Most azonban volt szerencsém látni a budapesti főpolgármester nyilatkozatát, hál' Istennek még mindig nem lett jobb színész. Egy ilyen alakításért még Usztics Mátyást is kiírták volna Angyalbőrben-ből. Vagy fene tudja, lehet, hogy egyszerűen csak ilyen a feje, amikor őszintén fel van háborodva?

A baj csak az, hogy – nemes egyszerűséggel – sületlenségeket beszél. Hiszen a csalánozók (cnidarie) törzsétől feljebb elhelyezkedő minden létforma tudja, hogy a taxis problémához (az ő szavaival élve) nem tíz éve nem nyúltak, hanem lényegében soha. Javára válik, hogy a hülye bulvársajtóval ellentétben nem blokádozik a május 28.-i demonstrációra gondolva, de rossz dramaturg, mert a legnagyobb poént már az elején elsütötte. (És egyszer olyan ízesen mondta azt, hogy nyóucezer, a szívem belesajdult.)

Hiszen mi viccesebb van annál a komoly arccal bejelentett ténynél, hogy minden érdekelt fél - a nagy fuvarszervezők (ne nevezzük mindet okvetlenül taxiszolgálatnak) a Gépkocsivezetők Független Szakszervezete és a főváros, a BKK, a kormány, az ország a nép és a Jóisten is – egyetért abban, hogy bizonytalan díjszabásért, többféle tarifarendszerben, félig roncsautókban is lehet utasokat szállítani. És hogy ez így nem jó, sok a taxi, szabályozni kéne a számukat, fix tarifa kéne és rend.
sok a taxi, szabályozni kéne

Értik már? Földön fekve hemperegnek a röhögéstől ettől a paródiától? Rejtő sem találhatta volna ki jobban: a hamiskártyások asztalhoz ülnek (a háttérben Benny Hill-zene szól) és játszanak. Mivel mindenki tudja a másikról, hogy csal, így az esélyek teljesen kiegyenlítettek. Főváros-cégek-taxisok, erről mindenki tehet, aki ujjal mutogat, az a tükörbe is mutat, tetszik vagy sem.

Hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azt ma már szinte lehetetlen megmondani. Hogy akkor kezdődött-e az egész, amikor az első magánvállalkozó sofőr szerződött az első fuvarcéggel, vagy akkor, amikor a második fuvarcég az első alá licitálva szerződött a másik taxissal? Vagy azon a ponton tört el valami, amikor az aranykorban - a kilencvenes évek közepén – a fuvarszervező először diktálta le feltételeit a vele egyenrangú félként szerződni kívánt sofőrrel? Aki fejet hajtva ott, abban a pillanatban alárendelt szerepbe hajtotta egész szakmáját? Lehet. Most azért áll a bál, mert az állam és a fuvarcégek közé ékelődött taxisok minimális mozgástere is elfogyott. Annyi helyük maradt csak, hogy levegőt vegyenek és hangoskodjanak, holott ugyanolyan mértékben felelősek mindezért ők is.