A Törd meg a csendet! felhívás nyomán érkezett reagálások egy része szemrehányó és áldozathibáztató. Sokan hiszik azt, hogy az áldozatok öltözködésükkel, magaviseletükkel kihívják maguk ellen a sorsot, sőt szinte kiprovokálják azt. De valóban ez az igazság? Mit gondol erről egy olyan nő, aki éjjel-nappal az utcákat járja?
A Life.hu egy olyan, a személyes biztonság szempontjából magas kockázatú munkát végző nő véleményét kérdezte meg a témában, aki évek óta taxisofőrként dolgozik. A várost járja éjjel-nappal, és nem egyszer került olyan helyzetbe, amikor csak talpraesettségén és lélekjelenlétén múlt, hogy nem vált áldozattá.
Ennek ellenére úgy látja, nem az lesz áldozat, aki szexi ruhába bújik, hanem aki nincs felkészülve a váratlan, fenyegető helyzetekre. Számít a szocializáció – milyen közegben nőttünk fel – és az is, a szülők mennyire fókuszálnak erre a problémára és látják el valóban hasznos tanácsokkal a gyerekeket. Azok a lányok, nők, akik védett közegben nevelkedtek, akiket (szerencsére) elkerült az erőszak, egy ellenük indított támadás alatt kevésbé tudják megvédeni magukat, hiszen az esetleges fenyegetés első jeleit sem ismerik fel.
"Húszévesen ültem először taxi volánja mögé, de fiatal korom ellenére nem éreztem magam tapasztalatlannak az önvédelem terén. De én a nyolcadik kerületben nőttem fel, egy teljesen hétköznapi 'nyolckeres' iskolába jártam, én hamar megtanultam olvasni mások mozgásából, hangsúlyaiból és hamar megtanultam azt is, hogyan kell reagálni az eltérő feszültségű közeledésekre. Röviden: megtanultam, hogyan kerüljem el a 'pofonokat'. Ez a tudás kifejezetten hasznos ezen a területen, hiszen soha nem tudhatom, ki lesz a következő utasom, és milyen szándékkal ül be az autómba" - meséli.
Gázpisztoly az arcba
"Annak idején azért velem is előfordult, hogy amikor keményebb hangot ütöttem meg és szerettem volna rövid úton kipakolni a kocsimból két olyan férfit, akik bátorra itták magukat, a nyomatékosítás miatt előkapott gázpisztolyomat az én arcomba nyomták. Az például olyan tapasztalat volt, amit nem felejtek el soha. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy az önvédelmi eszköz hasznos: ha ellenem tudják fordítani, akkor még nagyobb bajba kerülhetek.
Emberismeret és kommunikáció
Természetesen tisztában vagyok (és a többi női sofőr is) vele, hogy a taxisszakma nem tartozik a veszélytelenek közé, elsősorban azért, mert – főleg a kártyás fizetési lehetőség bevezetése előtt – pénzt sejtettek a taxisoknál, de a nők persze ezen felül is veszélyeztetettek. Ha ittas az utas, akkor nem lehet előre tudni, hogy egy hétköznapi közeledési kísérlet, amikor csak úgy simán rám nyomul, hova vezet. Ilyenkor jön jól a személyre szabott kommunikáció.
Azt tapasztaltam, hogy a férfiak nehezen viselik, ha egy nő leereszkedően viselkedik, ha 'nagyképű', és ez a kommunikációban is megjelenik. Ugyanakkor nem szabad gyengének se mutatkozni, mert a gyengeség szinte felszólítás az erőszakoskodásra. Nagyon fontos megtalálni azt a középutat, amikor úgy tudunk határozottak maradni, hogy közben nem 'nézzük le', nem vetjük meg a pasikat, mert ettől – főleg a frusztrált, az amúgy is önbecsülési problémákkal küzdő férfiak – bedühödhetnek.
Szerintem a nemi erőszak jelentős része – a kommunikációnak megfelelően – nem szexuális indíttatású. Az erőszakolók dühöt éreznek a nők iránt, és ez jelenik meg a támadásban, így tudják (akarják) móresre tanítani, megtörni a nőt. És annál nagyobb az áldozattá válás esélye, minél kevésbé értjük a másikat.
Mindez persze lehet esetleges is, és lehetek én magam is tökéletesen védtelen, ha valaki úgy száll be a kocsiba, hogy meg akar erőszakolni. Ha nem csak játszik a gondolattal, mert beszállt mellém és feltámadt benne valami vágy, mert úgy véli, a szex jó ötlet lenne és mondjuk egy jó adag pia is erre bátorítja… Ez utóbbi esetben kész vagyok arra, hogy ügyesen eltántorítsam a szándékától, ám ha orvul támad (és rengeteg ilyen nemi erőszak van), akkor én is védtelen vagyok.
Szelektálás és helyismeret
Nálam a baj elkerülését szolgálja az is, hogy csak azt veszem fel utasként, akinél nem szólal meg a riasztócsengő az agyamban. Jól jön ez a fajta érzékenység, na és tapasztalat. Ha részegnek látom, vagy a mozgásából, gesztikulációból lejön, hogy nem oké vele a dolog, mondjuk drogozott vagy fel se veszem, vagy ha menet közben ébredek rá a veszélyre, akkor nem viszem el a megjelölt helyre, hanem a belvárosban – ahol tudok segítséget kérni – szállítom ki a taxiból.
Alapszabály, hogy olyan fuvart nem vállalok el éjjel, ami valami külvárosi, elhagyatott helyre szól – ehhez persze kell helyismeret. De az is fontos, hogy éjjel utast nem viszek be zsákutcába, mert onnan nehezebb a menekülés, ha baj van. Ennek ellenére én is belefuthatok olyan helyzete, ahol nagyon észnél kell lenni, mert az utas teljesen normálisan viselkedik, szinte a kiszállás pillanatáig, aztán mégis tolakodóvá válik. Éppen nyáron volt egy ilyen szitu, amikor az utolsó pár percben hozta tudtomra, hogy ő bizony imádja a pornót, és az ingét is elkezdte kigombolni… Őt kőkeményen le kellett állítani.
Bőrdzseki, farmer, keménység
Öltözhetek én bárhogy, lehetek farmerban, csizmában, garbóban, bőrdzsekiben. Állhat tőlem távol a cicababás stílus, az én tapasztalataim alapján leszögezem, hogy aki inzultálni akar, nem riasztja vissza a férfias öltözék – úgyis talál valamit rajtam, ami miatt beindul a fantáziája. Hiszen egy bekattant férfinak minden szexi lehet: egy szem, egy pillantás, egy vállmozdulat, egy fejtartás, a nő hangja, mosolya… bármi előidézheti az erőszakos magatartást. mert vagy van ésszerű határ a pasinál, vagy nincs.
Hagyd ott a mondat közepén!
Nekem is van egy tizenéves lányom, aki gyönyörű. És akkor is gyönyörű lenne, ha zsákot húzna magára, mert annyira nő, annyira kék a szeme, annyira feszes rajta minden.
A felkészítés a veszélyek elkerülésére a részemről azonban nem az öltözködésre irányul, bár nyilván én is azt szeretem, ha finom és visszafogott – sokkal inkább arra, hogy készüljön fel, lehetnek veszélyes emberek. Nagyon sokat beszélgetünk a kommunikációról, a hanghordozásról, a határozottság fontosságáról, arról például, hogy vannak helyzetek, amikor a neveltetésével ellentétben vágjon a másik szavába, állítsa le, vagy hagyja ott egy mondat közepén és futás! Sok lány azért nem lép ki időben a veszélyes szituból, mert túlságosan is jólnevelt, kedves és udvarias, aki az utolsó pillanatig szinte fel sem méri, milyen folyamat részese, vagy csak akkor ébred rá a veszélyre, amikor már nem tud menekülni.
Szóval szerintem a kommunikáció és a pontos helyzetfelismerés a szexuális erőszak megelőzésében ezerszer fontosabb, mint a miniszoknya mellőzése."