A magas díjak miatt csak minden nyolcadik autóra kötnek cascót

Hazánkban a családok 83 százalékának van lakásbiztosítása, ötvennégy százalékának kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása, ám mindössze tizenhárom százalék köt cascót. A szám nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony, hiszen Nyugaton az ilyen autóbiztosítások aránya 85-90 százalék. A hazai adat különösen kevésnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly a felderített autólopások száma mindössze egy százalékkal csökkent, és hétezer környékén mozog, s hogy a forgalomban lévő 2,9 millió gépkocsiból évi átlagban minden tizedik szenved balesetet. A magyarázat egyszerű: egy kisautó éves cascodíja százezer forint felett van, azaz havi tízezer forint körüli összeggel apasztja a házikasszát. S ha óvatos a vezető, akkor ez kidobott pénznek számít; legalábbis a legtöbb autós ezt a felfogást vallja magáénak. A casco megkötésére akkor vállalkoznak, ha elkerülhetetlen: azaz új autó hitelre történő vásárlásakor. Ilyenkor a legtöbb finanszírozó kötelezően előírja a biztosítást, bár kivételeket itt is találunk (lásd keretes írásunkat). Az ügyfelek megnyeréséért ádáz harc folyik, ami az ágazat nyereségességét tekintve természetesnek tűnik. Minden egyes befizetett forintból ugyanis csupán 56 fillér megy el kárrendezésre, ehhez jön néhány fillérnyi működési költség, s ami marad, az a haszon. A kötelező biztosításnál kárrendezésre ezzel szemben eleve nyolcvan fillér jut. A jövedelmezőségre jellemző, hogy a biztosítási piac tavalyi, 686 milliárd forintos díjbevételének 14,7 százaléka cascóból származik, s mindössze 3,1 százalékkal marad el a nem életbiztosítási kategória legnagyobb díjbevételét produkáló kötelező biztosítástól.

Hitel casco nélkül Új autó vásárlása esetén már igényelhető gépjármű-finanszírozás casco nélkül is, a konstrukciót bankok a költségek csökkentése érdekében hozták létre. Azonban érdemes tudni, hogy a finanszírozó a megnövekedett kockázat ellen ilyen esetben hitelfedezeti biztosítással védekezik, amelynek a költségét áthárítja az ügyfélre a törlesztő részletekben. Ráadásul míg a casco biztosítás az ügyfelet is védi, addig a hitelfedezeti biztosítás csak a finanszírozónak nyújt védelmet.

A biztosítók versenyét tovább élezi, hogy az újautó-eladások tavaly 4,3 százalékkal 199 ezerre csökkentek. Ez megmutatkozik a cascobevételek növekedési ütemének a csökkenésén is; míg 2002-ben a díjbevételek 12,8 milliárd forinttal nőttek, addig tavaly a többlet mindössze 5,3 milliárd volt. Más kérdés, hogy ezt a biztosítási formát egy drasztikus árcsökkentéssel szélesebb köröknek is elérhetővé lehetne tenni, de a biztosítótársaságok nem ezt az üzletpolitikát folytatják, tartanak ugyanis az ügyfélkör "felhígulásától", az összetétel romlásától. Így a klasszikusan új autó vásárlásakor megkötött biztosítás értékesítésére most új ötletekkel kell előállniuk.
Tekintve, hogy az ügyfélnek a legfontosabb a biztosítás díja, a piacon kisebb árverseny kezd kibontakozni: az éves díjak között több tízezer forintos különbség is lehet. A díjak lefaragását a konstrukciók szétbontásával is elősegítik, így ma már köthető csak lopáskárra biztosítás, a teljes díj harmadáért. Kreatív konstrukciókkal is előjönnek a biztosítók, ilyen például a Generali és az Allianz által is ajánlott, akár néhány napra is köthető, külföldre érvényes casco. A casco és a kötelező "együttkötési" öt–húsz százalékos kedvezménye szinte minden biztosítónál jelen van.
A legtöbb szakértő a fejlődés irányaként a kárrendezés leegyszerűsödését, felgyorsítását említi, erre példa az interneten történő kárbejelentés és kárrendezés. A piac két legnagyobb szereplője, a Generali és az Allianz esetében már működik az előfinanszírozás, vagyis az ügyfél a szervizben csak az önrészt fizeti, a szervizdíjakat a biztosító közvetlenül a műhellyel rendezi, így a károsultnak nem kell több hónapot várnia a pénzére.

Szalkai Zoltán

Magyar Hírlap Online

---