A folyamatosan emelkedő világpiaci olajár az üzemanyagokon keresztül a fuvarozóknál, taxisoknál, közlekedési cégeknél jelentős költségnövekedéshez vezet. A szállítás drágulása a termékek széles körében eredményezhet áremelést. Ezért a fuvarozók saját részükre jövedékiadó-kedvezményt kérnek, hasonlóan a mezőgazdasághoz és a vasúthoz. Hasonló javaslatokkal álltak elő kormánypárti és ellenzéki parlamenti képviselők: ők a lakosságot óvnák a távhőszolgáltatás drágulásától kedvezményes áfa-kulcs alkalmazásával.

A gázolaj bruttó átlagárának alakulása (EUR/1000 liter) Forrás: GKM (Európai Bizottságtól átvett adatok)

Ugyanezek az elképzelések (nyári adókedvezmény az üzemanyagra) az amerikai elnökségért induló Hillary Clinton és John McCain szenátorok szájából is elhangzottak. Ám az amerikai közgazdászok azonnal és egyöntetűen a javaslat ellen foglaltak állást. Ez nem meglepő, hiszen közgazdasági nonszensz, hogy egy áremelkedés hatásait adócsökkentéssel védjük ki.

Ellenérvek hat pontban

1. Alapvető közgazdaságtan, hogy az ár csökkenése ösztönzi a fogyasztást. Nem egyértelmű, hogy a két hatás eredőjeként az energiára fordított teljes összeg csökken vagy nő-e. Így az sem biztos, hogy az adócsökkentés hatására a szállítási költségek inflációs hatása mérséklődik.

2. Az adócsökkentés nem állítja meg a globális folyamatokat, amelyek az üzemanyagok árát világszerte mozgatják. Sőt, a kedvezmény hatására kisebb lesz az energiatakarékosságra való ösztönzés, ami a tartósan drága olajhoz való alkalmazkodást gátolja.

3. Az adócsökkentés hatását az olajtársaságok kisebb-nagyobb részben lenyelik, növelve nyereségüket. Elég a 25 százalékos áfa-kulcs 20 százalékra való csökkentésére gondolni, ami szintén nem eredményezett érzékelhető árcsökkenést a fogyasztók számára.

4. A jövedéki adó mértéke nem függ az üzemanyag nettó árától, így a nettó üzemanyagár 1 százalékos emelkedése 1 százaléknál kisebb bruttó áremelkedéssel jár együtt. Ha csökkentjük a jövedéki adó mértékét, a bruttó ár érzékenyebben fog reagálni minden jövőbeli olajár-emelkedésre.

5. Az egyes fogyasztói csoportoknak adott kedvezmények az adórendszert a politikai érdekek rabjává teszik, és csalásra ösztönöznek. Vajon csak traktorok járnak olcsóbban a mezőgazdaság kedvezményes gázolajából?

6. A költségvetés kieső bevételét ki pótolja? A büdzsé stabilizálása messze nem ért véget: ne feledjük, még jövőre is túllépjük az Európai Unió által megengedett 3 százalékos hiányt! Ha az állami kiadásokat nem fogják vissza, az adók sem csökkenhetnek. Így ha egy adónemet mérséklünk, máshol muszáj lesz ezt emeléssel kompenzálni. Ráadásul ha mindenképp adót szeretnénk csökkenteni, könnyű találni a jövedéki adónál jobb célpontot.

Inkább a kedvezményeket töröljük el

Mindezek fényében nem hogy adócsökkentést, de a létező kedvezmények eltörlését kellene javasolni. Attól nem kell félni, hogy a legkevésbé hatékony fuvarozók tönkremennek: a versenyképesebbeknek több tere lesz fejlődni. Az élelmiszerek világszerte drágulnak, így a mezőgazdaság helyzete magától is javul. Az amúgy is állami kézben lévő MÁV esetében a kedvezmény eltörlése csupán a társaság valós pénzügyi helyzetének beismerését jelentené. A lakossági energiafogyasztás bármiféle ártámogatása pedig éppen hogy nem a rászorulóknak, hanem a sok energiát fogyasztó gazdagabbaknak segít: olcsóbb és méltányosabb megoldás a rászorultsági elven nyújtott pénzbeli támogatás.

Forrás: ecoline.hu