- Olvashattuk a rendőrségi jegyzőkönyvben, hogy mi történt. Most a te szavaiddal szeretném meghallgatni, hogy te mit éreztél végig. Az angol turistákról tudjuk azt, hogy ha kicsit isznak, akkor nem igazán tudnak viselkedni. Beültek az autódba, te akkor már érezted, hogy itt valami gond lehet?
- A probléma ott kezdődött, hogy ez egy három autós rendelés volt, én voltam a második autó. A harmadik autó nem tudom hány perccel vette fel a címet, de elég későn érkezett meg, és ezek már akkor kezdtek bepörögni, hogy miért nem indulhatunk el a címre. Tisztázva lett, hogy az Atlasz hotelbe kell őket vinni, azzal sem volt semmi gond, amikor beszálltak, akkor még normálisan viselkedtek. Ha nem viselkedtek volna normálisan, akkor már eleve nem is engedem őket beszállni, vagy valamilyen módon elkerülöm a fuvarozást. Amikor elindultunk, a három autó elszakadt egymástól, viszont az Oktogon és a Király utca magasságában utolértük egymást és ők a két autó között kommunikálva nekiálltak egymással brahizni. Akkor volt az, hogy a mögöttem ülő gyerek mutogatja kifelé a fenekét. Ekkor először én egy picit lassítottam és szóltam neki, hogy valahogy tegye helyre magát, mert nem lesz így frankó a dolog. Ő akkor ezt meg is tette, azzal nem is volt semmi gond. Megyünk a Blaha felé, fordulok vissza a Corvin parkolóba, ezek, akkor kiböktek valami csöves szerencsétlent. A mellettem ülő gyerek fogta magát kinyitotta az ajtót, hogy a másik haverjával együtt ordibáljon kifelé az utcán, akkor megint megálltam ott a gyógyszertárnál, szóltam neki, hogy csukja be az ajtót, de akkor egy picit már én is fel voltam pörögve. Utólag ezen gondolkodtam, hogy ha akkor más hangnemet ütök meg velük, akkor esetleg el lehetett volna kerülni ezt az egészet, meg lehetett volna beszélni. Nem tudom, utólag nagyon okosnak tűnik az ember.
- Talán túl ingerülten reagáltál?
- Elképzelhető, akkor már idegesített a viselkedésük, szerettem volna a fuvaron minél hamarabb túl lenni. Ott voltunk az Atlasz hotel közelében, gondoltam, hogy addig már csak kibírjuk, szerettem volna befejezni az egész fuvarozást, ráadásul nehezítette a dolgomat, hogy a másik két kolléga elment, így ott maradtam egyedül és nem tudtam mit csinálni. De akkor már kicsit ingerültebben szóltam a mellettem ülő gyerekre, hogy menet közben ne nyitogassa az ajtót. Erre pöccent be a két hátul ülő srác szerintem, akkor már ordibálás, ütögetés ment. Az ütéstől valahol meg is ijedtem. Abban a pillanatban, amikor a dolog dulakodásig fajult, én blokkolóra fékeztem és mondtam, hogy akkor itt vége az útnak. Ennyi.
- Megijedtél, vagy mérges lettél?
- Inkább megijedtem. Ráadásul az is hozzátartozik, hogy nekem ez volt az első 3-as breakes esetem, mindig igyekeztem elkerülni, mindig próbáltam higgadtan lecsillapítani az embert, normális hangon, nem provokálni, nem tovább feszíteni a húrt, csak ha egy magyar részeg, akkor azt le tudod állítani, mert az magyar, azzal megérteted magad, vagy azzal elpoénkodsz, ezzel nem tudtam.

- Angolul tudsz?
- Tudok annyira, hogy megértetem magam, értem amit mondanak, még ezt a tájszólást is, amit ők beszéltek. Értettem, hogy miket mondtak, de nem tudtam velük mit kezdeni. Se józanul, se indulatosan nem lehetett őket lecsillapítani.
- Átléptétek azt a határvonalat, ahonnan még vissza lehetett volna terelni az eseményeket a normális keretek közé?
- Így van, mert innentől kezdve bármit csinálok, tudod milyen egy piás gyerek, az pöccen, teljesen mindegy. Ha megpróbálod vele megértetni józan ésszel, hogy viselkedjen normálisan, akkor is be fog pörögni és akkor valami másért köt beléd.
- Ezek után ők kiszálltak az autóból, és elkezdték az autót rongálni. Te kiugrottál az autóból megnézni, hogy mi történik és ekkor a nyakadba ugrott az egyik, és elkezdett ütni. Tudjuk, hogy ez történt, de engem az érdekel, hogy te mit gondoltál ekkor, mi játszódott le benned?
- Egyrészt, meggyőződtem róla, hogy valóban kárt tettek a kocsiban, rögtön azt volt bennem, hogy itt segítséget kell kérni, vagy a rendőrségtől, vagy inkább a kollégáktól, mert az gyorsabb. De már nem is volt időm reagálni, mert ők felálltak erre a bunyós pózra, meg ment a szóbeli provokáció. Érdekes, mert a bírósági tárgyaláson úgy lett kihozva - ott is volt egy szembesítés -, hogy ők ezeket a buzdító megjegyzéseket valójában egymásnak mondták, hogy gyerekek, gyertek már, hagyjuk el a helyszínt. Kérdezték is a védők, hogy valóban erről volt-e szó. De mondtam, hogy nem, mert egyértelműen felém mutogattak és mindenképpen valamilyen módon verekedésre, vagy valamilyen más dologra akartak provokálni. A két gyerek elterelte a figyelmemet, a harmadik ezt kihasználva a hátam mögé került, és úgy tudta befogni fejem.
- Amikor érezted, hogy konkrétan fizikálisan megtámadtak, akkor mire gondoltál, mi játszódott le benned?
- Minél hamarabb vissza a kocsihoz, és minél hamarabb segítséget kérni. Az volt a lényeg, hogy onnan el. Ebből a szorításból kikerülni, vissza az autóba, ahol van mozgásterem, meg tudok valamit tenni, a kollegáktól segítséget kérni, mert akkor, ha ezek bemennek a szállodába, vagy felszívódnak, akkor vége. Akkor nem megfogható a dolog.
- Téged lényegében az anyagi kár zavart, nem is igazán a testi épséged?
- Ha belekerülsz egy ilyen helyzetbe, akkor eleve megijedsz, nyilvánvalóan nem esik jól ha ütnek, abból próbálsz menekülni. Az anyagi kár, hogy jön valaki ahhoz, hogy elmegy egy országba turistaként és nem bír normálisan viselkedni. Akármennyire piás vagyok, bárhova elmegyek a világba, azért próbálom azt tudatosítani magamban, hogy idegen helyen vagyok, nekem kell alkalmazkodni. Nem pedig kirakatokat tördelek, meg bármit megteszek, mert nekem mindent lehet. Ez is átfutott a fejemen, de nagyon kevés idő volt a reakcióra. Nem az anyagi kár érdekelt, mert az anyagi kár, ha jelentős, ha jelentéktelen, ez esetben most mindegy, hanem maga az egész lefolyás meglepett, megijesztett, kicsit idegesített, felbőszített. Nagyon sok érzelem jött egyszerre. Ami még eszembe jutott, ez egy gyorsított eljárás volt a bíróságon, az angolok viselkedése nagyon furcsa volt, mert kijózanodtak közben, és egyből próbáltak támadni. Ők arra hegyezték ki a dolgot, hogy én, amikor kiszálltam az autóból, akkor fenyegetően léptem föl velük szemben. Egymásnak ellentmondtak, igazából, aki a fenekét mutogatta, az nem emlékezett rá, a másik emlékezett a fenékmutogatásra. Aki megütött engem, az állítólag csak azért fogta át a nyakamat, hogy engem onnan elhúzzon. A másik azért lépett közbe, hogy a barátját húzza el, tehát az egész egy teljesen ellentmondásos dolog volt. A lényeg, hogy mindenki valamit valamilyen módon bevallott, az autóba állítólag azért rúgtak bele, mert hogy én az autó mozgásával fenyegettem őket, és ők ettől megijedtek. Arra a kérdésre, hogy miért volt két rúgás az ajtón, az autó jobb oldalán nem tudtak válaszolni. Érdekes, mert az a srác, aki a legkevésbé emlékezett az eseményekre, ő volt az egyetlen, aki egyértelműen azt mondta, hogy elnézést, bár nem emlékszik teljesen a történtekre, de sajnálja, hogy ez történt, egyrészt, hogy ő is ott ül bilincsben, másrészt az egész esemény miatt sajnálkozott. A másik kettőn még a megbánás se látszódott semmilyen módon, sőt még azt állították, hogy én hazudok ebben az egész történetben. Az egyik még rá is kérdezett a bíró előtt, hogy hogy lehet az, hogy én azt állítom, hogy ők megütöttek engem, amikor rajtam sem akkor, sem pedig most nem látszik semmiféle sérülés. Egyébként látszódott, mert a kihallgató rendőrök is észrevették a piros púpokat a fejemen. Amikor a rendőrök elküldtek engem látleletet vetetni, akkor kihozta, a bíró pedig jegyzőkönyvbe vetette az ambuláns lapomat, miszerint hemotómák voltak a fejemen, meg a nyakamon voltak zúzódások, meg izomérzékenység, meg egyéb. Csak azért mondom, mert az angolok, ilyen szinten voltak visszafelé támadóak, mikor már kijózanodtak, hogy még ezt is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán milyen alapon állítom én azt, hogy ők megütöttek engem, vagy bármilyen támadás történt az ő részükről. Majdnem az jött ki, hogy én támadtam rájuk, hogy én léptem fel velük szemben fenyegetően. Aki a legkevésbé emlékezett a történtekre, az odafordult a bírónőhöz, és megkérdezte, hogy ugyan már miért tettünk volna mi ilyet. A bírónő azt válaszolta rá, hogy talán ha 10 korsó sör van az emberben, akkor másképp gondolkozik, mint most józanul. A bíróság is átlátta a dolgot, hogy mi történt, a rendőrségen a nyomozók is érezték, hogy itt valami nagyon sántít. Külön szeretném megemlíteni itt is, mint ahogy a jegyzőkönyvnél is megtettem, nem árvitáról volt szó. Mindenkinek elmondtam, hogy nem a tipikus taxis és külföldi közötti megtolt óra, árvita, meg nem akarok fizetni volt. Szó nem volt róla, egész egyszerűen nem tudtak viselkedni, a magatartásukkal volt probléma.

- Már eleve az meglepő, hogy amikor levetkőzött az utasod és a társainak mutogatta a meztelen hátsóját, nem döntöttél úgy, hogy vége a fuvarnak.
- Nem, mert akkor én figyelmeztettem, hogy egyrészt nem biztonságos, másrészt ezt talán nem is illik, akkor még rendben volt, gondolom vagy megértette, vagy valami más miatt, de akkor fogta magát visszahúzta a gatyáját és leült. Eleve mivel nem is volt nagy távolság, az egész fuvar kb. 5-6 kilométeres, nem éreztem, hogy ez alatt kialakulhat ekkora konfliktus, mint amekkora sajnos a végén lett. Lehet, hogy ez rutintalanság, nem tudom, elképzelhető, hogy akkor fel kellett volna ismernem, és valamilyen módon meg kellett volna szakítani a fuvart.
- Mióta taxizol?
- 3 és fél éve.
- Csak az éjszakában nyomod?
- Igen, csak az éjszakában.
- Hasonló eseted sem volt?
- Támadás nem volt, próbálkozások, kóstolgatás, részeg utasom volt, mindet tudtam kezelni.
- Hogy érzed, a támadások hány százalékát lehet kommunikációval, kis pszichológiával elkerülni?
- El lehet, hogyha valaki már túl részeg, akkor azt azért lehet lecsillapítani, humorral ki lehet szállni a dologból általában. Nyilvánvaló, hogy a taxis, vagy bárkinek a viselkedése abban a helyzetben provokatív, akkor az még jobban felhecceli a helyzetet. Én az elmúlt 3 és fél évben, - tekintettel arra hogy nekem a faterom is benne van, most már húszon éve a szakmában és elmondott egy két dolgot erről, - próbálok minden helyzetet úgy kezelni, hogy ha valami gond lenne akkor is valamivel elütöm. Valahogy kijövök belőle. Volt már külföldi utassal is problémám, nyelvi nehézségek voltak, mert én csak angolul értek és beszélek, ő még úgysem tudott. Még árvitám is volt, mindent meg tudtam eddig oldani, semmi gond nem volt. Voltak gondok olaszokkal, németekkel, voltak piások is, egyszerűen nem keveredtem bele még ilyenbe. Sajnos ez így alakult.
- Érzed-e azt, hogy valahol te is hibáztál, csinálnád-e máshogy ezekkel a tapasztalatokkal a birtokodban?
- Nem tudom, nehéz ez, nem szeretek ilyet mondani. Utólag okoskodni, és azt mondani, hogy igen azon a sarkon, ha akkor félrehúzódok, akkor nem így történt volna, ez így nehéz. Amikor én benne voltam ebben a helyzetben, akkor úgy éreztem, hogy így kell cselekednem. Valamit biztos másképp kellett volna tennem, mert akkor másképp alakult volna, nem tudom. Így utólag nem okoskodok.
- Amikor lezajlott az egész rendőrségi herce-hurca és végre otthon meg tudtál egy picit pihenni, hogy érezted magad?

- A legjobban a barátnőm izgatott, rettenetesen kiborult ettől a történettől. Hozzá mentem először, akkor már nálam volt a hajnali rendőrségi jegyzőkönyv, ő azt elolvasta és a nyakamba borulva zokogott. Ő tudta, hogy én ezzel foglalkozok, taxiban ismerkedtünk meg, utasom volt, nagyon jól tudta, hogy mit vállal ezzel másfél évvel ezelőtt, mikor megismerkedtünk, de így is megrémítette, hogy ez egy valóságos dolog is lehet. Szobajött, hogy mi van, ha esetleg beleszaladok egy bicskába, vagy valami ilyesmi, más is lehetett volna. Ez a része felzaklatott, ami nekem tetszik, hogy a hatóságok legalább ebben az esetben nem a külföldi állampolgár jogait helyezték előtérbe, legfeljebb az eljárás lebonyolításában, de egyébként érezték, hogy ez nem erről szól, hogy most hú idejöttek a külföldiek és szét kell nyalni a seggüket. Hanem idejöttek és sajnos nem úgy viselkedtek, ahogy kellett volna.
- Hogy tudtad te ez kipihenni, vagy egyáltalán fel kellett ezt dolgozni magadban?
- Eleve három napig nem dolgoztam, autót javítgattam, festegettem. Ma jól esett az első fuvar, amit csináltam, ez olyan mit visszaülni a lóra. Igaz, hogy magyarok voltak, meg józanok, de jól esett újra csinálni. Szeretem csinálni, nincs vele gondom, nem fogok kiszállni belőle, ilyen van.
- Barátnőd?
- Rendben van ő is most már. Vigyázzak magamra, így engedett el.
- Azt mondtad édesapád több mint húsz éve taxis, ő mit szólt az esethez?
- Nem nagyon kommentálta a dolgot, ő a tényekre volt kíváncsi, neki is elmondtam, hogy mi történt. Ő igazából a végkifejletre lesz kíváncsi, hogy ilyenkor mi történik. Ez mindenkinek idegen, nagyon furcsa, a rengeteg kirendelt ügyvéd, a rendőrök és nagyon sok ember nem tudta megmondani, hogy ilyen esetben mi lesz. A hatóságok is teljesen idegenül állnak egy ilyen eset előtt, mert nem tudják, hogy ilyenkor a külföldi elkövetővel szemben, nekem milyen jogaim vannak, akár kártérítési vagy más ügyből kifolyólag. Azt sem, hogy nekik milyen jogaik vannak, vagy hogy mihez kérhetnek, kaphatnak védelmet, eléggé tanácstalan volt mindenki az ügyben.
- Az elkövetők előzetesbe kerültek?
- A 72 órás rendőri őrizetet megkapták. Hétfőn hajnal 4 - kor történt a támadás, hétfőn este 8 – kor fejeződtek be a rendőrségi kihallgatások, szerdán reggel 10 órakor volt a Markóban a gyorsított eljárás. Utána engem, mint meghallgatott tanút elküldtek. Nem volt azonnali bírói ítélet, nem kaptam határozatot sem, egyenlőre még semmit. Hogy az elkövetőkkel mi lett, visszavitték, fogva tartották őket, és esetleg ügyészi kérésre megkapták a 30 napot, vagy elengedték őket, nem tudom. Mivel ők tartoznak az államnak is, hiszen az állam is, ha jól tudom fejenként 100.000 forint nagyságrendű büntetést rótt ki rájuk, bűnügyi költség és egyéb címen, plusz nekem is tartoznak, kártérítéssel az autó miatt, amit elfogadott az ügyészség a benyújtott számla alapján, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy még nincsenek elengedve az országból, vagy a nagykövetség rendezi a károkat, semmit nem tudok.
- Mi volt ellenük a vád?
- A vád, amit az ügyész felsorolt, mind a három ellen más és más. Az egyik aki elismerte, hogy átfogta a nyakamat és valamilyen módon bántalmazott engem, az közfeladatot ellátó személy elleni csoportosan elkövetett erőszak, a másik, aki elismerte, hogy belerúgott az autóba, szintén a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak, plusz garázdaság, a harmadik személy, aki nem vett részt, sem a rugdosásban, sem a verekedésben, de ugyanakkor ott volt a helyszínen neki pedig, ha jól tudom társ tettesként elkövetett bántalmazás volt a vád.
- Hogy érezted, hogy ez a közfeladatot ellátó személy megkülönböztetés, sokat nyomott a latban?
- Szerintem igen, mindenféleképpen kiemelten minősített esetként tárgyalták az ügyet.
- Akkor lényegében, ők ennek az első „áldozatai” valahol, mint külföldiek, mert eddig mindig csak a külföldi volt a taxissal szemben az áldozat.
- Reméljük, hogy igen, és reméljük, hogy ha nem is feltétlenül lesz belőle nagy diplomáciai harc, de azért valamilyen módon egy kicsit a Brit kormány, vagy a nagykövetség is elszégyellheti magát, hogy ilyen embereket importál ide.

- Hallottunk olyanról, hogy megjelent nyomtatott sajtóban, hogy a britek balhéturizmust szerveznek Magyarországra. Balhézni, verekedni jönnek, mert itt jót lehet brahizni. Szerinted ez mennyire jellemző az angol turistákra, ez a viselkedés, amit most tapasztaltál?
- Nem szeretek általánosítani, mert nekem volt angol és amerikai utasom is, akik nagyon kulturáltan és normálisan tudtak viselkedni. Ezeken a srácokon lehetett látni, hogy az igazi vidéki, tehénfejő parasztok. Nem is tudok rájuk mást mondani, még a nyelvhasználatukon is lehetett érezni, hogy vidéki gyerekek, följöttek, hogy hú de jót mulatunk a semmiből, mert szerintem ruppótlanok voltak. Gyakorlatilag ezért sem engedték el őket, mert ha jól tudom, a rendőr még megsúgta nekem, hogy ez nem miattam történt ugyan, de a magyar állam kért volna egyfajta, - vagy a angol nagykövetségtől, vagy pedig az otthon levő családtagoktól - letétet, ami garantálja azt, hogy ha ők hazamennek, akkor otthonról kártalanítják az államot és engem. De ez valamiért kimaradt, úgyhogy a többit nem tudom.
- Amikor segítséget kértél a kollégáktól, milyen volt a reakció?
- Gyakorlatilag, egy azonnali nagyon gyors reakció mindenki részéről. 1 hónapja vagyok a Főtaxinál, nagyon kellemesen csalódtam. Én egy másik cégtől jöttem át, ott az utóbbi időben már odáig fajultak a dolgok, hogy ha ott véletlenül bárkinek problémája volt, gyakorlatilag vagy a benzin drága, vagy az idő, vagy nem tudom mi miatt, de a kollegák meg sem mozdultak. Ebben a helyzetben gyakorlatilag én annyit vettem észre, hogy egyrészt a diszpécserek azonnal ráálltak a dologra, értesítették a VIII. kerületi rendőrkapitányságot, másrészt minden létező segítséget megadtak, hogy a kollégákat oda tudják navigálni a helyszínre. Folyamatosan használhattam a forgalmi csatornát, nem voltak kommunikációs problémák, másodperceken belül egy 8-10-15 autó megjelent. Talán ennek köszönhető, hogy mind a három elkövető meglett. Mindenkinek nagyon köszönöm a segítséget, rettenetesen jól esett, nagyon jó volt látni, hogy ez a fajta régi időkből megmaradt összetartás, még valamilyen módon azért meg van. Nem azon gondolkodott a taxis, hogy elinduljak-e három sarkot arrébb, mert az nekem 2 dl benzin.
- Ha esetleg te hallasz 3-as breaket - eddig is úgy tudtam, hogy te állandóan odamentél, és segítettél -, ezután is el fogsz indulni?
- Így van, ahogy mondtad, minden esetben megindultam, gyakorlatilag bárhol voltam, ha más nem akkor a kíváncsiság hajtott, vagy hogy a többség meglegyen, ha más nem akkor az elijeszti az elkövetőt. Ezután talán ez még erősebb lesz bennem, nem csak taxisokkal szemben, bárki mással szemben is, nagyon rossz nézni azt a fajta közönyt, ahogy az emberek elmennek egymás mellett és átlépnek egymáson, anélkül, hogy észrevennék, hogy valaki bajban van.

• Újabb taxisgyilkosság!!
• 7 hónap 3 gyilkosság
• Gyászoljuk őket
• Taxisok Biztonságáért Alapítvány