallotaxi.hu olvasóinak segítségét kéri
• Havas vezeti a taxit!

• Megkérdeztük
• Havas Henrik
• Havas Henrik: Nem féltünk semmitől!
• Mokka, kacagás?
• 'Soha a büdös életben nem szólítottam magam Tanár úrnak!'