Magyarul, még mindig nem kevés (deresedő halántékú) úriember gondolja azt, hogy az én problémám, hogy 20ezressel szeretnék fizetni. Pedig a fenéket. Tessék felébredni, isten hozta Önt a 20. században. Sőt. A 21.-ben. A bolt az bolt. Tessék profinak lenni. Felnőttnek lenni. A férfi visszaad; mert ő készült. Mert tudja, hogy megy az ő boltja. Ennyi.

Azt azért hozzá kell tegyem, akárhányszor kértem cigit, a sofőr nagyon kedvesen adott- a probléma a nemdohányzó kollégákkal, helyesebben verbális megnyilatkozásaikkal kapcsolatban válik kézzelfoghatóvá.

Örömmel térek vissza ide, mivelhogy én nyitottam a topikot. Pusztán néhány tényt tudok közölni: 1. Mivel nem kaptak olyan válaszokat, amire számítottam (sajnáljuk, hogy a kollégáknál nincs apró és nen gondoskodnak váltóról, de a jövőben nem így lesz; igen, ellenőrizzük a higiéniát, szagok, stb, a kocsik állapotát), igen, igyekszünk marketingokokból az autókban felejtett értéktárgyakat visszaadni), eccetera, továbbra sem jött meg a kedvem a taxizáshoz, bár ez a fajta versenyszellem a 90-es években kiválóan működött, mostanra el is múlt, így várunk, amíg az uvarias, min. 20 ezer forintny váltópénzt, a dohányzást megfelelően kezelő, udvariasan köszönő, a rádió hangerejét magától kezelő (némelyik kolléga egyszerűen tökéletesen letapogatja, hogy mit lehet, szavak nélkül) sofőr ismét megjelenik, addig marad a méregdrága, ám hibátlan modorú sofőrszolgálat.

Érdekelne, hogy más utasok is tapasztaltak-e hasonlókat taxisokkal kapcsolatban és ugyanúgy végigpróbálták-e az összes társaságot, vegyes érzésekkel. - Nem lett meg az ismerőseim körében összeszámolt, taxiban hagyott 8 darab pénztárca, és 25 mobiltelefon EGYIKE SEM soha. - Zuhogó eső. Kolléga a konténer mögé áll a a túloldalra, és újságot olvas. Jelzem, a taxiból 1 milliméter nem látszott ki a kapuból nézve. Majd 15 perc kölcsönös várakozás, központhívás után felháborodva kérdi, hogy dehát én miért álltam a kapuban, miért nem kerestem őt meg? - Abszolúte az én feladatom a 10-20 ezresből visszaadandó aprópénzről való gondoskodás. Mintha én üzemeltetnék boltot. Ha nincs apró, szájhúzás van. - Dohányzó autót rendelek. Az első 300 méter megtétele után derül ki, hogy a kolléga ugyan tudja, hogy azt rendeltem, de "Itt nem fog dohányozni." Ebben a stílusban. Én nem értem, még mindig nem világos a "szolgáltatás" szó omegája, csak az alfája? A "Jónapot" az mióta köszönés? Értem én, hogy nincs három diploma, de a Jó napot kívánok, az a köszönés. Jónapotot azt Maris nyomja a közértben, aki Romániából jött át dolgozni. Szóval nem tudom, mi történt az utóbbi pár évben, de egyre inkább a sofőrszolgálat felé hajlunk, ők nem csinálnak úgy, mintha arról szólna a dolog, hogy ők jól érezzék magukat. Az utolsó, de legrettenetesebb: a taxisszagok. Tisztelettel kérem a kollégákat, hogy MOSSANAK HAJAT és fürödjenek, igenis érződik minden 12 órásnál több víznélküliség. A samponszagú kollégákat szeretjük! (Nem akikből dől a parfüm). És az émelyítő, vaníliaszagú vunderbaumoktól is meg lehetne szabadulni, tökéletes hánytató elegyet alkotnak fenti tényezőkkel együtt. Szeretettel várom a taxisjobbútra térítő hozzászólásokat utasoktól, illetve bármilyen magyarázatot az utas számára rejtélyesnek tűnő jelenségekre.