Már értem mi a baj az internettel:-)

Nem értem azörökös tagdíjellenes viselkedést.Márpedig a díjat emelni kell.

Tetszik vagy vagy nem,jön a karácsony és nő a kufárok kiadása .

Ki tudna úgy nyugodtan alukálni,hogy esetleg a kufárja meg nélkülöz?

Gondolj ebbe is bele.

Mindenesetre még egy ok a tagdíjemelésre!!!  TORZSÁIG!!!  :-)

A Reuters szerint közel százezren demonstráltak az internetadó és Orbán korrupt maffiarendszere ellen. És nem voltak köztük busszal utaztatott, fizetett bégetők:
http://www.reuters.com/article/2014/10/28/us-hungary-internet-protest-idUSKBN0IH29M20141028

2014.10.28. A netadó elleni tüntetés. Csak pár tucat ember volt ott

Nem jelentek meg a munkahelyükön a NAV vezetői Vida Ildikó, a szervezet elnöke és a munkáját segítő hat alelnök a hatóság Széchenyi utcában található épületében dolgozik, de a 444 újságírói reggel fél 8 és 9.10 között hiába várták, hogy megjelenjenek a bejáratnál, és a vezetők számára fenntartott parkolóhelyek is üresek voltak. Érdeklődtünk a NAV-nál, miért nem jelentek meg a munkahelyükön a legfelső szintű vezetők, egyelőre a válasz :"valószínű,hogy cigányútra mentek."

https://kuruc.info/r/53/134966/

Amikor pénzről van szó, nincsenek ideológiák, nincsenek eszmék, elvek - együtt lopnak a pártok

Visszajöhet a korlátos internet

A hazai szolgáltatók komoly gondba kerülhetnek, de az internetadót akkor is a felhasználók bánják majd, ha a kormány valóban elintézi, hogy az adót közvetlenül ne terhelhessék rájuk. Ennél nagyobb baj, hogy az adó következményeivel senki, még a kormány sincs tisztában.

Arra kértük a hazai internetszolgáltatókat, foglalják össze, ők hogy látják az internetadót, illetve az adó bejelentése óta kialakult helyzetet. Hivatalosan sem a Magyar Telekom, sem a Digi, sem a UPC nem válaszolt, illetve a Telekom megismételte, hogy ők a Hírközlési Érdekegyeztető Tanács (HÉT) tagjaként a HÉT szerdai közleményével értenek egyet, amiben az éves szinten akár 100 milliárdos adóterhet eredményező internetadó visszavonását sürgetik.

A másik két cég hivatalosan annyit írt vissza: egyelőre semmi konkrétumot nem tudnak mondani, hiszen az eddig megismert szabályozás alapján ilyenek egyszerűen nincsenek, így „taktikailag helyesebb, ha nem mondanak semmit”. Iparági forrásokkal, névtelenséget kérő független szakértőkkel folytatott beszélgetések alapján ez nagyjából annyit jelent, hogy pillanatnyilag egyszerűen képtelenség kiszámolni a hatásokat, az sem lehetetlen, hogy a 700 és 5000 forintos maximumokkal számolva is a kormány és a Fidesz által maximumnak mondott 20 milliárd forint többszöröse jön össze, ami a kis cégek eltűnése mellett a nagyok minden jövővel kapcsolatos tervét áthúzza.

Mérni tudják

Forrásaink szerint technikai akadálya nem lehet az adó kivetésének, hiszen minden cég pontosan tudja mérni a felhasználók havi adatforgalmát. Ám hogy ezek a mérések megfelelnek-e majd a NAV-nak is, vagyis elég hitelesek lesznek-e ahhoz, hogy több tízmilliárd forintos adót számoljanak el ezek alapján, egyelőre még kérdés. Ha nem, az akár komoly fejlesztéseket is igényelhet a cégek most használt rendszereiben.

Ami ennél fontosabb: forrásaink egybehangzó véleménye alapján más szempontok miatt is szükség lehet a forgalomszámláló eszközök fejlesztésére. 

Ha az adót ugyanis valóban a forgalmazott gigabájtok alapján vetik majd ki, az azt eredményezheti, hogy a szolgáltatók egy idő után visszatérnek a forgalomarányosan fizetett internet-előfizetések korába.

Ez logikus lépés lenne, főleg ha a kormány valóban mindent elkövet majd, hogy a szolgáltatók ne védhessék ki az adó költségeit közvetlen áremeléssel. Forrásaink szerint nem kell túl sokáig elemezni a helyzetet: egy-egy gigabájtos, mobilnetes csomagon jóval nagyobb a haszon, hiszen ott jóval kisebb az állam sápja, mint a maximális 700 forint előfizetőnként. Nem érdemes fejleszteni, hiszen minél nagyobb sávszélességet biztosítanak a felhasználóknak, annál nagyobb eséllyel kell kifizetni a maximális adót. Pontosan ez az, mondta több forrásunk is, ami miatt sehol a világon nincs forgalomarányos adó kivetve az internetre.

Forrásaink szerint az internetadó ráadásul valószínűleg még a mostani, erősen félrebillent piaci helyzetet is tovább súlyosbítja azzal, hogy egyszerűen lemészárolja a kisebb internetszolgáltatókat. „A nagyok túlélik majd, kisegíti őket az anyacég, befagyasztják a fejlesztéseket, elbocsátanak, költséghatékony döntéseket hoznak, de a forgalomarányos adó egy kisebb szolgáltató pár ezres csomagjánál a haszonnál jóval nagyobb összeget is elvihet” – mondta egy, a piacot alaposan ismerő forrásunk.

Meg is érdemlik az élősködők!

Érdekelt minket az is, mi a válasz arra, amikor az előfizetők azzal reagálják le a szolgáltatók adóval kapcsolatos panaszait, hogy az internet itthon amúgy is drága, és hogy sok helyen úgy tűnik, a nagy szolgáltatók felosztották egymás között a piacot, ezért adott területeken mindig csak egy szolgáltatót lehet választani, hiányzik az igazi piaci verseny.

A cégek erre ugyanúgy nem reagáltak, mint az adóval kapcsolatos kérdésekre, de a névtelen, szolgáltatótól független beszélgetésekből kiderült, hogy ez valóban jó alap a politikának arra, hogy a szolgáltatókkal szemben amúgy is létező, de több millió ember által igénybe vett tömegszolgáltatásnál természetszerűleg létező elégedetlenségre építve a kormányról a szolgáltatókra hárítsa a felelősséget.

Szakértők szerint ugyanis ez a helyzet nem attól oldódik majd meg, hogy a kormány a szektort durván sújtó adót vet ki, sokkal nagyobb szükség lenne a piaci versenyt vizsgáló és erősítő intézkedésekre.

Az is fontos, hogy az általában együtt kezelt tévé-, telefon- és internet-előfizetések közül nagyjából az internet az, ami igazán haszonnal eladható, és ez az, amiből a mindhárom területen szolgáltató cégek a tévé- és a telefon üzletág veszteségeit pótolják, ezért lehet kedvezményes csomagokat ajánlani, ha egy előfizető egyszerre több dolgot rendel meg. A Központi Statisztikai Hivatal tavalyi évre vonatkozó adatai szerint az internet-hozzáférési szolgáltatások összes nettó árbevétele 164,4 milliárd forint volt. Ez azonban az árbevétel, nem pedig a haszon.

Csorgatnak vissza eleget

A kormány hivatkozott arra is, hogy a következő években a kormány rengeteg, akár több százmilliárd forintnyi állami pénzt önt majd a szektorba, hogy az országos fejlesztéseket támogassák, és tartani tudják azt az ígéretüket, hogy 2018-ra az ország minden lakosa elérhesse a szélessávú internetet, így az a minimum, hogy a netszolgáltatók ennek legalább töredékét visszacsorgassák. Forrásaink szerint ez több szempontból is csúsztatás.

Fotó: Jászai Csaba / MTI

Egyrészt ezek jellemzően EU-s támogatásból, célzottan érkező pénzek, vagyis az állam nem is tehetne mást, mint hogy hálózatfejlesztésre fordítja. Másrészt a cégek, akik ezeket a tízmilliárdokat kapják, nem bevételként, szabadon felhasználható pénzként jutnak hozzá, tehát szigorú elszámolás mellett minden fillért igazolva kell bemutatniuk a projekt közben többször is, hogy mit építettek, mennyiért, és hova, vagyis az utolsó méter dróttal is el kell tudni számolniuk.

Még ha ezt nem is hisszük el teljesen, akkor is érdemes tudni, hogy ráadásul az EU-s támogatásból épülő projekteknél a cégek sokszor komoly önrészt is vállalnak, nem egyszer több pénzt fektetnek be saját forrásból, mint amennyi az EU-tól érkező támogatás összege.

Forrásaink szerint ezt a két dolgot, a KSH által mért 164 milliárdot, illetve a szükséges fejlesztések költségeit összevetve egyértelműen kiderül, hogy a korábban már komoly különadót fizető távközlési cégek ugyanazt a stratégiát követik majd, mint az energiaszolgáltatók a rezsicsökkentés után: a lehető legnagyobb mértékben visszavágják majd a fejlesztési költségeket, ami hosszabb távon komoly hátrányt jelent az ország internetpenetrációja, illetve a nyújtott szolgáltatás minősége és megbízhatósága szempontjából. Ennek a forgatókönyvnek egy érdekesebb változata lehet a korábban már említett, forgalomkorlátos csomagok visszavezetésével járó út.

Egyeztetés nem volt

Próbáltunk arról is képet kapni, hogy ha a bejelentés előtt nem is egyeztetett a kormány a szolgáltatókkal, azóta történt-e bármilyen ilyen közeledés. Mint megtudtuk, a bejelentés után valóban összehívták az érintetteket, ám a kormány képviselői nekik is csak ugyanazt tudták elmondani, amivel a Fidesz vezető politikusai a felháborodó embereket próbálták megnyugtatni. Vagyis konkrétumok, esettanulmányok, hatásvizsgálatok, részletes számítások helyett a „nyugi, ez még csak tervezet, de különben is ott lesz a 700 és 5000 forintos korlát” érvek hangoztak el.

Információink szerint a szektor szereplőinek nem azzal van bajuk, hogy részt kell venniük a közteherviselésben, hanem a bizonytalanság ijeszti meg őket. „Korábban is mindig az volt, hogy a szektor tulajdonképpen konkrét elvárásokat kapott a kormánytól, ám azokat együtt, közös munkával és tervezéssel oldottuk meg, hogy senki ne sérüljön jobban, mint azt a helyzet megkívánja. Most egy olyan adónemet találtak ki, amiről még ők sem tudják pontosan, hogy hogy szedik majd be, mekkora összeg folyik majd be belőle, és hogy egyáltalán ki fizeti majd” – fogalmazott egy forrásunk. A szakértők szerint ez a most benyújtott adótervezet olyan, mintha a kormánynak egy nagyon is egyértelmű összegű hiány fedezéséhez kellett volna előteremteni a forrást, és egy

„A dolgok, amiket eddig nem adóztattunk meg”

feliratú listáról nagyjából véletlenszerűen vagy akár ábécésorrendben válogattak volna. Így történhet meg az, hogy az internet mellett a művirágokat és a mosószereket is komoly különadó sújtja majd 2015-től.

Ezt a cikket a Facebook-oldalunkon kommentelheti.

Alkotmányos jogunk törvényt szegni? A teljes interjú Vörös Imre volt alkotmánybíróval, jogászprofesszorral

Szerző: Diószegi-Horváth Nóra | Megjelent a 2014. október 26.-i lapszámban

Immár alkotmányellenes Országgyűlés dönt az önkényuralmi Magyarország sorsáról.
- Egy volt alkotmánybíró szerint az egyetlen törvényes eszköz az illegitim kormány ellen az alkotmányellenes törvények be nem tartása lehet.
- Vörös Imre jogászprofesszor kalapot emel az államcsíny előtt.

 Vörös Imre volt alkotmánybíró, jogászprofesszor - Fotó: Ancsin Gábor, Képszerkesztőség

– Amikor áprilisban, az országgyűlési választás után interjút kértem öntől, azt mondta, inkább várjuk ki az önkormányzati választásokat is. Miért?

– Akkor még nem lehetett pontosan tudni, hogy milyen irányba fejlődnek a dolgok. Mostanra valamivel tisztább a kép – vagy éppen homályosabb. Épp most vagyok 70 éves, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy sok mindent láttam már. A ’89 előtti álválasztásokra éppúgy emlékszem, mint a rendszerváltás utáni szabad választásokra. Hogy a mostani melyik csoportba tartozik? Nyilván ez ma a legfontosabb kérdés.

– És melyikbe?

– Ahogy én látom, egyre nehezebb helyzetben vannak azok, akik definiálni akarják mindazt, ami ma Magyarországon történik. A közéleti szereplőknek, a jogtudománynak, a szociológiának, a szakértőknek az értékelését – és akkor a külföldről még nem is beszéltem – komolyan kellene venni. Mindazokét, akik állítják, hogy sem az alkotmányosság szempontjaival, sem az uniós jog szempontjaival nincsenek a magyar törvények összhangban. A gyakorlat meg pláne nincs.

– De akkor mi van ma Magyarországon?

– Súlyos kérdés ez. Jogállam nincs. A demokrácia ugye el van temetve, rátették már a sírkövet is. Jelenleg tehát egy alkotmányellenes helyzetben élünk, amiben minden a feje tetején áll. De egészen nyugodtan nevezhetjük önkényuralmi rendszernek is.

– Ezt azért egyelőre eddig csak kevesen mondták ki.

– A politika nem tud mit kezdeni ezzel az ambivalens helyzettel, amit egy darabig még megtehet, de egyszer csak elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor be kell vallani az igazságot. El kell dönteni, hogy akkor most önkényuralmi rendszer van-e, de akkor nem kelthetik azt a látszatot, hogy szabad, tiszta választás van. Vagy mégiscsak szabad és tiszta a választás, de akkor nincs önkényuralom.

– Ilyen egyszerű lenne ez?

– Tessék elolvasni az EBESZ nemzetközi megfigyelőinek jelentéseit az áprilisi választásokról, és akkor minden világossá válik.

– Kicsit visszaszaladtunk az időben…

– Minden ott kezdődött el. Az EBESZ képviselőit a magyar kormány kérte fel, hogy ellenőrizzék az országgyűlési választások lebonyolítását.

– 36 pontban kritizálták annak tisztaságát.

– Igen.

– Jelent ez bármit is?

– Az EBESZ végső, júliusban készült jelentése, amely az egész magyar választási rendszerről szól, több lényeges megjegyzést tesz: mindenekelőtt azt kifogásolja, hogy nem egyenlő a választójog, és a választás az egész választási rendszer miatt, amely egyértelműen a kormánypártoknak kedvezett, nem volt tiszta. A jelentés hosszan sorolja a problémákat a választási kampányhirdetéseknek a médiumokban az Alaptörvény szintjén történő korlátozásától a határon túli szavazók névjegyzékének titkosságáig és szavazásuk módjának átláthatatlanságáig, vagyis ténylegesen a csalás gyanúját veti fel – ezt a megállapítást „átláthatatlanság”-ként fogalmazva meg. Az áprilisi választásról így tehát nincs mit beszélni, ez nem egy tisztességes, tiszta választás volt. És itt szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a választás a választási törvények erejénél fogva volt tisztességtelen, ám erre a közéleti szereplők – Bokros Lajos kivételével – egyáltalán nem hivatkoznak azóta sem. Ez megbocsáthatatlan.

– Kinek a felelőssége mindez?

– Nemcsak a kormányt hibáztatom, hanem az egész, politikával foglalkozó közéletet, amelyben mindenki – nyilván egzisztenciális érdekek, egy képviselői állás miatt – elsiklik a tisztességtelenség felett. Megetetik a választókat azzal, hogy menjenek el választani, és játsszák el a nekik kiosztott szerepüknek megfelelően a „demokrácia” című színházat. Kormánypárt és ellenzék egyaránt felelős ezért.

– Mit tehet erről az ellenzék? Beleszólásuk nem nagyon volt a dolgok folyásába.

– Márpedig különösen súlyos felelősség terheli itt az ellenzéket. Talán most a személyes indulataimnak adok hangot, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy míg sokan következetesen kiálltunk a jogállami elvek megvédése mellett, amikor én 2012 óta hangoztatom, hogy itt államcsíny történt, és amikor az „írástudók” jelentős része – érezve súlyos felelősségét – vállalta annak a kockázatát, hogy kimondjuk az igazságot, az ellenzék maszatolt és eljátszotta a „kampányolást”. És miután mi kiálltunk, és elmondtuk, hogy nincs tiszta választási rendszer, ezután a politikusok ódákat zengtek arról, hogy minden a legnagyobb rendben van, mert abból élnek, hogy majd csak elcsípnek valamilyen képviselői helyet, mert nekik ez fontosabb. Egyébként az EBESZ megfigyelői már januárban is jártak nálunk, előzetesen tájékozódni. Akkor megkeresték az ös?- szes pártot, hogy megkérdezzék, mi a véleményük az új választási rendszerről. Tudtommal senki sem volt, aki a kétségeinek hangot adott volna, mindenki nagy lelkesedéssel bizonygatta, hogy minden a legnagyobb rendben van, és készülnek a választásokra. A nemzetközi megfigyelők a választások után júliusban összefoglaló végleges jelentésükben tették az említett harminchat ajánlást, amelyeket a kormány nem vett figyelembe, a jelentést pedig nem hozta nyilvánosságra. Ez a kormány felelőssége, ám hogy az ellenzék részéről sem beszél senki erről, és nem jelzi, hogy most már „papírunk” van arról, hogy itt a választási rendszerrel és a választások tisztaságával, vagyis a megalakult Országgyűlés legitimitásával súlyos probléma van, ez már morális kérdéseket feszeget az ellenzéki pártok, közéleti szereplők szerepét illetően is. Az EBESZ-ről egyébként még annyit: az őszi önkormányzati választásokra megint meghívták őket, de visszautasították a meghívást.

– Minek is jöttek volna?

– Igaz, hiszen korában már megállapították, hogy az országgyűlési választás nem volt tiszta: nyilván a jelentés agyonhallgatása, az ajánlásaik figyelmen kívül hagyása miatt nem kívánták legitimálni a továbbiakban, önkormányzati választások címén megrendezett antidemokratikus színjátékot. Ezek olyan körülmények, amelyeket a magyar közéleti szereplőknek figyelembe kellett volna venniük. Az nem megoldás, hogy a nemzetközi megfigyelők, a hazai és külföldi szervezetek, és mi is, itthon soroljuk a kifogásainkat, ők meg azt magyarázzák, hogy mi lett az egyébként szerintük rendben lévő választások eredménye. Ez egy kicsit olyan érzés, hogy az ellenzék kést szúr a hátunkba. A legfőbb kérdés most az, meddig lehet folytatni ezt az „udvari ellenzék – udvari kormánypárt” játékot a választók és a közvélemény becsapása árán, hiszen ennek a népképviselethez, a választók akaratának négyévenkénti kifejezésre juttatásához semmi köze nincs. Itt ugyanis árulásról van szó, a politikai szereplők elárulják a választókat. Ezt valakinek már ki kellene végre mondania.

– De mit jelent az, hogy áprilisban nem tiszta választáson győzött a jelenlegi kormány? Nem legitim?

– Itt most nem csak a kormányról van szó. Az ilyen körülmények között megválasztott Országgyűlés – ez a nemzetközi megfigyelők véleménye alapján kimondható – bizonyosan nem legitim Országgyűlés. Hogy ezzel mit lehet, kell kezdeni, azt én mint alkotmányjogász nem tudom megmondani. De azt ki merem mondani, hogy aránytalan, torzító, nem egyenlő választójog alapján, tehát a magyar alkotmányt és nemzetközi egyezményeket sértő módon összeült Országgyűlésünk van. Ebbe mindenki beletartozik: ez a parlament nem legitim parlament, úgy, ahogy van, ellenzékkel, kormánypártokkal együtt. Gondoljuk meg: a németországi választásokon az Angela Merkel vezette kereszténydemokraták és a bajor testvérpárt a szavazatok 43%-át szerezte meg, és persze – ahogyan demokráciában történni szokott – koalíciós partner után kellett néznie, mert ebből sehogyan sem lesz a képviselői helyek többsége. Nálunk a kormánypárt 44%-ot kapott, de ehhez a képviselői helyek kétharmada járt. Ez egy rossz vicc.

– Egy illegitim Országgyűlés hogyan hozhat törvényeket, hogyan működhet egyáltalán?

– Amit kérdez, abban két dolog keveredik. Egyrészt annak a változtatásnak a vágya, hogy közvetlen cselekvéssel hogyan lehet egy ilyen helyzetet megoldani, másrészt az, hogy valóban működik-e. Utóbbira a válaszom az, hogy igen, hiszen látjuk, hogy úgy folyik az Országgyűlés munkája, mintha a nemzetközi megfigyelők meg sem mukkantak volna.

– Akkor térjünk rá az előbbire.

– Erre sajnos nem tudok választ adni, mert én csak a diagnoszta vagyok. Azt meg tudom mondani, hogy mi a baj, de a terápiát már másoknak, az ezzel foglalkozó közéleti szereplőknek, politikusoknak kell kidolgozniuk.

– Akkor a diagnosztát kérdem: mi a baj?

– Nézzük csak meg például azt, ami az önkormányzati választásokon Budapesten történt. Itt olyan anomáliák voltak, amelyekre egyértelműen lehetett volna reagálni. Csak hogy egyet mondjak, négy hónappal a választás előtt módosították a rendszert, úgy, hogy az egyértelműen a kormánypártnak kedvezzen: a közgyűlés megszűnt, helyére egy polgármesterekből álló klub került. Ezeket nem választotta oda senki, ilyen lapot, amelyen a közgyűlés tagjaira lehetett volna szavazni, a választó a választáskor nem is kapott, egyszerűen a választók felhatalmazása nélkül összeülnek. Ami viszont azt jelenti, hogy Budapestre vonatkozóan már nem voltak szabad és tiszta, egyenlő és arányos választójogon alapuló választások, vagyis ez a választás személyes véleményem szerint egyértelműen alkotmányellenes volt. Kerületiek persze voltak, de maga a Fővárosi Közgyűlés egy baráti összejövetellé vált. Ez a közgyűlés nem közgyűlés immár, nem képvisel senkit, mert nem választotta meg senki. Márpedig ha a budapesti választás nem volt legitim, akkor az egész önkormányzati választás sem az.

– Ezek szerint viszont mi mind, akik elmentünk szavazni, szintén részt vettünk ebben a csalásban.

– Igen, ez így van, én is elmentem szavazni, mert ez a véleménynyilvánítás egyetlen módja, legfeljebb elsikkad valahol. Ám valójában ez nem volt választás a szónak abban az értelmében, hogy közhatalommal ruházunk fel testületeket, hanem legfeljebb egyfajta véleménynyilvánító népszavazás, de ennek a véleménynyilvánításnak, és ezt nyomatékosan kijelentem, semmilyen választójogi jelentősége nincs.

– Egy illegitim közgyűlés vagy akár Országgyűlés döntéseit el kell nekünk fogadnunk?

– Sokszor mondtam már, de úgy tűnik, eddig nem talált célba: a jognak egyetlen eszköze van, amivel felléphet ez ellen az alkotmányellenes helyzet ellen, melyben többek között a választási rendszer miatt is kerültünk. Az Alaptörvény C cikkének második bekezdése kimondja, hogy a közhatalom kizárólagos birtoklására való törekvés ellen fel lehet és fel is kell lépni. Törvényes eszközökkel. De azt is mindig elmondom, hogy ez a törekvésre vonatkozik, ha az befejeződött, akkor utólag már senkin nem lehet számon kérni, hogy miért nem tartják be azokat a jogszabályokat vagy azok egyes rendelkezéseit, amelyek éppen azt garantálják, hogy a közhatalomnak ez a kizárólagos birtoklása, magyarul az önkényuralom működjön. Az Alaptörvény nem is teszi: csak a törekvésnél szabja feltételként a törvényes eszközökkel való fellépést, ha már megvalósult az önkényuralom, ilyen feltételnek nincs értelme.

– Befejeződött már a törekvés, vagy lehet ezt még fokozni?

– Nem, ezt már nem lehet fokozni. Nyilván vannak állami szervek, például az Alkotmánybíróság vagy akár az Országgyűlés, mint egyfajta gyülekezet, amelyek adott esetben léphetnek ebben az ügyben, de úgy tűnik, hogy ez a C cikk második bekezdése egy forró gesztenye, amit mindenki dobál át a másiknak, és igyekszik róla hallgatni. A közélet is hallgat, ami tulajdonképpen érthető emberileg, hiszen ki az, aki hajlandó kimondani, hogy „gyerekek, nem kell betartani azokat a törvényeket, amelyek az önkényuralmat szolgálják, hiszen maga az Alaptörvény nyilvánítja azokat alkotmányellenesnek”? Az alkotmányellenes törvényeket pedig nem kell betartani. Ezt tudja kínálni a jog, ennél többet nem.

– És ez elég?

– Vagy legalábbis nem kevés. Lépten-nyomon azzal a problémával találkozom, hogy az emberek úgy gondolkodnak, a törvényeket, bárki is hozta őket, bizony be kell tartani. Ez az elmúlt huszonöt év vívmánya, és őrizni is kell ezt a törvénytisztelő, jogállami mentalitást, csak azt tegyük hozzá: az alkotmányos törvényeket kell betartani. Hiszen az Alaptörvényben is azért szerepel ez a cikk, mert Magyarországnak történelmi tapasztalata van arról, hogy az önkényuralommal szemben időnként fel kell lépni, ezért engedi meg, kifejezetten felmentést adva a betartás alól, hogy ezeket az illegitim döntéshozók által hozott alkotmányellenes törvényeket, pontosabban az önkényuralmat szolgáló passzusaikat ne kelljen betartani. Erre minden embernek alkotmányos alapja van, csak kell végre valaki, aki elég bátor ahhoz, hogy ezt felvállalja. S minthogy Magyarországon az önkényuralom már tény, épp ezért szeretném felmenteni Magyarország polgárait, és felhívni őket arra, hogy igenis, ne tartsák be azokat a törvényeket, amelyekről kimondható, hogy alkotmányellenesek!

– Mint például?

– Gondolok itt, mondjuk, a földbérletet szabályozó törvényekre vagy a trafikpályázatokra. Azoknak az embereknek alkotmányjogilag igazuk van, akik úgy ítélik meg, hogy ezek a földbérleti pályázatok és döntések valahol, közvetetten egy önkényuralmi rendszer állami szintre emelt, rendszerszintűen korrupt döntéseket lehetővé tevő törvényeiből következnek, és beszántják az új bérlőnek a földjét.

– Más eszköz nincs, csak a törvényszegés?

– Hiszen épp az önkényuralmi rendszer logikájából következik, hogy beszorítja az emberek cselekvési lehetőségeit egy végletes helyzetbe, ami azonban – ezt ne felejtsük el – egy velejéig alkotmányellenes rendszer gyakran alkotmányellenes törvényi rendelkezéseinek megszegését jelenti. Nem általában törvényszegést, hanem az Alaptörvény felmentésén alapuló alkotmányos törvényszegést.

– Vissza lehet ebből térni egy normális állapotba?

– Annak az első lépése kizárólag a választási rendszer megváltoztatása lehet. Ez mindennek a kulcsa, az Alaptörvénnyel, a – mint látható, az önkényuralmi politikai rendszer működésének is lényegi elemét képező – korrupcióval, a sajtószabadsággal vagy bármi mással csak utána, a demokrácia és az alkotmányosság, a jogállam helyreállítása után lehet foglalkozni.

– De hát maga a választási törvény is arra irányult, hogy ezt a hatalmat leváltani ne lehessen. S ha nem lehet leváltani, ki változtat a választási törvényen?

– Ez egy tökéletes csapdahelyzet. Az önkényuralom ugyanis mindig csapdába csalja a polgárokat, és a polgároknak kell kitalálniuk, hogy ebből hogyan lehet kimászni. Én nem tudom, hogy mikor jön el az a pont, amikor valaki végre felelősségteljesen kezd gondolkodni és cselekedni, de ebben a helyzetben – különösen a „bizonyítványt magyarázva” képviselőként – dagonyázni súlyos morális felelőtlenség a nemzet és a történelem előtt. Ezt tartósan nem lehet elviselni. Itt nap mint nap sűrűsödnek az események, nem telik el hét anélkül, hogy orbitális botrányok ne lennének. Most már be kell látni, hogy elértük azt a határt, ahol már nem lehet tovább hazugságban élni. A közéletnek ezzel szembe kell néznie. Az ellenzék torkán szorul a hurok, meg kell érteniük, hogy ezzel a locsogással nem mennek semmire. Nem a nemzeti italboltokra vonatkozó törvénytervezet hatástanulmányait kell hiányolniuk. Az a legnagyobb probléma? Nem. Egyetlen ponton kell fellépniük, egy dolgot kell követelni: új választójogot. Ezzel kell kezdeni a munkát.

– A kormány meg újabban a törvények túlburjánzását szeretné az Államreform 2-vel megfékezni.

– Ez már nem törvényalkotás, ami itt történik, hanem egy cirkusz. Azért burjánzik a jog, mert valaki fölkel reggel, eszébe jut valami, és 11 órakor már számozzák a paragrafusokat. Aztán délután már módosítani kell, mert valaki más véletlenül kimaradt a jóból, pedig be kellene, hogy férjen. Így prostituálják a jogot, és arra használják, hogy napi politikai döntéseket kőbe véshessenek. A sok törvénynek ez volt az egyik célja.

– Van másik?

– Nagyon sok mindent meg kellett változtatni ahhoz, hogy a kormány leválthatatlanságának állapota létrejöhessen. Azért egy államcsínyt megcsinálni, az jogilag egy nagyon komoly munka, e tekintetben megemelem a kalapomat a kormánypártok és szellemi holdudvaruk előtt, mert tökéletesen zár a rendszer. Az más kérdés, hogy én ezt egy amorális boszorkánykonyhának tartom…

– Hogy tud az ország ennyi keret, korlát és törvény közé szorítva működni?

– Az ország most is csak úgy működőképes, hogy az állami beruházások 95 százalékában európai uniós pénz is van. Ez iszonyú nagy összeg, itt egy zebrát nem lehet az úttestre enélkül felfesteni. Magyarul: lélegeztetőgépen vagyunk. Azt tehát látni kell, hogy Magyarország működésképtelen, ha az unió, a norvégok, a svájciak nem finanszírozzák. A kérdés viszont messzire vezet: meddig hajlandóak az EU, illetve az egyes országok adófizetői pénzelni egy olyan rendszert, amely teljes mértékben ellentmond azoknak az elveknek, értékeknek, amelyeket az unió képvisel? Hiszen Putyinnak vagy éppen korábban Hugo Cháveznek sem küldtek pénzt… Mivel lassan semmiféle értékrendbeli hasonlóság nincs köztünk és az EU országai között, előbb-utóbb az unióban is fel fog merülni a kérdés, hogy tulajdonképpen ők miért finanszírozzák ezt az országot. Ennek pedig idehaza is komoly következményei lehetnek: ha majd nem lesz miből fizetni a közvilágítást vagy az építkezéseket, akkor a magyar polgárokban is másfajta kérdések merülnek majd fel az ország állapotát, működését illetően.

– Vagyis csak egy kívülről jövő gesztus, vagy inkább retorzió tudna idebent változást hozni?

– Ó, nem, a józan ész is tudna, de annak most nem igazán látjuk semmilyen jelét. Az unióra csak azért utaltam, mert objektíve – mint egy időjárási fronttal – számolni kell biztos következményként azzal, hogy egyszer megelégelik azt, ami nálunk folyik. De megoldást a problémára csak belülről lehet találni.

– És mégis hol kell kezdeni?

– Amit nyilvánvalóan senki nem akar, az az erőszak – akkor sem, ha az erő folytonos hangoztatása és alkalmazása már évek óta egyfajta erényként a kormányzati politika deklarált alapja. Akkor viszont le kell ülni beszélni, és el kell végre dönteni, hogy ki és milyen módon tudja képviselni azt az 56 százalékát a magyar lakosságnak, amelyik ma – még a nem tiszta választások által is kimutatott szavazata erejével – nem ért egyet azzal, amit a jelenlegi kormány képvisel, s ezért az ellenzékre voksolt, vagy éppen már el sem ment szavazni.

– Ez így elég távolinak tűnik.

– Mégis: ez a legbiztatóbb, amit jelenleg, a választásokból mérleget vonva mondani tudok.

Vörös Imre
• (1944) volt alkotmánybíró, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1968-ban szerzett jogi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1969-től 2014-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetben kutatóként tevékenykedett. A tudományok doktora fokozatot 1989-ben szerezte meg. 1990-ben az első alkotmánybíróvá választott jogtudósok egyike volt, jelölését mindegyik párt támogatta. 1999-ig volt a testület tagja.

Ezért nem megy az adóhatóság a cigány maffiózók után: Vida Ildikó, az USA-ból kitiltott NAV-vezér szintén "zenész".

A cigányasszonyt még Simicska tette fel a táblára paraszt fajsúlyú bábuként, csak közben a sakk szabályai szerint Ildikó elért az alapvonalig, és NAV-királynő lett belőle. Parkinson törvénye szerint egy hierarchikus szervezetben sokan eljutnak addig a beosztásig, amelynek betöltésére már alkalmatlanok, Vidára ez igaz lehet.

https://kuruc.info/r/53/134943/

Jól gondold meg, hogy mire kattintasz!

Olyan ütemben dübörög itt a rezsiháború, hogy még pár roham, és Rogán Antal végérvényesen visszabombáz minket az áram, csatorna és internet nélküli középkorba. De legalábbis 2002-be, amikor még annak is örültünk, ha ISDN-vonalon a nap végére megérkezett a délben kiválasztott, tizenöt perces pornóklip. És miközben remegő kézzel csomagoltuk ki a zip-fájlt, csak abban reménykedhettünk, hogy ezúttal nem a teljes film első, párbeszédekkel telezsúfolt öt percét sikerült letöltenünk.

Olyan ez mint a Mad Max 3: az első pár jelenetben úgy tűnik, hogy ez a múlt, de aztán kiderül, hogy a jövő, csak annak kicsit elcseszett. Ha bevezetik a tegnap belóbált internetadót, kétszer is meggondoljuk, hogy megéri-e azt a pár száz forintot, hogy kiscicás videókat nézegessünk a Youtube-on. Vagy, hogy letöltsük, amint Lexi Belle full hd-ban indul munkába.

És akkor a kereszténydemokraták kedvéért hagyjuk a pornó kínálta sekélyes és erkölcstelen szórakozást: havonta több száz forintba kerül majd, hogy kedvenc barokk zenéinket hallgathassuk a neten, és ha nem lesz határa az adónak, akár ezreket is fizethetünk majd azért, hogy időnként videóchateljünk a külföldre szakadt rokonokkal.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy egy reklámcég, vagy egy építésziroda hány százezret fizethet majd csak azért, mert nagy fájlokat küldözget ide-oda.

Most egy pillanatra felejtsük el, hogy ez az egész olyan, mint gázspray-vel szembefújni egy pitbullt: eltereli ugyan a figyelmet, de iszonyatosan nagy balhé lesz belőle. Igen, jó eséllyel a Fidesz csak azért dobta be az új adót, hogy addig se azon gondolkodjunk,hogy igaz-e, amit az Egyesült Államok terjeszt rólunk: hogy nálunk kormányközeli maffiózók szednek védelmi pénz a multiktól, és ha valaki nem fizet, hát ráeresztik az adóhatóságot.

Vegyük fel a narancs alufóliából hajtogatott kis csákót, húzzuk jól a fejünkbe, hogy megvédjen a valóság káros kisugárzásától, az igazságtól, meg egyéb zavaró interferenciáktól. Képzeljük el, hogy az internet megadóztatásának van értelme.

De ha ez így van, és tényleg ez a pár tucat milliárd forint hiányzik a költségvetésből, és kizárólag az internetszolgáltatóktól lehet beszedni, mert az Audi Q7 és Mercedes G-Klasse tulajdonosokon már így is aránytalanul nagy a teher, akkor is biztos így kell ezt? De komolyan, melyik volt az az idióta, akit annyira szorított a nyakkendő, hogy az oxigénhiányos állapotában megálmodta az adatforgalom-arányos adóztatást?

Mert úgy gondolta, hogy ez olyan mint a telefon, ha nem nyafog a nagyi minden este másfél órát interurbán, hogy megint sajog valamije, akkor nem olyan nagy összeg az? A telefon amúgy sem csevegésre való, beköszönsz, mondod, jól vagy, találkozzunk kedden, aztán jóéjszakát?

Hát tényleg nem volt senki a minisztériumban, aki valaha látott volna már internetet, de nem azt, amelyik csipog, meg recseg, hanem szélessávút, amivel nem csak emailezni, meg adóbevallást beküldeni lehet? 

És ha nem volt senki a minisztériumban, hát tényleg nem tudtak valakit felhozni valamelyik háttérintézmény pincéjéből, hogy elmondja, az internet már rég a korlátlan adatforgalomról szól?

Elárulok valamit, hátha a Habony Árpi még nem szólt: az internet adatforgalma meredeken nő. És nem csak a pornó dagasztja, de a rádió és a tévé is már egy ideje odaköltözött, sőt neten vannak az ipari kamerák, az ébresztőórák, sőt néhol már a mikrohullámú sütők is. A net már lassan full hd, és 120 frame per secundum, ha jövőre csak 5000 forintnyi adó jut havonta egy átlagos júzerre, akkor három év múlva az bizony 25 ezer forint lesz. És akkor még nem is kötötte a frigót a netre, csak nagy felbontásban nézi majd a Tumblren az elefántbébis animgifeket.

Persze azt is lehet, hogy Orbán Viktor ezentúl pendrive-on postázza ki az üzemavatásról készült képeit, én meg kis flopin visszaküldöm, hogy lájk, de ez azért mégsem olyan mint az Százmillióan a Nemzeti Együttműködés Rendszeréért Facebook-oldala.

Az interneten még Kína sem vezetett be jegyrendszert, mivel tudják, hogy net nélkül csak egy rohadt nagy fröccsöntőüzem lenne az egész ország. Értem én, hogy a Fideszben még mindig vannak olyan politikusok, akik azon röhögcsélnek, hogy kukacponthú, mert a netet eddig csak nyomtatási nézetben látták, de azért valaki szólhatna nekik, hogy a szélessáv ugyanolyan közszolgáltatás, mint az áram, vagy a csatorna. Ha nincs, akkor Kazincbarcikát nem sok minden választja el Kalkutta Alsótól.

Hiába finomítja ezt a tervezetet a Fidesz majd nagyon hamar, hiába ígérik majd meg, hogy plafont építenek a törvénybe, és legfeljebb 700 forint lehet havonta az adó, ezúttal nem jön be a "beijesztünk, aztán annak is örülsz, hogy ha csak a felét csináljuk meg, annak amivel fenyegettünk"-taktika. Most ugyanis nem egy iparágat, egy szakmát vagy egy szűk érdekcsoportot fenyegetett meg a Fidesz, hanem az egész társadalmat. És ami a legrosszabb, hogy közben kiderült, hogy baloldali lejáratókampány és liberális világösszeesküvés sem kell ide: ezek tényleg maguktól ilyen inkompetens idióták.

Tehát, te ezzel a mondattal értesz egyet:

Amerika az ellenségünk, az oroszok felé kellene közelednünk. Amerika ráadásul polgárháborút idézhet elő nálunk, ha a korrupció vagy az internetadó ellen tüntetnek, mert az USA nem tudja, hogy az Orbán-kormányt soha nem lehet leváltani.

Büszke ne legyél rá!

Pffff....   írja ezt, aki szabadságharcosoknak nevezte a tévé székház előtt randalírozókat! ....  Nemáá.. 

Különben erre a Godfriend azt mondta, hogy a békemenetekre is ki szokott menni ..  a hangulat megfigyelése miatt. 

Tniillik ez a feladata.

Hát én máshogy látom.

Bármennyire is kezd már gusztustalanná válni az, amit támogattam, inkább Bencsik véleményét osztom:

"...André Goodfriend követségi ügyvivő részvétele a tüntetésen tudatos volt; azért ment oda, hogy lássák, és mindenki számára világos legyen, Amerika az Orbán-kormány ellen hajlandó bevetni a Majdan tér típusú véres forgatókönyvet is, ha kell..."

• Bede Márton
• publicisztika
• ma 8:27
  

Van abban valami nagyon-nagyon vicces, hogy az első komolyabb Orbán Viktor-ellenes megmozdulást pont Orbán Viktor csodafegyvere, a rezsi váltotta ki. És egyben persze valami nagyon-nagyon szomorú is, hiszen az utóbbi négy és fél évben annyi mindenért lehetett volna utcára menni, ami 700 forintnál jobban ártott Magyarországnak, a demokráciának, és azok a fiatalok jövőjének, akiket először a vasárnap esti budapesti hidegben lehetett politikai tüntetésen látni. De hát a fene se gondolta volna, hogy Gyurcsány Ferenc abba bukik bele, hogy közöl egy közismert tényt: minden politikus mindig hazudik.

Orbán Viktor bukása néhány héttel azután, hogy a Fidesz – persze néhány, a választási csalást bőven kimerítő törvénymódosításnak köszönhetően – gyakorlatilag az ország összes önkormányzatában többséget szerzett, nem tűnik reálisnak. Az internetadó apropóján utcára vonuló, tízezernél jóval több ember üzenete azonban egyértelmű: most már tényleg nagyon sok nagyon dühös magyar állampolgár gondolja úgy, hogy ez így nem mehet tovább. Ők nem feltétlenül azért tüntettek, mert nem tudnának havi 700 forintot kifizetni, hanem mert az internetadó néhány nap alatt szimbólum lett.

Az internet a jövő, a Nyugat és a szabadság – és vannak még viszonylag sokan az országban, akik a hazájuk jövőjét nyugatiként és szabadként képzelik el.

A néhány nap alatt, szinte spontán szerveződő megmozdulás hosszú ideje a legnormálisabb magyar tüntetés volt. Egyrészt mert – bármit próbál majd a kormánypropaganda a következő napokban forszírozni – semmi köze nem volt semmilyen politikai párthoz. Igen, ott volt a tömegben Demszky Gábor, mint ahogy André Goodfriend is, az egyik szervező pedig Gurmai Zita szocialista politikus fia, de senki se higgye majd el, amit a Magyar Nemzet ír: ez nem gyurcsányista-bajnaista-sorosista demonstráció volt háttérhatalmi szervezéssel, hanem egy rakás magyar ember, akik szerint ahogy most van, az nagyon nincs jól.

Hogy mennyire normális volt a tüntetés, azt a rendőrök Magyarországon szokatlanul profi fellépése is jelezte.

Ha nagyon akarták volna, akár neki is mehettek volna a Lendvay utcai Fidesz-székház elől többszöri felszólításra sem távozó tömegnek, de példásan visszafogták magukat. Néhány ablak és zsalu betört, de bőven azon a határon belül, ami egy európai, demokratikus, sőt, kifejezetten demokráciapárti tüntetésbe belefér. Újságírókat abuzálni persze nem szép dolog, sőt, egyenesen antidemokratikus, de hát azt senki sem gondolhatja, hogy Magyarországnak és a közös jövőnknek a Hír TV vasárnap esti leköpése többet ártott, mint a Hír TV tetszőleges vasárnap esti műsorfolyama.

40% focidrukker, 35% átlagember, 25% szélsőbalos – a 444 egyik helyszíni tudósítója szerint így oszlottak meg az arányok a Fidesz-székházat diszkréten megdobálók közt. Az esti balhé előtti tüntetésen viszont minden beszámoló szerint feltűnően nagy számban voltak fiatalok, ráadásul olyan, a magyar átlagnál jobban öltözött, jómódúbbnak tűnű fiatalok, akiket soha, semmilyen demonstárción nem látni.

Ők azok, akiknek eszükbe sem jutna valamelyik többször megbukott ellenzéki párt tüntetésén részt venni, és pénzért sem mennének ki azokra a jószándékú, de amatőr és fantaszta csoportocskák által szervezett dzsemborikra, amilyen legutóbb október 23-án volt Budapesten. Viszont ők azok, akik ott lesznek,

ha Magyarország vezetői teljesen elveszítik a józan eszüket, és komolyan elkezdenek gondolkodni a szakításon az EU-val, a Nyugattal, a világnak azzal a részével, amely jobban szeretne élni, mint Belarusz és a Dnyeszter Menti Köztársaság.

A vasárnapi tüntetés ezeknek az embereknek a megmozdulása volt. Spontán szerveződő, vidékről indított buszok és pártkasszák nélküli erődemonstráció. Lehet, hogy semmiféle folytatása nem lesz, de ennél civilizáltabban nem lehet az asztalra csapni.

Broadcast live streaming video on UstreamÉlőben:

 

Tárgy: kellemetlen kormány eltávolítása

2013. június 24., hétfő, 13:32 Utolsó frissítés: 2013. június 24., hétfő, 14:04

Szerző:
Tóta W. Árpád

Ha egy ennyire korrupt kormányt nem tud megbuktatni a Nyugat, akkor tényleg hanyatlik. Tóta W. Árpád írása.

Kapja:

Bilderberg-csoport Titkársága
Echelon-rendszer, gépház, Langley
Közép-Európai Gyíkember-parancsnokság
Devon Miles, Jogért és Igazságért Alapítvány

Fotó:

Tisztelt aknamunkások és birodalmi helytartók! Van egy közös problémánk: egy otromba, rossz magaviseletű kormány Európa határán, amelynek nincsenek gátlásai, és egyáltalán nem szeretne fair versenyt. A magyar választók többsége kormányváltást akar, de az országunkat foglyul ejtő kisebbség mindent megtesz, hogy ezt ne érhessék el.

Na most. Önök három éve azon pöcsölnek, hogy ezt a rezsimet putyinizmusként vagy perónizmusként azonosítsák, és szemmel láthatóan azt hiszik, hogy ha Orbán fejére olvassák a jogállam meg a demokrácia lebontását, akkor kénytelen lesz változtatni. Hát nem lesz. Őt egyedül az érdekli, hogy a magyarországi választásokat megnyerje, Európa meg csak annyira, amennyire ehhez kellenek az uniós pénzek.

A magyar választók tömegeihez – és főleg a varázsos világban élő hívekhez – nem az jut el, hogy az unió rosszallja az emberi jogok sérelmét meg a harci szekerceként forgatott alkotmányozást. Hanem hogy a karvalytőke el akarja venni a rezsicsökkentést, és ezért kitalálnak mindenféle ürügyet, pedig nincs is semmi baj. Vagy sehogy se jut el, mert ez már külpolitika, ami a magyart kevéssé érdekli, ahogy az alkotmányjog is.

Jaj, hát akkor nincs mit tenni? Valóban képtelen érvényesíteni érdekeit és értékeit a hatalmas Európai Unió? Ez lenne szuperhatalom? Ennyit tudna a nyugati demokráciák közössége? Nos, akkor viszont Orbánnak van igaza, és Önök tényleg hanyatlanak.

Pedig a példa az utcán hever, illetve iszkol. Éppen most omlott össze egy kormány itt a közelben, de úgy, hogy a komplett cseh jobboldal nem áll fel belőle egyhamar. És fogtak el menekülő miniszterelnököt osztrák autópályán, és zuhantak a környéken mások is a hatalom csúcsáról a börtönig. És ezeknek az eseményeknek mind ugyanaz volt a mozgatórugója: a leleplezett korrupció.

Szíves tájékoztatásul: a fasizálódás a magyar rezsimnek nem a lényege, csak eszköze. Nekik az jól jön, ha nem lehet őket leváltani, ha nem alapjog szaglászni az ügyeik után, és ha minél többen félnek. De nem ez a céljuk, hanem amit ez lehetővé és megúszhatóvá tesz: a csoportosan elkövetett anyagi haszonszerzés.

Ez mostanra egyébként eléggé nyilvánvalóvá vált, ami megint csak nem túl hízelgő a magyarokra nézve. A trafikmutyit maguk a fideszesek is korrupciónak látják, legfeljebb mint ilyet helyeslik, mert vagy érdekeltek, vagy pedig sajnos betegek. De azért a többségnek felbassza ám az agyát, mert a Simicska ezermilliárdjait nem tudta felfogni, ezt meg átlátja. Ezermilliárddal nem tudna mit kezdeni, a havi párszázezer pluszjövedelemnek viszont megvolna a helye.

Csehországhoz vagy Horvátországhoz képest Magyarország azért nehezebb feladvány, mert mostanra már nem maradt olyan rendőri egység, ügyészség vagy hatóság, amely egyáltalán napirendre venné a fideszes korrupciót. Sőt az a bűnös, aki felfedi. Az immunrendszerünk odavan, Magyarország AIDS-es.  És momentán nincs ellenzék, amelynek volna esze és kapacitása a leleplezésre, és ereje ahhoz, hogy a most folyó országos rablást műsorban tartsa.

Hát ezzel kellene foglalkozni már rég, tisztelt Alapítvány és Birodalom. Igazán nem teljesíthetetlen kihívás, nem egy Szíria. Információt gyűjteni a kormánypárt korrupciójáról, és terjeszteni rádióban, tévében, interneten és röplapon: ez egy precíziós bombázáshoz képest aprópénz és csekély erőfeszítés. Nem a lovasságot kell küldeni, csak a bizonyítékokat.

Támadási felület van bőven. Talán kicsit sietősen zárult le a Gripen-ügy, nemde? Talán vannak érdekes magyar vonatkozású adatok a meghekkelt svájci bantitkok fájljaiban, hm? És nyelvet fogni sem megoldhatatlan küldetés: ha ezek a dominók elkezdenek dőlni, a büntetlenség ígérete is elégnek bizonyulhat.

Orbán és köre zsírosodását fel lehet tárni – és el lehet újságolni a magyaroknak. Annak azonban nem az a módja, hogy Daniel Cohn-Bendit Strasbourgban leordítja Orbán haját, hanem az, hogy Európa és Európán kívüli barátaink szóba állnak velünk közvetlenül, és dalban mondják el. A magyar kormánynak aligha lehet kifogása az ellen, ha egy alapítvány műsoridőt vásárol, lévén hogy a saját kampányát is ugyanígy tervezi intézni.

A lelepleződött, egyértelműen bizonyított korrupciónak megvan az az óriási előnye, hogy a tetten ért politikust senki sem sajnálja. Dicstelenül süllyed el, és megtagadja mindenki, hogy mentse a saját bőrét. Minden másfajta bukás csak azzal járna, hogy kezdődik elölről az egész onnan, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Úgy viszont már nehéz lesz előadni, ha közismertté válik, hogy haza alatt a saját pénztárcáját érti az úr.

Végül azoknak a csökötteknek, akik azt képzelik, hogy a korrupció leleplezéséhez külföldi segítséget igényelni hazaárulás volna: nem, nem az, ti pedig hülyék vagytok. Az nem hazaárulás, ha az Interpol fogja el a magyar bankrablót. Vagy a horvát miniszterelnököt. Hanem az a közjó.

Az utánuk következők pedig remélhetően tanulnak az esetből, és vagy kevesebbet lopnak, vagy nem vesznek össze az egész világgal. Ha csak az egyik sikerül, máris nyertünk mindannyian.

Én megszüntetném az áfamentességet, minden forint után tessék befizetni, valamint az internet adónál inkább az emailekben a karakterek számára vetném ki az adót, a Magyar Posta bevételkiesése miatt. De ha összekapom magam, lennének ötleteim.