2006.03.03.
Film
Tél van Chicagóban. Dave Spritz (Nicolas Cage), a hatos csatorna széles mosolyú időjósa látszatember, jó fizetéssel, könnyen szerzett nőkkel. Amikor pedig állást ígérnek neki egy New York-i országos csatornánál, már a csúcsra tarthat. A tévében vicceskedő Dave azonban a munkahelyén kívül remekbe szabott célpont. Üdítők, turmixok, félig megevett gyorskaják landolnak rajta, általában elhaladó autókból, mintegy lábjegyzetként romokban heverő életéhez.
Pedig Dave csak egy parányi megbecsülésre, sikerre vágyik. Egész életében apja, a Pulitzer-díjas író elismerését igyekszik görcsösen elnyerni, kevés sikerrel. Mintha egy jégheggyel beszélgetne. Ezenkívül van két igencsak problémás gyereke, a házassága is a múlté. Ráadásul kiderül, hogy az apja halálos beteg. Igyekszik erejét megfeszítve rendezni az életét, ám minél jobban próbálkozik, annál jobban összekuszálja a szálakat, melyek sokszor igen sötét mélységekbe vezetnek. Az külön csúcs, ahogy kesernyés monológjai narrálják végig a filmet.
Gore Verbinski életműve több mint érdekes. Az Egértanya dilis vígjátéka, A Kör horrorremake-je, és A Karib-tenger kalózainak kalandtrilógiája után egy keserédes szatírával jelentkezik. Ha hozzávesszük, hogy a Karib-trilógia produceri székében a megamogul Jerry Bruckheimer ül, meg sem lepődünk, ha országos cimboráját, Nicolas Cage-et látjuk a főszerepben. Kommersz és szerzőiség? Annál kellemesebb a meglepetés, mikor az ember ráeszmél, hogy egy remekbe szabott mozit lát. A színészi játék elsőrangú, Cage és Caine apa-fiú kapcsolata nagyot üt a vásznon, ahogy a végtelenül melankolikus elesettség is, mellyel Cage botladozik a saját és a média világában. Talán utoljára a Las Vegas, végállomásban vagy az Adaptációban tudott ilyen fájdalmasan őszinte alakítást nyújtani. Teljesítménye pedig az egész gárdát magával ragadja. A kislányát alakító gyerekszínész telitalálat, ráadásul a depressziós, túlsúlyos, személyiségi problémákkal küzdő tinédzserek népbetegségét nem sok film boncolgatja ilyen bátran. Az amerikai álom bizony nem az, aminek látni szeretnénk. A film tükör, amely még a sikert is a mindennapok emberi kudarcain átszűrve mutatja meg. Egy látszólag sikeres, ám a végletekig elbizonytalanodó ember drámája elsőre nem lehet hívogató, de Verbinski olyan finom ecsetvonásokkal dolgozik, hogy észrevétlenül merülünk alá Dave nevettető, ám sokszor szomorkás poklába.
Verbinski színészei visszafogott eleganciával mutatják meg az emberek mélyén mardosó fájdalmat. Cage-től most távol áll a hollywoodi ripacskodás. Túlzások nélküli színészi játék, a jegesen szürke Chicago letisztult képei és Hans Zimmer zseniális zenéje kiemelkedő mozit eredményez.
Dave végül egyfajta Robin Hoodként saját maga – és szerettei – felszabadítására indul. Sajátos odisszeája elvezeti élete nagy hibáinak felismeréséhez, s megfogadja azt az atyai jó tanácsot is, hogy a "könnyű" szót nyugodtan száműzheti a felnőtt életéből.
Az időjós / The weather man
(színes, amerikai film, 2005, 102 perc – UIP-Duna film)
Rendezte: Gore Verbinski
Szereplők: Nicolas Cage, Michael Caine, Hope Davis, Gil Bellows
Hámori Dániel