Az internetezőkkel ellentétben az egyes művek szerzői nem osztják azt a véleményt, miszerint adni jobb, mint kapni.

A fájlcserélő (peer-to-peer vagy P2P) rendszerek lényege, hogy az internet-felhasználók közvetlenül kommunikálnak egymással, azaz a számítógépükön lévő fájlokat (zeneműveket, filmeket, programokat vagy egyéb fájlokat) általában kölcsönösen megosztják, vagyis elérhetővé teszik a rendszer többi felhasználója számára központi szerver nélkül. Elsőként a Napster jelent meg, és pillanatok alatt több millió felhasználóra tett szert világszerte. A felhasználók mindegyike jogszabályt sértett, mégis hiába szűnt meg a Napster: helyébe újabb rendszerek léptek. Mivel hazánkban is egyre erélyesebben lépnek fel a fájlcserélőkkel szemben, jó, ha tisztában vagyunk a témára vonatkozó hazai szabályozással.

Magyarországon a szerzői jogokat az 1999. évi LXXVI. törvény foglalja egységbe. A jogszabály első paragrafusa szerint az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók, a rádió- és a televízió-szervezetek, a filmelőállítók, valamint az adatbázis-előállítók teljesítményei az e törvényben meghatározott védelemben részesülnek; tehát ugyanolyan védelemben, mint egy festő, szobrász, zeneszerző vagy egy író. Hiába készült a film vagy zene a világ másik oldalán, az egyenlő elbírálás elve alapján a külföldi szerzők gyakorlatilag ugyanazt a védelmet élvezik, mint egy belföldi személy.
A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta, azaz a szerzőt. Az alkotói tevékenység a szerző és a mű között fennálló kreatív, intellektuális kapcsolatot feltételez: ezt a kapcsolatot a törvény kizárólag magánszemélyek esetében ismeri el. Ez nem azt jelenti, hogy jogi személyek ne rendelkezhetnének a szerzői jogokkal - ezek azonban nem a szerzői státuszból fakadnak, hanem olyan tevékenységből, amelyet a jogalkotó a szerzőt illető védelemmel hasonló oltalomban kíván részesíteni. Egyes jogrendszerek - így az amerikai szerzői jog - szerzőnek tekinti azokat a jogalanyokat is, amelyek a művet intellektuális értelemben ugyan nem alkották meg, de létrehozásukat kezdeményezték, annak materiális feltételeit (beleértve az alkotók kiválasztását) biztosították. Eszerint például a film szerzője az amerikai jog szerint a film producere, tehát a szerzői jogok eredeti jogosultja.

A törvény értelmében a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A felhasználásra engedély főszabály szerint felhasználási szerződéssel szerezhető. A terjesztés a mű felhasználásának minősül, így tehát a fájlcserélők jogellenesen cselekednek, amennyiben nem állnak szerződésben a szerzővel. Tekintettel arra, hogy a legtöbb fájlcserélő rendszer az általuk megosztott fájlok arányában kínál letöltési lehetőséget az internetezőknek, és valószínűsíthetően nem a nyaralási fotóikat fogják megosztani a hálózaton, a csere a fenti, terjesztésre vonatkozó szabály alapján kimeríti a jogsértés fogalmát. Még rosszabb a helyzet, ha ezt haszonszerzés végett tesszük, azaz az illegálisan letöltött anyagokat másoknak értékesítjük tovább.

Az internet nyújtotta lehetőségek világszerte fejtörést okoznak a szerzői jog védelmezőinek. Az elkövetőket kizárólag az internetszolgáltató cégekkel együttműködve lehetséges azonosítani, a szolgáltatók viszont nem kötelezhetők a zeneszámok és más szerzői jog által védett anyagok illegális online megosztásával vádolt személyek adatainak átadására.
Hazánkban az Audiovizuális Művek Szerzői Jogai Védő Közcélú Alapítvány (ASVA) állt a fájlcserélőkkel szembeni harc élére. Feljelentései alapján több nyomozás, házkutatás indult már.

Mindannyiunk közös célja, hogy csökkenjen a file-megosztásokból adódó jogsértések száma, illetve hogy a jogsértéssel kapcsolatos - jelenleg elnéző - megítélés is változzon.

Szemtől szemben: vita a fájlcseréről

Nem lopok

- EU-kampány a fájlcseréért

A fájlcsere nem bűncselekmény