Az ő kezdeményezésére indult el a híd építése 1839-ben. Tervezője az angol Tierney W. Clark, míg kivitelezésének irányítója a skót Adam Clark volt, aki 1849-ben, az építkezés befejezése után Magyarországon telepedett le. Az ő nevét viseli a tér az Alagút és a Lánchíd között.

Két, klasszicista stílusban megépített mederpillér tartja a vasláncokat, amelyeken a híd pályateste függeszkedik. Innen a „lánchíd” elnevezés.

A hídfőknél az oroszlánok Marschalkó János szobrászművész munkái. Közismert legenda a pestiek körében, hogy a Lánchíd oroszlánjainak hiányzik a nyelve. A legendának nincs alapja, az oroszlánoknak van nyelvük, igaz ez kizárólag felülnézetből látható.

A II. világháború végén a kivonuló német csapatok valamennyi budapesti Duna-hidat felrobbantották. Budapest legismertebb építményét, jelképét, első felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 21-én adták át újra a forgalomnak.


A híd teljes hossza 380 méter, szélessége 14,5 méter, melyből az autóút 6,45 métert, a szélső járdák pedig 2,2-2,2 métert tesznek ki. A híd vasszerkezete összesen 5194 tonna. A pillérek alapjai a Duna medrében a hídfőknél 5,14, a budai pillérnél 12,60, a pestinél 7,30 méterre a  nyúlnak le a nulla vízszint alá. A mederpillérek magassága a nulla vízszín fölött 48 méter.
Tökéletes és gyönyörű látványossága a Lánchíd a városnak, sokan ezt a hidat tartják a legszebbnek.

• Budapest, Halászbástya 
• Az Opera 
• A Nemzeti Múzeum