Bizonyára feltűnt Nektek a Fővárosi Önkormányzat Fogyasztóvédelmi és Turisztikai Bizottságának a cikkünkkel párhuzamosan közzétett bejelentése, mely szerint a személytaxi-szolgáltatás díjszabását a hatósági árformába szükséges áthelyezni. Uraim! Ez, ha sikerül, egységes tarifát jelent! Szerintünk saját magunk és az utasaink érdekében ezt a kezdeményezést tiszta erőből támogatni kell! Egy pillanatnyi ingadozást sem szabad mutatni! Amennyiben a fővárosi taxisok kinyilvánítják az egyetértésüket, úgy az ügy eredményes képviselete sokkal valószínűbb.


Azért titeket, Kollégákat szólítalak meg ebben a létünket veszélyeztető, súlyos kérdésben, mert a társaságok és az érdekképviseletek tárgyalásai sajnos nem hozták meg a kívánt eredményt! Mi is -a MAClTOSZ részéről -több fronton kezdeményeztünk, de erőfeszítéseink csak nagyon kevés eredményt hoztak. Ezt önkritikusan be kell látnunk. Ennek ellenére nem adjuk fel! Talán most a politikusok segítségével sikerül a célunkat elérni. Végtelenül örültem Rusznák Imre úr bejelentésének, és elhatároztam, hogy vezető kollégáimmal történt egyeztetés után megpróbálunk lökni valamit a kátyúba jutott szekerünkön
Ahhoz, hogy Ti is könnyebben meghozzátok a döntéseteket, szerintünk szükséges néhány részletkérdést elemezni. Lehet, Bennetek is ébreszt gondolatot, esetleg segít az eddig nem tisztázott dolgok megértésében.


Először szóljunk a centrumárról. Mi mindig azt mondtuk, kompromisszumként elfogadható, de a megoldás az egy tarifa, és verseny a minőségben! Ez utóbbi a legigazságosabb a fogyasztók és a szolgáltatók számára egyaránt. Továbbá megteremti az ellenőrzés lehetőségét. Mit eredményez ez? Kiszámíthatóságot! No, és ennek mi a következménye? Forgalomnövekedés! Mert az erősödő bizalom meghozza a fogyasztásnövekedést.


Nézzük meg, ma mi a helyzet? Gyakorlatilag most is egy áron dolgozunk, hiszen a kedvezmények elvtelen megadása a tarifák alsó határa felé mutat. Ami a számított alatt van 30-40 Ft-tal km-ként! Miért van ez így? Na, megint egy kérdés. Mi azt mondjuk. a legolcsóbb tarifát lehet a legkevesebb pénzből reklámozni. E kérdésben talán szerénytelenség nélkül mondhatom, „otthon vagyok” 1992 -94 között ezen a területen dolgoztam, illetve vezetőségi tag voltam a City Taxinál. Két esztendő alatt a tarifa 34 Ft-ról 70-re, a rendelésszám 39 ezerről 94 ezer környékére emelkedett, mi közben a létszámunk 600 fő közelében volt folyamatosan. Elgondolkodtató adatok. Tarifa, létszám, fuvarszám. Uraim, ez az a három pont. ahol a legkönnyebben lehet zsebbe nyúlni, vagy zsebbe tenni valamit. Azt bizton állíthatom, 1994 után -ez a 70 Ft-os tarifa időszaka -inkább csak „belenyúltak” a brifkótokba. Vizsgáljátok meg a ’94. novemberi üzemanyagár és a tarifa viszonyát, és rögtön látható lesz, hogy igazat beszélünk. Minden rosszindulatot félretéve mondom azt, hogy sajnos üzletileg ez így volt természetes. Azért állítom ezt, mert a mi esetünkben nem a befektető, vagyis mi állapítottuk meg az árakat, hanem a telefonszám, illetve a diszpécserközpontok tulajdonosai. A többletétszám termelte ki a számukra ezt a remek üzleti lehetőséget Volt az elején ennek pozitív szakasza is, de mára az érdekkülönbségek ellehetetlenítenek minket. Mondjuk egy 500 fős csapat havi 30.000 Ft tagdíj figyelembevételével, 15 millió havi bevételhez jut. Mi fejenként 25 napot figyelembe véve, átlagosan 6-7000 Ft-ot számolhatunk. Hangsúlyozom, átlagosan! A gépkocsik árai, vagyis a befektetési értékünk legnagyobb tétele 3-7 millió Ft körül van. A látható aránytalanságon túl elgondolkodtató, hogy lehet ebből kocsit venni? Elsőre rávágjuk többen; sehogy. Azonban ez nem igaz. Sokunk hitellel fedezte a bevétel hiányt. A házainkat, lakásunkat adtuk fedezetül! Jó ez így? Esetleg jó az nekünk, ha nem tartunk szabadnapot? Mi lesz a vége ennek? Nem nehéz megmondani. Nem csak a kocsinkat bukjuk el, a lakásunkat és vele az életünket is! Ez egy rövid, nem minden részletre kiterjedő áttekintés volt. Remélem, azért a legsúlyosabb kérdésekre rámutat. Talán túl sötéten látom a helyzetet. Ennek ellenére bízom benne, hogy van erőnk a változtatáshoz!
Éppen ezért nézzük az általunk elképzelt jövőt. Mit eredményez az egy tarifa ? Megtanulunk a minőségben versenyezni. Ez először jó lesz az utasnak. Azután jobb lesz nekünk is, mert a javuló minőség miatt a megelégedett ember gyakrabban ül be hozzánk.


Az egységes tarifa növelni fogja az utcáról beülő vendégek számát. Ez a helyzet jobb kiszolgálásra kell, hogy ösztönözze a társaságokat. Nem lesz a függőségünk ilyen mértékben megalázó!


A tarifa- megállapítás gazdasági számításon fog alapulni. Természetesen érdekegyeztetés nélkül ez sem működik! Mégis azt mondom; semlegesebb az elképzelt új környezet, mint a jelenlegi. Az nem jó hogy csak közvetetten, egy alkufolyamat után lesz az ár megállapítva. Az viszont jó, hogy mindenképpen számítás alapján és nem „hasra ütéssel”, ahogy eddig működött. „A lényeg, hogy olcsóbb legyek a másiknál.” Ez a gondolat működött az árképzésnél eddig. Persze a mi pénzünket, a létünket kockáztatva!


Kimondható tehát, hogy az árkörnyezetet és gépkocsiárakat figyelembe véve lehetetlen 200-220 Ft alatti gazdaságos tarifát kiszámolni. Azt nem is feltételezem, hogy a 40.000 Ft-os minimálbérrel kalkulált tarifát elfogadjátok! Amíg az egyik oldalon milliós nagyságrendű eredményeket sejtünk, addig nekünk a minimálbérrel számolt tarifa alatt kell 30-40 Ft/km-el fuvaroznunk!


Megalázó! Sokkal jobb szerintünk a hatóságilag megállapított ár. Lassan képes lesz pótolni az eddigi veszteségeket.


Az új helyzetben számolni kell átmeneti rendelés-visszaeséssel. A 20 év feletti taxis tapasztalatom azt mondja, 2-3 hónap el- teltével visszaáll a fogyasztás. Ebben van némi kockázat, de a jelenlegi helyzet biztos veszteség! Most is mások mondják meg, mennyiért menjél tönkre! Ez a „...máséval verem a csalánt...” című fejezet.


Még egy példa az előbbi okfejtésem igazolására. Mi történt a Főtaxinál? Leépítették a saját gépkocsiállományt. Miért? Uraim, a hülyének is világos, 120 Ft-tal pályázatot nyerni csak úgy lehet, ha a veszteséget Te fizeted meg! Márpedig az állóeszköztől (gk. szerződésbe adása, eladása) való megszabadulás a költségektől történő elválást jelenti. Magyarul a folyamat lassú. Te tönkremész, majd jön helyetted más.


Ezt lehetetlen így tovább folytatni. Volt korábban egy felmérésünk, mely szerint a megkérdezettek 95%-a támogat egy figyel- meztető akciót. Mi nem kérjük, hogy álljatok le! Mi azt mondjuk, támogassátok a mellékelt javaslatunkat, felhívásunkat. Mutassunk egységet, könnyítsük meg a politikusok dolgát! Amennyiben egyetértetek velünk, írjátok alá a dokumentumot. Szeptember elején szeretnénk átadni a Fővárosi Önkormányzat illetékes képviselőjének. Az ügy eredményes befejezéséhez jó a helyzet. Választások előtt vagyunk! Aki segít nekünk, az mellettünk van! Mi is tudni fogjuk, ki volt mellettünk!



Megtisztelő figyelmeteket köszönöm: Polinger Sándor MACITOSZ elnök

• Dosszié: Fixtarifa