Vitéz, drága! Sütöttem palacsintát. Vigyek? :)

Eladó egy I pon URH készülék. 8 hónapos, még garanciális. Ár: 60.000 Ft (új ára:132.000 Ft) Érdeklődni este 20 óra után lehet: 0670/371-4054 Átvétel: Budapesten, házhoz viszem.

Kedves 666666! Örömmel olvastam a soraidat - én is azt szeretem, ha nem mismásolunk, kibúvókat keresünk, hanem megnézzük, hogy mit rontottunk el, és javítunk rajta. A vélemény kialakulása valakiről automatikus emberi tulajdonság, egyfajta emberi önvédelmi reflex. Így találunk barátokra és így kerülünk el olyan emberi kapcsolatokat, amik adott esetben fájdalmat, bánatot, veszteséget okoznának. Ezért van az, hogy az új kollégákat vagy egyből megkedveljük, vagy fenntartással kezeljük. Nem lehet tenni ellene, mert így nőttünk fel, minden emberben létezik ez a véleményalkotás első "látásra", illetve a mi szakmánkban első hallásra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamiféle képzeletbeli listán a "rosszak" közé kerül, akiről esetleg nem a legjobb az első benyomásunk! Nagyon is változhat ez a vélemény, tapasztalatom szerint az idők során 98%-ban megkedveljük egymást. A maradék 2% pedig többnyire az utasokkal szemben is inkorrekt, ezért kikerül a cég taxisai közül - előbb vagy utóbb. Ha olvas minket olyan kolléga, akivel éppen egy apróbb konfliktus során kerültünk kapcsolatba (pl. miért nem küldöm ki előrendelésnél 2 perc után az utast, vagy valami hasonló apróság), akkor később, ha igazi gondja van, rájön, hogy ránk számíthat. (Persze, akkor is rendben lesz 1-2 percen belül:) ) Van két kiskutyánk. Mindkettő olyan, hogy megszidhatjuk, ha rosszat tesznek, ők akkor is azonnal rohannak hozzánk, ugrálnak, kedveskednek, ezer módon kimutatják, hogy mennyire fontosak vagyunk nekik. Mintha meg sem hallanák a szidást. Persze, nehezen tanulták meg, hogy mit nem szabad, mert a ránkömlő szeretetük miatt nem vagyunk teljesen következetesek velük. Valahogy így vagyok én is a szeretettel: nem baj, ha valakivel konfliktus volt, hiszen ki tudja, miért mondta azt vagy éppen miért fogalmazott úgy? Nem biztos, hogy a személyemnek szól, lehet, hogy már csordultig volt a pohara rossz élménnyel, és én voltam az utolsó csepp. Ha legközelebb jön, biztosan másképp lesz, nem? A tiltásokkal pedig a legtöbben úgy vagyunk, hogy valóban nem a legjobb része a munkánknak kiosztani a két órát vagy a 2 napot. Ha csak lehet, keresek mentő körülményt. Sokszor van is. És akkor nagyon örülök:) Bocsánat ezért, Szöszike! Szerintem aki 5-10 évet úgy taxizott, hogy 2 vagy több nyomással vehette fel a címet, annak az van a zsigereiben. Nem biztos, hogy szándékosan nyom többet - nem gondolod? :) Alá hiába indul, azt nem értékeli a számítógép, és az sem kerül bele a kódkapuba, aki későn nyom. Elég egyértelmű a helyzet, mert nagyon jó a programunk, és már nem úgy van, mint amikor kódkiíróval dolgoztunk, hogy elszaladhatnak a kódok:) Akkor sokkal nehezebb volt igazságosnak lenni (bár akkor is megoldottuk), de most a gép teljesen egyértelmű helyzetet teremt. Szeretettel kívánok mindenkinek örömteli karácsonyi készülődést! :)

Valóban nagyon gusztustalan beszélgetés volt, valamiért minden dühöm azon a bizonyos taxison csattant... Visszahallgattam én is a "műsort", sokkal-sokkal élesebb volt, mint amilyennek én akkor éreztem. Természetesen felelősségre vontak érte, és kiderült, mások miért nem tartották a taxis viselkedését felháborítónak. Azért, mert ők nem úgy tanulták, hogy első feldobásnál akkor nyomunk a címre, ha még a kapu színét is ismerjük. Belém még ezt az elvet nevelték, és ezért az egyik legsúlyosabb bűnnek tartom, ha valaki gyorsan lever vagy megelőz mindenkit, megszerzi a címet, és azt sem tudja, mit vett fel. (Ebben az esetben nem volt a kolléga kódja mellett más értékelhető kód, és mivel nem tudtam, hogy "esemény" lesz belőle, nem jegyeztem meg, hogy hallottam-e összenyomást. Egyébként sincsenek komálósaim. Az kapja a címet, akinek a kódkapuba bejön elsőként a jele. Ha tényleg ilyen élesen figyeled a munkámat, akkor neked is tudnod kell, hogy ez így van. Ne mossunk bele ebben az egyébként is csúnya történetbe olyasmit, ami nincs, rendben? ) Amint visszahallgattam a beszélgetést, hallottam, hogy mennyire elvetettem a sulykot. Lehetne belemagyarázni rengeteg dolgot, de nincs értelme. Hibáztam. Így nem beszélhet egy diszpécser. És természetesen az sem számít, hogy az említett taxis stílusáról már az eset előtt kialakult a központban dolgozók véleménye. Nem kellett volna a szintje alá süllyednem, még akkor sem, ha a többi, akkor épp utcán dolgozó kollégám érdekeit láttam sértve ezzel a címfelvétellel. Mindenkitől elnézést kérek, akinek ezt a kellemetlen incidenst végig kellett hallgatnia. Remélem, lesz majd módom a kollégával is tisztázni az esetet, talán nem fog egy életen át neheztelni rám, és ha egyszer a sok-sok jót, amit a diszpécserközpont Értetek, Taxisokért tesz, azt is érdemesnek tartjátok megemlíteni, akkor a nem csak méreg lesz annak a bizonyos mérlegnek az egyik serpenyőjében, hanem ott lesz a másikban a sok-sok segítség, baráti gesztus, szeretetben, jókedvvel eltöltött műszak is. Azt gondolom, hogy ez az eset nagyon messze áll a valódi énemtől - de megtörtént, ezért nyilván létező indulatok működtek. A jövőben dolgozni fogok azon, hogy megértsem és feldolgozzam ezeket, hogy több örömmel tudjunk együtt dolgozni. Hiszem, hogy mindez megtörténhet, ha nem mindig a rosszra fókuszálunk. Olyan jó olvasni, amikor Mamit vagy Bélát dicséritek! Mondjátok el, ami bánt, ami rosszul esik, mert csak azon lehet javítani, amiről tudunk, de kívánom, hogy az új esztendőben szaporodjanak azok az élmények, amiket azért írtok le, mert örömet szereztek, mosolyogtatok, boldogok voltatok, ha csak egy pillanatra is. Higgyétek el, egy oldalon állunk, nekünk is az a jó, ha minden flottul zajlik, jó a kedvünk, (mindannyiunknak: az utcán is, a központban is), mindenki megkeresi a pénzét, és az utasok is elégedettek. Ha csak egyetlen hétig így gondolnánk egymásra, megváltozna a világunk. U.i.: Biztos vagyok benne, hogy az igazság fog győzni, és nem a kolléga lesz elmarasztalva, hanem én.

Rossz hírem van, ma már megyek:)