Sosem látott információs fegyverrel látná el az államot az új, ujjlenyomatos személyi

2015. március 31., kedd, 11:14 Utolsó frissítés: 2 perccel ezelőtt

Szerző: hvg.hu

Januártól igényelhető az új, biometrikus azonosítóval is ellátott személyi, ami számos okmány szerepét átvenné, ugyanakkor sosem látott mértékben koncentrálná egy személy közlekedésrendészeti, rendőrségi, állampolgári és egyéb adatait. A hétfőn közzé tett javaslatot csütörtökig véleményezheti a társadalom. Az ezredforduló környékén alkotmánybírósági határozat akadályozta meg a hasonló adatintegrációt.

Januártól igényelhető az új elektronikus személyi igazolvány, amely már ujjlenyomattal is azonosítja az állampolgárokat – derült ki a Kormány.hu-n közzétett törvényjavaslatból. Az új okmányt nem kötelező jelleggel vezetnék be.

A Napi.hu cikke szerint az új kártya kiváltaná a TAJ-kártyát, az adóigazolványt, és akár közlekedési bérletnek is megfelelne, és erősebben védené az adatokat. A jelenleginél biztonságosabb okmány az EU-tagállamokban is érvényes lenne, így belső útlevélként is szolgálhatna.

Az új okmányt a biztonság kedvéért biometrikus azonosítóval is ellátnák. A chipbe nem csupán a tulajdonos digitális ujjlenyomata kerülne, hanem ide kerülhet az e-aláírás is.

Az e-személyi információbiztonsági feladatait a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat látja el. Ez eddig is így volt, ám az új javaslat lehetőséget adna rá, hogy a biztonsági ellenőrzésben a nemeztbiztonsági átvilágításon átesett piaci szereplők is részt vegyenek.

Információs csodafegyver?

Az új javaslat ugyanakkor eddig nem látott információs fegyverrel látná el az államot. Egy úgynevezett összerendezési kóddal ugyanis összefésülhetnék az adott személlyel kapcsolatos valamennyi nyilvántartást - idegenrenészeti, lakcím-, adóhivatali, társadalombiztosítási, közlekedésrendészeti és rendőrségi ügyek válnának így egyszerre nyitott könyvvé több állami adatfelhasználó számára.

Az ezreforduló környékén a vonatkozó alkotmánybírósági határozatok miatt még nem volt megvalósítható az adatok ilyen mértékű koncentrálása, pedig már akkor is próbálta elérni az első Orbán-kormány, hogy összedolgozzák az adóhivatali és tb-rendszereket. Az Ab akkor kimondta: az egyén jogai előrevalóbbak az állam érdekénél.

A javaslat még a kormányzati vita előtt nyilvánosságra került, de a társadalmi szereplők a hétfőn nyilvánosságra került javaslatot csak csütörtökig véleményezhetik.

"A Quaestor csődről: előre látható volt már évek óta, hogy hamarosan ez lesz a vége. Igazából senkit nem lepett meg a dolog. Én (és sokan mások még) csak azon csodálkoztunk, hogy eddig elhúzódik a dolog.

Elég ha előveszed a cégcsoport 2013-as nyilvános beszámolóját: a teljes árbevétele a cégcsoportnak 10,4 milliárd forint volt. Ha nagyon bőkezű vagyok, azt mondhatom, hogy ha minden nagyon nyereséges volt, ezek alapján maximum évi 2 milliárd forint profitot termelt a cég.

Ha más hitele nem lett volna a cégnek (volt), csak az, amit a kötvényesektől hivatalosan felvettek 48 milliárd forint, melynek kamatai 6,5 és 11% között szóródtak, akkor egy 7,5%-os átlagkamat mellett csak kamatfizetésre ki kellett volna fizetniük évente 3,6 milliárd forintot. Ez majdnem dupla annyi, mint a bőkezűen feltételezett teljes profit és akkor még hol van a tőketörlesztés és az egyéb hitelek. (Persze azt nem tudhatjuk, hogy 2014-ben mennyivel nőtt a bevétel.)"

Tessenek mondani, a felügyeleti szervnek ez hogy a faszomba nem tűnt föl?

Egy blogbejegyzés 2013. májusából

??? Ez lemaradt.

Elhiszem. 

Csak ezek a tetvek, a legrosszabbak! 

És akkor a tudományos munkáért nyilván díjjat kapnak .

Első perctől kezdve lehet tudni, hogy egy veszélyes elmebeteg. Aki ezt nem látta, az is.

Más. Ez a bogarlacika, fejezett már valaha egy ėrtelmes mondatot.

Addig járt a korsó a kútra...

A csillagászati kivitelezési árak miatt az Európai Bizottság a napokban elutasította az M4-es autópálya építésének magyar kérelmét. Brüsszel szerint csak kartellezéssel jöhetett ki a közel 4 milliárdos kilométerenkénti építési költség.

Az Index információi szerint a múlt héten Brüsszelben elbukott az M4-es sztráda Abony-Fegyvernek közötti szakaszának támogatási kérelme.

Az Európai Bizottság szerint a három részre osztott szakasz mindegyikén elképesztően eltúlozták az építési költségeket, annyira, hogy ezt már nem engedik finanszírozni a 2014-2020-as uniós programjaiból.

Kartellgyanú miatt beintett az EU az M4-es 110 milliárdos szakaszáraAz unióban kiakadtak a 4 milliárdos kilométerenkénti költségen. A kormány fizethet vagy új pályázatot írhat ki.index.hu|Forrás: Spirk József

Már a tudomány is felfigyelt Orbán Viktor hatalomgyakorlási módszereire

Az elmúlt években megsokasodtak az olyan nyugati elemzések és megszólalások, melyek a Nemzeti Együttműködés Rendszere címke alatt kibomló magyar kormányzást a demokratikus értékektől való fokozatos eltávolodásként értelmezték. Ehhez nyilván nagy lökést adott Orbán Viktor híres tusványosi beszéde is, mára viszont odáig jutott ez a folyamat, hogy már ismert társadalomtudósok is egy újfajta autoriter hatalom megtestesítőjeként tekintenek a magyar miniszterelnökre. Orbán Viktor illiberális demokráciájából gyakorlatilag akadémiai tananyag lett.

Sergei Guriev, a párizsi Sciences Po közgazdászprofesszora és Daniel Treisman, az UCLA politikaitudományi professzora közös tanulmányában egy új hatalomgyakorlási modell alapjait írta le, melyet ők egyszerűen új autoritarizmusnak neveztek el. Ennek lényege, hogy a társadalom elnyomása a nyílt erőszak helyett inkább a tömeges manipuláció eszközével történik, ráadásul úgy, hogy ez nem járt elszigetelődésükkel a világgazdaságban.

A két kutató tanulmányában egy absztrakt játékelméleti modellt vázol fel, képletek segítségével mutatják meg, hogy “A Diktátor” hogyan képes fenntartani hatalmát. Ehhez a modellhez vázolt bevezetésben kerül elő többször is Orbán és Magyarország példája.

A Guriev és Treisman által csak modern diktátoroknak nevezett hatalmi szereplők azért lehetnek képesek akár még visszafogott gazdasági teljesítmény mellett is hatalmon maradni, mert az információalapú diktatúra egy olyan modelljét alkalmazzák, ami jobban illeszkedik a modern társadalmakhoz.

A klasszikus, XX. századból ismert diktátorok archetípusa fölött már eljárt az idő. Ismerni persze még olyan országokat, ahol nyílt erőszakkal nyomják el az ellenzéket, ott van Észak-Korea vagy Szíria, de az elmúlt évtizedekben egy olyan új típusú autoriter hatalmi forma tűnt fel, ami sokkal jobban tudott alkalmazkodni a XXI. század világ olyan vívmányaihoz, mint a nyitott határok, a globális média vagy a tudásalapú gazdaságpolitika.

És az ilyen hatalmi berendezkedésekre példa Guriev és Treisman kutatásában Orbán Viktor is. A perui Alberto Fujimori, a török Recep Tayyip Erdogan, az egykori maláj miniszterelnök-rekorder Mahathir Mohamad és Vlagyimir Putyin mellett. Bennük a szerzők szerint mind az a közös, hogy illiberális rezsimjeiket komolyabb erőszak alkalmazása nélkül voltak képesek konszolidálni.

Ezeknek az új autokráciáknak a szerzők szerint tipikus jellemzője, hogy demokráciának színlelik magukat, de közben olyan választásokat tartanak, ahol a hatalmon lévők gyakorlatilag mindig győznek, a szabad sajtót ahelyett hogy felszámolnák, inkább lefizetik és cenzúrázzák, a versengő politikai ideológiák helyett csupán a Nyugat iránt érzett harag és neheztelés marad meg politikai elképzelésként.

E rendszerek vezetői pedig sokszor kifejezetten népszerűek hazájukban, főleg azután, hogy minden lehetséges ellenfelüket ellehetetlenítették.

A két kutató 2015-ben publikált tanulmányában azzal érvelt, hogy az új típusú autokráciákban a hatalom megőrzésének kulcsa az állampolgárok képzeteinek manipulálásában rejlik.  Ebben persze semmi új nincs, az elérhető információk ellenőrzése, a polgárok megfigyelése, az állami propaganda a régi típusú diktatúráknak is fontos eleme volt. De azokban a rendszerekben az erőszak volt az elsődleges eszköz a kontrollra.

Kutatásukban a diktatúráknak azt a logikáját vizsgálták meg, mely lehetővé teszi a vezető számára, hogy manipulálja az elérhető információkat. Kiinduló feltételezésük szerint az állampolgárok egy kompetens vezetőre vágynak, és foglalkoztatja őket a kormányzás hatékonysága és a gazdasági teljesítmény. Ugyanakkor egy ilyen berendezkedésben a vezető tényleges kompetenciájáról csak viszonylag kevés embernek lehet tényleges tapasztalata, ők alkotják azt a jól informált elitet, ami körbeveszi a diktátort. Az átlag állampolgárok kétféle módon tájékozódnak: egyrészt saját életkörülményeikből szűrnek le információkat, másrészt pedig az állami és a független média információi jutnak el hozzájuk. Ez utóbbi hajlamos azt a képet közvetíteni, amit az informált elit fogalmazott meg a vezető képességeiről. Az is világos a kutatók szerint, hogy ha az állampolgárok egy bizonyos százaléka gondolja már azt, hogy a vezetőjük inkompetens, akkor az idővel a megbukásához vezet.

Egy inkompetens diktátor számára ezért éppen az a kihívás, hogy átverje a lakosságot a kompetenciájával kapcsolatban. Ehhez számos eszköz áll rendelkezésére: a propaganda, a tüntetések ellehetetlenítése, az elit kooptálása, azaz megbízható emberekkel való feltöltése, valamint a cenzúra. Mindezek költséges eszközök, melyek forrása leggyakrabban adóztatás formájából származhat, ami viszont kihat az állampolgárok életkörülményeire. És ez pedig közvetve befolyásolja a diktátor kompetenciájába vetett hitüket. 

Ebből a logikai sémából Guriev és Treisman szerint több dolog is kikövetkeztethető. Egyrészt erre alapozva meg lehet mutatni, hogyan képesek a modern autokráciák túlélni, miközben relatíve kevés erőszakot alkalmaznak az állampolgárok ellen. A hatékony manipuláció esetén ugyanis nincs szükséges tömeges nyílt elnyomásra. Sőt, modelljük szerint ezekben a rendszerekben épp az erőszak megjelenése utalhat arra az ellenzéki erők számára, hogy a rezsim törékeny.

Másrészt az is kiderül mindebből, hogy mivel az informált elit tagjainak együtt kell működniük azzal kapcsolatban, hogy meddig tartsanak ki a rezsim mellett, két alternatív egyensúlyi helyzet is előállhat. Az egyik a kooptált elitre épül, ahol a vezetőhöz való hűséget megfizetik, a másik pedig a cenzúrázott nem-állami médiára, ahol vannak témák, melyről nem írhatnak függetlennek gondolt lapok sem.

Ezek mind megelőző eszközök, arra jók, hogy bizonyos üzeneteket visszatartsanak. De létezik az üzenetek átvitelének direkt módszere is, a propaganda.

Az persze kérdés, hogy miért hisz bárki az ilyen típusú állami propagandának, amikor nyilvánvalóan feltételezhető, hogy a diktátor céljával egybevág, hogy hazudjon. A két kutató magyarázata szerint a propaganda a vezető kompetensségigényéből fakad, azaz hogy a vezetők szeretnének kompetensnek tűnni az állampolgárok előtt. És persze, minden vezető szeret kompetensnek tűnni, még a valóban kompetens vezetők is. Csakhogy ennek a látszatnak a bizonyítékokkal történő alátámasztását egy kompetens vezető sokkal költséghatékonyabb módon meg tudja tenni, hiszen nem kell bizonyítékokat hamisítania. Épp ezért előfordul az is, hogy a diktátorok végül nem is próbálnak meg arra költeni, hogy a kompetenciájuk látszatát fenntartsák, és jelentős forrásokat csoportosítanak át más célokra.

Van még egy modellezett folyamat: ha az inkompetens diktátor képes egy bizonyos időt átvészelni és hatalmon maradni, már ez önmagában elhintheti róla a kompetensség érzetét. És egy ilyen reputáció még esetleges gazdasági visszaeséseket is túlélhet, ha azok nem okoznak túl nagy megrázkódtatást a társadalom számára.

Szintén a modellből levont következtetés, hogy az ilyen típusú rezsimek működésében felerősödhet a cenzúra és a propaganda mértéke, amikor gazdasági nehézségeken mennek át. Törökországban például a növekedés mértéke a 2010-es 7,8 százalékról 2012-re 0,8 százalékra zuhant, ez idő alatt viszont a bebörtönzött újságírók száma tizenkétszeresére nőtt, négyről negyvenkilencre.

A tanulmány összefoglalójának végén Guriev és Treisman arról ír, hogy ezek a diktatúrák sem megdönthetetlenek. Épp azok a modernizációs technológiák bonthatják le őket, melyekhez ezek a diktátorok viszonylag ügyesen alkalmazkodtak. Ahogy az oktatás és az információk egyre több embert képesek elérni, egyre nehezebbé válik az ellenőrzése annak, hogy az informált elit hogyan tud kommunikálni a tömegekkel. Ennek felvázolása döntő lehet annak a régen feljegyzett tendenciának a megértéséhez is, hogy a gazdagabb, jobban teljesítő országok hogyan válnak az idők során politikailag egyre nyitottabbá.

Sergei Guriev és Daniel Treisman How Modern Dictators Survive: Cooptation, Censorship, Propaganda, and Repression című tanulmányát itt lehet elolvasni. (via VoxEU.org)

Orbán elhárítási kartonja nyilvánosságra került

nepszava.hu|2015. márc 19. 10:13 [A+ A-] [Nyomtatás] [Küldés e-mailben]

Forrás:Orbán Viktor/Facebook

1
inShare

Orbán Viktort a katonai elhárítás 1981/82-ben társadalmi kapcsolatként tartotta nyilván – írja a hvg.hu, a portál "lapformátuma," a HVG hetilap fakszimilében közli is az állítást igazoló dokumentumot. 

A zalaegerszegi laktanya katonai elhárítása – a Belügyminisztérium III/IV-es csoportfőnökségének helyi kirendeltsége – Orbán Viktort társadalmi kapcsolatként tartotta nyilván.

Az úgynevezett „A” karton megléte azonban önmagában nem bizonyít együttműködést az állambiztonsági szolgálatokkal - olvasható a hvg.hu-n. A társadalmi kapcsolatok ugyanis nem írtak alá együttműködési nyilatkozatot, nem tettek írásbeli jelentést sem. Ezért arra nincs bizonyíték, hogy Orbán – mint Simicska Lajos sejteni engedte – jelentett volna a katonai elhárításnak.

Az 1982-ben leszerelt miniszterelnököt a belső elhárítás, azaz a BM III/III-as csoportfőnöksége is megpróbálta beszervezni, azonban kísérletük csődöt mondott.

A részletek a hetilapban olvashatók.

Hidd el, semmi különbség a fityeszre, maszoppra vagy akármelyik másik nyomorultra szavazó "tetvek" között.

Ott állunk együtt a szopott farok rossz végén már 25 éve és tökmindegy, melyik jön vagy marad.

...

Már nagyon tele a f.szom a fidesszel meg a rá szavazó tetvekkel.

Jájj,de jó kis zene.

https://www.youtube.com/watch?v=8N63K0VzsNk

Neki nem felesége van?

kálmánolgátok férje volt a beszivárgó bomlasztó...

Mégis csak jobban teljesít az ország. Sikerül lassan eljutni a Szálasi, és Rákosi nevével fémjelzett korszak besúgói rendszeréhez. Besúgó főnöke után szabadon - a fideszjugend tett róla. Csak gratulálhatunk nekik.

Adáshibától az atomvillanásig

2015. március 19., csütörtök, 08:36 Utolsó frissítés: 1 órája

Szerző: Gomperz Tamás

Egy a tábor, egy az ész. A pánik teljesen indokolt. Pont ugyanúgy értenek mindenhez, mint a tévézéshez.

 

Fotó: hvg.hu

Eddig legalább kommunikációban erősek voltak, de újabban szétestek ott is. Azon a héten, amikor a főnököt spicliséggel vádolják, előállnak ezzel a legyél te is spicli ötlettel. Nincs nagy jelentősége, pusztán amiatt érdemes megemlíteni, mert egyedül a kommunikáció területén értek el eddig mérhető eredményeket, meglepő hát a fordulat.

Az nem meglepő, hogy az állami propagandaadó látványosan megbukott mindössze 24 óra alatt. Persze már a kitalálása pillanatában megbukott erkölcsileg, de most kizárólag a megvalósításra koncentráljunk, abban a megcsinálós, iparos, bolsevik trükkös értelemben. Jön-e hang, van-e kép, eltalálják-e a köztársasági elnök vezetéknevének mind a négy betűjét, hogy ne tegyük túl magasra a lécet. A megvalósítás szakmai minősége független attól, hogy morálisan helyes-e, ami megvalósul, éhező gyerekeknek küldött segélycsomagok elsikkasztását is meg lehet szervezni professzionálisan.

A kormány külpolitikája legalább olyan látványosan omlott össze, mint az ünnepi körkapcsolás a propagandaadón. Itt se a dolgok morális részét nézzük, a miniszterelnök megmondta, hogy olyanja a külpolitikának nincsen, csak érdek van, hatékonyság és számítás. Mérjük őt saját magával: annak alapján totális csőd, amit produkált. Haszon semmi, ellenben mi lettünk Putyin uniós macája. Amikor a futsalos külügyminiszter flegmán leoltja az amerikai külügyi államtitkárt, mert az orosz hírügynökség félrefordított szövegét veszi alapul, az pontosan olyan gikszer, mint az „Ádár János”. (Rosszabb.)

Bakiparádéból jutott máshova is, legfeljebb nem ment egyenes adásba. Államosított tankönyvellátás? Karácsonyra már majdnem minden gyerek hozzájutott a könyveihez. Útdíj bevezetése? Teljes szervezési káosz és monoton gépzaj. Gránitszilárdságú alaptörvény? Hatszor kellett módosítani. Ezek az esetek egyáltalán nem kivételesek, a felsorolás vég nélkül folytatható. Elég a profi focira gondolni, az egyetlen témára, ami tényleg érdekli (már a felcsúti sertéstelep hozamán túl). Ezt szereti, ehhez ért a leginkább, bele is szállt a felvirágoztatásába az összes futballokosságával. Eredmény öt év után? Állami pénzből állami foci, ami messzebbre került az angol bajnokságtól, mint a szétröhögött M1 a BBC-től.

Nem véletlenül. Most jön a rossz hír. Nevezzük azonosság-elméletnek. Nincs kétféle Fidesz, kétféle kormány, kétféle Orbán. Ezek az emberek egyen minőségűek és önazonosak. Jó lenne hinni abban, hogy vannak ugyan köztük az idióták, akik mindenféle számolás nélkül döntenek ágazatok sorsáról, vasárnapi zárva tartásról, atomerőműről, de mellettük azért ott vannak a komoly és felkészült emberek is, akik megakadályozzák, hogy ebből nagyobb baj legyen.

Jó lenne, de nem így alakult.

Pont ugyanazok, pont ugyanazon a színvonalon döntenek arról, hogy kevesebb gyerekek érettségizzen és több menjen inasnak, mint akik jó ötletnek tartották a napelemeket környezetvédelmi adóval sújtani. Nem mások döntenek az atomerőmű megvalósításának részleteiről sem, mint azok a Mekk Elekek, akik a saját kis tévécsatornájukat ilyen igényességgel hozták össze. Ez az azonosság-elmélet lényege. A Habony–Matolcsy–Parragh szabvány egyenszilárdságú. A fejétől bűzlik a NER. A pánik abszolút indokolt.

Erre mondhatja valaki, hogy az atomerőmű-építés az más, abba nem szólnak bele, meg olyat már korábban is sikerült egyet felhúzni, tehát nem lesz baj, de egyfelől körkapcsolásos tévéműsort 1983-ban még sikerült hiba nélkül levezetni, másfelől miért ne szólnának bele a részletekbe. Nem úgy, hogy akkor az a magfúziós izé most hova legyen bekötve, hanem hogy kinek a cége szállítsa a betont, kinek az unokaöccse vegye át az erőmű részéről, és kinek a megbízható komája ellenőrizze a minőséget. Az ilyen szokott úgy végződni, hogy a két adáshiba között véletlenül végre adásba kerülő riporter a boldogságtól, a szirénahangra ébredő ország a reaktortól sugárzik.

A különbség annyi, hogy a tévéjük fontos nekik, mert a hatalmuk megmentését remélik tőle. A harminc év múlva elkészülő atomerőművet még le is szarják.

Mert nem gyakorlod eleget:-)

Csodálatos szerkesztővel sikerült olvashatatlanná tenni a címet, a régivel ez sose fordult elő.

Szóval a cím: Zsidók és muszlimok - Távol és mégis oly közel

Volt nemrég egy négy részes francia filmsorozat "Zsidók és muszlimok - Távol és mégis oly közel" címmel M1 csatornán. Mindenkinek ajánlom, nézze meg,  ha teheti. Nc-oldalon fent van mind a négy rész.

Jutubon csak az első részt találtam meg: