2015. május 20., szerda, 14:27
Utolsó frissítés:
3 órája
Szerző:
hvg.hu
Miért venne valaki középkategóriás
benzinmotoros autót nagyjából ugyanannyiért, mint amennyiért most már
egy gyakorlatilag nulla vagy elhanyagolható fenntartási költségű
elektromos autó kerül? Úgy tűnik, túljutott a billenőponton az
elektromos autók piaci térnyerése, és elérhető közelségbe került a
korábban csak vizionált utcai hatalomátvételük – a világ fejlett
részeiben mindenképpen. Ha ennek okaként egyetlen tényezőt kellene
megnevezni, mi a lítium-ionos akkumulátorra szavaznánk. Természetesen a
Tesláéra.
Feltűnt-e, hogy a Volkswagen Golf és a hármas
BMW most ugyanannyiba kerül? Ha betér a két márkakereskedésbe, azzal
szembesül, hogy mindkettő listaára úgy 12 millió forintról indul. Persze
egy kis csalással azért éltünk: a két márka elektromos (és még csak nem
is hibrid) változataira gondoltunk.
Átfutva a Magyarországon elérhető
elektromosautó-kínálatot kitűnik, hogy a modellek (alap) listaára ma
8-12 millió forint között mozog, és nem egyértelmű, hogy a prémium
márkákhoz prémium árak is társulnak-e. Budapest vastagabb pénztárcával
rendelkező szegleteiben egyre gyakrabban tűnik fel hibrid (elektromos és
benzinmotoros) autó, és mutatóba már megjelenik néha egy-egy teljesen
villanyhajtású járgány is. Attól azonban mi, magyarok, még messze
vagyunk, hogy az új autóra vágyók tömegesen gondolkodnának el egy
abszolút rezsicsökkentő, elektromos változaton. A fejlett Nyugaton
azonban forradalom van kibontakozóban.
Robban az európai piac
Jóllehet, még mindig a dízel-, és a benzinmotoros
gépkocsikból veszik a legtöbbet az új autók közül, az több mint
érdekes, hogy Európában csak 2015 márciusában 18 ezer elektromos autót adtak el
a márkakereskedésekben (ez az eddigi havi rekord), és a prognózis
alapján az is könnyen elképzelhető, hogy 2015-ben egész évben a 150
ezres eladási limit is alulbecsültnek bizonyul. Magyarországon fele
ennyi – hagyományos, benzines vagy dízeles – új autó sem talál gazdára.
Fotó: Larte Design
Az előrejelzések nagy szórást mutatnak, az
elemzők egyelőre nem tudnak pontosabb prognózisokkal előállni, mert sok
az ismeretlen az egyenletben. A viszonylag alacsony olajár például az
elektromos autók terjedése ellen hat. Ezzel szemben az európai piacot
még egyedi esetek is el tudják torzítani, Norvégiában például a magas
vásárlóerő a különféle ösztönzőkkel párosulva ahhoz vezetett, hogy
nagyon megugrottak az eladások. A nagyobb autógyáraknak égetően fontos
az ügy, mivel ráálltak a termelésre, nem tudják könnyen leállítani a
futószalagokat, a gyárakból mindenképpen kigördülnek az autók, amelyeket
valahogy kénytelenek lennének eladni. |
Nyugat-Európában igazából mostanában robbant az
értékesítési piac: a felmérések szerint egy éve 58 ezer villanyautót
adtak el, idén ennek a háromszorosát várják. Az Európai Unióban és az
Egyesült Államokban jelenleg egyaránt a teljes állomány fél százalékát
teszik ki az elektromos hajtású járművek, ami ugyan nagyon alacsony
arány, a növekedés azonban gyors.
A Tesla és a többiek
Az még érdekesebb, hogy az évekig csak a Tesla
számára sikeresnek tűnő piacon a Mitsubishi, a Nissan és a BMW is
„termékeny talajra” talált. Mindeközben a Tesla Model S annak ellenére
kelendő maradt, hogy júniusban már 3 éve lesz annak, hogy az első
modellek az Egyesült Államokban a tulajdonosaikhoz kerültek. Az S sikere
a konvencionális autóiparban is elismerést vívott ki azzal, hogy tavaly
ősszel a hybridcars.com már arról számolt be, hogy az utakon már több
mint 50 ezer darab ilyen, 420 lóerős elektromos sportkocsi visít.
A Teslának nincs gondja az eladásokkal, hisz az
Egyesült Államoktól Kínán át Norvégiáig mára népszerű és keresett
autómárkává vált. Az egykor a PayPal „feltalálása”, illetve manapság a
SolarCity projekt felfutása kapcsán emlegetett Elon Musk a Teslával
azonban más terveket dédelget. A sportkocsik közt produkáló S után a
Tesla újabb nagy dobásra készül: jövőre tömeggyártásba engedik a
szériaérett E modellt, az új Teslát, melyet az eddigi 65 ezer dolláros
(durván 18 millió forintos) S árcédula helyett egy új generációs
innovációs csomag beépítése mellett is ennek alig több mint a feléért,
36.500 dollárért (10 millió forintért) kínálnák. Ez az ár az amerikai
autópiacon a középkategóriás autók ára – és ha az új autó beválik,
várhatóan felbolygatja majd az egész világ autópiacát.
Szűk keresztmetszetek
Az elektromos autók terjedésének „szűk
keresztmetszeteit” a klasszikus benzin/dízel motorokhoz képest kis
hatótávolság, a töltőállomások hiánya, illetve az akkumulátorok hosszabb
„tankolási ideje” és az autók magas ára jelenti. Ezek egy részét
kormányzati ösztönzők beépítésével lehet felszámolni (például:
csökkentett vagy elengedett áfa a vásárláskor, súlyadó elengedése,
ingyenes parkolás és tankolás, buszsáv megengedett használata stb.). Ha a
töltőhálózat kiépül, rá lehet venni az embereket arra, hogy üljenek át
e-kocsikba – ahogyan azt például Norvégiában teszik.
A Teslától indult ez az ötlet is: 2012 őszétől
ingyenes újratöltő hálózat kiépítésébe kezdtek Amerikában, mely először
Las Vegas és San Francisco között épült meg. A tény, hogy egy ekkora
távolságot is meg lehet tenni elektromos autóval, kellő bizonyíték volt a
norvég és a német hálózatépítés megkezdéséhez is. Ez az e-kocsik
európai terjeszkedést is szolgálja, amit a Tesla megérezve 2014-ben
Hollandiában külön üzemet létesített a kontinens vevői kiszolgálására. A
hatás több mint érdekes: már tavaly tavasszal kiderült, hogy
Norvégiában a Tesla S fogyott az autókereskedésekből a legjobban
(több mint kétszer annyit vettek belőle, mint az új VW Golfból) –
jóllehet, az elektromos sportkocsi ott is luxus árkategóriásnak számít.
Tesla Model S töltése egy kínai állomáson
Fotó: AFP / ImageChina / Zhang Wenkui
A norvég kormány az elektromos autók elterjedését
hátráltató tényezőkből több felszámolását is magára vállalta: a
különböző adminisztratív módon bevezethető kedvezmények mellett kiépítés
alatt van az egész országot behálózó töltőállomás-hálózat is. Ehhez a
norvégoknak azonban jószerével már a luxusárat sem kell megfizetni, mert
a tipikus városi elektromos autó címre pályázó Nissan Leaf tényleg egy
középkategóriás autó árába kerül.
A következő lépés: az akku
Az elektromos autók mindennapossá válásához még
egy problémát kell megoldani: az akkumulátorok és a tölthetőség
kérdését. A szkeptikusok számára nem túl jó hír, hogy a minap bemutatott
otthoni Tesla "akkuszekrény", a Powerwall bár elsőre kicsit bizarrnak tűnő áron kerül a piacra, annak ellenére úgy fogy, mint a cukor.
A kis helyigényű, lítiumion-alapú
akkumulátorrendszer kicsit olyan, mint a Lego; a 7 és 10 kWh-os
elemeiből összesen akár 9 darabot is össze lehet kötni, így akár egy 90
kWh-s tárolókapacitást is ki lehet alakítani. (Csak viszonyításképpen:
legutóbb, amikor árajánlatot kértünk egy átlagos méretű, hazai családi ház napelemes rendszerrel felszerelésére –
arra, hogy a háztetőre kerülő cellák megszabadítsanak az
áramvásárlástól –, leginkább 2 kWh rendszereket ajánlottak a szakcégek.)
Energetikai szigetet épített egy férfi |
Mindez azonban nem csak
a Teslának jutott eszébe. Azt, hogy az egész hozzáállás mégis mennyire
az amerikai pionírcéghez kötődik, jól szemlélteti annak a férfinak a története,
aki Teslákból kiszerelt akkukból építette meg a maga energetikai
szigetét – ami szépnek ugyan nem szép, de még csak veszélytelennek se
mondható, viszont működik. |
A 3000-3500 dollárba (825-960 ezer
forintba) kerülő telepek mérete is, megoldási paraméterezhetősége is
jelzésértékű. Az 1,3x0,86x0,18 méter kiterjedésű, 100 kilós,
folyadékhűtéses rendszerelemek folyamatosan képesek 2 kW-os fogyasztói
igény kielégítésére (a max teljesítményleadásuk 3,3 kW), ugyanakkor egy-
és háromfázisú rendszerekhez is illeszthetők. A nemrég bemutatott
Powerwall jövőre sorozatgyártásba kerül, és akár meg is vásárolható. És
azon ma már egyetlen gazdasági elemző sem mosolyog, hogy Musk Nevadában
több milliárd dolláros beruházással gigantikus
lítiumionakkumulátor-gyárat épít – a neve is az: Gigafactory –, ahol
akár évi félmillió darab Powerwall is készülhet. A piaci potenciált jól
érzékelteti, hogy 2012-ben az elektromos autókhoz használatos
akkumulátorpiac alig 200 millió dolláros volt, 2017-ben ez akár a 19
milliárdot (úgy bő ötezer milliárd forintot) is meghaladhatja.
A Tesla újabb, nagyobb, globálisabb hatású
sikersztorijának az a végcélja – legalábbis Elon Musk szerint – hogy a
Föld számítása szerint úgy 900 millió darab Powerwall-lal lefedhető
globális energiaellátásából minél nagyobb részt a „T”-s emblémával
váltsanak meg.
Az pedig csak még jobb hír, hogy a Tesla
uralkodásába azért még vannak, akik beleszólnának: a japánok és a
németek. Előbbieknél a fukushimai atomkatasztrófa után az elektronikai
cégek zömét ráállították a gyorsan kisüthető, gyorsan feltölthető
energiatárolási rendszerek kifejlesztésére, és ennek csak egyik
nyúlványa, hogy a Gigafactoryba a Panasonic jelent meg a Tesla mellett, a
Mitsubishi pedig néhány év alatt sorozatgyártásra érett elektromos
autóval jelent meg. De lényegében ugyanez az outputja annak az alig
néhány éves ötletnek is, mely abból indult, hogy a buszmegállókba beálló
jármű tud-e üzemszerűen működni úgy is, ha ott villámgyorsan rátöltenek
egy gyors akkura, ami egy elektromos buszt hajt. A válasz a a Siemens
és Volvo szerint egyértelmű igen, hiszen Hamburgban és Göteborgban már az idén élesben tesztelik a rendszert.
Olyan hibrid buszokat, melyek szinte kizárólag elektromos hajtást
használnak, és az eddigi üzemanyag-fogyasztás negyedével (+ az
e-motorokkal) képesek korszerűbb szolgáltatásra.
A Powerwall a világpiac meghódítására készül, de
Musk cégének útja mégsem az egyetlen helyes, amelyen az akkumulátorok
ügyében járni lehet. Azt, hogy gondolkodni minderről nem csak
világméretben érdekes, a finn Toroidon példázza. A sportautó-készítő
manufaktúra egyelőre csak azt célozza,
hogy legyártson 100 darabot a saját elektromos sportkocsijából, és hogy
azt benevezhesse a Le Mans 24 órás versenyére. Bár az autónak az erő az
egyik legszembeötlőbb paramétere (hiszen 1341 lóerős), de az 1 MW
elnevezés mellett azt az innovációt is érdemes észrevenni, hogy a finnek
a gyorsan cserélhető akkumulátor problémájára is megtalálták a
gyógyírt. A feltöltési idő nélküli megoldással ugyanis egy újabb szűk
keresztmetszetet oldhatnak fel az elektromos autók előtt álló
technológiai akadálypályán.
Magyarország: sehol
Elszomorító, vagy sem, Magyarországon ez az egész
kérdéskör generálisan alig érdekel valakit. Mutatóban van néhány
töltőállomás, néhány cég, mint például a Mol, az ELMŰ, amely promóciós
célokra vásárolt elektromos autókat, de már abból is országos hír
kerekedik, ha egy önkormányzat valóban azt gondolja,
hogy az önmaga által, napelemekkel előállított áram jó dolog, de az még
jobb, ha azzal a település üzemeltetését biztosító szakember
közlekedését oldja meg e-autóval.
Shinzo Abe japán miniszterelnök és a Tesla vezérigazgatója, Elon Musk a Model S bemutatóján 2015. április 30-án
Fotó: AFP / Josh Edelson
Ennél sokkal-sokkal többre is futhatná, de mivel
kormányzati szándék egyelőre csak a közvilágítás-korszerűsítési
projektek mutyizása iránt keletkezett, valós fogyasztói akarat pedig
korántsem feszíti a kínálati kereteket, azon sincs csodálkozni való,
hogy a PwC 2014-ben publikált tanulmánya 2012-es adatokból olvasta ki a
jövőt. Nálunk e témában az is belefér sajnos, hogy sok tézis már a
megjelenése pillanatában idejétmúlt volt, pusztán abból eredően, hogy e
technológia évente akár evolúciós szinteket megugró fejlődési
potenciálja alól teljesen azért mégsem vonhatjuk ki magunkat.
Az elektromos és hibridautók részaránya
Magyarországon talán idén lesz először nagyobb, mint a statisztikai
kerekítési hibahatár, mert nálunk gyakorlatilag minden fontos tényező
gátolja a terjedést. Igaz ugyan, hogy a kis számú töltőállomáson
egyelőre ingyenes a tankolás, de ezen kívül szinte semmilyen pénzügyi
vagy adminisztratív ösztönzőt nem tudunk felmutatni. Talán ennél is
fontosabb, hogy a vagyonosabb rétegben egyelőre nem számít divatosnak az
e-autó, aki képes kiadni 10 millió forintot egy járműre, az sokkal
inkább vesz márkás városi terepjárót, mint egy csodabogár kinézetű,
kisebb méretű kocsit. A PwC tanácsadócég által készített, fentebb hivatkozott tanulmány
realista forgatókönyve szerint még 2023-ban is csak 46 ezer hibrid
illetve e-autó fog futni a hazai utakon, de még az optimista becslés is
csak 115 ezer kocsit jelez előre – miközben a hazai személyautó-állomány
jelenleg 3 millió darab körül van.
Nálunk annyira nem érett még ez az ügy a
„forradalomra”, hogy a PwC néhány évvel ezelőtt kiadott, hasonló témájú
tanulmányában még nagyobb számokat írt az előrejelzés rubrikába. Ezt a
kormányzati semmittevés következtében, időközben lefelé kellett
korrigálnia.