A fórumokból jól ismert Szálka írása adhat némi magyarázatot arra, hogy miért éli végnapjait az újjáalakult TGFSz!


Íme, comment nélkül:

Pancserek, és pitiánerek!

Ezzel a címmel készültem megírni a gondolataimat, de eközben szétdúlta az agyam egy olyan e-mail sorozat, amit abban a körben folytatunk, amelyiket jobb híján tgfsz kibővített akármicsodájának nevezhetünk.
Nem akarom az e-maileket nyilvánosságra hozni, de az azokra született válaszomat igen.
Talán így is értelmezhető lesz valamiképp.

Még az is lehet, hogy utólag megbánom.
Talán ártok vele mindannyiunknak, de magamban tartani nem tudom.
Azt se zárhatjuk ki, hogy előbb-utóbb haszonnal is kecsegtet.

Íme:


Na, akkor most jól figyelj!!!!!!!!!!

Az írásom-válaszom- egy olvasás erejéig mindenkinek szól, ezért nem rendezem át a címlistát. De, kifejezett reakcióként elsősorban Farkas Zsoltnak, másodsorban Amsel-D. L.-nek!

Először is: Engem te ne urazzál! Ahhoz, hogy ezt megengedd magadnak, legalábbis lennie kéne köztünk valamiféle alá-fölérendeltségi viszonynak. Az viszont nincs!
Van tisztességes nevem, ha nem tudnád :Sz. A.. Szólíthatsz Tóninak, Antinak, vagy használhatod a "hallós" nick nevemet, a szálkát.
Ezt megteheted, de csak ennyit, és nem többet, mert különben kénytelen vagyok sértésként értelmezni az afféle "urazást", amilyen konstellációban azt használod.

Következésképpen te rápiríthatsz a gyerekedre, az alkalmazottadra, feltéve, de nem megengedve a TGFSZ elnökségi tagokra, ha hagyják és elfogadják tőled a vezérürü szerepét. Apropó: maradt még körülötted egynél több olyan elnökségi tag, aki nem csak papíron az, hanem napi szinten kiveszi a munkából a részét???

Ugyanis drága barátom, a helyzet az, hogy én nem vagyok semmi ilyen. Érted? Semmi. Szuverén ember vagyok, önálló véleménnyel, amit képes vagyok bármilyen testhelyzetben megvédeni. A HalloTaxi egyik viszonylag gyakori - talán nem a leghülyébb - szereplője, akinek a véleményalkotása még ha kritikus is volt a Tgfsz működését illetően, annyira elfogadható volt, hogy egy idő után igényt tartottál arra, hogy kivegyem a részem a szorosabb munkából.
Ennek a kérésnek fenntartásokkal, de eleget tettem.
Elsősorban a Telegdy Gabi, és a Tomajer miatt, mert velük éreztem közösnek azt a gondolatiságot, ami segíthetne kijutni a kátyúból. Abból a kátyúból, amibe akár tetszik-akár nem, de ti vittétek közvetlenül az érdekképviseletet, és közvetve a szakmát.
Ehhez elfogadtam, hogy a te személyedben elnököt kell tekinteni. De a részemről csak tekinteni, és még véletlenül sem tisztelni. Mert a kötelező udvariasságon túl tőlem nem várhatsz többet.
Egész egyszerűen nincs jogod semmilyen leszóláshoz-beszóláshoz. Köszönhetsz, és megköszönhetsz ( ha van mit ), de engem nem irányíthatsz.

Ellenséget sem kell bennem tekintened, mert még véletlenül sem sóvárgok a TGFSZ semmilyen tisztségére, de nálam soha!!! érted soha az életben nem fogod elérni, hogy "elnökurazzalak".
Nem vagyok a vazallusod, nem vagyok, és nem leszek az az ember, aki veled szemben állva áhítattal bámul rád, és finom csuklómozdulatokkal lesöpri hajkorpát a kabáthajtókádról.

Tőlem az egyetlen amit elvárhattál az az, ha már elhívtál az úgynevezett kibővített elnökségi ülésekre, akkor kivegyem a részem a munkából. Ezt viszont meg is tettem.
Sőt mi több, a Hallón még meg is védtem a segged, amikor megtaláltak.
De, erre nem az irántad érzett rajongás késztetett. Mindössze nem akartam, hogy a te személyeden keresztül cincálják szét a TGFSZ-t.

Belőlem nem kell "embert" csinálnod magad mellett, csak azért, hogy "valakinek" érezzem magam. Erre megtaláltad már a megfelelő személyeket, ahogy észrevettem. Legalább ketten vannak, akik következetesen hajlandóak "elnökurazni" még egy sima beszélgetésen is.
Na, ők a te embereid. Ők érted rajonganak, mert valakinek érzik magukat melletted, te meg bennük látod a jövőt, mert lógó nyelvvel "elnökuraznak".

És, hogy a "munka" is szóba kerüljön.
Nem ott van a probléma, ha több embertől többféle variáció felmerül, hanem akkor kezd sekélyessé válni az egész, amikor elengedhetetlenül szükségesnek érzed azt folyamatosan kisebb-nagyobb mértékben átvariálni. Nem férsz a bőrödbe, és kényszeresen te akarod mindenről kimondani az utolsó szót.
A "megmondom, hogy mi a helyzet" -től pedig egyenesen kiütéseim lettek.

Legutóbb IS -szándékos a nagybetűvel írt is- megbeszéltük (többen), hogy a Komáromi után, most Vitézy lesz a célpont, erre az eleddig utolsó e-.mailben azt írod, hogy Komáromit kell betalálni, mert ő az ellenség.
Téged csak az nem zavar, hogy : 1 - megegyeztünk a Vitézyben!!! 2 - amit kitaláltunk az kifejezetten Vitézy esetében ülne.

Tudod mit? Erre mondják kevésbé szofisztikált körökben : akkor basszál egyedül!

És, ami az utolsó bekezdésedben szerepel: nem vagy szálka a szememben, és pont azért nem, amit fentebb leírtam. Egyszerűen nem vagy ellenfél!
Elfogadtam egy feladatot-kihívást, de legkevésbé sem miattad, hanem a néhány ezer nyomorult taxis miatt. Beleértve saját magamat is, mielőtt túl magasztosra sikeredne.

Már ott szereptévesztésben vagy, amikor azt írod, hogy megvitatsz velünk felmerülő ötleteket.
Miért is? Leereszkedsz hozzánk?
Neeem! Kizárólag beszélgetünk! Ha aljas akarok lenni, akkor azt írom, hogy örülsz amiért szóba állunk veled.

Ezért nem fogadom el azt sem, hogy egy vita keretében nekem szót kell előbb kapnom az Amsel barátodtól. Segíteni kész emberekkel találkozol alkalmanként, és nem pártértekezleten veszel részt.
Vitázó-ordibáló társak vagyunk, és nem pártkatonák.
A heves vita során kultúrember megadja a másiknak a tiszteletet, azt nem kell eszközökkel kikényszeríteni.

És ezt itt elsősorban Amselnek címezve: a véleményemet kritizálhatod, de semmi mást. Rám ne szólj, hogy ne hisztizzek, mert nem őriztünk együtt libanyájat.
Különösen annak tükrében, hogy egy általad írt e-.mail borított ki, amiről te magad elismerted, hogy hiba volt akkor, és úgy elküldeni.
Következésképp, ezért a világ normálisabbik felén általában elnézést szoktak kérni.

Bennem viszont inkább az merült fel, hogy mutyizás folyik a háttérben.

És visszatérve hozzád Farkas Zsolt!
Még azt se kérd tőlem, hogy ne reagáljak az e-mailedre.
Azt, és akkor írok, amikor akarok!
Ebben a közegben a szavaid nem lesznek, és nem lehetnek fegyelmező eszközök, maximum kérések.
Ha, majd egyszer ezt megérted, akkor lehet, hogy alkalmas leszel elnöknek.

A továbbiakban semmilyen formában nem kívánok részt venni ebben a bolhacirkuszban.
Kivehettek a címlistából nyugodtan.

És, miközben majd néhányan bementek a Tarlóshoz beszélgetni a lehetséges változtatásokról, majd jusson eszetekbe, hogy a meghívása - állítólag, és a Farkas Zsolt szerint- elsősorban annak a nyílt levélnek köszönhető, amit voltam oly szíves megírni az első demonstrációt követően "Kettős átok" címmel.

VÉGE