Betegtaxi

http://sportgeza.hu/sport/2011/10/13/buszozva_lett_harmadik_a_maratonista/

Eddig úgy tudtam, a német taxik csak krémszínűek lehetnek...

Pénzszállító autó ütközött egy taxival reggel, Budapesten. A taxisnak valószínűleg eltört a gerince és az utasa is súlyosan megsérült. A Tények úgy tudja, hogy a pénzszállító ment át a másik sávba, ezért történt a baleset. Mivel a páncélozott furgon tele volt pénzzel, azonnal másik autót küldtek a helyszínre.

Droszt...

Nem lehet rossz a csicseriborsó sem, bár én még soha életemben nem ettem olyat. Nem mintha tiltaná a vallásom, csak eddig még nem találkoztunk a csicseriborsó, és én. A fairt, nekem disznóhúsból van. Az is szép. :))) Vallom, hogy mindent kell enni, húst, zsírt, cukrot, és mindent, amit embernek találtak ki. Amúgy a szendvicsed nem néz ki rosszul. :)

Záfonyát. :) Hát a paradicsom miatt pálcikák. Amúgy lehettek volna ropik is akár, de lehet, hogy akkor még most is raknám! :DDD Így is órákig farigcsáltam a rozskenyér meg sajtgolyókat. Bármire képes vagyok (még sütni is), csak főzni ne kelljen. :DDD Tudod, ez a lábos...fakanál...gőz... konty...brrrrrrrrrrrr :D A fasírt az meg falafel, of course... :)

„A házikatika meg belesütötte ma reggel a muffinba. :)))” Mit sütött bele, az áfonyát, vagy a sajtot? Érdekes szendvics. A pálcikákat is meg kell enni? Azokban van a vitamin? :))

"Bármilyen zsíros húst megehet az ember. " Az ember az hogyne! na de az asszony... :) "Ha azután gyümölcsöt, vagy gyümölcsből készült kompótot, lekvárt, stb. eszik, akkor nem üli meg a gyomrát." Hát erre tényleg nem lesz ideje! :DDD "Aki nem kedveli a húsételeket, az fogyaszthatja rántott sajttal is." A házikatika meg belesütötte ma reggel a muffinba. :))) Egy izgi szendvicset vacsorára? :DDD

Bármilyen zsíros húst megehet az ember. (persze, módjával) Ha azután gyümölcsöt, vagy gyümölcsből készült kompótot, lekvárt, stb. eszik, akkor nem üli meg a gyomrát. A bor fogyasztása is hasonló jó hatást eredményez. (szintén csak módjával) Az áfonya, túl azon, hogy szép kék színe van, valóságos csodabogyó és a felhasználhatósága rendkívül sokrétű. Aki nem kedveli a húsételeket, az fogyaszthatja rántott sajttal is. http://www.hazipatika.com/topics/zoldseg_gyumolcs/articles/Fekete_afonya_az_erdojarok_fiatalito_csodabogyoja?aid=20070903121342

Erős :)))

Ötletes... :(

Hősök: "Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona.. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: "azt csináld, amihez értesz". Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek.. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.."

Pekingi taxik GPS adataiból kiderül, hogy mi okozza a közlekedési dugókat

Nem, szerintem csupán arról van szó, hogy a mindent átható igénytelenség, középszerűség, egyen-szürkeség rettenetesen tudja frusztrálni az embert. Csak amíg nem tapasztal meg mást, addig azt hiszi, hogy az a normális, pláne, ha ezt még sulykolják is bele.

Ismerős a helyzet. '78 - ban nekem is sikerült körülnéznem az amerikában élő kereszt szüleim "háza táján". Érdekes, hogy nálam is előállt egy viszonylagos "hanyatlás". Lehet, hogy jó dolgunkban nem, tudtunk mit kezdeni magunkkal; - jó hülye kamaszok? Amúgy a "majdnem" kicsit szomorúbb.Az történt, hogy Párizsban ( egész pontosan Chelles - ben ) éltek Anyám húgáék. Nagyanyámat kellett volna "ki kísérnem" göbzivel hozzájuk, de sajnos nem sokkal az út előtt meghalt. ...de ami késett az nem múlt...