Ugye ismerős nektek ez a megvalósult álom (droszthasználati díj)? Aztán az álmom folytatódott. Azt álmodtam, hogy olyan fuvarszervezőink vannak, akik ÉRTUNK, taxisokért, és nem pedig az utasokért dolgoznak. És nem akarják megmagyarázni azt, hogy „X” forint kilométerdíjból hogy lehet „X+ 15% gurulót csinálni. (Ezt elmagyarázni el tudom, csak megmagyarázni nem, tudniillik én magam sem értem. Igaz, csak érettségim van, és a nyakkendőt is nehezen viselem )
-De az álmom tovább folytatódott, olyan etikásokkal, akik tényleg ETIKUSOK, de legalábbis nem ennyire sárosak. Lehet, hogy ezért tapossák lábbal, sáros lábbal az emberi jogokat, az alkotmányt, a demokrácia vívmányait?! -Ne a tagdíj- mentességért takarítsanak a megfelelő fertályon! Az egyszerű buta kis taxist próbálják meg EMBERSZÁMBA venni. Netán elhinni neki azt, hogy igazat mond, és hogy az utas is lehet csibész. (15 éve taxizom). és a reggel csak nem jött, az álmom folytatódott. Olyan tulajdonosokról, akik nemcsak a tagdíjfizetéskor érzik át a problémáinkat -miközben átveszik a tagdíjat -, hanem akkor is, mikor a mi zsebünkből kihúzva a pénzt, egymás alá ígérgetve megkötik az előnytelenebbnél előnytelenebb szerződéseket. És azt is álmodtam, hogy utasítják a diszpécserszolgálatot arra, hogy nem adhatnak ki egyetlenegy fuvart sem. Azt kell mondaniuk a telefonba (nyugodtan tegyék meg, én már megéltem ennek egy másik változatát is a blokád idején), hogy a taxisok nem hajlandóak dolgozni rádióról, de az utcán megtalálhatóak és állnak a KEDVES UTASOK rendelkezésére, maximálisan kifogástalan szolgáltatással!
Ahogy közeledett a reggel, az álmom kezdett véget érni. Már csak azt kéne megálmodnom, hogy mindez nem csak álom, és hogy úgy ébredjek fel, ne kelljen arra ébrednem, szeretett társaságom nélkülem is el- boldogul. A folytatás következik?!

Kovács Zoltán, BUDA 502







Olvasóink küldték