Hollandia nem fogadja vissza régi elszakadt hazájuk fiait... avagy a holland tomajerek nemet mondanak hazájuk fiaira, bezzeg a migránsokra nem...

A Kubatov-titkár, a Fradi-kommunikátor és a népszavazós néni piercinges kísérője mind együtt érettségiztek a fideszes polgármester osztályában

http://ckozep.hu/nem-az-a-baj-gabor/

Szép példa egy régi csoporttársatok.
Rosenfeld...
:-)

Nem kell bonyolult választ keresni, ha van egyszerű. Orbán utálásához bőven elég, hogy egy seggfej.

De hogy ne unatkozz! :-)

Volt itt már ilyen bedugaszolt ország. Rend volt és fegyelem. Nem szökött el a nyomás.

Az ország békés volt és csendes. Néma tartomány. Még próbálkoztak néhányan lázadással, de hamar elkushadtak. Volt elég erős fiú, akik meglátogatták a pimaszkodókat, és elbeszélgettek velük. Ott voltak az utcákon, vagy fekete autókban mentek a dolgukra. A legjobban a bűnözők váltak be ebben a munkakörben: priuszuk és gyakorlatuk volt, gátlásaik viszont nem. Általában megvárták az éjszakát, és akkor csengettek. De ritkán volt szükség rájuk.

Tudta mindenki, hogy már elégedetlenkedni is veszélyes. A falnak is füle volt, ott ültek a besúgók a munkahelyeken, a tanári szobákban, az egyetemeken, ott osontak a lépcsőházakban. Nem is meggyőződésből jelentettek, hanem valami nyomorult kis előnyért, vagy annak reményéért. Sokan így küzdöttek meg a félelmükkel: átálltak az erősebbhez, féljenek inkább mások.

Leveleket bontottak fel és telefonokat hallgattak le, és felírtak mindent, amivel visszaélhetnek, ha és amikor kell. Családokat és kapcsolatokat térképeztek fel, hogy oda tudjanak ütni, ahol fáj.

A rendszer kiválóan működött. Aki nem vette észre, hogy hol a helye, az végül fizikai erőszakkal találta szemben magát. Aztán magyarázhatott a jogairól az erős fiúknak, hogy őszerinte népszavazás kellene.

Minderre a nagy nemzeti célok eléréséhez volt szükség, azokat ugyanis nem lehet állandó viták közepette megvalósítani. És erre nem is volt szükség, hiszen az élcsapat remekül tudta, mi kell a népnek. Épültek sorra a szép nagy vasbeton cuccok, folyt a harc az imperialistákkal, gazdát cseréltek kúriák és villák, mentek a közös vadászatok. Mármint nem a néppel közösek, mindenki nem férhetett oda a magaslesre, de úgy látszott, hogy az ország örül a dolognak.

A rádió is bemondta, hogy minden a legnagyobb rendben. Ha akadtak is problémák, azokat el lehetett rejteni. Ha egyszer mindenhonnan azt hallják, hogy van krumpli, akkor csak nem annak fognak hinni, amit a vaksi szemükkel látnak. Olyat csak külföldbérenc kémek mondanak, hogy nincs krumpli.

A szavazásokat egy kicsit meg kellett szerelni, hogy megbízhatóan működjenek, és nehogy az jöjjön ki, hogy a dolgozó nép valami mást szeretne, például enni, tanulni, meggyógyulni, vállalkozni, vagy félelem nélkül élni. Megoldották, kékcédulával vagy erőszakkal, ahogy célszerű. Az egység megkövetelte a békés ellenvélemény elfojtását. Hogy disszonáns hangok ne zavarják meg a közhangulatot, be kellett dugaszolni minden lyukat.

És az ország békés volt és csendes, nem szelelt. Akkor hátradőltek az urai elégedetten. Nem sípol, nem szökik sehol a nyomás, tehát biztonságban vannak. Épp hatvan éve volt.

Aki olyan szintre jutott mint te, az nem hinném, hogy csak úgy kiléphet.
Mondd csak, amit mondanod kell...
:-)

Be lennék pöccenve?
Összekeversz valakivel.  Én alapvetően egész életemben elégedett voltam az életemmel és a körülöttem lévő szűk világgal.  Most aztán meg határozottan kiegyensúlyozott boldog időszakát élem az életemnek, kellemes izgalmakkal, kihívásokkal reményekkel.
Nem publikus, de ezt itt páran alá tudják támasztani, akikkel magánban is értekezek.
Sz'al, én leszarom Orbán Viktort és a szabadkőműveseket Baó fiam! :-)

Orbán, a szabadkőművesek elárulója? tomajerék ezért lennének rá ennyire bepöccenve?

Ez csak valamilyen liberálbolsevista ármány lehet, egy főfityfasz-fityma már kijelentette, hogy fityesz semmilyen formában nem érintett a botrányban.
De az is lehet, hogy csak kubátovtól határolódott el.

Kis magyar demokrácia-paródia

Ne izguljatok!

Minden sarkon lesz egy stadion,kisvasút stb.Állítólag az ország közepét is áthelyezik Pusztavacsról alcsútra.Az országházat is kiszállítják ugyan oda..Úgy hallottam,hogy már tárgyalnak az amerikai házköltöztetőkkel.Kórház nem kell,mert magyarországon nincs beteg zember,csak egészséges.Na ugye,hogy nem kell izgulni.Bár jobban örülnék,ha ezt a rövidlábú nyakatlan kövér f..zt elvinné az ördög.

666666

 Van hazánkban szegénység?Miért nem kérdezi meg valaki a taxisokat?Mi tudjuk és elmondjuk,hogy ma a fidesz kormányzása alatt Magyarország lakossága /kivétel az orbánc baráti köre/mélyszegény.Sajnos ezt naponta látjuk és tapasztaljuk az utcán.Orbánc dolga a lakosság teljes elszegényítése.Így tudja a Magyarokat kussban tartani.

Die Presse: Hogyan szegényítsük el Magyarországot 37 milliárd euróból

Szabó Zsuzsanna2016.02.10. 17:48826

Míg a baloldali kormányok kitalicskázták az adófizetők pénzét, addig a 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormány markolóval teszi ugyanezt. A magyar kormányok a 2004-es uniós csatlakozásunk óta 37 milliárd eurót herdáltak el, írja a Die Presse. 

Ha az ember a főváros tőszomszédságában elterülő Budaörsön sétál, egy pillanatra úgy érezheti magát, mintha a szomszédos Ausztriában tenné ugyanezt. Tiszta, rendezett utcák, az orvosi ellátás zökkenőmentesen üzemel, modern uszoda, ápolt, karban tartott játszóterek, és még a nyilvános vécében is van papír. Ekképp mutatja be lakóhelyét Mihály Andor szociológusprofesszor az osztrák napilapnak. 

Tarthatnánk mi is ott, ahol a sógorok

Ha valamit nem lehet Budaörsön megtalálni, az nagy valószínűséggel az egész országban sem fellelhető. A munkanélküliségi ráta egyharmada a magyar átlagnak, és a településen még a szociális ellátórendszer sem omladozik. Ilyen állapotoknak kellene uralkodniuk az egész országban, 

ha a magyar politikai elit zöme nem lopta volna szét Magyarországot. 

Az Orbán-kormány pedig turbófokozatra kapcsolt – fűzi hozzá a Die Presse vendégszerzője. Míg az előző szocialista kormány kitalicskázta a pénzt az országból, addig a jelenlegi kormány a törvényhozás markolójával teszi ugyanezt 2010 óta.  

Budaörsön még jól megy

Forrás: Wikipedia

Pénz, ami (már) nincs 

Ausztria – mai értéken átszámolva – 7,2 milliárd eurót kapott a második világháború után az Egyesült Államoktól a talpra álláshoz. Ezzel szemben 

Magyarország a 2004-es uniós csatlakozás óta 37 milliárd euróhoz jutott hozzá. 

A nyugat-európai léptékkel is hatalmas összeget szerinte öt év alatt felélte a jelenlegi magyar vezetés.  Ha ez a pénz nem az Orbán-kormány és annak holdudvarában került volna kiosztásra, akkor Magyarország nem egy vészesen elszegényedő ország lenne. 

Az egészségügyre nem jut

Forrás: MTI/Újvári Sándor

Ha a Brüsszelből érkező támogatások fele nem kormányközeli zsebekbe vándorolt volna, lett volna elég pénz például a magyar egészségügyi és az oktatási rendszer rendbetételére – véli a szociológus. 

Nemcsak az uniós pénzek estek áldozatul a magyar kormánynak, hanem minden, ami az útjukba került, írja a Die Presse szerzője. Felsorolja a 2010-ben „egy tollvonással államosított” magánnyugdíj-pénztári vagyont, a 40 ezer dohányboltot, amit állítólag ötezer Fidesz-közeli tulajdonos kezére juttatott. 

Az osztrák lapban megjelent írás szerint, ha mutyik sora nem történt volna meg, akkor a magyar államkassza több milliárd euróval, avagy több százmilliárd forinttal lenne most gazdagabb, és nem fényévekre lennénk az osztrák életszínvonaltól, és Budaörs nem oázis lenne a sivatagban.

Lesz Európa!

2016. február 17., szerda, 08:37 Utolsó frissítés: 4 órája

Szerző: Techet Péter

Magyarország még részt vehet, de már csak Orbán nélkül.

Az Európai Unió európai tagállamai kezdik belátni, hogy az integráció csak azon országokkal folytatható, amelyek gazdasági és társadalmi fejlettsége lehetővé teszi a szoros együttműködést. Magyarország pedig elgondolkozhatna akár egy népszavazáson is azon, hogy Orbán vagy Európa fontosabb-e neki.

Az Európai Unió történelmének talán legsúlyosabb válságát éli át: belülről a moszkovita, egyelőre ugyan csak Magyarországon hatalomra jutott, de mindenütt erősödő EU-ellenes szélsőjobboldal, valamint a németek által sok tekintetben félrekezelt euróválság, kívülről pedig az orosz terjeszkedés és a menekültválság mutatja meg brutálisan, hogy a jelenlegi Európai Unió egyre működésképtelenebb, védtelenebb. Február kilencedikén ezért az európai integrációt alapító államok összegyűltek Rómában, és kifejezték elköteleződésüket az európai integráció folytatása mellett. Az idealista cél, az európai egység mellé ezúttal reálpolitikai tervezés társult: az alapító országok ugyanis belátták, hogy az integráció csak azon országokkal folytatható, amelyek gazdaságilag és társadalmilag felkészültek rá. A közös római nyilatkozat – és önmagában a találkozó ténye – egyértelmű jelzés: az európai integráció nem a jelenlegi Európai Unió határai, hanem egy kisebb „mag-Európa“ keretei között folytatódhat csak sikeresen.

Élethelyzetek azonossága?

Egy államalakulatnak megvannak azon társadalmi, politikai és gazdasági előfeltételei, amelyek a mai Európai Unióban nem adottak. A jelenlegi unióban a gazdasági különbségek óriásiak, így az államiság egyik legfontosabb feltétele, a német Alaptörvény által is említett „élethelyzetek azonossága“ csak a jelenlegi belső pénzügyi transzferek jelentős növelésével lenne lehetséges. A holland jólét és a magyar nyomor nem szorítható csak úgy egyetlen államba, mert képtelen lenne a szociális különbségeket kezelni. Közös gazdaság- vagy szociális politika csak többé-kevésbé azonos fejlettségű államok között lehetséges.

Az Európai Unió jelenlegi költségvetése azonban az EU gazdasági termelésének alig egy százaléka felett rendelkezik – ellentétben az USA-val, ahol a központi költségvetés a gazdasági termelés huszonöt százalékat tudja újraosztani –, így kizárt, hogy az EU-támogatások révén Kelet-Európa bármikor is felzárkózzék a nyugati tagállamokhoz. Ráadásul a kelet-európai tagállamokban erősödik az a fajta nacionalizmus, amely a nemzetállami szuverenitásra hivatkozva utasítja el az európai integráció szélesítését. Noha éppen a keleti tagállamoknak állna az integráció mélyítése az érdekükben, az orbáni álságos szabadságharc éppen azon terveket támadja, amelyek a nyugati és keleti tagállamok közötti gazdasági különbségek mérséklését céloznák. Orbán inkább tartja országát nyomorban, és teszi Magyarországot a nyugati cégek összeszerelő-műhelyévé, semmint elfogadná azon európai integrációt, amely szociális és politikai uniót jelentene – és ezzel persze az Orbán-család és szűk baráti körének (a.k.a. „nemzetálami szuverenitás“) korlátozását. Orbán jól tudja, hogy csak egy gazdasági nyomora miatt szellemileg, mentálisan is elnyomorított nép felett tudja korlátlan hatalmát megőrizni és kiépíteni, így inkább ellenez minden olyan tervet, amely az EU-n belüli egységet, azaz a keleti és a nyugati tagállamok közötti gazdasági, társadalmi különbségek mérséklését eredményezné.

Nyugat vs. Kelet

Európa mára józanabb lett. A válságokban, a rendkívüli helyzetekben – amint azt Carl Schmitt hirdette – mutatkozik meg a politika. Európának pedig politikai döntést kell hoznia: mivel a keleti tagállamok nemzetállami szuverenitásukat védendő eleve elutasítanák az integráció további bővítését, és vélhetően a nyugati tagállamoknak se lenne kedvük a társadalmilag, kulturálisan tőlük még mindig igencsak eltérő keleti tagállamokat jelentősebben támogatniuk, az európai egység eszméje egy reálpolitikai döntéssel fejleszthető tovább: szűkebbre kell vonni a határait.

Miután a keleti tagállamok a menekültválságban kellőképpen bizonyították, hogy nem képesek, nem hajlandóak európai szolidaritásra, és válsághelyzetben a nacionalista bezárkózást választják, immáron nyugati baloldaliak is elismerik, hogy illúzió volt a nyugati és a keleti társadalmak közötti kulturális különbségek eltűnésében, a keletiek gyors integrációjában bízni. A Nyugat lassan el meri végre ismerni kulturális felsőbbrendűségét a Kelettel szemben, és ennek megfelelően Európát sem földrajzi, hanem kulturális fogalomként kezeli. Márpedig annak valóban még mindig Eisenstadtnál vannak a határai. Ahogy Jakob Augstein, a német baloldali Freitag hetilap főszerkesztője írta a Spiegelben: „A Kelet és a Nyugat között ma valójában kultúrharc zajlik. És megérett az idő a keserű felismerésre: a liberalizmus, a tolerancia, az esélyegyenlőség nyugati értékeivel szemben a rasszizmus, a tudatlanság és a szűklátókörűség keleti értéktelensége áll. (…) Aki azonban Európában nem a nyugati liberalizmust tekinti példának, hanem a putyini autoritarizmust, nem maradhat az Európai Unióban.”

A február kilencedikei római nyilatkozat, amelyben az egykori alapító államok gyakorlatilag szélesebb, de kisebb európai integrációt jelentettek be, ennek beismerése. A szír menekültek integrációja is elég nehéz feladat lesz az EU számára, nem akarják hát tovább terhelni magukat a kelet-európaiak láthatóan sikertelen integrációjával is.

Orbán vagy Európa?

Az ötlet nem egészen új. Valéry Giscard d´Estaing, egykori francia jobboldali államfő már 2014-ben megírta, hogy egy szűkebb államközösségen belül kell megvalósítani az általa „Europa“-nak nevezett európai föderációt. Tavaly nyáron aztán a német és a francia gazdasági miniszter tett javaslatot arra, hogy az euróövezetből politikai és szociális unió alakuljon. Sandro Gozi, olasz EU-ügyi államtitkár idén januárban arról beszélt, hogy 2017-ben, azaz az EGK alapításának hatvanadik évfordulóján, meg kell indítani a „kétsebességes Európát“, ahol csak a „mag-Európa“ venne részt a további integrációban. Az ötletnek nagy támogatója az olasz külügyminiszter, Paolo Gentiloni, aki január végén a torinoi La Stampában vetette fel, hogy az alapító államoknak kell szorosabbra fűzniük a kapcsolataikat. Ez történt meg február elején Rómában.

Magyarország minden bizonnyal kívül reked: gazdaságilag a kormánya eleve a nyomor fenntartásában érdekelt, társadalmilag keleti értékeket vall, külpolitikailag pedig az euroatlanti világban totálisan elszigetelt. Az Európai Unió sorsáról nem „Európa erős embere“ fog dönteni. A tizenkét év EU-tagság után ismét küszöbre tett magyar társadalomnak pedig módja lesz gyakorlatilag is megtapasztalni, hogy a „hanyatló Nyugat“ szövetségeseként vagy a nyugati és az orosz érdekek közé szorított, zárt, nyomorgó társadalomként szebb-e az élet.

Mielőtt azonban Magyarország végleg az európai integráció perifériájára szorulna, népe egy népszavazáson nyilváníthatna mégis véleményt. A kérdés ugyanis mára nagyon egyszerű – bármely szavazólapra könnyen ráférne: Orbán vagy Európa? A mag-Európa a maga részéről dönteni látszik. Nem kér az orbáni nacionalizmusból, bezárkózásból, szolidaritáshiányból. Európa meglesz nélküle is.

De mi lesz a magyar néppel?

Több néző jött, mint ment

Tarr Péter: Rabszolgának tekintettek

A HírTV vezérigazgató-helyettese még egy év után sem tudta teljesen feldolgozni a G-nap sokkját. Azt mondja, visszanézve úgy tűnik, a távozók nagyon is készültek a puccsra, ráadásul fenyegetéssel és pénzzel igyekeztek elcsábítani a kollégákat.

A HírTV vezérigazgató-helyettese még egy év után sem tudta teljesen feldolgozni a G-nap sokkját. Azt mondja, visszanézve úgy tűnik, a távozók nagyon is készültek a puccsra, ráadásul fenyegetéssel és pénzzel igyekeztek elcsábítani a kollégákat. - See more at: https://www.mediapiac.com/mediapiac/Tobb-nezo-jott-mint-ment/112473#sthash.kqf1pGU5.dpuf

Demszky keresztapu megúszta sajnos.

....mondjuk egy kis kenderkócra?....

Itt a bizonyíték: Soros pénzelte az ellenzéket, hogy megbuktassa a kormányt

A hatalom újra és újra bedobja, hogy „felsejlik” Soros György amerikai milliárdos machinációja az ellenzék mögött, de eddig gyenge lábakon állt a vád.

Most bizonyítékot találtunk rá, hogy ez nem kacsa.

A híradóban is bemondták, hogy egy újonnan alapított magyar liberális párt a budapesti és hat vidéki irodájára 3 millió forintot kapott a Soros Alapítványtól.